Déli Hírlap, 1971. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-19 / 42. szám

éfcA negyedik ötéves terv időszakában a Szövetkezetek Bor­sod megyei Értékesítési Központja 30,6 millió forintot irányoz elő fejlesztésre. Ebből az összegből a miskolci kereskedelmi üzlethálózat fejlesztésére 5 millió forint jut. A tervidőszak ban szanálásra kerülő régimódi üzletek helyére ilyen modern, szemre is tetszetős pavilonok kerülnek. A vállalati középtávú terv szerint új, tetszetős, a gyors forgalom lebonyolítását lehetővé tevő zöldség-gyümölcs-, élelmiszerboltokat kap Mis­kolcon kívül Úzd és Kazincbarcika is. Kozmetikai áruk kiállítása Testápolási és kozmetikai termékeiből nyit kiállítást február 23-én a MTESZ szék­házban 4 Kozmetikai és Ház­tartásvegyipari Vállalat. A megnyitót szakmai ankét kö­veti, amelyet a KHV, a FŰ­SZERT és a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat rendez. nriftl a törzsgárdatag A Miskolc és Vidéke Ál- 1 alános Fogyasztási és Érté­kesét» Szövetkezet 620 dol­gozója közül 340-en tagjai a szövetkezeti törzsgárdának. Közülük 24-en több mint 20 éve, 172-en 10 éve dolgoz­nak a szövetkezetnél. 144-en ötéves törzsgárda jelvénnyel rendelkeznek. Öt díj a iv-nck Sikeres esztendőnek bizo­nyult a tavalyi a magyar te­levízió számára a nemzetközi fesztiválokon: tizenkét meg­hívás, 5 nemzetközi díj jelzi a magyar tv-szakemberek jó hírét. A munkaidő-csökkentés tapasztalatai liomlotl a közlekedés, panaszkodik a kereskedelem Suba alatt? A munkaidő csökkentéséről alig négy évvel ezelőtt megje­lent kormányhatározat Miskolcon több mint 60 ezer dolgozó életében hozott jelentős változást: az év elejéig városunkban 76 vállalat és ktsz rendszeresítette a szabad szombatokat. A heti 44 órás munkaidő bevezetésével dolgozóink 63 százaléká­nak szabad ideje átlagosan, évi 26 nappal növekedett — álla­pította meg tegnapi ülésén a városi tanács végrehajtó bi­zottsága. A kormányhatározat vég­rehajtása városszerte egyér­telmű helyeslést váltott ki, kedvezően befolyásolta a ter­melékenység alakulását, nem érintette hátrányosan a dol­gozók keresetét, voltak azon­ban negatív hatásai is. Szaporodnak a túlórák A túlórák növekedése pél­dául a kérdéses időszakban meghaladta a 20 százalékot. Egyes ágazatokban — külö­nösen az építőipari vállala­toknál — ez az arány elérte a 100 százalékot és — első­sorban a nők körében — ked­vezőtlenül befolyásolta a Kis áldozattal nagy ajándék Segítik az egyedülálló rMet a ramuSMban — El sem tudom mondani, milyen jó érzést váltott ki bennem az a gondoskodás, ami a vállalat részéről nyil­vánult meg gyerekeket neve­lő, egyedülálló asszonyok iránt — köszönte meg a vá­'ratlan újévi ajándékot a töb­biek nevében is a Pamutfo­nóipari Vállalat miskolci gyá­rának egyik dolgozója. A párttitkár, Gúnya And­rásáé és Túráczi Józs?fné szb-titkár örömmel nyugtáz­ta. hogy a .gazdasági vezetés­sel közösen teremtett új ajándékozási alap jó helyre került, elérte tervezett célját. Eddig minden évben apró kis ajándékcsomagokat készí­tettek karácsonykor a Pa­mutfonóipari Vállalat mis­kolci gyárában ugyanúgy, mint minden m^s üzemben, és szétosztották a gyermekes dolgozók között. Egy-egy ilyen csomag 10—12 forint ér­tékű csokoládét, cukorkát tartalmazott. — A legtöbb családitál nem hiányzik a 12 forintos cso­mag. viszont ha a néhány rá­szorulónak jelentősebb ősz- szeget adunk, ez már igazán komoly segítség. Ez volt öt­letünk alapja — mondja a pántlikái'. — A kezdeménye­zés nagyon jó visszhangot váltott ki a gyárban, Az együttmaradt összegből az egygyermekes anyák 400, a kétgyermekesek 600, s a há- lomgvermekesek flOO forintot kaptak. — összesen 2B ezer forin­tot osztottunk szét 58 asszony között. Senki sem’ kérdezte, de mindenkinek megmond­tuk, hogy jövőre ugyanígy tervezzük a karácsonyi, újévi ajándékozást — mondta az szb-titkár. — Sőt, arról is beszéltünk, hogy ez csak a kezdet volt. A gyár erejéhez mérten ezután is arra törek­szik. hogy ahol lehet, köny- nyítsen az egyedülálló, gyer­meket nevelő nők helyzetén. Szinte egyetlen rendezvény vagy tanácskozás sem múlik el úgy. hogy erről ne essék szó. Megbeszélték a műhelybi- zottsági titkárokkal is, hogy a szociális segélykeret össze­geiből is főként az egyedül­álló asszonyokat kell segíte­ni. N. J. munkaerő-vándorlást. A dol­gozók többsége munkahelyé­nek megváltoztatásánál je­lentős szempontként veszi fi­gyelembe a szabad szombatos munkarend előnyeit. A közlekedési, szállító es kereskedelmi vállalatoknál — ahol jelenleg a heti 48 órás munkaidő betartása is gond — tál yo« létszómh iár*yok ke­letkeztek. A csökkentett munkaidő bevezetése érdekes változást hozott a lakosság ellátását biztosító ágazatokban. A sza­bad szombatos heteken meg­változtak a lakosság vásár­lási szokásai. Az üzletek szo­kásos hétvégi csúcsforgalma szombut helyett egyre inkább pénteken jelentkezik. A bol­tok szükség szerinti nyitva tartását ennek megfelelően 1970, október elsejével váro­sunkban is módosítani kel­lett. Javult az áruellátás A rendelet életbelépése óta az erre kijelölt üzletek ké­sőbb nyitnak, áttértek az osz­tott munkaidőre, s a keres­kedelmi hálózat nyitva tar­tási ideje meghosszabbodott. Egyes élelmiszerboltok pedig vasárnap, a délelőtti" órákban is árusítanak. Az intézkedés hatására ja­vult a lakosság áruellátása, ugyanakkor a kereskedelmi dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek hátrányos hely­zete igen komoly panaszokát váltott ki: a bolti személyzet munkaidejének növekedése nem járt együtt a forgalom megkívánt növekedésével és nem emelkedett megfelelő arányban a kereskedelmi dolgozók jövedelme sem. Gyermekeik óvodai és böl­csődei elhelyezésének gond­jai viszont lényegesen súlyo­sabbá váltak. Üresek a művelődési házak, A rövidített munkaidőre való áttérés megváltoztatta a városi tömegközlekedés heti menetrendjét is, Szabad szombatokon — a reggeli és déli időszakban — több mint 80 százalékkal csökkent az utasok száma. A péniteki na­pokon jelentkező utazási igény viszont az utóbbi idő­ben már lényegesen megha­ladja a közlekedési vállalat villamos és autóbusz parkjá­nak befogadóképességét. Csúcsi'orgalmi időszakban a járművek zsúfoltságát nem sikerült a kellő mértékben enyhíteni. A már rövidített munkaidőben dolgozó válla­latok „elszívó" hatása a köz­lekedésben és a kereskede­lemben is tovább súlyosbítot­ta a meglevő nehézségeket. Rendkívül elgondolkoztató jelenség, hogy a megnöveke- dett szabad idő nem érezteti hatását a város kuétunáMs m- téanényeifoen. A műveíődésd házak „hétvégi rendezvényeit továbbra is meglehetős ér­dektelenség kíséri. Ezeken a napokon nem növekedett a színházak, mozik és könyv­tárak látogatottsága sem. Ki­állításainkat a nemrég beve­zetett szombati ingyenes be­lépés ellenére sem keresik fel többen. Az iskolákban vi­szont — különösen tavasszal és ősszel — egyre több ta nuló hiányzik az órákról. Máris megállapítható, hogy — ha a csökkentett munka­időt a többi területen is be­vezetik — városszerte lénye­gesen több gonddal nehéz­séggel kell számolnunk; a 44 órás munkahétre való teljes áttérés az eddigieknél alapo­sabb előkészítést és körülte­kintőbb szervezést kíván! I. P. Súlyos vád indult útjára a közvélemény „folyosóin” a vasútnál. Nevezetesen az, hogy suba alatt osztják el a prémiumot, s az így kiutalt összeget nem mindig az kap­ja, aki a legjobban megér­demli. Ha igaz volna a suba alatti prémium-osztás, akkor mély­ségesen elítélendő lenne, el­lenkeznék a kongresszus ha­tározatainak és útmutatásai­nak a szellemével. De mert egy adott esetben kétféle igazság nincs, ebben az ügy­ben is csak egyféleképpen lehet állást foglalni: mégpe­dig a valóságnak megfelelő, a tényeken alapuló megíté­lés módján. A valóságnak utána jártunk. A szóbeszéd novemberben kezdődött, amikor az ide vo­natkozó törvényes rendelke­zéseknek megfelelően, a MÁV-nál is sor került a nye­reség-prémiumok kifizetésé­re. Ebből az összegből meg­felelő arányban részesültek a fizikai dolgozók is. De hogy kinek a neve kerüljön fel a jutalmazottak listájára, afe­lől nem felsőbb szervek, ha­nem a munkahelyi vezetők döntöttek. A javaslat elbírá­lásánál a pártszervezet és a szakszervezet vagy egyetér­tett vagy vétót emelt. S mi­után a rendelkezésre álló anyagi lehetőségekhez mér­ten. s egyéb jellegű prémium kifizetésekkel ellentétben lé­nyegesen kevesebb dolgozo részesülhetett jutalmazásban. — ez okozta, hogy sokan úgy tették fel a kérdést: én mi­ért nem kapok? Érthetően azokra került ez alkalommal sor, akik a jók között is a legjobb munkát végezték, és így az anyagi ösztönzés elvé­nek megfelelően leginkább érdemesek voltak a prémi­umra. Ezt egyáltalán nem su­ba alatt, titokban osztották el. Hiszen — ha itt-ott szub­jektív tényezők is közreját­szottak — nem csak a szak­mai vezető döntése volt a mérvadó, hanem a válasz­tott szervek véleménye is hozzájárult a megítélés ki­alakításához. A baj abban van. — s ez, sajnos, általánosnak mond­ható —, hogy sem a pártszer­vezetek, sem a szakszervezet nem fordított kellő gondot arra, hogy a közvélemény is tudomást szerezzen róla kit, miért javasoltak, s kit, mi­ért nem. Ha a kellő tájékoz­tatás nem marad el, akkor nem fogalmazódik meg senki részéről e néhány szavas mondat, hogy: suba alatt osztják a prémiumot. Ilyen­ről szó sem volt, s a jövő­ben sem lehet Viszont el­engedhetetlenül szükséges, hogy a pártszervezetek, a szakszervezet, de a szakmai vezetőség is nagyobb gondot fordítson a nyílt, az őszinte tájékoztatásra, mert ha ezt elmulasztja, akkor a látszat valóban olyan — bármilyen ügyről legyen is szó — mint­ha subája lenne még egy aprónak látszó intézkedésnea is. T. F. Tatar*vsxák a keríhelyiségeket Tavaszra készül a vendéglátóipar A Miskolci Vendéglátóipart Vállalatnál az iránt érdek­lődtünk, hogyan későidnek a tavaséra és milyennek ígér­kezik ae ellátás a tavaszi, illetve a nyári szezonban. Kérdéseinkre Makai Tibor, a Miskolci Vendéglátóipar! Vál­lalat igazgatója a következő­ket válaszolta: — Igyekszünk mindent el­követni annak érdekében, hogy tavasszal a jó idő be­álltával semmi se akadá­lyozza a kerthelyiségek, illet­ve szabadtéri vendéglők megnyitását. Ezeket a léte­sítményeket most tataroztuk kívül-belül. S ahol szüksé­ges. a megfelelő javításokat, illetve korszerűsítéseket is elvégezzük. Az avasi Pano­ráma söröző például új mo­dern kerti bútorokkal várja majd vendégeit. Ügy tervez­zük egyébként, hogy a Pa­norámát május elsején nyit­juk meg, az avasi kilátó presszóját pedig április 15-én. Ha az időjárás jó lesz, akkor szó lehet az utóbbi április 4-i megnyitásáról is. Tapol­cán a népszerű Anna meg­nyitását is május elsejém- tervezzük. A lifiatfüneöi ver» dógtátóiipari k&tesrtményvtaiél is a tapolcaihoz hasonüáan, májusban lesz az üzemkez­det. Bár lapunk hasábjain már foglalkoztunk azzal a kér­déssel. hogyan is fog kinézni a Polónia, illetve az Arany Csillag az átalakítás, a kor­szerűsítés után. Most meg­tudtuk. hogy a komplexum újjáépítésének tervei a nyár folvamán befejeződnek, ősz­szel már meg is kezdik az átalakítási munkálatokat. A tervekről csak annyit: az Arany Csillag helyén marad a kávéház, természetesen szebb és korszerűbb „ruhá­ban", az éttermet korszerű­sítik, míg a másik hosszabb helyiségben egy önkiszolgáló éttermet nyitnak. A volt Ál­lami Áruház pincehelyisége pedig egy éjszakai mulató­helynek ad „otthont". (béta) Lujzi-epiiógus — Látta a Thomas Mann-novellából ké­szült tévé-játékot? — Igen. — Nos, mit szól hozzá? — Nem értem, hogy ... — Ne vicceljen? Mit leltet ezen nem ér­teni?! Adva vagyon egy tzerelnü háromszög: Amra, a kikapós csinibaba, Jacoby, a nejét imádó, pipogya férj és Alfréd, aki zenét komponál, hogy dallamára kislányruhába öltözve, táncot lejtsen és énekeljen az unat­kozó kisvárosi társaság szórakoztatására dr. Jacoby. Eleinte ugyan szabadkozik, de végül kötélnek áll és .. Érti? — Nem... v — A jó ég áldja meg az agytekervényeit, de lassú a felfogása! Mit nem ért?! Azt, hogy a tilosban járó menyecske és a ravasz­di komponista milyen szándékkal veszi rá az ügyvédet a házibulin való szereplésre? Nyilván azért, hogy a jó habos, tavaszi ba­jor sört szürcsölő kispolgárok szeme láttára és füle hallatára gúnyt űzzenek belőle. Nos, igaz? — Igaz. csak azt nem értem, hogy... — ... hogy a dagadt, szőke parokás pa­pucsférj miért szívta annyira mellre a dol­got. Nemhogy bekonferalta volna a pódiu­mon: „Hölgyeim es uraim! Változott az att­rakció! Rögtönzés következik!" S azzal le­kent volna egy hétkilós pofont a zenész­nek. kidobta volna a zenészt suttyómban szerető csalfa nejt, s a zenél kedvelő kö­zönségnek meg odakiáltotta volna: „Most aztán tűnjetek el a bal hátsó kijáraton és szórakozzatok a nagynénikétek rokonaival!1' Ehelyett elkezdett tátogni, mint a szárazra vetett harcsa, aztán a szivéhez kapott, vé­gigvágódott a pódiumon és belehalt meg­aláztatásába. Érti? — Értem, értem, csak azt nem értem... — Ne idegesítsen! Elmagyarázzam még egyszer? — Köszönöm, felesleges. Csak ... — Jújj, nyögje ki végre, mit nem érc. mielőtt agyvérzést kapok!... — Szóval... no igen... hát azt nem ér­tem, hogy a tévé-játék rendezője honnan a csudából szerzett egy egész hordó sört, ami­kor én. tán két hete is, hogy egyetlen üveg sima világosra nem tudok szert tenni __ U?>

Next

/
Thumbnails
Contents