Déli Hírlap, 1971. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-20 / 16. szám

Kivesző betegségek A hatásosabb gyógyító el­járások eredményeként a halandóság okainak alakulá­sában lényeges változás kö­vetkezett be az utóbbi évti­zedekben — állapították meg a KSH szakemberei. A fertőző betegségek je­lentősége a húszas évek óta egytizedére csökkent, s nap­jainkban az összes halálozá­sok alig valamivel több mint 2 százalékát okozzák. (Az 1910-es és 1920-as években még az elhunytak egyötödé­nek okozta halálát valami­lyen fertőző betegség.) Szem­betűnő az újszülöttkori be­tegségek és a fejlődési rend­ellenességek visszaszorulása: az ilyen okok miatt meghal­tak aránya 14 százalékról 4 százalékra csökkent. Az újabb, hatásosabb gyógyel- járások elterjedése magya­rázza azt is, hogy az emész­tőrendszeri betegségek ará­nya a halálokok között 10 százalékról 4 százalék alá, illetve a légzőrendszeri meg­betegedések aránya 14 szá­zalékról 5 százalékra mér­séklődött. 3+c Készül a hóember (Ágotha Tibor felvétele) A martintelepiek kérésére „Igen-emberek’ Ismerősöm panaszolja: — Itt állunk megfürödve a lá­nyommal együtt. Tavaly végezte a technikumot, s úgy tűnt, hogy nem lesz gond az elhelyezkedése. Jó állást Ígért neki hajdani osztálytársam, aki most vezető beosztásban dolgozik. Ígéretét azonban mindmáig nem váltotta be. Hitegetése miatt elszalasztottunk egy tucat más lehetőséget. Semmi kétség, a hajdani iskolatárs az „igen-emberek” közé tartozik. Sajnos, nem kevesen vannak olyanok, akik nem tudnak vagy nem akarnak semmiféle kérést elutasítani, készségesen igent felelnek mindenre, s vállalják a legkülön­bözőbb ügyek elintézését. Pedig talán már abban a pillanat­ban tudják, hogy nem segíthetnek. Ezt azonban kellemetlen bevallani. Sokkal kellemesebb a „mindenható”, nagy össze­köttetésekkel rendelkező ember szerepében tetszelegni. Az „igen-emberek” másik csoportja tudna ugyan segíteni, de lusta rá. Mégis igent mond, mert ez a kényelmesebb meg­oldás. Nem a mi társadalmunk terméke ez a mézes-mázos, fej­bólintó mentalitás. Bizonyság rá, hogy az angol nyelvből kölcsönöztem az „igen-ember” elnevezést is. Az angol meg­felelője a „yes-man”. A polgári társadalomban honos tehát a stílus. Nálunk úgy él tovább, mint egynémely más meg­nyilvánulás: a harácsolás, a sznobság stb. De akár örököltük, akár importáltuk, egyértelműen azt kell mondanunk, hogy felelőtlenül ígérgetni, a „jóember”, a „nagyember” szerepében tetszelegni nem helyes. Mint ahogy nem helyes protekcióért folyamodni, ígéretekben remény­kedni sem. Az „igen-emberek” ugyanis csak azok számára okoznak csalódást, bosszúságot, akik nem saját erejükben, szorgalmukban, tehetségükben hisznek, vagy meg nem szol­gált előnyökre pályáznak. (beket) Ugyanakkor az elhalálozá­sok okai között vannak olyan főbb csoportok, amelyeknek jelentősége — főleg az el­öregedés, de sok esetben a korszerű diagnosztika, a be­tegségek jobb felismerésének hatására — lényegesen meg­nőtt. így például a keringési rendszer betegségei fél év­századdal ezelőtt még a ha­lálozásoknak csak alig vala­mivel több mint 5 százalékát okozták és arányuk a har­mincas évekre sem emelke­dett 17 százalék fölé, nap­jainkban viszont megközelíti a 40 százalékot. Hasonló a központi idegrendszerre ható érsérülések — amelyeknek nagy része agyvérzés ered­ménye — arányának növe­kedése. Ez az első világhá­ború éveiben még csak két százalékát jelentette a halá­lozásoknak, jelenleg évente 15 százalékát okozza. Igen nagyarányú még a' daganatok miatti halálozások arányának növekedése. Az első világháború előtt ezek is csak a halálozások 2 szá­zalékát okozták, napjaink­ban már körülbelül egyötö­dét. Párt-vb ülés a DIGÉP'ben Ma délelőtt ülést tartott az MSZMP diósgyőri gépgyári szervezetének végrehajtó bi­zottsága. Az ülésen megje­lent Veres János, a városi pártbizottság osztályvezetője is. Első napirendi pontként Mura József, a gépgyári pártbizottság munkatársa tett jelentést a pártbizottsági és ügykezelési munka szín­vonalának helyzetéről, a munka javításával kapcsola­tos tennivalókról. Ezt köve­tően Juhász Barna, a párt- bizottság osztályvezetője tá­jékoztatta a vb-tagokat a pártcsoportbizalsmiák újjává- lasztásának tapasztalatairól. Harmadik napirendi pont­ként Varga Barnabás, a szakszervezeti bizottság tit­kára a szakszervezeti válasz­tásokkal kapcsolatos jelen­tését és javaslatát terjesztet­te elő. A vb-ülés végül egyéb ügyeket tárgyalt. Tanfolyam a gyengébb nemnek A Volán Tröszt 3. sz. Vál­lalata az elmúlt észtén úóuen 404 teher-, 24 kis-tehergépko- csit, 37 taxit és 3 XX-es ‘sze­mélygépkocsit vásárolt. Igaz, a gépkocsipark nem ennyivel bővült, hiszen közben 230 te­hergépkocsival csökkent is az állomány. Mégis, a nehéz munkaerő-helyzet miatt egy­re nagyobb sofőr-gondokkal küzd a vállalat. Ráadásul a gépkocsivezetők kiképzése — amely az utánpótlás biztosí­tásának egyik módja lenne, drága. 1971-ben például 50 gépkocsivezető kiképzése l.G millió forintba kerül. A mind nagyobb terhet je­lentő gondokon a nőknek a gépkocsivezetésbe való bevo­násával kívánnak enyhíteni. Egy felmérés szerint a válla­latnál 300 olyan gépkocsi üzemel, amelyeket a Munka Törvénykönyvében előírtak figyelembevételével nők is vezethetnek. Ezért a gépko­csivezetői kiképzésbe most a nőket is bevonták. A gyen­gébb nem képviselői közül egyelőre tizennyolcán vizs­gáznak járművezetésből, s ül­nek hamarosan a volán mellé. Megváltoztaíják a 23-as busz útirányát Helytelenítettük, hogy a hármas és a huszonhármas, Szir­máról, illetve a Martintelep felől jövő autóbuszok nem a Vörösmarty és a Kun Béla utca felé járnak. Ezzel igen sok időt takarítanának meg, ugyanis a martintelepi híd előtt levő sorompót gyakran lezárva találják. A Miskolci Közle­kedési Vállalat igen gyorsan reagált cikkünkre: megígérték, hogy február 1-től a 23-as jelzésű martintelepi autóbuszok a Vörösmarty és a Kun Béla utcán keresztül közlekednek a Búza térre. Természetesen a járatok számát nem bővítik, csupán kettéválasztják a szirmai és a martintelepi autóbu­szok útirányát. Sikerült megoldást találni arra is, hogy a 3- as jelzésű bérletek érvényesek legyenek mindkét járatra. Az új megállóhelyek a Vízügyi Igazgatóság Vörösmarty utcai székháza és a Gépipari Technikum előtt lesznek. (szántó) 6000 Éj telefon-előfizető lesz 1072-ben A Miskolci Postaigazgató­ság egyik legnagyobb IV. ötéves tervi beruházása a Kilián-északi lakótelepen épülő új távbeszélő-központ. Elkészültével első ütemben 0000 új telefon-előfizetőt tudnak majd bekapcsolni a hálózatba, de később ez a szám 20 000-re bővíthető. A beruházáson jelenleg a BÁÉV építői szorgoskodnak — a posta szakembereinek véleményei szerint nagy- nagy odaadással. A dicsére­tet érdemlő munka eredmé­nye, hogy az új központ már tető alatt áll, s jelenleg a belső építési szerelések foly­nak. Amennyiben az építők to­vábbra is az eddigi ütemben dolgoznak, remény van arra, hogy a Beloiannisz Híradás- technikai Gyár szakemberei még ebben az esztendőben megkezdhetik a 45 millió fo­rint értékű automata távbe­szélő-központ technikai be­rendezéseinek szerelését. Eb­ben az esetben az új diósgyő­ri telefonközpont 1972-ben kezdheti el működését. A lék alól Télen sem szünetel a hor­gászat a folyókon és a tava­kon Borsod megyében. A befogyott vizeken léket vág­va várnak zsákmányukra a horgászok. Nagy Istvármé a Horgászegyesületnél arról tá­jékoztatta lapunkat, hogy megkezdték az új, idei en­gedélyek kiadását is. Infravörös sugarakkal Vizsgálják a vasúti kocsik csapágyait Egy esztendeje francia gyártmányú berendezés vizs­gálja a Miskolc—Budapest vasútvonalon — Füzesabony és Szihalom között — a vas­úti kocsik csapágyainak me­legedését, az úgynevezett „hőnfutást”. Az infravörös sugárzáson alapuló berende­zés valamennyi vasúti kocsi csapágyát, ellenőrzi, s a leg­kisebb rendellenességet — a hőnfutást, mind pedig a csapágykopást — azonnal „közli” a központtal. Meg­adja azt is, hogy a mozdony­Naposcsibék A fogyasztási szövetkeze­tek az idén kétmilliónál több csibét rendeltek a kel­tető állomásoktól. A mező- gazdasági nagyüzemek közül az edelényi, a szikszói és a mezőkövesdi tsz-ek több százezer naposcsibét Várnak az idén. * Ä századparancsnok: Az üzem zaja áttöri a csöppnyi műhelyiroda falait, han­gosra kell fogni a szót. Néha nyílik az ajtó, egy-egy munkás lép be olajosán, vasporosan. Kérdeznek vagy közölnek vala­mit, s máris mennek a dolgukra. A markáns arcú század­parancsnok ilyenkor kizökken mondókájábái. Aztán folytat­ja emlékezését. Most azt mondja: „Tizenkét éves koromtól dolgozom. Hogyan éltem? Kérdezze meg őket — mutat ki­felé —, milyen volt az életük. Az enyém is olyan volt..." A' szeme elárulja: az emlék vihart idéz. A tekintete — el­képzelem — ilyen lehetett akkor is, amikor ötvenkét kora­tavaszán, fiatalon azt mondta: „Adjatok nekem is fegyvert!” Kapott egy géppisztolyt és beosztották a negyedik századba. — Ebben a munkásőr században kezdtem, most ennek va­gyok a parancsnoka. Néhány nappal ezelőtt jómagam is ott voltam az ünnepi gyűlésen, amelyen bejelentették: a negyedik század harmad­szor lett kiváló. Csíkos József, a parancsnok, szintén har­madszor. Akkor gondoltam rá: megkeresem itt, a. Diósgyőri Gépgyárban, ahol üzemmérnök, s ahol a századnak jó jié- hány tagja dolgozik. Kérdésemre, hogy mi ad egy munkásőr parancsnoknak tekintélyt, ezeket mondja: — Semmi különös. Amit valaki elvár a’társaitól, azt maga is tudja megcsinálni. Az osztályába, az eszméjébe vetett hit az, ami cselekvésre ösztönzi a munkásembert. A gyökér, amelyből fakadt, s amely táplálja, az kösse eltéphetelenül. Fáradhatatlanul gyúrja, formálja önmagát... De hogyan? Csíkos József élettörténetében kell keresni a magyarázatot. A felszabadulás után a népi kollégium és a falujárás nyi- togatja a szemét. Ekkor kezd rádöbbenni: az ember a sorsát ne elviselje, hanem küzdjön a jobbért. Ezt tette az ifjúsági mozgalomban és a munkahelyén, az ózdi gyárban, majd üzemtechnikusként Diósgyőrben. Ötvenben már párttag. Ka­tonai szolgálatra hívják be. Három év múlva hadnagyként leszerel, visszajön Diósgyőrbe. Munkás, pártbizottsági tag, a fegyelmi bizottság elnöke. Aztán 55-ben beiratkozik a Ne­hézipari Műszaki Egyetemre. Ötvennyolcban abbahagyja. Nincs rá ideje. Hatvankettőben azonban folytatja a tanu­lást. Négy év alatt esti tagozaton elvégzi a felsőfokú techni­kumot, újabb négy év alatt a marxista esti egyetemet. Köz­ben dolgozik, századparancsnok, kerületi tanácstag, vb-tag, kiképzésre, eligazításra, családlátogatásra jár. S mindemel­lett férj és apa.. Munka és tanulás az élete. Naponta 15—16' órán át, hosszú évekig... Ez az a többlet, ami gyúrja, for­málja — az élet sűrűjében, a gyorsabb sodrásban. — Most könnyebb az életem. Egy éve több az időm... A párttitkár, aki eddig némán hallgatta beszélgetésünket, közbeszól: „A maga számára soha sincs egyetlen szabad szombatja sem. Bár mostanában, munka után, az első útja haza vezet.” Haza. Hogy közölje a feleségével, mi a dolga délután. Tesz- vesz otthon egy félórát, aztán felül az oldalkocsis motorra — a gyártól kapta használatra — és elrobog. Kiképzésre, el­igazításra, szolgálatba, a tanácshoz, családlátogatásra. Hát ilyen ember a századparancsnok. — Ilyenek a munkásőrök! Én csak egy vagyok közülük — S mosolyog kék szeme. — Nem fáradt? Megütközve néz rám. A kérdésem idegenül hangzik itt, a kis műhelyirodában, ahová kívülről bedübörög a munka zaja, az élet zenéje ... —la tói számított hányadik ko­csiban, melyik oldalon vi­selkedik rendellenesen a csapágy. A rendszer olyan érzékeny, hogy még a test­meleget is méri. A téli fa­gyos, ködös időben a zuzma- ralerakódás ellenére is kifo­gástalanul működött. Az eltelt egy év alatt ha­vonta átlagosan tizenöt vas­úti kocsi „hőnfutását” álla­pította meg az érzékeny mű­szer. Ezeket Füzesabonyban „kisorolták”, s ezzel elejét vették a balesetnek, illetve a nagyobb hibáknak. A be­rendezés bevált, s ennek alapján a MÁV miskolci Igazgatósága még az idén több nagy forgalmú főútvo­nalon újabbakat szerel fel. „Hőnfutás”-érzékelőkkel lát­ják el az ózdi és a szerencsi vasútvonalat. Ezeken a he­lyeken azonban már olyan „nagy látószögű” érzékelőket építenek be, amelyek a „hőn- futáson” kívül a féktuskók beragadását is jelzik. Az isineretterjesz'J előadások népszerűsége 1968-ban ezren vettek részt mintegy 25 alkalommal a MÁV miskolci Járműjavító üzeméből ismeretterjesztő előadásokon. Tavaly 55 ilyen rendezvényen 1900 dolgozó jelent meg. A legtöbb hall­gatója a műszaki jellegű elő­adásoknak volt, de népesek voltak a szellemi vetélkedők és az egyéb kategóriákba tartozó filmvetítések is.

Next

/
Thumbnails
Contents