Déli Hírlap, 1971. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-15 / 12. szám
♦ RócUiverseny (Agotha Tibor felvétele) A labilis Mobilen avagy a furfangos kereskedelem — Tavaly október 16-án vettem egy Mobilett-nek keresztelt tv-kószüléket a Centrum Áruházban. Akkor még nem tudtam, hogy ez a „márka” 1967-ben volt utoljára forgalomban, s hogy ez tulajdonképpen egy ..elfekvő” darabja a régi készletnek. Az viszont már akkor feltűnt, hogy — miután fizettem — közölték: sem jótállási jegyet, sem prospektust nem tudnak hozzá mellékelni. — Most nem találjuk, szíveskedjék majd egy későbbi időpontban befáradni, addigra megkeressük! — mondták az eladók, s egy Favoritos dobozba csomagolva átnyújtották a készüléket. A képtelen Mohilett Almási Isvánné (Miskolc, Vörösmarty utca 130. sz. alatti lakos) néhányszor reklamált, míg végül egy hónap múlva, november 15-én megkapta a jótállási jegyet és — egy Favorit prospektust. (Nem tévedés! A prospektus nem Mobilett volt.) A világon semmi baj sem lett volna — talán! — ha éppen december 23-án fel nem mondja a szolgálatot a vadonatúj készülék. No, de- hát jött a GELKA. Karácsony első napján. A szerelő megbabrálta, aztán sajnálattal közölte: Szombaton ér véget az SZMT tapolcai oktatási központjában az oktatási felelősök kéthetes tanfolyama. A továbbképzésen sok érdekes előadást és vitát rendeztek. Koszorús Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának megyei instruktora előadást tartott A szocializmust építő társadalom gazdaságpolitikai célkitűzései címmel, míg Tóth József, az SZMT vezető titkára az 1971-es év — Szép teás-szerviz ugye? Képzeld, nászajándék. — Oh, hát akkor antik is! (A Tempo karikatúrája) — Egy alkatrészt kellene kicserélni. Sajnos, véletlenül pont az nincs nálam. Na, de majd ... És tényleg, az ünnep után nem feledkezett meg Almá- siékról, megcsinálta a készüléket. kicserélte a rossz alkatrészt. Éppen nem volt adás a javítás időpontjában, érthető volt hát a tulajdonos meglepetése, amikor este kiderült: a Mobilett változatlanul képtelen, s ráadásul még ráz is. A Centrum „megértő” — Ismét bejelentettem a GELKÁ-nak, s szerencsére még szilveszterkor, este 6- kor kijött egy másik szerelő megállapítani, hogy a készülék életveszélyesen ráz, s azonnal el is vitte a szerviz kocsiján. Január 3. a GELKÁ-nál. — A készüléket most javítjuk, de ráz és rázni is fog, mert ez egy ilyen készülék. Nem veszélyes, mert csak egy kicsit „csíp”. Majd holnap adásidő alatt kipróbáljuk, azután haza lehet vinni — mondta az ügyeletes művezető. Aztán még „megnyugtatta” a kedves ügyfelet afelől, hogy „jól bevásárolt a Mobilettel!” Almásiné elkeseredetten ment a Centrumba, ahol még azt is elmondta, hogy a szefeladatairól tájékoztatta a tanfolyam résztvevőit. Az okrelő (aki Szilveszterkor elvitte lakásáról a tv-1) véleménye szerint a készülék már korábban használt lehetett, alkatrész is hiányzik róla. — Kisfizetésű, gyermekét egyedül nevelő asszony vagyok. Nagyon bánt, hogy így jártam. A Centrumban megértőek voltak, s jó tanáccsal szolgáltak: kérjen a GELKÁ-tólegy írást, amelyben a szerviz vezetői elismerik, hogy a készülékből az áramot „leszűrni” nem tudják. Egy ilyen értelmű írás ellenében azonnal kicserélik a Mobilettet. Egyébként majd ők is beszélnek a GELKÁ-val. Szerviz-rejtély! És nyilván beszéltek is. Bár erre csupán abból lehet következtetni, hogy miután Almásiné másnap délelőtt bement a szervizbe, ott azzal fogadták: a készülék nem ráz, a készülék nagyon jó, a készülék nem használt és minden gyanún felül áll. Summárum: haza lehet vinni! — A legérdekesebb az egészben az, hogy amikor hazaértem, észrevettem, hogy a jótállási jegyről nem vágták le a javítást bizonyító szelvényt. Visszavittem, s megkérdeztem, hogy miért? Elfelejtették volna9 — Szó sincs róla — nyugtatták meg Almásinét. — A készülék nem is szorult javításra! Dehát akkor mi a csudának vitték el Szilveszterkor, mit csináltak vele január lián és 4-én, s végül: melyik jó tündér pótolta a hiányzó kapcsológombokat, s kinek a javítási jegyére számolták el p beszerelt alkatrészeket? S egyáltalán: életveszélyes-e amiért ráz, vagv ... R. É. Nem „utaznak” többé a gépek Miskolcon jártak a Villamos Berendezés és Készülék Művek anódgyárának képviselői, s együttműködési javaslatot tettek a Miskolci Finommechanikai Javító Vállalatnak. A tárgyalások eredményeképpen februárban szerződést írnak alá. Ennek értelmében Észak-Magyar ország területén a VIMELUX vállalja el a VBKM anód- gyára által gyártott félvezetős hegesztőgépek garanciális javításait. Jelenleg mintegy 4000—4500 ilyen villamosgép üzemel Észak-Magyarország iparvállalatainál. Hiba esetén eddig a garanciális javításokat Budapestre kellett bejelenteni, s vagy a gép utazott „orvoslást” keresve a fővárosba, vagy a vállalati szerelők onnan ide. Ameny- nyiben a szerződést februárban aláírják, ez az út lényegesen lerövidül. Váiláig leomló fekete haja, piros arca, érzéki szája, finoman ívelt sötét szemöldöke szinte filmvászonra kívánkozik. Ám amikor szeme fényét, színét kertesem, lehajtja a fejét. * — Mondtad-e, s ha igen, miért, hogy neked a véredben van a lopás?. A ránk szakadt kényszeredett csend visszahúz a múltba. A háborút követő évek szegénységének egy meggondolatlan pillanatához, amikor az egyik boltból elcsentem egy ici-pici csokit, egy filléreset csak. Azóta sem felejtettem még el a lopás akkori keserű szégyenérzetét. S ez a törékeny lány vajon meddig hordja magában szé- gyenítő titkát? Már-már megszólal, amikor anyja megelőzi. — Tévedésből mondta. Hiszen láthatja, mindene megvan. Úgy nézünk mi ki, mint ahová hiányzott az a néhány száz forint? A kislányom mindig jó és rendes volt. Az iskolában is. A férjem kezén Is milliók forognak, s mégis harminc éve van a helyén. Tőlünk nem tanult rosszat. — Mégis, miért mondtad? Kihasználva a szóáradatot követő rövid szünetet, halkan, szinte magának mondja: — Mondtam. De már nem is tudom, hogy miért. A másik szüleim sem ... Elhallgat, mint aki titkot árult el. Nem tudja, hogy én már erről is tudok. * A miskolci vállalat szak- szervezeti bizottságának titGazdasáopolitikai előadás tatási felelősök második turnusának továbbképzése a jövő hét elején kezdődik. Pótdíjak a fűtésért Különös panasszal fordultak szerkesztőségünkhöz a Körösi Csorna Sándor utcai toronyházak lakói: sérelmezik, hogy október 1-től havonta átlagosan csaknem 25 forinttal többet kell fizetniük a fűtésért. Ennek oka, hogy most már a lakások mellékhelyiségének és előszobájának a fűtéséért is külön díjat számol fel a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat. A panaszt Szűcs Gézának, a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat távfűtési csoportvezetőjének továbbítottuk, aki válaszában a Nehézipari Minisztérium rendeletére hivatkozott, miszerint a folyamatos fűtésű lakásokban ezentúl így kell eljárniuk. Eddig ugyanis tévesen értelmezték a rendeletet. Mindezeket lefordítva: örüljenek a lakók, hogy eddig is kevesebbet fizettek! A dolog lényegét tekintve furcsálljuk az eljárást. A mellékhelyiségekben és az előszobában ugyanis nincs, fűtőtest, ezért természetesen ott meleg sincs. Akkor pedig miért fizessenek a lakók? Az illetékesek válasza: ha kinyitják a szoba ajtaját, akkor beáramlik a meleg ezekre a helyekre is. Tehát akkor ott is van meleg! Még ha nincs is fűtés! Nagyszerű felfedezés! Ezek után várható, hogy a lépcsőházak fűtéséért is különdíjat számítanak fel. Hiszen, ha a lakások ajtaját huzamosabb időre kinyitják, feltételezzük, hogy nagyon jól átmelegszenek. Ehhez az ötlethez a rendelet szerzői adták nekünk az „éceszt”. Így a szerzői jogdíjról is lemondunk a javukra. SZ. I. A tanács asztala Nem arra az U-alakú építményre gondolunk, amely mellett tegnap délelőtt vitatta meg a Miskolc városi Tanács V. B. a város 1971—75. évi középtávú pénzügyi és fejlesztési, valamint 1971. évi költségvetési alaptervét. Mi a város lakóinak közös ügyeire, orvoslásra váró gondjaira céloztunk, melyek közül egyikre sem fogja azt mondani a tanács, hogy ,.nem az én asztalom!”. . Ezt az ígéretes jövőt akár jelenre is változtathatnánk. A vb- ülés tanúsága szerint ugyanis mind több „asztalt” elégítenek ki az illetékesek, már az 1971-es évben. A közeljövőben olyan alapproblémákat old meg a város, mint a korszerű általános iskolai hálózat kiépítése, az óvodai férőhelyszükséglet nem is akármilyen színvonalú kielégítése, vagy — ami nagyvárosról lévén szó, csöppet sem kis feladat — a zavartalan ivóvíz- ellátás biztosítása. A tanácsi beruházásokat tekintve, a város vezetői amellett a tény mellett sem mentek el behunyt szemmel, hogy Miskolc munkásváros. Korszerű vásár-csarnokot, óvodát, művelődési központot, orvosi rendelőt, sebészetet kap a munkáskerület: Diósgyőr. Pei-sze a másik oldal sem elhanyagolandó: az üzemek, vállalatok részvétele ebben a közszolgálatban. Amint azt dr. Fekete László vb-elnök a jövőben teljesülendő kívánságként megemlítette, az üzemektől segítséget kérve egyik szerv se utasítsa vissza a kérelmet „nem az én asztalom” jelszóval, A város mindenkié, s az érdekek szétaprózása helyett csakis a közös, egymást segítő munka biztosíthatja Miskolc dinamikus fejlődését. Egyébként a dinamizmus — s ez egyre inkább bebizonyosodik— távolról sem redukálható pusztán pénzkérdésre. A jó szervezés, a megfelelő feltételek figyelembe vétele a tervezésnél s azok biztosítása a megvalósításnál, hatékonyságában felér a pénzügyi eszközökével. Ezt a legjobban talán éppen a városi tanács tevékenysége példázza. Ügy tűnik, mindinkább megleli helyét ez a szerv az új gazdasági mechanizmus szülte körülmények között. Nem vállal mindent magára, csak azt, amit teljesíteni is tud. Ugyanaltkor jó politikusként ösztönzőleg lép fel a szaktárcák felé. Olyan beruházások kezdeményezésére serkenti az illetékes minisztériumokat, üzemeket, melyek mind a beruházónak, mind pedig városunknak hasznára válnak. Az általunk használt vendéglátói hasonlat a város, tehát a köz ügyeinek előbbre vitelénél egy helyen sántít. Ott, ahol az igények kielégítéséről, a gondok orvoslásáról van szó. Világos dolog, hogy életünkben nem állhat elő az a helyzet, ami a vendéglőben, hogy mi pusztán az asztalnál ülve várjuk, hogy „szánkba repüljön” a sült galamb. Mindnyájunknak tisztában kell lenni azzal a ténnyel, hogy a tanács asztala mindenki asztala, és legyen annak munkapad vagy íróasztal formája, mégis ezeknél dől el minden. Ha közülünk a tanáccsal és a különböző szervekkel karöltve mindenki elsősorban a maga asztalánál végzi el jól a feladatát, akkor és csakis akkor válik realitássá a város fejlesztésének, életszínvonalunk fejlődésének negyedik ötéves terve. NY. SZ. Megáll-e Éva a lejtőn? kára első találkozásunkkor ezt mondta Éváról: — Elképzelni sem tudom, miért lopott. Jártam náluk, a szülők nem élnek rosszul. A szülők? Éva nem édes szüleivel él. S ami a legborzasztóbb, tudja ezt, s ismeri is eredeti szüleit, akik közeli rokonai a családnak. A titkot éppen ők árulták el a kislánynak. A nevelőanyja azonban nem is sejti, hogy Éva mindent tud. Szerintem még nem is akarta elárulni, hiszen a lány még csak 16 éves. A tragikus sorsnak ez a nagy terhe lehet talán a magyarázat... * — Mikor tudtad meg, hogy anyukád nem édesanyád? A bánat betölti a szépen berendezett szobát. Sír egy keveset, aztán néhány *szó erejéig feloldódik. Nevelőanyja kérésemre magunkra hagy. — Négy éve. Anyám mondta meg, mikor meglátogattuk őket. Azt hiszem, a testvéreim közül a nagyobbik már tudta. Anyám akkor mondta, ha akarok, visszamehetek hozzá. — És te? Hosszan hallgat, szinte fél kimondani a szavakat. — Szeretem őket. de csak úgy, mint rokonokat. — S mire kellett a pénztárból ellopott pénz? Halkan válaszolja: — Kis semmiségeket vettem rajta. Nem tudom, miért vettem el. * — Sokáig nem tudtunk napirendre tér^i a dolog felett — mondta másodszori találkozásunkkor a szakszervezeti bizottság titkára. — Aztán úgy döntöttünk, hogy egy másik üzletbe helyezzük. Ahol az üzletvezetőn kívül senki nem tudja, mi történt Évával. Azóta egyszer már beszéltem is vele. Azt mondja, jó ott neki, csak kevesebb a munka, mint az előző helyen. Ez szorgalomra vall... * Éva történetét nevelőanyja is elmesélte. — Karonülő volt. amikor elvállaltuk. A férjem és az apa testvérek. Éveken át Syógyíttattuk paralízisét. Nemrégen két éven át csontvelőgyulladásos volt a lába. Nekünk csak fogadott gyermekeink voltak, Éván kivi íj még két másik lány, azokat is becsülettel felneveltük. Gyűlölöm az anyját, amiért elárulta a titkot. * Éva most is beteg. Igaz, már gyógyulófélben van. s készül, hogv újra megkezdje a munkát. Szipogva mondja: — Szeretem az új helyemet. Talán megmaradok ott. Igaz, most tanulok, s aztán fogtechnikus szeretnék lenni, de az is lehet, hogy maradok. Tessék elhinni, én soha többé nem fogok olyat csinálni .. Én elhiszem. S talán az élet is lesz hozzá ilyen megértő. Mert a lejtőn is m°3 lehet állni. . . NYIKfcS IMRS
