Déli Hírlap, 1971. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-09 / 7. szám
Gazdaságpolitikai kislexikon (6.) Infrastruktúra ■ E különös hangzású címszóval egyre gyakrabban találkozunk. Az infrastruktúra olyan gazdasági feltételek gyűjtőneve, amelyek közvetlenül nem vesznek részt valamely termelési folyamatban, de közvetve nagyon is befolyásolják a termelés hatékonyságát, fejlesztésének lehetőségeit. E fogalomkörbe tartoznak mindenekelőtt az úthálózat, a vasút- és vízi közlekedés, a kikötők, a pályaudvarok, a hírközlés, a közművek: a víz- és gázellátás, a villamosenergia és csatornahálózat. Az infrastruktúra fejlettségi színvonala kifejezi, hogy valamely országban mennyire vannak meg a gazdasági, ezen belül főként az ipari fejlődés általános feltételei. A gazdaságilag fejletlen országokban például az alacsony színvonalú infrastruktúra fékezi a kellő ütemű iparfejlesztés megvalósítását. Hazánkban a szocialista iparosítás időszakában, amikor a beruházási eszközök jelentős részét új termelő kapacitások létrehozására fordítottuk, nem jutott elég anyagi eszköz az infrastruktúra valamennyi elemének fejlesztésére. Így például a közlekedés, az úthálózat viszonylagos fejletlensége az utóbbi időben már éreztette fékező hatását. Különösen 1970- ben, amikor a kései kitavaszodás, majd az árvíz nehezítette az üzemek, az ország összetorlódott szállítási igényednek kielégítését. E tanulságokat is hasznosítjuk a negyedik ötéves terv megvalósítása során. Ezért az 1971—1975-ös esztendőkben a közlekedés fejlesztését 53 milliárd forint beruházás a közúthálózat fenntartását és korszerűsítését pedig további 30 milliárd forint költségvetési juttatás szolgálja. Ilyen nagy összegeiket még nem költöttünk ezekre a célokra. De hasonló méretekben fejlesztjük az infrastruktúra többi elemét is. A hírközlés fejlesztésére például több mint 7 milliárd forint jut a negyedik ötéves terv időszakában. A kiemelt közműves vízellátási és csatornázási feladatok megoldását több új mélyépítő vállalat létrehozásával is segítik. A fokozódó közművesítés meggyorsítja a városiasodási folyamatot, a korszerű lakásépítkezéseket, elősegíti az ipar ésszerűbb területi elhelyezését. Az állami költségvetés eszközein túl a váBaLatokiat terhelő városi és községi fejlesztési adó bevezetésével növekednek a tanácsok kommunális (útfenntartási, építési, csatornázási, közlekedésfejlesztési stb.) forrásai is. A III. ötéves tervidőszakban évente 60 ezer, 1971—75 között; évi 80 ezer új lakás épült, illetve épül. Az állami eszközökből épülő lakások száma 20 ezerről 40 ezerre nő. Végeredményben tehát elmondhatjuk, hogy a központi beruházási eszközök és a helyi források növekvő hányadát fordítjuk. a zavartalan és gazdaságos termelést közvetve szolgáló infrastruktúra fejlesztésére. Hazánk tehát ilyen szempontból is szándékozik elérni a gazdaságilag fejlett, országok szín- vonedSt. K. J. Zenéről -fiataloknak SZERKESZTI: VARSÁNYI ZSUZSA OB SOROZAT indult decemberben a Magyar Rádióban, az Aranyhangok; válogatás századunk legnagyobb énekeseinek legszebb lemezeiből. Az adások másfél órás terjedelme igen bőséges és változatos lehetőséget nyújt a művészek alapos megismertetésére. Példákkal mutatják be az idézett énekes legjellegzetesebb tulajdonságait, és ezenkívül marad még idő „csemegézni” is a művész ritkábban hallható lemezei között, jut idő leforgatni egy-egy olyan felvételt, melyen számára idegen területre tesz kirándulást — más hangosztályok birodalmába. (Az Aranyhangok első adásában például Maria Callas Delila mély alt-fekvésű basszusáriáját énekelte Saint-Saens dalművéből.) A műsornak módjában áll — egy-egy operaénekes sokoldalúságát bizonyítandó — az illető operett-, népzenei, jazz -, musical-, sőt tánczenei felvételeit is bemutatni. Minden egyes adásban természetesen ismertetik a művész részletes életrajzát, fontosabb szerepeit, nevezetesebb sikereit — esetleg kudarcait —, bemutatják legjobb lemezfelvételeit, sőt kitérnek magánéletének olyan eseményeire is, melyek hatással voltak művészi fejlődésére. A tervek szerint havonta egyszer jelentkező műsorban — a már elhangzott Maria Callas után — Birgitt Nilsson. Leontyne Price, Elisabeth Schwarzkopf, Giulietta Simionato, Jussi Björling, Benjamino Gigli, Pataky Kálmán, Dietrich Fischer- Dieskau, Tito Gobbi és Székely Mihály műsorára kerül sor. A felsorolás még nem végleges sorrend. Legközelebb tehát a januári műsorban Fjodor Saljapinnal ismerkedhetnek meg a hallgatók. AZ ELŐZŐ ÉVEKHEZ hasonlóan, idén is kiválasztották a rádió tánczenei felvételei közül a zenei és technikai szempontból legjobbakat. Ezeket hat műsor keretében hallhatta a közönség és szavazással eldöntötte, mit tart az év legjobb tíz tánczenei felvételének. A kiválasztott dalokat egy műsorban — élőadásban —, január 13-án közvetíti egyidő- ben a Rádió és a TV, 18.05- kor a 6-os stúdióból. — Végül egy hír a jazz kedvelőinek: Acker Bük és zenekara február 1-én vendégszerepei az Erkel Színházban. Közeleg a maszkabál Közeleg a maszkabálok ideje. A szórakozni vágyók lélekben. a Jelmezkölcsönző pedig tettekkel készül a farsangi mulatságokra. Szorgos kezek öltik a lemulatott gombok helyére az újakat a jelmezeken, ilittermezőt varázsolnak pruszlikra, nagykendőre. A helyi készletet Budapestről egészítik ki ezer darabosra. Onnan várják az előkelők, gazdagon díszített új és mégis oly régi jelmezeket: a hercegek, a hercegnők, királyok, nagy történelmi személyiségek közismert viseletéit. Mindenki a piacról él, de... Görbe úton szerzett forintéit — Én is a piacról élek — hallani gyakran a kijelentést, ha keresetről, pénzről, anyagi érdekeltségről van szó. Nem mindegy viszont, ki hogyan értelmezi és milyen módon igyekszik realizálni ezt az igényt: becsületes munkával, A Cassius Clay—Bonavena ökölvívó mérkőzésen új divatöltözék született, a „knockaut-fazon”: fehérróka-kucsma és a hozzá tartozó hosszú rókakabát. Platty, platty, platty... A gyilkos a házban van című magyar film pereg a Kossuth moziban. A nézők tekintete a vászonra tapad. Közben az erkélyen levő villany buráról csepegni kezd a víz. Átázott a mennyezet. Platty. A film legizgalmasabb részéhez érkezünk. Röpke félóra alatt már a második hullát viszik ki a házból. Platty. A lámpában már félig áll a víz. Csak le ne szakadjon. Rágjuk a körmünket. Platty. Most a legizgalmasabb. A rendőrök saját esküvőjéről kísérik ki a vőlegényt. Ezt nem lehet idegekkel bírni. Platty. A búra színültig tele van vízzel. Már mindenki a mennyezetet lesi. Platty. Tényleg, ki is lehet a gyilkos? Még csak sejteni sem lelehet. ^ Megvan a gyilkos! Nahát, erre senki nem gondolt! Platty. A lámpabúra is megtelt. Felgyűlt a villany, most már a vödröket is látni a csepegő plafon alatt. A lámpa csak nem akar leszakadni. Ügy látszik, a következő előadáson esik le. No, sebaj, arra is befizetünk. Csak kapjunk rá jegyet. Platty. SZ. I. vagy pedig ügyeskedéssel gyarapítja-e a család kasszáját?... Mellékfoglalkozásban A X. kongresszus irányelvei szerint „... a jövedelem alakulása az eddiginél jobban függjön a végzett munka eredményétől. Aki munkájával többet nyújt az átlagnál, annak jövedelme is az átlagosnál jobban emelkedjen, viszont akinek teljesítménye nem éri el az átlagot, annak jövedelme se érje el azt.” Ez a helyes, a járható út. Sajnos mégis akadnak blya- nok, akik nem a jól megérdemelt munka eredményeként, hanem ügyeskedéssel, különféle manipulációk útián jutnak — mások kárára — az átlagosnál lényegesen nagyobb jövedelemhez. Ezt az utat választotta S. L., a Volán Vállalat dolgozója is, aki a kistokaji termelőszövetkezetnél mellék- foglalkozásként — üzletszerzést vállalt a közös gazdaság által kitermelt kavics és sóder értékesítésére. E kapcsolat a tsz-szel senkinek sem tűnt volna fel, ha ezt a bányát később bérbe nem veszi S. L. saját vállalata, a Volán. így most már nem tarthatott fenn ilyen munka- viszonyt. De nem esett kétségbe! Belép az anyós S. L. gondolt egy nagyot és az anyósára ruházta át a munkaviszonyból eredő jogokat, az 1300 forintos illetménnyel együtt. Az erre vonatkozó szerződést meg is kötötték a tsz-szel, ahol azonban a mellékfoglalkozású munkavállalót a szerződés aláírása óta nem is látták. A pénzt viszont küldték a címére. A tsz tagjainak zsebéből úszott el az így kifizetett összeg, éppen úgy, mint a szerencsi, a mezőnagyraihá- lyi és a szendrői állami gazdaságok által a múlt évben másodállású alkalmazottak díjaként kifizetett 570 ezer forint is. Ezt a pénzt olyan emberek kapták, akiknek a Vetőmagtermelő- és Ellátó Vállalat egri kirendeltségén munkaköri kötelességük volt mindazt elvégezni és teljesíteni, amit havi 2000—4000 forint ellenében másodállásban tettek. Ez a vállalat nemcsak felvásárlással, de minősítéssel is foglalkozik. A lehetőség tehát a kezükben volt, hogy — esetleg — hátrányos helyzetbe hozzák az állami gazdaságokat. amelyek ezekkel a másodállásokkal — gazdaságaik nyereségének a terhére — végeredményben a dolgozókat kárositották meg. Az ügyet a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság kivizsgálta, és erről még a múlt év őszén hivatalosan értesítette a budapesti központot is, ahonnan azóta egy fia sorral sem reagáltak. Vagy a belső vizsgálat olyan hosszú ideig tart ennél a vállalatnál? Ideiében közbe kell lépni Sok hasonló példa bukkan elő a népi ellenőrzés dossziéjából. Hangsúlyozzuk: lehetővé kell tenni a hasznos többletmunkával szerzett többletjövedelmet. De erélyesen érvényt kell szerezni annak az útmutatásnak, amit a kongresszus így fogalmazott meg: „Vissza kell szorítani minden olyan törekvést, amely nem többletmunkával, hanem különféle ügyeskedéssel, a szocialista erkölcs megsértésével eredményezhet jogtalan hasznai.” Az ilyen esetekre és jelenségekre a pártszervezeteknek is jobban oda kell figyelniük. Es ha szükséges, még idejében az asztalra is ütniük! TÓTH FERENC A vizuális emlékezet csodája Egy papírlapra felírt 42 különböző számot nem egészen három perc alatt vésett emlékezetébe Szása K„ az egyik moszkvai főiskola Pintér István TEA 5 DOLLÁRÉRT 45. Lewis búcsúzóul a lelketnre kötötte, hogy legkésőbb hétfő reggel tíz óráig önként vonuljak be az Emigration Service fogdájába. Forster ugyanis már kilenc órakor bejelenti, hogy az óvadékot visszakívánja. A pénz nagy úr, nagyobb, mint az ember szabadsága, és három órán belül fülön fognak, visznek a poloskák közé. Ezért sokkal tisztességesebb dolog, ha önként megyek ... Kezet fogtam az újságíróval, aki Ruth- tól is megpróbált elbúcsúzni, de nem sikerült neki, mert a lány láthatatlanná vált. Csak a takaró alatt meg-megráz- kódó emberforma mutatta, hogy még jelen van. Az újságíró tapintatos ember volt, nem erőltette a dolgot. Elment. Miután kívülről becsukta az ajtót, és én belülről bezártam, felhajtottam a takarót, hogy Ruth szemébe nézzek. Ruth sírt. Egész testét rázta a zokogás. Megjegyzem, így még talán szebb volt. mint amikor .mosolygott. Próbáltam vigasztalni. Először kevés sikerrel, de az új és új kísérletek végül is eredményt hoztak. így vigasztaltam egész vasárnap, egészen hétfő reggelig. Nem dicsekvésképpen mondom, de a végén megvigasztalódott. Amikor hétfőn reggel ránk virradt, szipogva bár, de mosolyogva így szólt: — Darling, fáj, hogy elmész, de ilyen férfinak kár itt elkallódnia. Menj, cselekedj belátásod szerint, csak arra kérlek, hogy jussak eszedbe odahaza, a pusztán, amikor a csikós-görlöket öleled ... Ezt könnyű szívvel megígérhettem. — Es mihez kezdesz most? — kérdeztem kedvesen. — Mihez kezdenék? — csodálkozott Ruth. — Visszamegyek a Hotel Orvéba... — Vissza? — emelteim fel a hangomat. — És Mr. Cucke? Nem fog békén hagyni... — Egy nőt csak addig üldöz a férfi — mondta Ruth halálos nyugalommal —, amíg a hajtóvadászat nem sikerül. Utána a helyzet megfordul. — Hogy érted ezt? — Ahogy te. Es végtére is: ha egyszer megindul a gépied az óceánon túlra, többé nem tartozom neked számadással. Hiszen többé nem látj-uk egymást. — Ez igaz. De hát Cucke öreg, kopasz és visszataszító. — Mást nem tudsz róla mondani? — kérdezte Ruth. — De igen. Majdnem elfelejtettem, hogy olyan kövér, mint egy anyadisznó. — Igazán nem szép tőled, hogy csak a hátrányait hangsúlyozod — mondta Ruth szemrehányóan. — Mondhatnál róla valami jót is. Vagy annyira utálod Mr. Cucke-ot? — Persze, hogy utálom. És nem tudok róla semmi jót mondani. — Nem vall éppen nemes lélekre, hogy így vélekedsz egy vadidegen emberről. Hiszen soha életedben nem láttad. — Persze, hogy nem. Te mondtad, hogy kövér, öreg és kopasz. — És még mit mondtam? — Másra nem tudok visszaemlékezni. — Elég szomorú. Azt is mondtam, hogy a szálloda igazgatója, és a lányok nem panaszkodtak, hogy szűkmarkú lenne... (Folytatjuk) hallgatója, A TASZSZ tudósítója szemtanúja volt az egyik emlckezetvizsgáló kí- sérlelnck, amelyet Alek- szandr Lurija, közismert szovjet pszichológus laboratóriumában folytattak. Szása 15 másodperc alatt felmérte tekintetével a fehér papírlapra felírt számsorokat, majd félretéve a papír!, negyven másodpercig gondolatban ellenőrizte a számokat. Ezután mindkét művelet megismétlődött, és két perc negyven másodperc múlva Szása hiba nélkül elmondta a számokat. Lurija professzor rendkívüli vizuális emlékezőtehetséggel rendelkező embernek tartja a diákot. A megismétléskor Szása emlékezetében a számsor mintegy nyomtatott alakban jelenik meg, és a kísérleti alany az egyes számok szélessége közötti különbséget is „látja”. Az ellenőrzés során kiderült, hogy Szása az előtte bemutatott számsorokat igen sokáig emlékezetében tartja: tíz nappal a kísérlet után hibátlanul megismételte az összes számokat.
