Déli Hírlap, 1971. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-09 / 7. szám
Albérleti munkésszérrsck Egy pillanatra odafigyeltek! A Gátőr utcában néha íy nappal ezelőtt kis híján meghalt öt ember. Éjjel kilazult, kicsúszott a vaskályha könvökcsöve, s az alattomos, szagtalan gás elárasztotta a helyiséget. A háziasszony hét óra körül benyitott a szobába, hogy kitakarítson, s még idejében észrevette, hogy lakói — a 31. számú Állami Építőipari Vállalat öt munkása — eszméletlenül fekszenek az ágyakon. A Gátőr utca jószerével a világ végén van, a térkép még nem jelzi a Hejő partján alig pár hónapja épült családi házsorokat. Egy hónapja jelentek meg itt a 31. számú ÁÉV előőrsei, akik szállást kerestek a cementgyár rekonstrukcióján dolgozó munkásaiknak A 18. szám alatt, Szendrey Gyuláéinak havi kilencszáz forintot ajánlottak fel egy üres. betonozott szobáért. Pár nan múlva meghozták a hat vaságyat, a két szekrényt és a kályhát, beköltöztek a lakók, akik előreláthatólag négy—öt évig Miskolcon dolgoznak. A baleset után annyi változás történt, hogy a szobában — és több környékbeli házban, ahol munkásszállást rendezett be a vállalat — nagy sietve tartóvasakat erősítettek a kályhacsőre. A hat, szorosan egymás mellé állított vaságy, a bádoglavór és a repedezett szekrény maradt a helyén. A város kisebb-nagyobb építkezésein évről évre több „vendégvállalat” dolgozik, egyre több, Miskolcról távol élő munkás telepedik le itt, ki pár hónapra, ki évekre. A vállalatok egyre nehezebben találnak üres szobákat, nem egy helyen nyolcán — volt. ahol tizenket- íenl — laknak egy szobában. A berendezés nagyjából mindenütt egyforma: vaságy, bádoglavór, repedezett szekrény. A Gátőr utcai mérgezettek — azóta valamennyien meggyógyultak — jól kereső szakmunkások. A családtól való különélés, többletköltségeinek egy részét az albérletet, a különböző pótlékokat vállalatuk fedezi, s ezeket a kiadásokat minden bizonnyal szóvá is tennék, ha munkásaik életkörülményeit kérnék tőlük számon. Miskolc m. j. városi Tanács V. B. IV. Ipari Osztálya pályázatot hirdet közgazdász csoportvezetői cs árfőelőadói munkakör betöltésére Pályázati feltétel: a közgazdász csoportvezetői munkakörben közgazda- sági egyetemi végzettség, az árföelöadói munkakörben közgazdasági egyetemi végzettség vagy számviteli főiskola. Fizetés: a 11«, 60. (12) MüM sz. utasítás alapján. A pályázatot önéletrajzzal ellátva a Misfoc városi Tanács V. B. IV. Ipari Osztályára, 1971. jaiuár 31-ig lehet benyújtani. A sivár, egészségtelenül túlzsúfolt munkásszállások az önmagában jogos érvektől mit sem változnak, önkéntelenül adódik az összehasonlítás például a BÁÉV impozáns szállójával, ahol televízió, fürdőszoba, könyvtár, meleg vacsora, központi fűtés várja a dolgozódat. Igaz ugyanakkor az is, hogy a BÁÉV sem tudja minden munkásának ezeket a feltételeket nyújtani, a vidéki telephelyeken valószínűleg ugyanaz a helyzet, mint a Gátőr utcában, és még ki tudja hány helyen a városban. A Gátőr utcai albérlőkre — a majdnem végzetes baleset után — egy füstcső-tar- tóvas erejéig odafigyeltek. A semminél ez is több. De nem sokkal! PUSZTAI ÉVA I korszerű igényeknek megfelelően AzLKM rekonstrukciós beruházásai Az új gazdaságirányítási rendszer alapos megfontolásra készteti a vállalatok vezetőit annak eldöntésénél, hogy a beruházásokra fordítható összegek milyen új létesítmények és berendezések megvalósítását szolgálják. A vélemények és ellen- vélemények kereszttüzében alakult ki a Lenin Kohászati Müvek vezetőinek körében is az is rekonstrukciós beruházási koncepció, amelynek részfeladatai egymás után valósultak meg az elmúlt ötéves terv időszakában. Ilyen volt a Borsodi Ércelőkészítőmű Rt., az új elektroacélmíi, az új ncmesacél- finomhengermű, az új bugacsiszolómű, és még sok más kisebb-nagyobb rekonstrukciós beruházás. Ez a nagyvonalú koncepció amellett, hogy már eleve kizárja, vagy legalábbis minimálisra csökkenti a nehéz fizikai munkát, megfelel a korszerű nek is. minőségi igények— Asszonyom, biztos abban, hogy nem mezítláb érkezett? (Az Europeo karikatúrája) Barlangászok a tetőn A cím olvastán bárki azt gondolhatja, hogy néhány barlangjáró a föld mélyéről felment valamelyik hegy tetejére. „Hőseink” azonban egy épület tetejére mentek tel. Az történt, hogy a 35. számú Általános Iskola épületének a lapos tetejét vastagon belepte a hó. Ebből nem lett volna különösebb baj, ha a megolvadt csapadék nem szivárog át a 11 éves létesítmény ez évben renoválásra kerülő tetejének eresztékein. Már-már az a veszély fenyegetett, hogy több tanteremben szüneteltetni kell a tanítást a csöpögő hóié miatt. Megtudván ezt Szántai György, a szülői munkaközösség egyik tagja, az iskola társadalmi barlangász szakkörének vezetője, önként felajánlotta, hogy a hetedikesekből és nyolcadikosokból álló szakköri tagokkal letakarítja a havat. A kisdiákokat féltő Kőhalmi Károly igazgató aggályára azt válaszolta, hogy a barlangokban sokkal veszélyesebb helyeken megfordultak, nagyobb mélységek felett is ügyködtek már. S a vezetésével nyolc karakán fiú két óra alatt megszabadította terhétől a tetőt, ugyanannyi leányka pedig kupacokba lapátolta a földre kotort havat. Megszűnt a szivárgás, — a tantermekben zavartalanul folyhat a tanítás. Milyen jó lenne, ha mindegyik házmester egyszersmind barlangász is volna. És persze kötelességtudó. Nem folyna a tetőkről nyakunkba a hóié. E meggondolás realitását tükrözi — többek között — az is, hogy a szomszédos Ausztria kohászati vállalatai is hasonló fejlesztési politikát követnek, a nemesebb acélfajták iránti megnövekedett igényeknek megfelelően. Az alábbiakban H. P. Dryernek, a The Journal of Commerce folyóirat bécsi munkatársának tudósítását idézzük: „Köztudott, hogy jelenleg a világpiac acéligénye kissé visszaesett, hogy az osztrák acélgyártók bizonyos szervezési és helyzeti adottságok miatt hátrányos helyzetben vannak. Az Alpine vállalat vezetői azonban kijelentették: a helyzetet reálisan kell megítélni. A kisebb acélgyártó vállalatok (nemzetközi méretekhez viszonyítva) fokozott rugalmassággal reagálhatnák az acéligény csökkentésére, ami a felhasználók igényeihez való gyors alkalmazkodást jelenti.” Azonos véleményének adott kifejezésit a speciális acélfajtákat gyártó Boéhler vállalat is. A bizakodó kilátásokra mindkét vállalatnál az ad alapot, hogy ilyen irányú beruházásaik eredményei jelentkeztek már 1969-ben, s az idei eredmények arra mutatnak, hogy így lesz a jövőben is. Az elmondottakból kitűnik: a diósgyőri kohászat fejlesztési politikájának kialakííá- sa a IV. ötéves terv célkitűzéseinek megfelelően, a reális helyzetmegítélés alapjain történik. Az LKM ugyanis az új elektroacélmű indításával megkétszerezte minőségi acélgyártó kapacitását. A jelenleg épülő, 1972-ben részlegesen. majd 1973-ban teljes kapacitással működő nemes- acél-finomhengerműve pedig az összes szóba jöhető ötvözött acélfajták feldolgozását teszi lehetővé. KIRÁLYHEGYI JÓZSEF Beleszólhat-e a munkás? Néha még ma is találkozunk az „egyszerű munkás” meghatározással, pedig alaposan eljárt felette az idő. Különösen „szakállasnak” érezzük az „egyszerű” jelzőt, ha a munkásság politikai szerepével szembesítjük. De hamisan cseng ma már azért is, mert a fizikai munka egyre bonyolultabb, sőt — az anyagmozgatást és néhány más speciális területet kivéve — alig lehet a szó hajdani értelmében véve fizikai munkának nevezni. A gépesítés, automatizálás, a technológia gyors fejlődése nyomán a szakmunkások hozzáértése — különösen a nagyüzemekben — sokkal inkább a technikusokéhoz hasonlít, semmint azokéhoz, akik pusztán testi erejüket vetik latba. Nem volna teljes a gondolatsor, ha nem illesztenénk bele azt a gazdagodást, amit a munkások az általános műveltség terén szereztek az elmúlt 25 év alatt. S nemcsak az újságok, könyvek, filmek, televízió stb. hozza közel hozzájuk a világot. Ök maguk is egyre nagyobb számban jutnak túl nemcsak az üzem kapuján, hanem az ország határán is. Nemrégiben a DIGÉP egyik szocialista brigádja rövid diavetítéssel illusztrálta a Szovjetunióban szerzett élményeit. A maguk készítette színes fotókon, Ízléssel, hozzáértéssel örökítettek meg sok szép épületet, szobrot, s az Ermitázs néhány festményét. S hasonló példát idézhetnénk bőven más üzemekből is. Tegnap este, a tv előtt ülve bizonyára sokunk fejében fordultak meg hasonló gondolatok, hiszen a munkásosztály vezető szerepéről szóló műsor vitatkozó hármasa is többek között arra keresett választ, hogy be tudja-e tölteni történelmi hivatását a munkásság korunkban, amit indokoltan nevezünk a tudományos-technikai forradalom korának. Leegyszerűsítve a kérdést: beleszólhat-e a munkás az ország, s saját vállalatának ügyeibe, élhet-e demokratikus jogával — mondjuk inkább így: kötelességével —, figyelembe véve, hogy a helyes javaslatok megfogalmazása egyre több hozzáértést igényel. A bevezetőben elmondottak egyértelműen azt sugallják, hogy igen. S ez is a helyes válasz, amit ismételten megfogalmazott a párt X. kongresszusa. A mindennapi életben mégis bonyolultabban, ellentmondásosabban érvényesül ez az igazság. Azért is — hallottuk a tévé-vita egyik résztvevőjétől —, mert egyesek úgy vélik, hogy ha például egy új technológia kidolgozása mérnöki hozzáértést igényel, akkor ehhez nincs mit hozzátennie a gépek mellett dolgozó embereknek. Elfelejtik azonban, hogy a technológiát emberek valósítják meg a műhelyben, a gépek mellett, s arról, hogy miképpen valósíthatják meg, már van megszívlelendő véleményük. Kérdés persze, hogy kérik-e a véleményüket! „Bölcs ember, aki sokak véleményét meghallgatja, s kiszűri belőle a hasznosítható gondolatokat” — idézték a vita során egy idős csepeli munkásember szavait. S e bölcs jelző elsősorban pártunkat illeti, hiszen a kongresszusra készülve, magán a kongresszuson, de a politika hétköznapjain is egy országra figyelve alkotja meg koncepcióját. Kiszűri a használható javaslatokat, s a munkásosztály érdekében cselekedve, az egész ország érdekében cselekszik. Vannak persze olyanok, akik egy-egy témához többet értenek, mint a munkások átlaga. Az ő területükre tehát nincs beleszólás? Dehogy nincs! Szakértői megbízatásukat azért kapják, hogy a párt politikáját, az egész népet szolgálják vele. S a párt, mint a munkásosztály akciócsoportja, a maga sajátos módszerével szüntelenül ellenőrzi is tevékenységüket B. D. Hol a fűtésre, hol a szerelőkre kellett várni Január végén költözhetnek a D 8-asn D 6-os és D 4-es házak lakói A Győri kapui lakótelepe« harmadik hónapja áll gyakorlatilag beköltözésre készen és mégis üresen három, A DH telexszolgálata jelenti: Bevált a MALÉV téli menetrendje — Milyen problémákat okozott a légiforgalomban a téli Időjárás? — kérdeztük a MALÉV Illetékeseitől. — A téli időjárás viszontagságai, a tartós köd és a nagyarányú havazás rendkívüli feladatokat rótt repülési, műszaki, repirányítási és reptérfenntartási dolgozóinkra. Odaadó munkájukkal — és a gépiek teljes kapacitással történő üzemeltetésével — sikerült a késéseket s a menetrend-eltolódásokat a minimálisra csökkenteni. — Hogyan vált be a téli menetrend? — A MALÉV 1970. november elseje és 1971. március 31. között 27 ország 31 városába indít légijáratot. A téli menetrendben szerepel Európa, a Közel-Kelet és Észak- Afrika mindegyik jelentősebb légikikötője. A menetrend már túl van a „premieren”, s nyugodtan állíthatjuk, hogy bevált. December és január hónapokban a menetrend szerinti járatok mellett a MALÉV Air Tours rendezésében számos különjáratot indítottunk. Eddig mintegy 750 nyugati turista látogatott el Magyarországra: — Hogyan alakul a légi teherszállítás a téli hónapokban? — A Bábolnai Állami Gazdaság megrendelésére több különjáratot indítottunk a napiokban. A gazdaság tojást, friss vágott baromfit küldött Bejrutba, Kairóba és Tri- pioliba. SZ. I. Pályásat dolgozatírásra A Pedagógus Szakszervezet és az Állami Biztosító a balesetbiztosítással kapcsolatos dolgozat írására pályázatot ipt ki. Mintegy ezer általános iskolai tanuló dolgozatát a napokban értékelték, s legjobb szerzőket értékes tárgyjutalomban részesítették. egyenként 80 lakásos házgyári épület. A D 8-as, D 6-os és D.4-es jelű házak október —novemberben elkészültek, de a lakók mind a mai napig nem foglalhatták el otthonaikat. A műszaki átadás után a BÁÉV hozzákezdett volna a hiánypótláshoz, ha készen lett volna a távfűtési hálózata. A szakipari munkák egy részét ugyanis csak fűtött helyiségekben lehetett elvégezni. A távfűtés vezetékét építő vállalat, az ÉÁÉV azonban részben a felhalmozódott munkák, részben p>e- dig a BÁÉV késésére hivatkozva. tovább késlekedett a csövek lefektetésével. Időközben mégiscsak elkészült a csőhálózat, ekkor azonban már a BÁÉV hivatkozott lemaradásra, és így a hibák egy része még ma sincs kijavítva. A próbafűtés megkezdődött. ennek befejezéséig — egy-két héten belül — remélhetőleg a szakiparosok is elkészülnek, és az egy helyett, három hónapig tartó hiánypótlást végre befejezik: A lakók a beköltözést a hónap végén folyamatosan megkezdhetik,
