Déli Hírlap, 1971. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-07 / 5. szám
a miskolciaké a szó Nincs világítás Az „angyal” hozta — de ki viszi el? A Sánc utcai orvosi rendelő bejárata előtt már hosszú ideje nem ég a villany. Vaksötétben járnak a betegek, az öregek sötétben kénytelenek felbotorkálni a lépcsőn. Mindez azért, mert nem csináltatják meg a villanyt. Igaz, volt már rá példa: kijöttek a szerelők, ám néhány nap múlva újra elromlott a világítás. Ügy látszik, valami különleges hiba lehet a vezetékben, vagy pedig a szerelők nem voltak eléggé felkészültek. Akár egyik, akár a másik, mindenképpen a betegek látják kárát. Nem lehetne valamit tenni a dolog végleges megoldása érdekében? A 23—24-es orvosi körzet betegei Ilyen is maradjon Mint. a szó szoros értelmében vett kávéházba járó ember, aki valóban kávét aETar inni és legfeljebb enni szeretne valamit, ele nem kedveli a szeszes italt, — örömmel % járok az újonnan megnyílt Aranycsillag kávéházba. Végre egy olyan vendéglátóipari kombinát nyílt Miskolcon, amelyBen estefelé, zene melleti, csinos fiatal, táncoló hölgyekben gyönyörködve, olcsó ételeket lehet a fekete előtt elfogyasztani. F,z a változat még Hiányzott Miskolcról és nem árt, hogy most már van. Az új kávézó, amely éjfél előtt zár és így nem özönlenek be oda a mindenünnen kidobott részegek — egyelőre intim, keUemes és elegáns. Csak ilyen is Maradjon! Ha szabad két kifogást is elmondani, akkor azt is megírnám. Jó lenne, ha a zenekar nem játszana erősítővel, mert a helyiség kicsi és j'őbb lett volna politúro* zott asztalok helyett műanyaggal borított bútorokat beszerezni, mért ezek könnyen tönkremehetnék attól, ami — minden valószínűség szerint — rájuk ömlik. M. I. Miskolc A címzett: dr. Vei key László A Déli Hírlap nagy nyilvánossága előtt szeretnénk köszönetét mondani dr. Velkey László főorvos úrnak, aki szinte az utolsó pillanatban, gyors műtéttel megmentette súlyosan beteg, 10 hónapos gyermekünket, Istvánkát. Ezenkívül ugyancsak köszönettel tartozunk a Petőfi utcai gyermekkórház orvosainak, ápolónövéreinek, akik hasonló kedves, lelkiismeretes figyelmességgel elősegítették kisfiúnk gyógyulását. Lőrinc/ Istvánná, I., Zöldfa utca 15. Van egy javaslatom Többen vagyunk, akik távolsági buss2al érkezünk a Búza téri végállomásra. Onnan minden munkanapon gyalog megyünk a Petőfi téri városi buszmegállóig, és munka végeztével vissza. Azonkívül rengeteg utas jár a Szentpéteri kapui kórház rendelőintézetébe gyógykezelésre, köztük sok idős, beteg ember. Kérésünk az lenne, hogy vagy a 12-es, vagy a 14-es busz útvonalát olyképpen módosítaná a Közlekedési Vállalat, hogy vagy az egyik vagy a másik érintené a Búza téri busz végállomását. Javaslatunkat indokolja, hogy sokan járunk dolgozni a Szentpéteri kapui Kórházba, az SZTK-ba, a Kertészeti Vállalathoz, a Rövid-Kötöttáru és a Cipőnagykereskedelmi Vállalathoz, s nem utolsósorban az újonnan átadott szociális otthonba. Reméljük, kérésünk megértésre talál. CSORDÁS LÁSZLONÉ a Rövid-Kötöttáru Vállalat dolgozója és számtalan utas. ms mit y Avagy: karácsonyfásítsuk lakótelepeinket? (Jármay György rajza) Nyúlik, mint a rétestészta 1970. január 7-én kértem a lakásom redőnyeinek kicserélését és a lafcókonyhámba egy új vászoníüggönyt. (A régi már annyira Tönkrement, hogy nem lehet használni.) Ezelőtt két évvel pedig a fürdőszobajbcyler tűzhelyét. Mindhiába. Már többször érdeklődtem telefonon, sőt személyesen is voltam bent a MIK-nél. Az ablakredőnnyel kapcsolatban azt a választ kap- tam,> hogy nem találnak a névsorban, tehát valószínűleg nem adtam be az igénylésemet, mert akik igényeltek, azok meg is kapták. Mellékelem a. műszaki igénylőlapot, mely szerint tehát nem én felejtettem el igényelni, hanem ők — elhozni. A boyler tűzhelyével kapcsolatban pedig azt válaszolták, hogy menjek el a maszekhoz és sürgessem meg! Csak azt nem tudom, hogy a MlK-nek két év alatt egyszer sem jutott eszébe megsürgetni? Miért a bérlő feladata ez? Vagy arra várnak, hogy majd megunom ezt is, mint amikor a szobámnak leszakadt a mennyezete? Hiába vártám egy évig, hogy rendbehozzák, kénytelen voltam a saját költségemen megcsináltatni. De én sem lopom a pénzt; amit a MIK-nek kell kijavítani, azt végezze el a MIK — írja KOPASZ ISTVÁNNÉ Miskolc, Selyemrét u. 4., III. em. 3. Válaszol az illetékes A Déli Hírlap 1970. december 8-i számában megjelent, „A Volán rekordjai” című cikkben pozitívan értékelték vállalatunk munkáját, s többek között megírták, hogy .vállalatunk országosan elsőként helyezte el a megyében a megállóhelyet jelző oszlopokon az utastájékoztató menetrendi táblákat. Tudomást szereztünk arról is. hogy ezeket a táblázatokat ismeretlen tettesek újra megrongálták, illetve letépték, olvashatatlanná tették. A cikk megjelenése után ismét felülvizsgáltattam a táblákat és a hiányok pótlásáról intézkedtem, ennek megfelelően az utazóközönség tájékoztatására szolgáló menetrendeket december 20- ig kihelyeztük. 3. sz. Autóközlekedési V. VALYKÓ ISTVÁN igazgató Kívánsága teljesülhet A Déli Hírlap január negyedik! számában megjelent egy cikk „Lélekmentés vagy...? önkéntes pártfogók” címmel. Élethivatásomul választottam az ifjúságéi gyermekvédelmet. Egyetemre nem sikerült bejutnom. Most képesítés nélküli óvónő vagyok. A cikkben olvashattam, hogy sokan vesznek részt a „megelőzés és a megtévedt fiatalok társadalmi utógondozásának . . . munkájában.” Nagyon szívesen tenném ezt én is. Kihez forduljak, hova menjek, ahol szívesen is fogadnak??! Kubicza Zsuzsanna, Széchenyi u. 22. Kedves Olvasónk! Keresse fel az I. kerületi Tanács gyámhatóságán Péter Irén ifjúság- védelmi felügyelőt (szerdai napon van bent, de más napokon a VI. sz. általános iskolában is megtalálható). Vagy pedig Appel Gusztávné dr.-t, a gyámhatóság vezetőjét, aki általunk üzeni: nagyon örül a jelentkezésének, és ha tud, vigyen magával több hasonló lelkes fiatalt. Nagy szükség van a segítségükre. Szívesen várják önöket! (A szerk.) ROVATVEZETŐ: KOLTAI JÓZSEFNÉ Január 15-ig elnéző a posta Szabvány-levélméret és gépi feldolgozás Mint ismeretes, január 1-től a 114 milliméter széles és a 162 milliméter hosz- szú szabványborítékoktól eltérő méretű levelek kézbesítési díja 1 forinttal drágább lett. A rendelkezés szerint 10 milliméter eltérés a szabványmérettől még a tűrési határon belül van. Január 15-ig elnéző lesz a posta azokkal szemben, akik nem megfelelő értékű bélyeget ragasztanak a szabványmérettől eltérő levelekre. Később azonban minden ilyen levelet megportóznak. Az 1-es számú miskolci Postahivatalba naponta átlagosan 8—9 ezer levél érkezik, s ebből mindössze hetven—nyolcvan tért el a szabványtól az utóbbi napokban. A rendelkezés sikeres „premierje” annak köszönhető, hogy a posta már hosszú hónapokkal ezelőtt felhívta a legnagyobb levelezési forgalmat lebonyolító vállalatok és különböző intézmények figyelmét. Természetesen magánlevelezés céljaira a boltokban ezután is lehet kapni különleges méretű díszborítékokat. A „szabványosítást” az tette szükségessé, hogy a posta — hasonlóan a többi európai országokhoz, — teljesen gépesíti a levelek feldolgozását. válogatását. A több millió forint értékű gépeket pedig csak akkor átláthatják üzembe, ha egységesítik a levelek méreteit. A szabványméret a képesés üdvözlő lapokra nem vonatkozik. SZÁNTÓ ISTVÁN Nyomdai ólombetűk a pincében Szegeden, a Cserzy Mihály utca 3. számú ház pincéjében egy bedeszkázott lépcsőaljban nagy mennyiségű nyomdai ólombetűt talált az egyik lakó. Az ólomanyag eredete tisztázódott. Az értékes, 17 mázsa súlyú nyersanyagot mintegy két évtizede Szereday József nagykereskedő, — aki nyomdát is tartott fenn — az államosítás elől rejtette el. A tulajdonos már nem él. Az eredeti csomagolásban levő, korábban még nem használt betűk a Szegedi Nyomdába kerültek. Gazdaságpolitikai kislexikon (4.) Exlenzív és intenzív íejlesztés Az elmúlt 20 évben a termelésnövekedés 55 százaléka szár. mázott a termelékenység emeléséből és 45 százalék a foglalkoztatottak számának gyarapodásából. A termelékenység tehát viszonylag lassan emelkedett, a foglalkoztatottak létszáma pedig gyorsan nőtt, vagyis az extenziv fejlesztés jellemezte gazdaságunkat. Ez a fejlődési folyamat a felszabadulást követő időszakban gazdaságilag szükségszerű, társadalmilag pedig elkerülhetetlen volt. A szocializmus építését gazdaságilag elmaradott országunk, ban nem kezdhettük másként, minthogy elsőként hasznosítjuk a legfőbb termelőerőt, az embert. A meglevő és a mező- gazdaság szocialista átszervezésével felszabaduló munkaerő- tartalékokat csak az új ipari munkahelyek tömeges létrehozásával mozgósíthattuk. A keresők számának gyors növekedése egyben lehetővé tette az életszínvonal, az egy lakosra jutó reáljövedelem gyors emelését is. Az iparfejlesztést számos területen az alapoknál kezdtük, az új dolgozók százezreire nem is bízhattuk volna mindjárt a legkorszerűbb technikát. Napjaink létszámgondja, növekvő munkaerőhiánya közismert. A termelés kibővítése a jövőben egyre kevésbé képzelhető el létszámnöveléssel. Különösen, ha figyelembe vesszük a további várható munkaidő-csökkentéseket, s a szolgáltatások, a kereskedelem, az egészségügy, a közoktatás növekvő létszámigényeit. Mindez félreérthetetlenül jelzi, hogy — ha csak nem akarjuk a termelés, a gazdaságfejlesztés eddigi növekedési ütemét lényegesen mérsékelni — elodázhatatlan az intenzív módszerek alkalmazása. A negyedik ötéves terv előirányzatai szerint a termelésnövekedés 75—80 százalékának a termelékenység emelkedéséből kell származnia, s csak a fennmaradó 20—25 százalék adódhat a létszámgyarapodásból, a mezőgazdaság szocialista átalakításával. Az 1971-től érvényes jövedelemszabalyozás a megfontoltabb létszámgazdálkodásra ösztönöz, s hatékonyabb gazdálkodás esetén megkönnyíti a béremeléseket. Igaz, ezzel együtt — legalábbis átmenetileg — a vállalatok fejlesztési lehetőségei szűkülnek. A korlátozott pénzügyi, beruházási források pedig fékezik a termelékenység növelésének műszaki megalapozását — vallják sokfelé a vállalati szakemberek. Van ebben némi igazság. Ám nem szabad arról megfeledkezni, hogy a hazánknál gazdaságilag 2,5—3 szór fejlettebb országok előnyének legfeljebb csupán egyharmada származik a. gépi technika korszerűségéből. Gazdasági hátrányaink nagyobb része viszont szervezési, vezetési (műszaki konstrukciós és technológiai) okokra vezethető vissza. Vagyis az intenzív fejlesztés feladatait nem szabad leegyszerűsíteni a beruházásokra. Annál is inkább, mivel jelenleg még igen nagy kiaknázatlan tartalékaink vannak a vezetés, a szervezés színvonalának emelésében, a műszaki kultúra, a szakmai igényesség, a »zakképzettség fokozásában, a fegyelem megszilárdításában. A mezőgazdaságban az extenziv gazdálkodáson a művelés alá vont földterületek bővítését értjük. Az intenzív gazdálkodás pedig a belterjesség növelését: az állattenyésztés, a kertészet, a gyümölcstermesztés fejlesztése, a gépesítés és ke- mizálás fokozását jelenti. Az intenzív gazdálkodással általában nő az egységnyi földterületre jutó jövedelem, valamint az ennek megfelelő munkaerő és anyagjellegű (műtrágya, gép stb.) ráfordítás. K. J. Pintér István TEA 5 DOLLÁRÉRT 43. Kellemes meglepetés volt A Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál dolgoztunk. Több éve nyugdíjban vagyunk. De eddig még soha nem gondolt ránk volt vállalatunk. Most annál nagyobb lett a meglepetésünk, amikor megkaptuk az üdvözlő jókívánságokat és a 200 forint értékű vásárlási utalványt tartalmazó levelet. Száznyolcvan nyugdíjas élelmiszeripari dolgozó részesült e kedves, végtelenül jóleső figyelmességben. Nagyon nagy hálával, s nem kevésbé meghatottan mondunk köszönetét az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatójának és a pártszervezetnek ezért a nem várt meglepetésért. 180 nyugdíjas nevében: Fodor Józsefné, Dessewffv u. 5. Rédey Józsefné, Széchenyi u. 68. Nem kellett érzékeny fül hozzá, hogy a terem morajlásából megállapítsam: Temer terve sikerült, Csánkó vesztesként maradt a porondon. Hi vei így kiáltoztak: — Csaló! — Vissza az öt dollárunkat! — Börtönbe kéne csukni az ilyet! — Ilyen szégyent, egy volt magyar tábornok! És akkor dördült el a lövés. A nagy kavarodásban nem is tudtam megállapítani, mi történt. Mindenki Csánkó és Terner köré gyűlt. Én is közelebb furakodtam. Terner a földön hevert, véres, átlőtt fejjel. Ketten is guggoltak mellette, nézték a pulzusát, a szívműködését, s intettek, hogy meghalt. A két FBI-os, aki ide is elkísért, már kicsavarta Csánkó kezéből a fegyvert. Vasmarokkal tartották a gyilkost, úgy hogy moccanni sem tudott. Aztán bilincset kattintottak a csuklójára. Nem vártam tovább. Lerohantam a lépcsőkön, ki a szabadba. Most nem jöttek utánam a kísérőim: mással voltak elfoglalva. Több mint egy hét után teljesen szabadon, őrizet nélkül maradtam. Abba a vendéglőbe rohantam., ahol Ruthtal volt randevúm. A lány még nem volt ott Leroskadtam egy asztal mellé. — Múló rosszullét — feleltem a pincérnek, aki hogylétem felől érdeklődött. — Hozzon egy dupla whiskyt... az talán jót tesz! Mohón ittam. És újra rendeltem. Idegeim kissé megnyugodtak, de becsíptem. Egyébként sem szoktam az ivás- hoz, és most rajtam is beigazolódott, hogy a felzaklatott embernek könyeb- ben megárt a szesz. Végre megérkezett Ruth. Akadozva meséltem el neki a történteket. — Majd velem megnyugszol, drágám — mondta olyan odaadóan, hogy muszáj volt megcsókolnom. És ami ezután történt, még ma is álomnak tűnik fel számomra. Szép álomnak. És bocsásson meg az olvasó, hogy nem beszélek róla, mert diszkréció is van a világon. Csak azt mondom el. ami szorosan az ügyhöz tartozik. Szóval... Hajnali háromkor, amikor épp hogy elszunnyadtam Ruth oldalán, zörögtek az ajtón Ezúttal azonban nem a rendőrség volt. — Lewis vagyok! — hangzott a válasz Ruth félénk kérdésére. — Ki? — Lewis, az Evening News munkatársa. Ruth nyakig betakaródzott, én pedig kinyitottam az ajtót, majd ismét visszabújtam az ágyba. Valóban Lewis lépett a szobába. — Mi az, Mr. Lewis, hát maga nincs a r'ülöp-szigeteken? A riporter nevetett: — Ugyan ... Miért lennék1 Helyi riporter vagyok én. Nemigen szoKtam utazni. A főnök utasította a telefonközpontot, hogy ezt mondja magának, ha keres. Ugyanis nem foglalkozhatom tovább a maga ügyével... — Miért? — A főnök azt mondta, hogy az egyik nagyon fontos kormányhivatal utasítása ez... — A CIA-é. — Maga mondta, nem én ... És hogy most miért kerestem fel? Azért, mert egy hiteles szemtanúra van szükségem. Csánkó András lelőtte Terner Gusztávot, az emigráns magyarok egyik ösz- szejövetelén... És maga szemtanúja volt az esetnek ... Mondja el nekem, lehetőleg minél részletesebben, hogy mi történt, és már itt sem vagyok... — Jó, elmondom — feleltem —. de hogy talált rám? — Egyszerű. Maga sem volt otthon, a barátnője sem. Hol lehetnek akkor a fiatalok? A szokott szállodájukban... (Folytatjuk)
