Déli Hírlap, 1971. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-06 / 4. szám

Mínusz 50 fokon Befejezéséhez közeledik a TVK ammónia gyárában egy szovjet DAON—175 típusú hűtőkompresszor szerelése. A mínusz 50 fokos hőmér­sékletet előállító kcmpresz- szort napi 760 tonna ammó­nia előállítására használják majd, a hűtőciklus folyama­tos biztosításához. Az új be­rendezés ezen túlmenően azt is lehetővé teszi, hogy a meglevő kompresszorokat a termelés leállítása nélkül tartsák karban. Tanuló vasutasok, Az 1970—71-es oktatási évben 69-en vesznek részt állami oktatásban a miskol­ci Járműjavítónál. Közülük negyvenötén járnak középis­kolába, tízen főiskolákra és egyetemekre. Tizenhármán tanulnak a marxizmus-le- ninizmus esti egyetemén. Autódiagnosztika a Szinva-parton A kötelező felelősségbiztosítás Gyakran előfordult, hogy ha állami gépkocsik kárt okoz­tak más gépjármüvekben, a gépkocsik tulajdonosai, a vál­lalatok vagy intézmények a bíróság döntése előtt nem vol­tak hajlandók megtéríteni a kárt, illetve kifizetni a javítás költségét. Ez január elsejétől, a kötelező felelősségbiztosítás bevezetése óta megszűnt, mert a rendelet értelmében, min­den belföldi gépjármű üzemben tartója kötelező felelősség­biztosításban részesül. Eddig Borsod megyében az állami vál­lalatok gépjárműparkjának 80 százalékára terjedt ki a fele­lősségbiztosítás, s most mintegy 4500 kocsival nőtt a biztosí­tott gépjárművek száma. Eddig például a legnagyobb kocsi­parkkal rendelkező AKÖV autóinak sem volt önkéntes fele­lősségbiztosítása. Dr. Fövenyessy József, a Borsod megyei Állami Bizto­sító igazgatója elmondta: a kötelező felelősségbiztosítás leveszi az anyagi felelősséget egy véletlen baleset esetén a hivatásos gépkocsivezetők vál­□88 J'gj’®®1 5 oo^.í?­'s* Nem működik. (A Die Welt karikatúrája.) Iáról. Az anyagi biztonság, a nyugodtabb lelkiállapot pedig növeli a vezetési készséget. Ezentúl a cserbenhagyásos balesetek sérültjeinek, illetve áldozatainak is megfizeti az Állami Biztosító az anyagi kárát. Hiszen tudják, hogy minden gépjárműnek van kötelező felelősségbiztosítása. Természetesen hasonlóan az önkéntes és a CASCO-biz­tosításhoz, a kötelezőnél is vannak kizáró okok. A Bizto­sító nem téríti meg a más ko­csikban okozott kárt például akkor, ha a „pilóta” jogosít­vány nélkül vagy ittasan ve­zetett. Az Állami Biztosító Igaz­gatóságán már készülnek az előreláthatólag megnövekvő „forgalomra”. A jelenlegi kárfelvevők létszámát három­ra bővítették. Tervezik, hogy 1972-re mintegy másfél mil­lió forintos költséggel új kár­fel vevő-helyet, illetve jól fel­szerelt autódiagnosztikai ál­lomást építenek a Tiszai pá­lyaudvar melletti Szinva-par­ton. Az autódiagnosztikai ál­lomáson nemcsak kárfelvé­tellel foglalkoznak majd, ha­nem a CASCO-val biztosított autók időszakos műszaki fe­lülvizsgálatával is. (szántó) Ma zárja kapuit a „tábor*9 Ifjúgárdíslák országos tanácskozása Ma zárja kapuit az Országos Ifjú Gárda Tábor. A mis­kolci Kohóipari Technikum kollégiumában immár másod­ízben gyűltek össze Észak-Magyarország, az Alföld és Bu­dapest középiskoláinak ifjúgárdistái. A KISZ Központi Bi­zottságának honvédelmi és sportosztálya szervezte ezt az országos középiskolai Ifjú Gárda tanfolyamot, a téli va­káció ideje alatt, A továbbképzésen csaknem 170 fiú és le­ány vett részt. Egyrészt igyekeztünk mi­nél magasabb színvonalra Már szálkánként is elhordhatták volna! Két éve dúcolás alatt — Kérem szépen: ha a lakásomat két éve éktelenítö máglyadúcokból az itt járt bizottságok tagjai csak egy-egy szálkát vittek volna el, már réges-régen elfogyott volna ta­lán, s élni, lakni is tudnánk otthonunkban — háborog most már türelmét vesztve Szoboszlai Tibor, a Major utca 6. szám alatti MIK-lakás egyik bérlője. Kálváriája még 1968 szep­temberében kezdődött, ami­kor észrevették, hogy az épület falai erősen repedez­nek, éjszakánként félelme­tes recsegés-ropogás zavarta nyugalmukat A. bajt beje­lentették a MIK-nek, ahon­nan kiszállt egy bizottság, s megállapította: az épület nyugati főfalán erős repedé­sek láthatók. Az eredmény: közölte a MIK igazgatója, hogy a repedések okának megállapítására statikai vizs­gálatot kért a Borsod me­nyei Tanácsi Tervező Irodá­tól. Míg a tervezők válasza megérkezik, aládúcolják Szo- boszlaiék lakását. „Nem feledkeztünk meg!” A dúcokat, gerendákat, máglyákat valóban dicsére- as gyorsasággal ékelték az pület külsejéhez-belsejéhez, megtámogatva velük a pla­font, a főfalakat és a válasz­falakat. És Szoboszlaiék vártak nyugodtan, hogy majdcsak a'akul valahogyan az otthonuk. 1969. május 27-én — sür­getésükre — ismét levél ér­kezett számukra a MIK igaz­gatójától: „Panaszukról nem 'eledkeztünk meg, a belső és külső életvédelmi dúcolást mi végeztük, tehát, a lakás állapotát ismerjük!” — nyugtatta meg őket, s megindokolta a lakás rend­betételének késését is: a tervezők szakvéleménye, a talajmechanikai vizsgálat még nem készült el. Az épü­let konkrét sorsáról választ nem adhatnak, mivel a ter­vező véleménye szerint je­lentős beruházási összeg len­ne szükséges a renbetétejé­re. „Ezt azonban vállalati szempontból gazdaságtalan­nak tartják!” Majd egy újabb ígéret zárta a sorokst: „Felkérjük az I. kerületi Ta­nács építési csoportját, hogy nyilvánítsák romossá az épületet.” Az I. kerületi Tanács ille­tékese 1970. március 23-i ha­tározatában elutasította a MIK kérelmét, s kötelezte a vállalatot a lakás rendbeté­telére. „Ijesztő” szankció! Részlet a határozatból: „Az utólag épített belső vá­laszfalak alapozását vizsgál­ják felül, a süllyedést az alapok esetleges újra való készítésével és a falak szakszerű újrafalazásával szüntesse meg. A padlásfel­járó korhadt farészei kicse­rélendők. újjáépítendők, vég­ső határidő 1970. október 15.” Mert ha nem, akkor ezer, azaz egyezer forint pénzbírsággal szorítja rá a kötelezetteket, hogy a hatá­rozatba foglaltaknak eleget tegyenek' És a MIK illetékesei, úgy látszik, nem ijedtek meg a büntetés kilátásba helyezésé­től. Mert a lakás a mai na­pig sincs kész, a padlásfel­járó úgyszintén, a máglyadú­cok és a gerendák még min­dig elfoglalják Szoboszlaiék két szobájában a lakótér nagy részét. S már fűteni sem tudnak, mivel a rossz padlásfeljáró miatt a ké­ményseprők nem vállalkoz­nak arra, hogy kikotorják a kéményeket. (De az is lehet, hogy attól tartanak: ha fel­mennek a padlásra, leszakad alattuk a plafon.) A főmérnök ígérete! Szoboszlai Tibor henge­rész tehát ötödmagával fa- gyoskodik a dúcok alatt, s vár egy újabb ígéret telje­sítésére, amelyet Kurtyák Antal, a MIK főmérnöke né­hány hónap óta hetenként ismétel: hogy ugyanis, mivel — s ha kell ezt írásba is adja! — az épület nem élet- veszélyes, kiszedik a támasz­tékokat az ujjnyi résekké vált repedt falak alól, hogy lakni is lehessen a lakásban. Óhatatlanul ide kívánko­zik: a NEB vizsgálta a MIK munkáját tavaly. Töb­bek között azt is, hogyan intézik bérlőik panaszát. Az eredmény nem mondható megnyugtatónak. A NEB el­lenőrei úgy találták, hogy a panaszoknak a nyilvántartá­sa is eléggé zavaros. Lehet, hogy időközben rendet te­remtettek ezen a téren. Any- nyi azonban bizonyos, hogy a Major utca 6. szám alatti bérlemény sorsa még min­dig a számlájukat terheli! (radványi) emelni az iskolai ifjúgárda egységek programját és ki­képzését, ugyanakkor a pa­rancsnokok számára megad­tuk az ifjúgárda egységek irányításához szükséges el­méleti és módszertani útmu­tatót A tábor másik célja az volt, hogy ismertessük a résztvevőkkel az iskolai hon­védelmi nevelő munkában jelentkező feladatokat. Ter­mészetesen, céljaink között szerepelt még jónéhány aktu­ális szervezeti kérdés és probléma megbeszélése is — mondta Suhajda László, a I Borsod megyei KlSZ-bizott- ság honvédelmi és sportfe­lelőse. A tábor lakóinak igen gaz­dag program töltötte ki a napjait. Előadások éppúgy szeretjeitek programjukban, mint ismerkedési estek, szín­házlátogatás, kirándulás. A napokban tartotta meg elő­adását Réti Attila, a KISZ KB munkatársa, az IG új szervezeti szabályzatáról. De megvitatták egy konzultációs ülés keretében a párt ifjúság- politikai határozatából adódó — és a középiskolás KISZ- szervezetekre háruló — fel­adatokat. Hétfőn például dr. Tóth Gyula alezredessel, az Országos Ifjúgárda parancs­nokkal beszélgettek a tanfo­lyam hallgatói. B. S. Az igazgató előszobájában Egy igazgató a főszereplője annak a sajnálatos esetnek, amely még a kongresszust megelőzően, a pártszervezetek ve. zetőségeinek választása idején történt. Az egész országot át­fogó vállalat miskolci körzetének a központjában, telefonon történt előzetes megbeszélés alapján, kopogott be fontos meg­bízatással a városi pártbizottság képviselője, akit az előszo­bában annak rendje-módja szerint fogadtak, de — mint ki­derült — három és fél óráig megvárakoztatták. A vendég — jogosan! — többször is felállt, hogy távozik. A minősíthetetlen eljárást még „le is nyelte” volna, ha nem közügyben jön. De közügy, elsősorban az említett vállalatot érintő problémák miatt kereste az igazgatót. Azért az igaz­gatót, mert az huzamosabb ideje kifogásokat emelt a párttit. kár személye ellen. Emiatt az együttműködés is csak formális volt, sértette a párt- és az üzemi demokráciát, végső soron a vállalat dolgozóinak az érdekeit. A tarthatatlan helyzetet tisztázandó, az igazgató fenntartásokkal élt, érzékeltetve az igényét is: csak akkor hajlandó az ügyről tárgyalni, ha ma­gas beosztású funkcionárius keresi fel. A megdöbbentő és eléggé el nem ítélhető eset ma már rit­ka, de mint a példa tanúsítja: akad. S éppen ezért beszélni kell róla! Mert az effajta stílus és módszer sok kárt okoz. Ha e fontos beosztásban levő vezető figyelmesen tanulmá­nyozza a kongresszus útmutatásait, talán változtat módsze­rén, megteheti ezután is. De ehhez neki kell megtenni az első lépést. Olyan hibáról van szó, amelynek megszüntetésé­hez abból kell kiindulni, hogy: .......a nép szolgálata, a szo­cialista építőmunka megköveteli a munkásosztály, a párt ve­zető szerepének erősítését, a vezetés hatékonyságának a ja­vítását.” Ehhez kívánt segítséget nyújtani a vendég. De ezt akarja az üzemi pártszervezet titkára is, áld keresi, kutatja a kö­zeledéshez a legkisebb ösvényt is. A baj abban keresendő, hogy az igazgató szobája olyan, mint az elefántcsonttorony. Szinte hermetikusan zárt, ahol az ajtó sohasem nyílik. Ha nem rest és újra elolvassa a kongresszuson elhangzott felszólalásokat, akkor rádöbben: eddigi munkastílusa, maga­tartása elavult, a múzeumban a helye. Mi tagadás: egy ilyen rádöbbenéshez bátorság kell! Akadnak, akik azért ragaszkod­nak a régihez, mert az már megszokott Ügy védik: e ragasz­kodással a tekintélyüket is megóvják. Közben nem veszik észre: pontosan ezzel a magatartással ássák alá azt amit a határozott előrelépés, az új helyzethez,való igazodás, a tömé. gekkel való kapcsolat, a szocialista demokrácia kiszélesítése csak megerősítene. Egy vezető, aki órákat várakoztat valakit, felelős küldetésű embereket is az előszobájában... Ha szá­mára csak a magasabb szintű vezetők az elfogadható partne­reik, könnyen elképzelhető, hogy az üzem, illetve a vállalat dolgozóival szóba se áll... Senkinek sem szabad elfélejterde: csak az emberekkel, a dolgozókkal együtt, velük egyetértésben lehet eredményeket elérni. Ehhez pedig szélesre kell tárni a kapukat az olyan igazgatók házatáján is, akik csak résnyire hajlandók kinyitni azt. A dohos szemlélet helyett mindenütt friss levegőre van szükség! TÓTH FERENC Bemutatkozik a multimoment Nagy as érdeklődés egy új miskolci műszer iránt Az 1970-es IV. Miskolci Helyiipari Termékkiállításon a szakemberek körében nagy feltűnést keltett a Mis­kolci Finommechanikai Ja­vító Vállalat újdonsága, a multimoment-berendezés. Az ötletes készüléket — amely egy műszercsalád első tag­ja __— a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem szakembe­reivel közösen kísérletezte ki a vállalat. A műszer „meg­születésében” dr. Susánszky János, az ipargazdaságtani tanszék docense, Wágner Ádám tanársegéd, Hrabár Sándor, a VIMELUX igazga­tója és Mag Sándor főmér­nök működtek közre. A Néprajzi gyűjtőpályázat A miskolci Herman Ottó Múzeum tizedik alkalommal írta ki az Istvánffy Gyula néprajzi gyűjtőpályázatot. A felnőttek részére meghirde­tett pályázat egy-egy község vagy tájegység jellegzetes tár­gyi emlékeinek összegyűjté­sét, a még életben levő mese­mondók és „nótafák” feledés­be merülő népmeséinek, da­lainak megőrzését célozza. Az ifjúsági kategóriában részt vevő középiskolás diá­kokat lakóhelyük gyermek- játékainak, régi hiedelmek­nek és mondásoknak, vala­mint a házilag barkácsolt használati tárgyaknak gyűj­tésére hívják fel. A legjobb gyűjtőket több mint tízezer forinttal jutal­mazzák. négy szakember a multimo- ment-berendezést találmány­ként is bejelenti. — Számunkra talán ennél is többet mond az az ér­deklődés, amely a műszer iránt megnyilvánul — mond­ja Hrabár Sándor igazgató. — A DIGÉP, az LKM, s más vállalatok is érdeklőd­nek az üzemszervezési mun­kákban jól felhasználható műszer iránt. A munkafolya­matok fényképezése, elemzé­se a korszerű üzemszervezés egyik fontos része, s ezt ma már mind több iparvállalat ismeri fel. — Milyen stádiumban van a műszer gyártása jelenleg? — Elkészült a prototípus, s most vannak készülőben a multimoment-berendezést propagáló prospektusok. A be­rendezéssel sikerre számít­hatunk külföldön is, főleg a szocialista országokban, ahol nem gyártanak ilyen jellegű műszert. Ezért is határoztuk el. hogy a berendezést a KONZÜMEX külkereskedel­mi vállalat közreműködésé­vel bemutatókörútra visz- szük. A körút állomásai: Ki- jev, Moszkva. Leningrad, Varsó, Kassa, Pozsony, Brnó, Prága, Lipcse, Berlin. A be- mutatókörúton előadásokat is tartunk. — Mikor indulnak? — Pontosan még nem tud­juk, terveink szerint azon­ban még az év első felében. (nyikes)

Next

/
Thumbnails
Contents