Déli Hírlap, 1971. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-22 / 18. szám

89 ezerrel több olajkályha Bár még mindig hiánycikk az olajkályha, megnyugta­tásul Csak annyit, hogy 1971- ben az előző évi 300 ezerrel szemben 380 ezer kerül e fű- tőalkalmaíosságból a boltok­ba. Az áfész ígérete szerint lesz elegendő fürdőkád, cső, javul az ellátás a különbö­ző vasalásokból, szerszámok­ból. A forgalomba kerülő te­levíziós készülékek 70 száza­léka alkalmas lesz a máso­dik program vételére is. Változatlan létszámmal Hazánkban több mint 3 millió villanyfogyasztót tar­tanak nyilván. Csak Miskol­con 53 ezer 500, a villamos energiát fogyasztó ügyfelek szárba. Az ÉMÁSZ elé az el­múlt öt esztendő fokozott követelményeket állított. 265 kommunális trafóállomás, 600 kilométer hosszú elosztó- hálózat és 10 ezer lámpatest karbantartása és üzemelteté­se van gondjaira bízva. A termelőkapacitás 50 százalé­kos növekedését — a válla­lat dicséretére legyen mond­va — gyakorlatilag létszám- emelés nélkül oldották meg. Divat a vágott virág A kertészeiben már a tavaszra készülnek A télen is bőven van mun­kájuk a Miskolci Kertészeti Vállalat dolgozóinak, hiszen rendkívül sokféle virágot ne­velnek a melegházakban. Csak az elmúlt hónapokban 9 ezer darab jácint és 4 ezer tulipán termett az üveghá­zakban. Mostanában egyre inkább növekszik a kereslet a vágott virágok iránt, a cserepesek viszont kezdenek háttérbe szorulni. A válla­latnál ezért úgy tervezik, hogy az idén 350 ezer szál szegfűt termesztenek. Hogy a vágott virágok választékát bővítsék, néhány újdonságot küldenek a miskolci üzletek­be és remélik, hogy ezeket hamar megkedveli a közön­ség. Ilyen lesz például a sok színben pompázó. Gerbera, vagy az élénkpiros Anthúri- um. Ezek a virágok előre­láthatólag áprilisban már az üzletekbe kerülnek. A tavaszi szezonra való készülődésről Heinemann Vilmos, a telep vezetője el­mondta. hogy a cserepes vi­rágok közül a hortenziából és a ciklámenből tíz-tízezer darabot küldenek majd hús- vétra és május 1-re az üz­letekbe. Persze, lesz elég fu­tónövény, filodendron és aszparágusz-féle Í6. Megtud­tuk azt is, hogy a vállalat munkásai május elején kez­dik meg beültetni a parko­kat.. A petúnia-félékből 100 Soha már?! Ide már bejárnak a kör­nyező téli mező varjai. A csöpögő párkánysor fölött is kóvályog egy, majd megül a modern lapostetők szélén. Az eset „Kint ültünk a pádon. Egy slapec jött arra és óberkod- ni kezdett a haverral. Már nyüstölték egymást, amikor odaszóltam, hogy most már ebből elég. Erre nekem esett a slapec. Őseimről a vizes­lepedőt húzta le, nekem meg az egyetlen pofonját, amit azonnal visszakapott. Osztani kezdtünk. Az egyik közeli házmester — piásan — közbeavatkozott. Letépte rótam az inget. Hiába sipí­totta a felesége, hogy hagy­jon. ö is kapott egy pá­rat. Persze a bíróságon úgy adta le, hogy én éppen rug­dalni akartam a földön fek­vő katonát, mire ő közbelé­pett. Hány méterre állt az esettől? — kérdezte az ügy­véd. — Vagy negyvenre, vá­laszolta. És megrúgta a ka­tonát a fiú? Nem. mert köz­beavatkoztam — így ő. És ad­dig mit csinált a vádlott? Rúgásra emelt lábbal állt ott, s arra várt. hogy ön meg­tegye a negyven méteres utat?! Szóval fejreállították azt a házmestert. Persze a bíróság felfoghatta volna úgy is az ügyem, hogy önvéde­lemből ütöttem, mert csakis abból történt. — És miért nem fogták fel úgy? — Mert nekünk senki sem tanúskodott, csak nekik ... A patrónus Fél év javító-nevelő Tö­kölön. Három hónap múlva elengedtek. Akkor rendelték mellém Béla bácsit a-Tanács­tól. Patrónusnak. Szeptem­berben segíteni akart elhe­lyezkedni, de én már előbb állást szereztem. Béla bácsi érdeklődött utánam a felette­seimtől. Nem mondtak rosz- szat rólam. 1600—1700-at ke­resek. De ha nem emelnek, elmegyek rakodónak. Ügy is az akartam én lenni... A priusz Keveset járok én már a Forintra (a főutcára). Tán­cos helyeikre meg egyáltalán nem. Ott mindig akad va­lamilyen buli. Nem akarom, hogy Ref-re vágjanak (Rend­őrhatósági Felügyelet). Több­nyire itthon vagyok. Néhány haver jár fel délutánonként. Persze ezek után már nehéz szépnek lenni a lakók sze­mében. Két éve járok pél­dául egy kislánnyal. Nem­rég félfüllel meghallottam, hogy milyen megjegyzéseket tesznek rá — mert velem látják — a házbeliek. Ilyen­kor elborul az agyam, de nem tehetek semmit, mert csakis -rajtam kérnék szá­mon. , A születésnap Négy napja volt a szüle­tésnapom. Nagykorú lettem. (Ez automatikusan az utó­gondozás megszűnését jelen­ti.) — Hogy ünnepeltétek? Az édesanyja válaszol: Megjött a fiam a munkából aznap. Tett-vett itthon, az­tán mondja nekem: tudja anyám, hogy ma vagyok 18 éves? Honnan tudjam én azt édes fiam ? Aztán csak leheveredett itt a díványra és olvasni kezdett valami könyvet. Az álom Egy-két éve még minden szabad időmet galambászás- sal töltöttem. Hat madaram volt. Kettőt a híres Szikora- féle kollekcóból vásároltam, félrerakott ebédpénzekből. A régi lakásunk udvarából röptettem a gúnárokat meg a tojókat. El is kezdem újra a nagyanyámnál, a kamará­ban lesz a röptető. Furcsa, de minden álmom­ban csak galambokkal tudok álmodni, ahogy fent köröz­nek egyre szélesebben az udvar fölött... Kilépve a nedves sötétbe, a csöppenő vizek hangja mellett csak a közeli nyárfák koronája közül hallani sur­ranó zajt. A fészkelődő var­jak egyike méltatlankodó csapkodással szakad ki az ágak közül, s ír le hangos kört a bérház fölött: ..Kár’' — Hess, madár' (nyakas) ezer, szalviából 60 ezer, a be­góniából 30 ezer, a muskát­liból és a kannából pedig egyaránt 10—10 ezer darab díszíti majd városunk park­jait. (bóta) 35 év után „vonul nyugalomba” Ma indul utolsó útjára Pá­rizs most már egyetlen nyi­tott peronú autóbusza. A már múzeumba való közle­kedési eszköz 35 éves hűsé­ges szolgálat után „vonul nyugalomba”. A 21 éves Laurence Valee, Franciaország 1971. évi szép- ségkirálynöje. Az autóbuszok leiét se tűtik Visszatérő panasz, hogy nem fűtik a városi autóbuszok utasterét. Szakmai berkekben pedig állandó vita alapját képezi: egyáltalán kell-e a városban közlekedő autóbuszo­kat fűteni? Hiszen a gyakori ajtónyitogatás mellett nem sok értelmét látják. Az autóbuszok személyzetének, a jegy­kezelőknek azonban nem közömbös, hogy jéghideg vagy mele­gebb kocsiban ülnek nyolc órán keresztül a téli napokban. De az utasok is szívesebben utaznak fűtött kocsikban. Filló Sámuel, a Miskolci Közlekedési Vállalat műszaki osztályvezetője elmondta, hogy 141 autóbuszukból mind­össze 65-nek jó a fűtése. Sok az olyan autóbusz, amelyik­nek eredetileg gyári kipufogócsöves fűtése van. (A felme­legedett csövet vezetik végig a kocsi padlója alatt.) Ez már elavult és veszélyes. Könnyen előfordulhat ugyan­is, hogy a hibás vezetékből a mérges gázok a kocsiba áram­lanak. A másik, jelenleg is használatos módszer: a felmelegedett hűtővízzel temperált levegőt az utastérbe áramoltatják. Ezek a radiátorok kellemesen felmelegítik az autóbuszok utasterét — ha működnek. Sajnos, többségük javításra szo­rul, ami nem is olyan egyszerű, mint gondolnánk. Így is ke­vés az autóbusz, tehát ha rossz a fűtése, amiatt még nem lehet kivonni a forgalomból. S ha mégis szervizbe kerül, akkor alkatrész-hiány miatt nem lehet felújítani a fűtését. A téli felkészülés idején például a vállalat anyagbeszerzői az egész országot bejárták a radiátor és a fűtő ventillátor pótalkatrészeiért. Egyetlen megoldásnak kínálkozik, hogy kiszerelik a már teljesen megjavithatatlan berendezésekből a legszükségesebb részeket. Elektromos lábmelegítő — a vállalat vezetői szerint — mindegyik autóbuszban fel van szerelve az ülökalauzok- nak. Azok azonban még csak nem is temperálják az utas­teret. S ami szintén a fűtéssel kapcsolatos:' a csuklós buszok vászonhajlatai, amelyek a forgózsámoly fölött vannak, többnyire lyukasak és szakadozottak. Ha már a kocsik fű­tése ilyen nehézségekbe is ütközik, ezeknek a ponyvatetők­nek a kijavítása talán csak lehetséges! (szántó) BÉLYEGGYUJTÉS Megalakult Baktakéken az If­júsági bélyeggyűjtő szakkör az általános Iskolában. A szakkör vezetését Vermesi Vincéné ta­nárnő vállalta, akinek Irányítá­sa mellett máris élénk filatelis­STOP! EGY PERCRE! Miért nem szakma a gépkocsivezetés? Autósok, motorosok rovata Most vagyis a hivatásosokról, „pilótákról” lesz szó. Róluk beszélgettünk a 3. sz. Volán Utazási és Szál­lítási Vállalat személyforgal­mi és kereskedelmi csoport­jának vezetőjével, Küblik Ferenccel. — A gépkocsivezetés nem szakma1 — hökkentett meg a kijelentéssel. — Hogyhogy? — Nem számít szakmun­kásnak a gépkocsivezető. Csak betanított munkásnak. Holott Fél lábbal a börtönben! Holott valóban az egyik legnagyobb felelősséggel já­ró munkaterület a hivatásos gépkocsivezetőé; különösen azoké, akik a személyszállí­tással foglalkoznak. Nem vé­letlenül született a szállóige: a sofőr fél lábbal a börtön­ben. fél lábbal a kórházban, vagy a temetőben van. Igaz, a gépkocsivezetést nem kell évekig tanulni. A jogosítvány megszerzése 5— 6 hét. Csakhogy — ha pél­dául autóbuszvezetőnek je­lentkezik — külön vizsgák, s rengeteg továbbképzés szükséges ahhoz, hogy vala­ki a busz volánja mögé ke­rüljön. És ráadásul mindent kockáztat a D-vizsgán. Meri, ha netalán nem felel meg a követelményeknek, még a korábban megszerzett jogo­sítványát is elveszti. n „pilóta” kezében! — Szakszervezetünk évek óta harcol azért, hogy szak­másítsák a gépkocsivezetést. Hiszen ezt az erkölcsi elis­merést nagyon megérdemel­nék: emberek tízezreinek élete van a kezükben. Az áruszállítóknak pedig a rá­juk bízott értékekre kell vi­gyázni — mondta Küblik Ferenc. De hát csakugyan: miért nem szakma ez? S mi aka­dályozza a szakmásítását? A kérdéssel most már a Szak- szervezetek Megyei Taná­csához fordultunk. S a vá­laszt Kopcsek Imre, az SZMT szervezési és káder­bizottságának vezetője adta meg. — A gépkocsivezetés szak- másítása lassan egy évtizede vitatott kérdés. Az érdekel­tek valóban az előbbi indo­kokra hivatkoznak a társa­dalmi elismertetésért. S mélységesen igazuk van ak­kor, ha például olyan szak­mai felkészültséget igénylő munkaterületről van szó, mint a Hungaro Camion gép­kocsivezetőié, vagy a nem­zetközi autóbuszjáratokon, szolgálatot teljesítő gépko­csivezetőké. Hiszen náluk már kötelező a szerelői vizs­ga, sőt — a nyelvtudás is. Csakhogy az ennyire széles­körűen felkészült gépkocsi- vezetők száma még nagyon kevés. Nem csak vezetni! A hivatalos álláspont ,ez: majd ha a gépkocsivezető­képzés többet ad, nem csu­pán annyit, hogy az üzem­képes gépkocsival megtanul valaki a közúti forgalomban részt venni, akkor együtt lesz minden feltétel a szak- másitáshoz.' — Persze, nem mondunk le arról, hogy megteremtőd­jék a lehetőség: szakmai rangot kapjon a gépkocsi- vezetés. De a feltétel: ne csak vezetni tudjon a gép­kocsivezető, hanem például alapos műszaki ismeretet is szerezzen. Olyan színvona­lon' kellene képezni erre a munkaterületre is a jelent­kezőket, mint más szakmák­ban. — A perspektíva tehát? — Véleményem szerirtt ezek a feltételek néhány év múlva együtt lesznek! — mondta Kopcsek Imre. R. e. ta érdeklődés kezd kialakulni a tanulók körében. A holland posta a hazai re- pülösportot és légiforgalmat népszerűsítő bélyegsorozatot bo­csátott ki. A három bélyegen az 1919-es Fokker, az 1907-es Wright és a KLM jelenleg is használt Douglas DC—9 tipusu repülőgépe látható. Január 17-én nagy érdeklődés mellett került sor a mezőcsáti művelődési otthonban ,,A bé­lyeg története” című filatelista előadásra, melyet a MABEOSZ Eszakmagyarországi Területi Iro­da szervezője tartott meg. Az előadáson megjelentek a helyi felnőtt kör és ifjúsági szakkör tagjai is, akik nagy élvezettel tekintették meg az előadó által rögtönzött bélyegbemutatót Is. A mezőcsáti filatellsták tervbe vették, hogy a második negyed­évben filatelista filmvetítést is tartanak a MABÉOSZ Központ­jától kölcsönkért filmek fel- használásával. * Többek érdeklődésére közöl­jük, hogy a január 15-én ki­bocsátott Luna—16 kisívet Ké­kesi Imre grafikusművész rajzai alapján az Állami Nyomdában készítették. Az egyik bélyegen a Luna—16 holdszonda látható, úton a Hold felé, a másik a ta­lajmintát felvevő szondát ábrá­zolja, a harmadik és a negye­dik bélyegkép pedig a Luna—16 visszatérését mutatja be. Az Egyetemes Postaegyesület (UPU) nemrég felavatott berni székhazának berendezéséhez a világ számos állama hozzájárult ajándékaival. Hazánk két gyö­nyörű herendi porcelánvázát ajánlott fel a székház berende­zéséhez, amelyet a gyár egyedi­leg gyártott erre a célra. V. Gy. Borsod és Miskolc téli vendégei Az országos statisztikák ta­núsága szerint Miskolcot és környékét, a Bükk hegysé­get látogatja a legtöbb tu­rista a főváros, a Balaton és a Duna-kanyar után. Ez kü­lönösen az üdülési főszezon idején állja meg a helyét. Miskolc környékének télen is egyre nagyobb a vonzása. Ezrek látogatnak el a szom­szédos országokból, a Szov­jetunióból és Csehszlovákiá­ból, hogy megtekintsék Ta­polcát, Lillafüredet, a Bükköt és akik hosszabb időre jön­nek, Tokajt sem felejtik ki a programjukból. Egy jugo­szláv és egy csehszlovák cso­port után a következő he­tekben a Szovjetunióból vár egy csoportot az Avas-szál­ló. A hétvégeken sokan utaznak rendszeresen Mis­kolcra a szomszédos cseh­szlovákiai városokból, fal­vakból. A városnézés még azoknak a programjából sem marad ki, akik egyetlen na­pot töltenek Miskolcon vala­melyik idegenforgalmi iroda szervezésében. A belföldi lá­togatók száma is igen figye­lemre méltó: a legtöbben Békésből és Bács-Kiskun me­gyéből jönnek Borsodba, hogy éves szabadságuk né­hány napját itt töltsék el. A turistaházak iránti ér­deklődés sokszorosa az elhe­lyezési lehetőségeknek. Sop­ronból. Zalaegerszegről vagy Kaposvárról is sokan érdek­lődnek.

Next

/
Thumbnails
Contents