Déli Hírlap, 1971. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-21 / 17. szám
ílúior és híradástechnika Év elején az inarcikkboitokban i 4c A miskolci vágóhídon naponta átlagosan 600 sertést és 80 szarvasmarhát vágnak le. Az állatok feldolgozása futószalagszerűen történik. A sertéshús 80 százalékát tőkehúsként dolgozzák fel, míg a többiből hentes- és töltelékáru készül. A szarvasmarhák jó része tőkehúsként végzi földi pályafutását. A sertéshúst teljes egészében Miskolcon értékesítik. (Szathmáry László felvétele) Sajtótájékoztató a téli vadvédelemről Gyorsított ítélettel az orv vadászok ellen Üépfrünttaiácskozás Miskolcon A Hazafias Népfront Borsod megyei Bizottsága tegnap Miskolcon elnökségi ülést tartott, amelynek napirendjén a termelőszövetkezeti demokrácia fejlesztése szerepelt. Az elnökségi ülésen megjelent és felszólalt Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára is. Az elhangzott beszámoló szerint megnőtt a termelőszövetkezeti tagság érdeklődése az üzemek belső gazdálkodása iránt. Kedvező jelenség, hogyha falu és a szövetkezetek gondja egyre inkább közös gonddá válik. A felszólalók hangsúlyozták, hogy a tagság tájékoztatása a szövetkezeti demokrácia érvényesülésének alapfeltétele. Szükséges — állapították meg —, hogy a tsz-ek és a külső szervek között egyenrangú partneri kapcsolat alakuljon ki. A salak és a meddő kőzet felhalmozódása először a fejlett nehéziparral rendelkező nyugati országokban keltett komoly aggodalmat már a századforduló idején azokban, akik a természetet féltették az élettelen kőzettömeg elhatalmasodásától. Diósgyőrben újabb és újabb területek kisajátításával tudott csak helyet teremteni a rohamosan növekvő salakhegyeknek a régi vasgyár, és megoldást senki sem talált, holott a probléma egyre könyörtelenebbül vetődött fel. Miskolcon sem nézte jó szemmel senki sem, hogy a természetes flóra helyén elterpeszkedik az élet- tetesn, használhatatlan salak. Túrták a salakhegyeket A háború előtt egy magánvállalkozó felvetette, hogy kibányássza a salakhányók kincsét a behemót hegyekből. Hozzá is kezdett és vállalkozását egészen a háborúig siker koronázta. A legkisebb kis acél és nyersvas tapadvá- nyokat is kiválogatta, és ezt a gyárban értékesítette. Ö maga az ujját sem mozdította, volt elég olcsó bérű munkás, akik műszak utáni salaktúrással szereztek egy kevés keresetkiegészítést. Ma már senki sem kutat a Darvas féle módszerrel a kincsek után. Ugyanis így hívták a vállalkozót. Tavaly majdnem 150 millió forintos forgalmat bonyolított le a miskolci bútorüzlet. Milyen forgalomra számítanak az idén? — kérdeztük az üzlet vezetőjétől. Szükség van az importra — Az idén 10 százalékos forgalomnövekedéssel számolunk. Közvetlen szállítóinkkal, a miskolci Kárpitos, a miskolci, a szerencsi és a mezőkövesdi Asztalos Szövetkezettel jó a kapcsolatunk. A szóban forgó szövetkezeteknél mostanában előtérbe vesz kárba, hiszen az útépítéshez régóta használják. Így nem hogy növekednék, hanem éppen ellenkezőleg, egyre kisebbek a diósgyőri salakhányók, amelyek még most is hosszú karéjban, sajátos tarajként húzódnak a vasgyár fölött. Annyit ér, mint az arany A tavaszi nagy árvíz idején a Lenin Kohászati Művek több tízezer tonna salakot ígért az árvíz sújtotta teAz enyhe levegő beáramlásával tegnap szinte az egész országban felolvadt a jégpáncél, amely a reggeli órákban még szinte járhatatlanná tette az utakat. A reggel indult MÁVAUT autóbuszok több órás késéssel értek céljukba. került a fejlesztés és a korszerűsítés. Ez azt jelenti, hogy lényegesen több bútort fognak adni a kereskedelemnek a jövőben. Fő beszerzési forrásunk persze továbbra is a Bútorértékesítő Nagykereskedelmi Vállalat. Sajnos, a vevők igényét még mindig nem tudjuk kielégíteni. Az import bútorokról néhány szót: az idén is megközelítőleg annyi bútort hozunk be, mint tavaly. Pedig, ha sikerülne olcsóbb, megfelelő mennyiségű és jó minőségű magyar bútort beszerezni, csökkenthetnénk a drága bútorok importját — mondta Horváth Rezső, a bútorüzlet vezetője. rületeknek, és ezt az ígéretüket még meg is toldották. Akkor, a valamikor „mihasznának” mondott élettelen anyag' az aranynál is többet ért a megvadult folyók mentén helytálló emberek szemében. — Szállítási költség nélkül szabadul meg a valamikor kellemetlen mellékterméknek tartott salaktól az LKM, és ezen felül még 35— 40 millió forintra is szert tesz az értékesítésével évenként. Van a habosítással és a granulálással költség is, de hogy a salak most is kincset ér, ahhoz nem férhet kétség. NAGY JÓZSEF A miskolci MÁVAUT-pá- lyaudvarra is 30—40 perces késéssel érkeztek meg a távolsági autóbuszok. A síkos utak nagy óvatosságot követelnek a buszvezetőktől. Ma reggel a miskolci autóbuszpályaudvarról minden távolsági járat elindult. A múlt évben a helyiipari kiállításon bemutatott Kati, Zsuzsi és a Hámor-garnitúra még ebben a negyedévben forgalomba kerül. Más bemutatók sikeres darabjai is kaphatók lesznek, így például a Szivárvány, a Tirol vagy a Piccoló garnitúra, s kapható lesz nemsokára a Miskolci Kárpitos Ktsz által bemutatott termék, az új Avas rekamié normál és kicsinyített változata is. Kevés a magnó Régi panasz, hogy kicsi a választék a magnetofonokból. A tévészalonban jelenleg is az öt magyar gyártmányú készülékből mindössze egyet, az MK 21-est lehet kapni. Érdekessége, hogy tavaly például egy darab sem volt ebből a kazettás magnóból. Ezenkívül találhatunk a boltban még Tesla szobamagnetofont. Ennek hátránya, hogy nem hordozható, ezért nem is nagyon keresik ezt a típust. A közeljövőben érkeznek meg a külföldi — például: a japán — készülékek. Sajnos, nem sok várható belőlük. A jelenlegi szegényes választék ' azzal magyarázható, hogy az év első napjaiban, leltároznak a nagykereskedelmi vállalatoknál is, a gyárakban pedig ilyenkor határozzák meg a szállítási tervet. Az Orion új konstrukciója Televízióból már nagyobb a választók. Bőven kaphatók a .közép, és nagyképernyős tévékészülékek. Sőt, az első negyedévben az üzletekbe kerül az Orion-gyár legújabb konstrukciója, az AT 4459-es is. Ezenkívül „meglepetés’ lesz az új Minivisor, amelyet hálózati árammal és akkumulátorral is lehet üzemeltetni. Az ára viszont elég borsosnak ígérkezik. Asztali rádiókból kielégítő a szaküzlet készlete. A hordozható rádiók közül viszont hiányzik a közkedvelt Sokol. De hamarosan ebből is nagyobb szállítmány érkezik a budapesti KERAVILL-tói. Lemezjátszókból megint csak kedvükre választhatnak a vásárlók, a legolcsóbbtól a legdrágább sztereokészüléke- kig (boto, .szántó) Dr. Koller Mihály, a MA- VOSZ főtitkára tegnap ismertette az újságírókkal a vadgazdálkodás eredményeit és a téli vadvédelem feladatait. A hazai vadas terület több mint ciö százalékán vadász- társaságok gazdálkodnak. A vadak értéke eléri az egy- milliárd forintot. A vadexport évente több millió dolláros bevételt hoz az országnak. Vadállományunk nemzetközi színvonalú. Jelenleg a világrekorder gímszarvas-, i őz- és a dámvadagancs ná- ' lünk van. Dámszarvasból van új világrekord várományosunk is. Ezt a trófeát a vadászati világkiállításon értékelik majd, a trófea különben 720 000 forintot ér, a vadat elejtő külföldi vadász ezúttal nem vihette magával, mert a trófea nemzeti értéknek számít és a hazai vadászati szervek őrzik majd. Erre a télre a vadászok 2400 tonna szemes és 2000 tonna szálas takarmányt termesztettek, s a mezőgazdasági üzemek is legalább ennyivel járultak hozzá a vadetetéshez. Az országban több mint 20 000 vadetető van, ezeket hetente töltik fel. A vadak védelmével 1200 hivaNincsenek vasguberálók Kincsek a salakhányón Felolvadt a jégpáncél Ma minden távolsági autóbusz elindult A háború után megszüntették a vas- és acéltapad- ványok ilyen, emberhez méltatlan módon való visz- szanyerését. Ugyan még egy ideig néhányan visszajártak a salakhegyekre, de aztán ahogy rájöttek, hogy a két kézzel végzett „vasguberálás” nem fizetődik ki, felhagytak vele. Néha mér kevés is 1959 óta nem kerül már kohósalak a régi bányókra. Megtalálták a megoldást: közvetlen feldolgozásra kerül a korábban értéktelennek tartott melléktennék. Egy részét granulált formában a cementipar viszi el, hiszen ma már nem nélkülözik ezt a fontos alapanyagot a keresett építőanyag előállításához. A habosított salakot pedig az építőipar várja az LKM-től és a belőle készült elemek, téglák felhasználásával más anyagot tudnak pótolni, he- helyettesiteni. Végül a megkeményedett kohósalak sem A RESTIBEN Az igazi utas a restiben kezdi és fejezi be utazását. Én csak pihenni tértem be a zsúfolt pályaudvari étterembe. Az egyik asztalnál volt még üres hely. A két fiatalember, aki ott vacsorázott, láthatólag nem szívesen vette társaságom. Mikor pedig a negyedik helyet is kérni jött egy negyven év körüli, csontos arcú, szemüveges ember, szinte morogtak. — Ne haragudjanak — mondta a jövevény, miközben ideges mozdulattal megigazította a szemüvegét. — Nagyon éhes vagyok. — S csak akkor ült le, amikor azok legyintettek. Vártuk a pincért, aki idős volt, alacsony és vékony. Mintha minden ruhadarabja néhány számmal nagyobb lett volna. Sok munkája volt. Rendelésünket is úgy vette fel, hogy közben türelemre intette a szomszéd asztal követelőzőit. Miután közösen rendeltünk, a szemüveges ember hozzám hajolt és halkan megkérdezte: — Szintén az esti személlyel? — Nem — válaszoltam és megráztam a fejem. — Én azzal megyek — vágta rá gyorsan, mintha attól félt volna, hogy kurta válaszommal elvágom a kezdődő beszélgetésünket. — Rengeteg idő van még addig — folytatta, s közben összehasonlította a karján és a falon lévő órák mutatóinak állását. — Reggel ettem utoljára. Nagyon éhes vagyok. Gondoltam, megvacsorázom. Hiszen van időm bőven. Szótlanul bólogattam, mire megigazította az ölében az aktatáskát és nem szólt többet. Közben kihozták a vacsoráját és ő finom mozdulatokkal, de jó étvággyal enni kezdett. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy megremeg az asztalra állított poharakban a sör. A szemüveges ember két kézzel szorította, markolta az asztal szélét. Követtem ijedt tekintetét egészen a pincérig, aki néhány asztallal arrébb állt tőlünk, s a bal kezén felsorakoztatott és egymásra rakott tányérvár veszélyesen ingott. Az egyik tányér szélén már ki is csurrant a pörkölt zsírja. A pincér úgy ingott, mint valami kötéltáncos a halálos mélység fölött, ahogyan csak két lépés között az ember meghúzza agyában a vészféket és mozdulatlanságra szorítja magát. Már többen figyeltük a pincért, a beszélgetés is abbamaradt a restinek ezen a néhány asztalnyi szigetén, melynek középpontjában egy idős ember próbálta mozdulatlanná varázsolni, szuggerálni a teli tányérokat. Szemüveges asztaltársam mereven figyelte. Láttam piruló arcán, hogy ő is átéli a kínos helyzetet. Bal karja és válla szinte másolja a pincér lassú imbolygását. Még néhány feszült pillanat következeit, aztán a pincér lassan tovább indult. Sok tekintet követte. Szemüveges asztaltársam csak akkor engedte el az asztal szélét, amikor a pincér épségben és helyére rakta az étellel teli tányérokat. Ekkor szusszantott egyet, idegesen megigazította szemüvegét, zsebkendőjével megtörölte a homlokát és kézbe vette a villát és a kést. Szórakozottan a tányérban levő ételre nézett, aztán hirtelen mozdulattal letette az evőeszközöket. Elhasználta a papírszalvétát, intett a pincérnek és nem nézett rá, amikor még remegő kézzel fizetett. Miközben helyére tolta a széket, így szólt hozzám: — Bocsánat, nem esik jól — és az ételre mutatott. Aztán gyors léptekkel eltávozott. Pedig tudtam — hiszen ő mondta —, hogy ráér, meg azt is, hogy nagyon éhes. Jó ember lehetett. > O. J. talos vadász foglalkozik. Sokat segítenek a hóekével, vagy lánctalpas traktorral rendelkező gazdaságok, vállalatok az erdei csapások, utak megtisztításánál. A tanácsi, a bírói és ügyészi szervektől azt kérik a vadászok, hogy nagyon határozottan lépjenek fel az orvvadászok ellen, s ha kell, a törvény szigorával, gyorsított ítélettel büntessék őket. lények és érvek Megjelent a Tények és érvek legújabb füzete A gazdasági hatékonyságról címmel, Hoós János összeállításában a Kossuth Könyvkiadónál. A füzetből választ kap az olvasó a hatékonyság és a negyedik ötéves terv összefüggéseiről.
