Déli Hírlap, 1971. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-21 / 17. szám

ílúior és híradástechnika Év elején az inarcikkboitokban i 4c A miskolci vágóhídon naponta átlagosan 600 sertést és 80 szarvasmarhát vágnak le. Az állatok feldolgozása futó­szalagszerűen történik. A sertéshús 80 százalékát tőkehúsként dolgozzák fel, míg a többiből hentes- és töltelékáru készül. A szarvasmarhák jó része tőkehúsként végzi földi pálya­futását. A sertéshúst teljes egészében Miskolcon értékesítik. (Szathmáry László felvétele) Sajtótájékoztató a téli vadvédelemről Gyorsított ítélettel az orv vadászok ellen Üépfrünt­taiácskozás Miskolcon A Hazafias Népfront Bor­sod megyei Bizottsága tegnap Miskolcon elnökségi ülést tar­tott, amelynek napirendjén a termelőszövetkezeti demokrá­cia fejlesztése szerepelt. Az elnökségi ülésen megjelent és felszólalt Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára is. Az elhangzott beszámoló szerint megnőtt a termelőszö­vetkezeti tagság érdeklődése az üzemek belső gazdálkodá­sa iránt. Kedvező jelenség, hogyha falu és a szövetkeze­tek gondja egyre inkább kö­zös gonddá válik. A felszóla­lók hangsúlyozták, hogy a tagság tájékoztatása a szövet­kezeti demokrácia érvényesü­lésének alapfeltétele. Szüksé­ges — állapították meg —, hogy a tsz-ek és a külső szer­vek között egyenrangú part­neri kapcsolat alakuljon ki. A salak és a meddő kőzet felhalmozódása először a fej­lett nehéziparral rendelkező nyugati országokban keltett komoly aggodalmat már a századforduló idején azokban, akik a természetet féltették az élettelen kőzettömeg elha­talmasodásától. Diósgyőrben újabb és újabb területek kisa­játításával tudott csak helyet teremteni a rohamosan nö­vekvő salakhegyeknek a régi vasgyár, és megoldást senki sem talált, holott a probléma egyre könyörtelenebbül vető­dött fel. Miskolcon sem néz­te jó szemmel senki sem, hogy a természetes flóra he­lyén elterpeszkedik az élet- tetesn, használhatatlan salak. Túrták a salakhegyeket A háború előtt egy magán­vállalkozó felvetette, hogy kibányássza a salakhányók kincsét a behemót hegyekből. Hozzá is kezdett és vállalko­zását egészen a háborúig si­ker koronázta. A legkisebb kis acél és nyersvas tapadvá- nyokat is kiválogatta, és ezt a gyárban értékesítette. Ö maga az ujját sem mozdítot­ta, volt elég olcsó bérű mun­kás, akik műszak utáni sa­laktúrással szereztek egy ke­vés keresetkiegészítést. Ma már senki sem kutat a Dar­vas féle módszerrel a kincsek után. Ugyanis így hívták a vállalkozót. Tavaly majdnem 150 mil­lió forintos forgalmat bonyo­lított le a miskolci bútor­üzlet. Milyen forgalomra szá­mítanak az idén? — kérdez­tük az üzlet vezetőjétől. Szükség van az importra — Az idén 10 százalékos forgalomnövekedéssel számo­lunk. Közvetlen szállítóink­kal, a miskolci Kárpitos, a miskolci, a szerencsi és a mezőkövesdi Asztalos Szövet­kezettel jó a kapcsolatunk. A szóban forgó szövetkeze­teknél mostanában előtérbe vesz kárba, hiszen az útépí­téshez régóta használják. Így nem hogy növekednék, ha­nem éppen ellenkezőleg, egyre kisebbek a diósgyőri salakhányók, amelyek még most is hosszú karéjban, sa­játos tarajként húzódnak a vasgyár fölött. Annyit ér, mint az arany A tavaszi nagy árvíz ide­jén a Lenin Kohászati Mű­vek több tízezer tonna sala­kot ígért az árvíz sújtotta te­Az enyhe levegő beáram­lásával tegnap szinte az egész országban felolvadt a jégpáncél, amely a reggeli órákban még szinte járhatat­lanná tette az utakat. A reg­gel indult MÁVAUT autó­buszok több órás késéssel ér­tek céljukba. került a fejlesztés és a kor­szerűsítés. Ez azt jelenti, hogy lényegesen több bútort fognak adni a kereskedelem­nek a jövőben. Fő beszerzé­si forrásunk persze továbbra is a Bútorértékesítő Nagyke­reskedelmi Vállalat. Sajnos, a vevők igényét még mindig nem tudjuk kielégíteni. Az import bútorokról néhány szót: az idén is megközelí­tőleg annyi bútort hozunk be, mint tavaly. Pedig, ha si­kerülne olcsóbb, megfelelő mennyiségű és jó minőségű magyar bútort beszerezni, csökkenthetnénk a drága bú­torok importját — mondta Horváth Rezső, a bútorüzlet vezetője. rületeknek, és ezt az ígéretü­ket még meg is toldották. Ak­kor, a valamikor „mihaszná­nak” mondott élettelen anyag' az aranynál is többet ért a megvadult folyók mentén helytálló emberek szemében. — Szállítási költség nél­kül szabadul meg a valami­kor kellemetlen mellékter­méknek tartott salaktól az LKM, és ezen felül még 35— 40 millió forintra is szert tesz az értékesítésével éven­ként. Van a habosítással és a granulálással költség is, de hogy a salak most is kincset ér, ahhoz nem férhet kétség. NAGY JÓZSEF A miskolci MÁVAUT-pá- lyaudvarra is 30—40 perces késéssel érkeztek meg a tá­volsági autóbuszok. A síkos utak nagy óvatosságot köve­telnek a buszvezetőktől. Ma reggel a miskolci autóbusz­pályaudvarról minden tá­volsági járat elindult. A múlt évben a helyiipari kiállításon bemutatott Kati, Zsuzsi és a Hámor-garnitú­ra még ebben a negyedévben forgalomba kerül. Más be­mutatók sikeres darabjai is kaphatók lesznek, így példá­ul a Szivárvány, a Tirol vagy a Piccoló garnitúra, s kapható lesz nemsokára a Miskolci Kárpitos Ktsz által bemutatott termék, az új Avas rekamié normál és ki­csinyített változata is. Kevés a magnó Régi panasz, hogy kicsi a választék a magnetofonokból. A tévészalonban jelenleg is az öt magyar gyártmányú készülékből mindössze egyet, az MK 21-est lehet kapni. Érdekessége, hogy tavaly például egy darab sem volt ebből a kazettás magnóból. Ezenkívül találhatunk a boltban még Tesla szoba­magnetofont. Ennek hátránya, hogy nem hordozható, ezért nem is nagyon keresik ezt a típust. A közeljövőben ér­keznek meg a külföldi — például: a japán — készü­lékek. Sajnos, nem sok vár­ható belőlük. A jelenlegi szegényes választék ' azzal magyarázható, hogy az év el­ső napjaiban, leltároznak a nagykereskedelmi vállalatok­nál is, a gyárakban pedig ilyenkor határozzák meg a szállítási tervet. Az Orion új konstrukciója Televízióból már nagyobb a választók. Bőven kaphatók a .közép, és nagyképernyős tévékészülékek. Sőt, az első negyedévben az üzletekbe kerül az Orion-gyár legújabb konstrukciója, az AT 4459-es is. Ezenkívül „meglepetés’ lesz az új Minivisor, amelyet hálózati árammal és akku­mulátorral is lehet üzemel­tetni. Az ára viszont elég borsosnak ígérkezik. Asztali rádiókból kielégítő a szaküzlet készlete. A hor­dozható rádiók közül viszont hiányzik a közkedvelt Sokol. De hamarosan ebből is na­gyobb szállítmány érkezik a budapesti KERAVILL-tói. Lemezjátszókból megint csak kedvükre választhatnak a vásárlók, a legolcsóbbtól a legdrágább sztereokészüléke- kig (boto, .szántó) Dr. Koller Mihály, a MA- VOSZ főtitkára tegnap is­mertette az újságírókkal a vadgazdálkodás eredményeit és a téli vadvédelem felada­tait. A hazai vadas terület több mint ciö százalékán vadász- társaságok gazdálkodnak. A vadak értéke eléri az egy- milliárd forintot. A vadex­port évente több millió dol­láros bevételt hoz az ország­nak. Vadállományunk nemzet­közi színvonalú. Jelenleg a világrekorder gímszarvas-, i őz- és a dámvadagancs ná- ' lünk van. Dámszarvasból van új világrekord várományo­sunk is. Ezt a trófeát a va­dászati világkiállításon érté­kelik majd, a trófea külön­ben 720 000 forintot ér, a va­dat elejtő külföldi vadász ez­úttal nem vihette magával, mert a trófea nemzeti érték­nek számít és a hazai vadá­szati szervek őrzik majd. Erre a télre a vadászok 2400 tonna szemes és 2000 tonna szálas takarmányt ter­mesztettek, s a mezőgazdasá­gi üzemek is legalább ennyi­vel járultak hozzá a vadete­téshez. Az országban több mint 20 000 vadetető van, ezeket hetente töltik fel. A vadak védelmével 1200 hiva­Nincsenek vasguberálók Kincsek a salakhányón Felolvadt a jégpáncél Ma minden távolsági autóbusz elindult A háború után megszün­tették a vas- és acéltapad- ványok ilyen, emberhez méltatlan módon való visz- szanyerését. Ugyan még egy ideig néhányan visszajártak a salakhegyekre, de aztán ahogy rájöttek, hogy a két kézzel végzett „vasguberálás” nem fizetődik ki, felhagytak vele. Néha mér kevés is 1959 óta nem kerül már kohósalak a régi bányókra. Megtalálták a megoldást: közvetlen feldolgozásra kerül a korábban értéktelennek tartott melléktennék. Egy ré­szét granulált formában a ce­mentipar viszi el, hiszen ma már nem nélkülözik ezt a fon­tos alapanyagot a keresett épí­tőanyag előállításához. A ha­bosított salakot pedig az építőipar várja az LKM-től és a belőle készült elemek, téglák felhasználásával más anyagot tudnak pótolni, he- helyettesiteni. Végül a meg­keményedett kohósalak sem A RESTIBEN Az igazi utas a restiben kezdi és fejezi be utazását. Én csak pihenni tértem be a zsúfolt pályaudvari étterembe. Az egyik asztalnál volt még üres hely. A két fiatalember, aki ott vacsorázott, láthatólag nem szívesen vette társaságom. Mikor pedig a negyedik helyet is kérni jött egy negyven év körüli, csontos arcú, szemüveges ember, szinte morogtak. — Ne haragudjanak — mondta a jövevény, miközben ide­ges mozdulattal megigazította a szemüvegét. — Nagyon éhes vagyok. — S csak akkor ült le, amikor azok legyintettek. Vártuk a pincért, aki idős volt, alacsony és vékony. Mint­ha minden ruhadarabja néhány számmal nagyobb lett vol­na. Sok munkája volt. Rendelésünket is úgy vette fel, hogy közben türelemre intette a szomszéd asztal követelőzőit. Miután közösen rendeltünk, a szemüveges ember hozzám hajolt és halkan megkérdezte: — Szintén az esti személlyel? — Nem — válaszoltam és megráztam a fejem. — Én azzal megyek — vágta rá gyorsan, mintha attól félt volna, hogy kurta válaszommal elvágom a kezdődő beszél­getésünket. — Rengeteg idő van még addig — folytatta, s közben összehasonlította a karján és a falon lévő órák mu­tatóinak állását. — Reggel ettem utoljára. Nagyon éhes va­gyok. Gondoltam, megvacsorázom. Hiszen van időm bőven. Szótlanul bólogattam, mire megigazította az ölében az ak­tatáskát és nem szólt többet. Közben kihozták a vacsoráját és ő finom mozdulatokkal, de jó étvággyal enni kezdett. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy megremeg az asztal­ra állított poharakban a sör. A szemüveges ember két kéz­zel szorította, markolta az asztal szélét. Követtem ijedt te­kintetét egészen a pincérig, aki néhány asztallal arrébb állt tőlünk, s a bal kezén felsorakoztatott és egymásra rakott tá­nyérvár veszélyesen ingott. Az egyik tányér szélén már ki is csurrant a pörkölt zsírja. A pincér úgy ingott, mint valami kötéltáncos a halálos mélység fölött, ahogyan csak két lépés között az ember meghúzza agyában a vészféket és mozdu­latlanságra szorítja magát. Már többen figyeltük a pincért, a beszélgetés is abbamaradt a restinek ezen a néhány asztalnyi szigetén, melynek középpontjában egy idős ember próbálta mozdulatlanná varázsolni, szuggerálni a teli tányérokat. Szemüveges asztaltársam mereven figyelte. Láttam piruló arcán, hogy ő is átéli a kínos helyzetet. Bal karja és válla szinte másolja a pincér lassú imbolygását. Még néhány fe­szült pillanat következeit, aztán a pincér lassan tovább in­dult. Sok tekintet követte. Szemüveges asztaltársam csak akkor engedte el az asztal szélét, amikor a pincér épségben és helyére rakta az étel­lel teli tányérokat. Ekkor szusszantott egyet, idegesen meg­igazította szemüvegét, zsebkendőjével megtörölte a homlo­kát és kézbe vette a villát és a kést. Szórakozottan a tá­nyérban levő ételre nézett, aztán hirtelen mozdulattal le­tette az evőeszközöket. Elhasználta a papírszalvétát, intett a pincérnek és nem nézett rá, amikor még remegő kézzel fi­zetett. Miközben helyére tolta a széket, így szólt hozzám: — Bocsánat, nem esik jól — és az ételre mutatott. Aztán gyors léptekkel eltávozott. Pedig tudtam — hiszen ő mondta —, hogy ráér, meg azt is, hogy nagyon éhes. Jó ember lehetett. > O. J. talos vadász foglalkozik. Sokat segítenek a hóeké­vel, vagy lánctalpas traktor­ral rendelkező gazdaságok, vállalatok az erdei csapások, utak megtisztításánál. A ta­nácsi, a bírói és ügyészi szer­vektől azt kérik a vadászok, hogy nagyon határozottan lépjenek fel az orvvadászok ellen, s ha kell, a törvény szigorával, gyorsított ítélettel büntessék őket. lények és érvek Megjelent a Tények és ér­vek legújabb füzete A gaz­dasági hatékonyságról cím­mel, Hoós János összeállítá­sában a Kossuth Könyvki­adónál. A füzetből választ kap az olvasó a hatékonyság és a negyedik ötéves terv összefüggéseiről.

Next

/
Thumbnails
Contents