Déli Hírlap, 1970. december (2. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-18 / 296. szám

Kapukulcs és kapupénz Szóljunk a házfelügyelőnek! VESZEKEDNEK A SZOMSZÉDOK. SZÓLJUNK A HAZFELÜGYE- I.ÖNEK! KÉT NAPJA NEM VITTEK EL A SZEMETET. SZÓLJUNK A HÁZFELÜGYELŐNEK! NEM EG A LAMP A A LÉPCSŐHÁZIJÁN. SZÓLJUNK A HÁZFELÜGYELŐNEK! Hungarocamionnal az Adriához Csalódás a matrózkocsmában jfc A koperi kikötő legnagyobb hajója a jugoszláv Reg volt. A Miskolci Ingatlankezelő Vállalat 19154 lakásából mindössze 13 ezer az úgyne­vezett hézfelügyelős bérle­mény. Ennek a gondozását 415 házfelügyelő látja el. * Még felsorolni is hosszú lenne, milyen sok a teendője egy házfelügyelőnek. Az elő­írások szerint mindennap fel kell sepernie a rábízott lakó­épületet. Nyáron portalanít- ja, télen pedig sózza a ház előtti járdaszakaszt. Sok ad­minisztrációs feladatot is el kell végeznie. A házkezelőségek megbí­zottai minden hónapban el­lenőrzik a házfelügyelő-állo­mány 40 százalékát. A Mis­kolci Ingatlankezelő Vállalat munkaversenyt (!) is rende­zett számukra. * A házfelügyelők többsége idősebb és már a nyugdíj- korhatárt elért nő. A válla­lat nemrégiben munkakö- tónnyel látta el őket. A házfelügyelők szolgá­lati lakása bérmentes, ezenkí­vül bizonyos mennyiségű ára­mot is ingyen kapnak a vál­lalattól. Ezért sokan házfel­ügyelői állás vállalásával akarnak soron kívül lakáshoz jutni. Az új épületekhez adott Rohamos tempóban nö­vekszik hazánk gépkocsi - parkja, s ezzel párhuzamo­san egyre többen akarnak jogosítványt szerezni. Tan­folyamokra járunk. De rit­kán esik szó azokról, akik megtanítanak a KRESZ-re, a műszaki ismeretekre és a gyakorlati vezetésre; az ok­tatókról. Újra kell vizsgázni Hogyan lehet valakiből ok­tató? Az érettségi bizonyít­vány és a hivatásos gépjár­művezetői jogosítvány mellé, legalább ötéves gyakorlat kell; ha mindez megvan, ak­kor következhet a szakokta­tói vizsga. A szakoktatóknak egyébként jövőre valószínű­leg újból kell vizsgázniuk a következő tantárgyakból: KRESZ, műszáki ismeretek, pszichológia, didaktika, moz- gástani ismeret és vezetés. Nem ígérkezik könnyűnek!) A KPM Autóközlekedési Tanintézetében és az MHSZ- ben már több mint 15 éve tanítanak vezetni. Sok hall­gatóhoz sok tanár kell. A KPM autósiskolájában jelen­leg 18 függetlenített és 35 társadalmi oktató dolgozik. Ma már rendszeresen kar­bantartott és jó állapotban levő gépkocsipark áll a ren­delkezésükre. Vizsga előli a járdán Faggyas Béla már tíz éve az MHSZ függetlenített ok­tatója. — Nehéz és felelősségtel­jes munka a mienk, igen fontos a nyugodtság, a türe­lem, de kell egy kis pedagó­giai érzék is — mondja. — Vizsgán azután mind a ket­ten drukkolunk; olyankor ta­lán idegesebb vagyok, mint a tanítványom. Akadt olyan vezetőjelöltem, aki a vizsga előtti napon felvitt a jár­dára. Másnap mégis jól meg­felelt a követelményeknek. Az első időben az autók nem szolgálati” lakások száma azonban korlátozott, itt egy házfelügyelőre három lépcső­ház jut, míg a régi épületek­nél két ház. * Nem ritka eset, hogy a vállalatnál bejelentett javitá- si kérelmek elintézésére hó­napokig kell várni. Ilyenkor aztán a vállalat és a lakó közötti „ütközőpont” minden esetben a házfelügyelő. Sokan emlékeznek rá, hogy hajdan milyen ölre menő vi­ták dúltak országszerte: kap­jon-e a bérlő kapukulcsot? Mindez már a múlté. Potom havi öt forintért mindenki boldog kapukulcs-tulajdonos lehet. Gyakran előfordul, hogy ezeket a hatóságilag nyilvántartott kapukulcsokat lemásoltatják és az eredetit visszaadják. Hogy mit tehet Ilyenkor a házfelügyelő? A válasz: ki lesheti a kedves la­kót, hogy tényleg maszek­kulccsal jár-e haza. Az 1945-ben hozott rende­let szerint az éjszakai kapu­pénz összege éjfél előtt 30 fillér, utána pedig 50 fillér. Mindehhez csak annyit: pró­bálna valaki egyszer a ren­deletben előírt kapupénzzel kedveskedni az álmából fel- zavart házfelügyelőnek! SZ. voltak felszerelve oktatói fékkel. Jóval nehezebb volt a dolgunk, mint manapság. Mindig azt szoktam mon­dani a tanítványaimnak, hogy ők vigyázzanak a forgalom­ban másokra, ne várják, hogy mások vigyázzanak rájuk. Tíz év alatt mintegy 600 em­bert tanítottam meg a veze­tés csínjára-bínjára és ez alatt az idő alatt tanulóm hibájából még nem Is volt karambol. Először a volánnál Szilváéi Zoltán 1965 óta oktató, pedig még fiatal. 23 éves. Ankét az oktatási központban Hogyan érvényesülnek a SZOT- és a minisztertanácsi határozatok és rendeletek az üzemekben címmel tartottak ankétot az SZMT tapolcai oktatási központjában a ter­melési és bérfelelősök részé­re tegnap délután. Az anké- ton részt vett Tóth Tibor, a SZOT termelési osztályának munkatársa. Fejlődik a MIAT Negyvenötéves a MIAT — Mongólia polgári légi flottája, amely közvetlenül megalakulása után összeköt­tetést létesített az ország tá­voli ajmakjai és a főváros között. A belső légi útvonalak tel­jes hosszúsága ma már meg­haladja a 30 ezer kilométert. Az utóbbi 12 hónapban 236 ezer ember, azaz Mongólia lakosságának egyötöde uta­zott repülőgépen. Ez alatt az idő alatt háromezer tonna teherárut szállítottak. A leg­közelebbi öt esztendő alatt az utasszállítás volumene a „MIAT” repülőjáratain több mint 30, a teherszállításé pe­dig majdnem 17 százalékkal megnövekszik. — Milyen érzés olyan ve­zető mellett ülni, aki először van a volánnál? — Ilyenkor mindig elbá- tortalanodom és talán egy kicsit félek is, mert hiába van a lábam alatt az okta­tói fák, azzal még nem lehet egy esetleges nagyobb hibát korrigálni. 1966-ban volt egy tanítványom, aki azt hitte, hogy az autónak olyan átté­teles kormányszerkezete van, hogy ha balra tekerik, jobb­ra megy és fordítva. A for­galomban is így akart köz­lekedni. Hamar felvilágosí­tottam, hogy nem egészen így áll a dolog. A koperi kikötőben, míg „lepakolták” a kocsikat, fény­képezőgépemmel rövid „fel­fedező útra” indultam. Éle­temben most láttam először tengert. Erős kíváncsiság fo­gott el: tényleg sós-e az íze? A kezemet megmerítettem az Adria „kék” vizében. Barna olajfoltoktól tarkítva húztam vissza. A kanalasgémre emlékez­tető háromlábú toronydaru szüntelen, dudálás közepette autóbusz nagyságú konténe­reket emelgetett. Az áruk sokféleségére a levegőben szálldosó különféle illatok figyelmeztettek. Az őrölt hal­liszt bűze azonban minden­nél erősebben éreztette je­lenlétét. * Napokig el tudtam volna bámészkodni a rijekai kikötő mólóin, rakodóin. Lenyűgöz­tek a hatalmas méretek; a szokatlanul nagy hajótestek, a gigantikus daruk, a ki- és befutó flották. Az egykori személykikötőt elnyelte a rijekai teherrakodó. Ma mór a belváros korzójáról látni lehet a városhoz simuló több emeletes hajókat. Hely hiá­nyában a korzó melletti ut­cán parkíroznak az elszállí­tásra várakozó tűzoltóautók, traktorok, szerszámgépek. * Már első este ellátogattunk egy kis tengerész-kocsmába az Adria partján. Az ilyen szórakozóhely úgy élt a kép­zeletemben, hogy falábú, fél­szemű, mord tengeri med­vékkel van tele. De abban legalábbis biztos voltam, hogy a keresztcsíkos tenge­részing itt kötelező viselet. Ezzel szemben a Wurlitzer­től hangos, alacsony terem­ben frissen borotvált, euró­pai öltözetű vendégekhez volt szerencsém. Eltekintve né­hány olyan kivételtől, mint egy német matróz, aki a ze­Továbbra Is nagy az érdeklő­dés az Hiúság! szakkörök lránt. s ezúttal arról adhatunk hírt. hogy Kazincbarcikán, a Kun Béla Általános Iskolában Is meg­alakult a szakkör. Illetve a mis­kolci 17. sz. Általános Iskolában már a második szakkör Is meg­kezdte a működését. negépet túlharsogva próbált jódlizni. * A koperi hippiklub füstös termében — csak „minta­ként” — néhány, Cola mel­lett ücsörgő hosszú hajú fi­út, kurta szoknyás lányt lát­hattam. Nyáron velük van tele ez a pincehelyiség — mondták kísérőim. A klub falának díszítése igencsak vegyes: az államfő képétől kezdve a beat-vilóg híressé­geinek arcmásáig itt minden megtalálható. Koperi kiruccanásunkra az Adám és Éva Bár tette fel a koronát. Csekély 30 diná­ros beugró árán részesei le­hettünk a jugoszláv Riviéra éjszakai életének. A sétálga­tó, három nyelven beszélő hölgyek és az állandóan mo­solygó pincérek — utószezon lévén — többen Voltak, mint a fizető vendégek. így tör­tént, hogy asztalunkhoz $ött egy úr és közölte: ha látási viszonyaink már nem a leg­jobbak lennének (magyarul: ha sokat ittunk volna), ak­kor hazafelé szívesen átven­né helyettünk a vezetést. Megkérdeztük, vezetett-e már camion-kocsit? Igen elcso­dálkozva felelte, hogy ehhez idáig még nem volt szeren­cséje. No, akkor még jobban vigyázunk a jó látási viszo­nyaink megtartására — fe­leltük. (Ezzel — a napidijun­kat illetően — nem is volt semmi baj... Hiszen egy zaceos feketétől, amibe a cukrot belefőzik, még senki sem fakadt dalra.) Hogy a bár-sztorinkat folytassuk: hajnali három óra tájban a sztriptíz után érdeklődtünk. A pincér vála­sza: — Elnézést uraim, de teg­nap egy kicsit meghűlt a művésznő, rossz volt a fűtés. Látogassanak el holnap! SZÁNTÓ ISTVÁN Következik: REPÜLŐTÉR A „RABLÓVAR” MELLETT A közelmúltban üitnepr’ték meg a GOELRO, a Szovjetunió villamosítási terve elfogadásának 50. évfordulóját. A szovjet pos4 ta ebből az alkalomból a? 1ÍHJ7- ben megjelent Jubileumi sorozat azon értékét, amelyen a tervet ismei'tetÖ Leninről készült fest­mény látható. felülnyomással úlból forgalomba hozta. 1971. január l-től belföldi for­galomban csak a szabványbo- rltékra érvényes az 1 forintos címletű bélyeg. A meghatározott méretűtől eltérő — akár na­gyobb. akár kisebb — levelek bérmentesítési díja 2 forint lesz. A küldemények egységesí­tését a levélkézbesítés gépesítése követeli meg. A Postavezérigaz­gatóság rendelkezésére vala­mennyi postahivatalban mintát helyeznek el. amelyen lemérhe­tő. hogy a feladandó levél meg­felel-e a szabványnak. Ez év utolsó bélyege e hó vé­gén kerül forgalomba 1 forintos névértékben, mely a náci ‘ralál- táborok felszabadulása *v­fordulójának állít emléket í bé­lyeg Makrisz Agamemnon szob­rát ábrázolja. A Borsodi Szénbányák Igazga­tóságának bélyeggyűjtő köre 1970. december 13—19. közúti bé­lyegbemutatót rendez a Széché­nyi u. 19. sz. alatti klubjában. A bemutatón szép összeállításo­kat lehet látni a Lenln-centená- riummal kapcsolatban kiadott emlékbélyegekből, külföldi, fest­ményekből. hazai és külföldi űr­repülő bélyegekből. valamint carte-maxlmumokból és külön­féle emléklapokból. V. Gy. (bóta) DOLLÁRÉRT Pintér István TEA 5 — Ez aljasság! Én soha nem # lennék képes rá, hogy Magyar- ország ellen kémkedjek. Vég­tére is, az a hazám ... — Utoljára a vasárnapi iskolában ha­tódtam meg ennyire! — mondta. — Jól van, fiatalember, én szeretem az idea­lizmust. Valaha magam is idealista vol­tam. De az újságírás nem kedvez a lí­rikus telkeknek Itt az ember annyi min­dent megtud, hogy ... Nagyot nyelt. Elnyomta a csikket. — Nánássy viszont semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy a CIA-val van­nak kapcsolatban. Sőt, büszke rá. Eldi­csekedett nekem, hogy ők mindig első­rangú emberanyagot szállítanak, akiknek jó hasznát vették a legkényesebb mun­kán is. — Szép kis alak, hogy így kifecsegi a dolgokat — jegyeztem meg. — Maga aztán mindezt megírja, mi? — Ezt nem — mondta Lewis. — Meg­írhatom, de úgyse jelenne meg. A szen­zációnak is vannak határai. És Nánássy egyáltalán nem olyan fecsegő, amilyen­nek gondolná. Azt hitte, hogy a CIA egyik tisztviselőjével beszél. — Maga megmondta, hogy újságíró? — Persze. De az az ex-ezredes meg volt róla győződve, hogy valójában a CIA tisztviselője vagyok. Kissé titokza­tosan viselkedtem. Ennyi az egész. Min­den szakmának megvannak a maga for­télyai, a miénknek is. Képzelem, milyen elégedett most Nánássy. hogy a CIA em­berénél, vagyis nálam, sikerült eláztatni a konkurrenciát. — A konkurrenciát? — Igen. Azt a bizonyos Terner nevű alakot, aki meglátogatta Ruthot, és kü­lönböző gorombaságokat írt Csánkóról a New York News levelesládájába. El­mondta, hogy Terner jórészt elsikkasz­totta a pénzt, amit a CIA-tól kapott ügynökök kiképzésére és felszerelésére. — Ezek szerint Temer is a CIA-nak dolgozik?—kérdeztem. — Micsoda gaz­ember! — Látja, hogy ebben megegyezik a véleményünk Csánkóékkal. Hogy miket mesél a Nánássy Ternerről! Például azt, hogy hat éve átdobott hat ügynököt. Egy csomó pénzt kapott a felszerelésük­re, de mert olcsón jutott hozzá, mind a hatnak egyforma órát és táskát vásá­rolt. Az odaátiak az első ügynök után sorra elfogták a többi ötöt. Egyentáská- juk és egyenkarórájuk volt. Amikor a kémek lépre mentek, mindössze egy mi­sét mondattak a lelki üdvükért, de tizet számoltak el a főnökeiknek. őszintén szólva, untam már Mr. Le­wis beszámolóját. És szégyelltem ma­gam. Hiszen végtére is én éppúgy Ma­gyarországon születtem, mint Csánkó, Nánássy vagy Terner. Vajon mit gondol rólunk, magyarokról ez az amerikai és a többi amerikai? — Elnézést kérek, Mr. Lewis, de sze­retnék elmenni hazulról. Ruth talán már.. Lewis megrázta a fejét. — Szó sem lehet róla! Itt kell ma­radnia! Abban állapodtunk meg. hogy mindenben aláveti magát az utasítá­sainknak. A legjobb, ha ki se mozdul. Akármikor szükségünk lehet magára, az utcán viszont különböző veszélyeknek teheti ki magát. Bízzon bennem, üljön itthon. Holnap délután együtt elme­gyünk a teára, és utána örökre elbúcsú­zunk. A barátnőjét pedig én értesítem, hogy keresse fel magát. Most én ráztam meg a fejem, de na­gyon szomorúan. — Sajnos, az lehetetlen. Mrs. Brown nagyon szigorú asszony. — Volt szerencsém tapasztalni, ami­kor becsöngettem. No de mindegy, ő még mindig jobb. mint az Emigration Service fogdája. A viszontlátásra! (Folytatjuk) STOP! EGY PERCRE! Reflektorfényben az oktatók Autósok, motorosok rovata BÉLYEGGYŰJTÉS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents