Déli Hírlap, 1970. december (2. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-18 / 296. szám

Tíz utca kapott vízvezetéket Ebben az évben tíz I. ke­rületi utca kapott vezetékes vizet. A Gombos Pál, a Kop­pány, a Lenke, a Latinca, a Kőrös, a Pacsirta, a Rét, a Sió, a Temes és a Tölgyesi utcák vizvezetékhálózatának kiépítésére csaknem másfél millió forintot költöttek. Szennyvízcsatornát kapott ezenkívül az ugyancsak I. kerületi Zielinszky utca és csapadékcsatornát építettek a Kruspér utcában. A legjobb véradók Az idei utolsó véradónapot a Lenin Kohászati Művek­ben tartották. Ebben az évben mintegy hetven alkalommal rendez­tek véradást Miskolcon. A véradásban élenjáró üze­mek: az LKM és a MÁV Vontatási Főnöksége. Szép eredménnyé' dicsekedhet a Semmelweis és a Szentpéteri kapui kórház kollektívája is. Iglódi István előadóestje Bálint András után újabb fiatel színművészt üdvözölhe­tünk a közeljövőben váro­sunkban. Hétfőn, december 21-én délután öt órai kezdet­tel tartja előadóestjét a Gár­donyi Géza Művelődési Ház­ban Iglódi István, a buda­pesti Nemzeti Színház ren­dező-színésze. Műsoráról csak annyit árult el lapunk tudó­sítójának. hogy az Athéni Timonból ad elő részleteket, és bemutat két tehetséges fő­iskolai hallgatót is. As országban elsőként Az LKM vezetőképző tan­folyama 1971. január 5-én dr. Énekes Sándor vezérigazga­tónak a vezető munkájáról szóló előadásával kezdődik. Az április végéig tartó tanfo­lyam színhelye a Bartók Béla Művelődési Központ, illetve a gyáregységek, üzemek, fő­osztályok. fl, B, C csoport A vezetőképző tanfolyam elvégzésére kötelezett 980 ve­zetőt három kategóriába so­rolták. Az „A” kategóriába a gyáregység- és főosztályve­zetők, illetve helyetteseik, a gyáregységi főmérnökök és a vállalat vezetői által kijelölt szakemberek tartoznak. A „B” kategória előadásainak hallgatói osztályvezetők, üzemvezetők és ugyancsak kijelölt szakemberek tartoz­nak. A „B” kategória előadá­sainak hallgatói osztályveze­tők, üzemvezetők és ugyan­csak kijelölt szakemberek lesznek. Legnépesebbnek ígér­kezik a „C” csoport, amely­nek munkájában 700 főműve­zetőnek, művezetőnek, nem vezető beosztásban levő tech­nikusnak és kijelölt szakem­bernek kell részt vennie. Mit kell tudni a vezetőknek? Az „A” és „B” csoport 280 hallgatója részére a vállalat vezetői kilenc előadást tarta­nak. Szó lesz az LKM ötéves fejlesztéséről, a korszerű ter­melésirányításról, a vállalati közgazdasági szabályozók to­Poharazott Mórával, Móriczcal Ma ünnepli 83. születés­napját Marjalaki Kiss Lajos, a város történetének egyik legjobb ismerője. Több mint 50 éve él Miskolcon, 40 évig dolgozott a Herman Ottó Mú­zeum helytörténeti csoportjá­ban. Miskolc város és Bor­sod megye történetével kap­csolatban eddig több mint húsz önálló kötete és száz ta­nulmánya jelent meg. 1964 óta betegsége lakásá­hoz köti, de most is gyakran cseng a telefon, s érdeklőd­nek nála helytörténeti ügyek­ben. — 1919-ben, amikor Mis­kolcra költöztem, azonnal be­kapcsolódtam" a múzeum éle­tébe, együtt dolgoztunk Lé- szik Andorral, Állandó ven­dége voltam a levéltárnak. Nyíri Dániel főlevéltárnok ta­nított meg a régi írások ol­vasására. így sikerült kiderí­tenem a város legrégibb, 1554-ből származó magyar jegyzőkönyvének egyik értel­mezési hibáját. Addig ugyan­is a tiltások szót tiszteletesek- nek olvasták, s úgy próbálták kibogozni a jegyzőkönyy tar­talmát. Sok-sok. a levéltár­ban eltöltött óra után jöttem rá valódi értelmére, miszerint a miskolci atyafiak tiltakozá­sáról volt szó. Nekik ugyan­is előjoguk volt szőlőeladás­ra, s az ezt letiltó rendelet ellen tiltakoztak. — Sok nagy ember meg­fordult régen Miskolcon, s azt mesélik, hogy Lajos bá­csi egykor együtt poharazga- tott Móricz Zsigmonddal is... — Sokan meglátogattak avasi borpincémben. 1933. május 16-án életének utolsó boldog napját itt töltötte Mó­ra Ferenc, 1940-ben vendé­gem volt Móricz Zsigmond is, aki Miskolcon játszó leányát, Móricz Lilit jött meglátogat­ni. Máig is emlékszem egyik mondására. Akkor halt meg Györffy István nagy néprajz- tudós, s a melankolikus han­gulatban mondta Móricz Zsigmond: Már neki jó, de nekünk rossz, mert nem hall­gathatjuk bölcs szavait. É. Á. Jövőre: Versenyképesebb borsodi műtrágya Az 1 százalékos nedvesség- tartalmú, csak hazai fel- használásra alkalmas mű­trágya helyett jövőre 0,5 szá­zalék nedvességtartalmú mű­trágyával jelenik meg a piacon a TVK. A minőség javítását egy szovjet javas­lat alapján magyar szakem­berek által tervezett filmbe- párló készülékkel érik eL vábbfejlesztéséről, az új esz­tendő és a következő évek munkaügyi és szociális fel­adatairól, a gyártmányfej­lesztésről és a minőség javí­tásáról, a korszerű karban­tartásról és energiagazdálko­dásról, az önálló kereskedel­mi tevékenységről, az anyag- gazdálkodásról, valamint a párt, a társadalmi szervek és a gazdasági vezetés együtt­működéséről. Két előadás megtartására (a KGM és a kohászat IV. öt­éves terve, a szocialista in­tegrációban való részvétel, valamint az 1971-ben életbe lépő. a KGM-re és a kohá­szatra vonatkozó gazdasági szabályozórendszer) miniszte­ri rangban levő előadót kér­nek fel. A tanfolyam után: munkadolRozat A vezetőtovábbképzés „C” csoportjának tematikáját a gyáregységek és főosztályok vezetősége állítja össze, kap­csolódva a központi előadá­sokhoz, de mindenképpen a helyi feladatok és tennivalók figyelembevételével. Az előadásokat viták, kon­zultációk követik. A „B” és „C” csoport résztvevőinek a tanfolyam után meghatáro­zott, helyi témákkal foglal­kozó munkadolgozatot kell készíteniük. Ezeket a gyár­egységek vezetősége és a ve­zetőképző munkabizottsága értékeli, minősíti. A vezető továbbképző tan­folyam megrendezésével — amelyre máris országszer­te felfigyeltek szakmai kö­rökben — a vállalat jelentős áldozatot hoz. A résztvevők nagy része például munka­időben hallgatja az előadáso­kat, vesz részt a vitákon, konzultációkon. Mindez azon­ban az egész vállalati tevé­kenység fokozásának rugója lehet, s várhatóan lesz is. NYIKES IMRE ÜNNEP ELŐTTI HELYZETJELENTBS — Az ajándéklista közepén zsebemnek a végén járok. (Jármay György rajza) Terhek az anya vállán „Szerencsésnek tartom, hogy a nők helyzete és az ifjúság nevelése egymás mellett szerepel a tanácskozásunkon, mert ez a két téma az életben is elválaszthatatlanul összefonódik. Ha könnyítünk a dolgozó anyák terhein, akkor több idejük, energiájuk jut a családjukra, a gyermekük nevelésére is” — így kezdte felszólalását a megyei tanács ülésén az egyik ta­nácstag. Később, a vita során egyre jobban kikristályosodott ez a vélemény. Legtöbben azt fejtegették, hogy az iskola, az ifjú­sági szervezet és tágabb értelemben a társadalom egyre na­gyobb részt vállal a jövő generációjának neveléséből, de a szülők és az otthon hatása napjainkban is döntő jelentőségű. „Sok még a félreértés. Akad olyan szülő, aki tőlünk, peda­gógusoktól kéri számon gyermeke iskolán kívüli magatartá­sát is, de ha a tanár fegyelmezni kívánja kislányát vagy fiacskáját, akkor felháborodottan jön reklamálni” — mondta egy pedagógus. Az iskola és az otthon nevelő hatása tehát együtt érvénye­sül, s jó esetben gazdagítják, erősítik egymást. Sajnos még ma is gyakori ennek az ellenkezője. Mást hall az iskolában, a KISZ-szervezetben a gyerek, mint otthon. S az eltérés nemcsak, sőt nem is elsősorban ideológiai kérdéseknél ta­pasztalható. A tanácsülés széles sodrású vitája — e cikk keretei között csak néhány gondolatra szorítkozhatom — emlékezetembe idézte azt a beszélgetést, amit egy miskolci gyermek-pszicho­lógussal folytattam nemrégiben, ö is hangsúlyozta, hogy a családi otthon biztonságot és szeretetet nyújtó légkörét sem­mivel sem lehet pótolni, különösen a gyermek első éveiben. Igen ám, csakhogy sok családban mindkét szülő dolgozik — a megyében élő munkaképes nők 54,2 százaléka áll munka- viszonyban — s a következő években előreláthatólag még többen kerülnek a háztartásból a dolgozók sorába. Kevesebb időt tölthet otthon, kevesebb ideje jut a gyermeke nevelé­sére a dolgozó nőnek. Joggal várja el tehát a társadalom fokozott támogatását. Az anyasági segély — a megyében a kismamák 70—80 szá­zaléka veszi igénybe — lehetővé teszi, hogy az anya a ki­csinye mellett maradjon az első években. Később pedig böl­csődei, óvodai elhelyezéssel siet segítségére a társadalom. Már amennyire siethet. Bölcsődéből, óvodából ugyanis egye­lőre jóval kevesebb van, mint kellene. A bölcsődei férőhelye­ket például 215-tel sikerült növelni a megyében a III. ötéves terv időszakában, s ez bizony kevés. Hasonló a helyzet az iskolai napköziotthon-ellátásban is. Elsősorban ezen kell se­gíteniük a tanácsoknak. A IV. ötéves terv időszakára elő­irányzott 4075 új óvodai, valamint 260 bölcsődei férőhellyel sikerül is közelebb kerülni az igényekhez. A mosogató, takarító, gyermekét sétáltató s napközibe cipelő apa ma már természetes „jelenség”. De a terhek meg­osztása után is több marad az anya vállán, mint szeretnénk. A kereskedelemre, a vendéglátó- és szolgáltatóiparra vár az a feladat, hogy még jobban könnyítse meg a háztartást. Pél­dául a félkész ételek választékának növelésével, a kihordásos ebéd- és vacsorakínálattal, ügyes kisgépekkel stb. S ha mind­ehhez még a vállalatok is igyekeznek olyan munkabeosztást adni a dolgozó anyának, hogy ne terheljék jobban, mint amennyire feltétlenül kell, akkor biztosan sikerül előbbre lépnünk az ifjúság nevelésében is. BÉKÉS DEZSŐ Előfizetés az Ifjú Kommunistára A KISZ Központi Bizott­ságának titkársága 1970. no­vember 1—15. között előfize­tés-gyűjtési akciót és ver­seny^ rendezett az Ifú Kom­munista folyóiratra a KISZ- alapszervezetek között. Az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat észak-magyar­országi üzemvezetőségének miskolci KISZ-alapszervezete nagy jelentőséget tulajdoní­tott az akciónak: hatvan fő rendelte meg egy évre az Ifjú Kommunistát. Ez a terv 140 százalékos teljesítésének felel meg. Mindig az el Szabó Lajos miskolci veterán internacionalista számára a fia vette át a kitüntetést tegnap a megyei pártbizottságon. Ö ugyanis tavaly október óta súlyos beteg; az életkor (már a nyolcvanadik esztendejében jár) és az egy év előtti gyógy­szermérgezésének következményei kényszerítik az ágyban fekvésre. Amikor délután felkerestem Stadion u. 37. sz. alatti laká­sán a betegszobájában, a szikár aggastyán alig hallhatóan suttogta: „Nagyon boldog vagyok, hogy harcolhattam a szo­cialista forradalom sikeréért, a szovjet hatalom győzelmé­ért.” E harc részletei összemosódnak már emlékezetében, mondattöredékei a Csita körüli csatákat^ sejtették; s a tekin­tetén láttam, hogy egy-egy arc, név felbukkant ugyan benne, de a leírásukra, kimondásukra már képtelen. Egyetlen nevet azonban nem felejtett el. A Felejthetetlenét: Leninét. Többször látta és hallotta Öt beszélni, emléke elkíséri a sírig. Történelmi szentéllyé vált már a nagy idők tanújának és formálójának is a szobája, ahol nincs helye a kérdezősködés- nek. A Szabó Lajos iránti mélységes tiszteletnek van csak helye. Túl a vérségi, családi kapcsolatból eredő szereteten, meg­becsülésen, ezt a keveseknek járó külön tiszteletet éreztem a másik szobában a felesége, a velük együtt lakó Béla fia és a nagybeteget áldozatosan ápoló menye, Erzsi asszony meg­nyilatkozásából is, akik végül megismertettek azzal a több mint fél évszázados úttal, amelyet végigjárt a forradalom katonája. A diósgyőri gépgyár lakatosa a 10-es honvédek egyikeként került az első világháborúban az orosz frontra, ahol Przemysl várában fogságba esett. Ott, ahonnan korábban Gyóni Géza költő küldte haza az imperialista háború lényegére mutató, s az embermészárlásért felelős urakat „csak egy éjszakára” a harcmezőre invitáló versét. Szabó Lajos a másfajta harc lényegét is — már az orosz forradalmároktól — könnyen és gyorsan megértette, hiszen a legforradalmibb osztály, a mun­kásság művelt gyermeke volt. És nem habozott, az elsők kö­zött jelentkezett a Vörös Hadsereg nemzetközi harcosainak egységébe. S brigádvezetőként nemcsak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom fegyveres harcaiban vett részt, hanem az építőmunkában is: hazajöveteléig, 1918 őszéig ö irányította az egyik megrongálódott gyár helyreállításának munkálatait. Idehaza sem lépett ki a társadalmi haladásért küzdők so­raiból. Alighogy megházasodott — 1919. március 15-én —, a hat nap múlva kikiáltott Tanácsköztársaság fennmaradásáért harcolt. A dicsőséges 133 nap után a Horthy-reakció fegyve­res szolgái és egyéb kiszolgálói gyakran zaklatták 25 éven át; jóformán nem volt május elseje, a munkásság nemzet­közi ünnepe, amelyet ne rendőrségi zárkában töltött volna el. De megtörni soha nem tudták. A szocialista forradalom győzelmébe vetett hittel, s kötelességtudattal 53 évesen megint az elsők közt segített az egykori harcostársak felsza­badító gyermekeinek 1944 decemberében. Közvetlenül ezután, mint a DIGÉP egyik üzemrészének a párttitkára, a 65 éves korában bekövetkezett nyugdíjaztatásáig a szocializmus esz­méjéhez való hűségre a munkások százait és ezreit nevelte. Ügy, miként két fiával (akik közül Lajos, az idősebbik, szin­tén párttitkár), s a leányával is tette ... Bennem most már így marad meg emléke, ahogy elbúcsú- zásomkor láttam: félig felült az ágyban, s a magasra emelt jobb kezét néhányszor előrelengetve üdvözlést intett. így inthetett a csatákban és a termelőmunkában egyaránt kato­náinak és a munkatársainak: Előre és mindig csak előre! TARJÁN ISTVÁN Parancsnokok a padsorokban Továbbképzik az LKM vezetőgárdáját Miskolc szerelmese

Next

/
Thumbnails
Contents