Déli Hírlap, 1970. december (2. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-14 / 292. szám

Tegnap délelőtt 11 órakor kezdődött as első igazi miskolci beatmatiné az új sportcsarnokban. A nonstop műsor­ban a fiatalok a Bajtala, a Winkcl- mayer Brass, a Neuton és a Gemini együttes produkciójának tapsolhattak. A Éajtala zenekar gyakran szerepel a miskolci Nehézipari Műszaki Egyete­men, a Gemininek klubja van a Gárdo­nyi Géza Művelődési Házban, igy ez a két együttes egyáltalán nem volt isme­retlen a miskolci beatkedvelők előtt. Talán ennek is köszönhető, hogy elő­adásukat különösen heves tapsviharban részesítették. A négyezer férőhelyes sportcsarnokban a vártnál kevesebben voltak. A beatmatinéval kapcsolatos másik észrevételünk: a terem akusz­tikája nem a legjobbnak bizonyult a zenei műsorok élvezetére. Szerencsés­nek mondható, hogy rövidek voltak a teljesen érthetetlenül „visszahangzó” konferanszok. A résztvevők lelkesedése azonban mindezeket feledtette. (szántó — ágotha) Miért vár hónapokig a beteg? A beutalók elosztása és a gyógyvizek hasznosítása Mennyire igazságos at az elbírálási rendszer, amely alapján a gyógyfürdő-beutalókat elosztják? — kérdezik gyakran azok a betegek, akik több hónapot kell, hogy várjanak egy hé­vízi, harkányi gyógykezelésre. Sokan azzal magyarázzák a hosszú várakozási időt, hogy a beutalókat nem az arra leg­jobban rászorultak kapják meg. protekcionizmust sejtenek az effajta ügyek mögött. A népi ellenőrök is találkoztak ilyen panaszokkal, amikor az egészségügyi ellátás, az SZTK-ügy- intézés helyzetét mérték fel. — Miért kell hónapokat várni a beutalókra, s milyen elbírálás alapján osztják el ezeket? — kérdeztük Krajcsi Jánostól, az SZTK megyei főigazgató­jától. — A .mozgásszervi betegek a szakorvosuktól, illetve kór­házi kezelőorvosuktól kap­hatnak — indokolt esetben — teljes ellátásos gyógyfür­dő-beutalót. A szakorvosok javaslatai alapján, bizottság dönt a — sajnos, igen korlá­tozott számú — beutalók el­osztásáról. E bizottságok ve­zetői Miskolcon a városi ren­delőintézet, illetve a megyei rendelőintézet igazgató fő­orvosa. A szakorvosi javas­latok száma általában sok­szorosa a rendelkezésre álló beutalókénak, gyakran öt­venszeres a túljelentkezés. A HATVAN ÉVE RESTAURÁTOR Miskolc egyetlen képres­taurátora, Hradil Alajos csaknem hatvan éve gyako­rolja mesterségét az Arany János utcai kis műhelyben. Münchenben tanult Müvészcsaládban nőtt fel. Szülei, testvérei is festők vol­tak. A 83 éves művész Mün- , chenben képzőművészetet ta­nult a század elején. Képei több hazai kiállításon szere­peltek. Mindezek ellenére a képzőművészet egyik különö­sen szép, de nem közkedvelt ágait választotta. Hosszú pályafutása alatt Pólya, Derkovits, Ferenczi, Szőnyi, Munkácsy. Med- nyánszky. Fényes, Szinyei, Czóbel és Rippl-Rónai képeit restaurálta. A képzőművészet közkato­nái a restaurátorok. A nagy kiállításokon ritkán írják ki a régi képek „orvosainak” nevét. A nagyközönség nem is mindig kíváncsi erre. „Borogatja” a vásznat Ujjai közt remegés nélkül serceg az ecset. De ugyan­ilyen fontos szerszám a ..spa- tulya”, amivel „megtömik” a töredezett, kiszáradt festékű kép hasadékair. Kihalófélben levő szakma a restaurátori. A fiatalok nem szívesen mennek erre a pá­lyára. Az öreg képek gyógyí­tása néha nagyobb koncent­rációt kíván a művésztől, mintha egy újat festene. — Mi a szép ebben a szak­mában? — Egy sötétre fakult vász­non lassú „borogatás” után megjelenik a teljesen „befüs- tölődött” kép. Izgalmas mes­terség ez. Igazi boldogságot jelent számomra, mikor egy- egy kép megfiatalodva kerül ki a műteremből. Hradil Alajos csaknem tíz éve dolgozik a Petrö-gyűjte- mény konzerválásán. A gyűj­temény legutóbbi kiállításán látott képek is az idős mes­ter szakértelméről tanúskod­tak. A legnagyobb munkát azonban egy. a háború alatt füzetnagysagúra összehajto­gatott. hatalmas festmény resturálása adta. Évekig tar­ló ..pepecseléssel” csaknem olyan széppé varázsolta, mint új korában volt A restaurátor örök nagy szerelme a festészet. Soha nem mondott le róla. Még most is izgalomba jön. ami­kor elmeséli, hogyan fedezte fel magának a monotípiát: — Egy hideg téli napon, még a harmincas években, az Avason festegettem. Vé­letlenül a festmény árnykon­túrjait igen erősen kihúztam. A képet már sajnáltam leka­parni. Közben kéznél volt egy barna kenyeres papír, és azt ráborítottam a vastagon festett vászonra. Az így le­húzott papíron maradt kép szebb volt. mint az eredeti. Később aztán több kiállítá­son is szerepeltem az fgy készült monotípiákkal. (srántó) javaslatokat a beteg állapo­tától függően rangsorolják, és a legsúlyosabb eseteket veszik előre. Sajnos, még így is gyakran előfordul, hogy két-három hónapot, esetleg fél évet kell egy súlyos be­tegnek várakoznia, amíg a balatonfüredi, hévízi, harká­nyi vagy a budapesti Lu­kács-fürdőbe szóló beutalót megkapja. Tapasztalatunk szerint, az elosztás rendsze­re, az elbírálás igazságos. A panaszokat, reklamációkat azonban ezzel természetesen még nem lehet megszüntetni. Miskolcon és a megyében az ipari jelleg következtében, az országos átlagnál több a mozgásszervi beteg, s ha azt is tudjuk, hogy Borsod igen gazdag gyógyító erejű vizekben, akkor kézenfekvő megoldás kínálkozik: ezekre a helyekre gyógyüdülőket kellene építeni. Sajnos, a megvalósítás már korántsem ilyen egyszerű, a SZOT anya­gi lehetőségei korlátozottak, s pillanatnyilag nem is ter­vezik, hogy Borsodban ilyen létesítményt építenének. Szü­lettek azonban már eddig is olyan helyi kezdeményezé­sek, amelyeket jó lenne foly­tatni. A miskolci nagyüze­mek példát vehetnének a Borsodi Szénbányáktól, amely Bükkszéken saját eléből gyógyházat épített. A moz­gásszervi betegek jelentős része épp a nagyüzemek dol­gozói közül kerül ki, a szén­bányák példája tehát min­denképpen követésre méltó. (pusztai) • • Ünnepség a postán A Miskolci Postaigazgató­ság ünnepélyes keretek kö­zött emlékezik meg a hírlap­szolgálat 20 évfordulójáról holnap. Ünnepi beszédet Koczka Aűtal igazgatóhelyet­tes mond. A megemlékezést a _ Főposta kultúrtermében tartják. MISKOLC EGY HETE Művelődési ház Rudnlftelenen A Borsod megyei Rudolf- telep — bányásztelepülés — régi művelődési házát fél­milliós költséggel korszerű­sítette a Borsodi Szénbá­nyák, valamint az üzem szakszervezeti tanácsa. Az új létesítményt szombaton anták át rendelte'ésének. Karácsonyi hangulatban Tegnap délelőtt a város első fenyőünnepségére került sor a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Debrecenyi utcai kultúrhá- zában. A jól sikerült ünnepi mű­sorban megérdemelt tapsot arattak a vállalat és a Pető­fi laktanya KlSZ-szerveze- ícnek, valamint a bulgár- löldi óvoda ..kultúregyütte- sének” tagjai. A vállalat gazdasági vezetői és társa­dalmi szervei több mint 14 ezer forint értékű ajándék­kal kedveskedtek dolgozóik gyermekeinek. Importált gondok A fenti címmel foglalkozott a televízió a minap a gépkocsl- . alkatrész-ellátással. A műsor szerkesztői utaltak rá, hogy ez a sokakat érdeklő kérdés a népi ellenőrzés vizsgálati prog­ramjában is szerepelt. A közelmúltban fejeződött be megyénk, ben is az a NEB-vizsgálat, melyben arra kerestek választ, miért szerepel a hiánycikk-listán rendszeresen az alkatré­szeknek körülbelül 50 százaléka. Első hallásra szinte hihetetlenül magasnak tűnik ez az arány — de nem a gépkocsi tulajdonosok számára. Ök ugyan­is gyakran kerülnek olyan helyzetbe, mint a próbavásárlást végző népi ellenőrök a Zsolcai kapu 7. sz. alatti üzletben: Trabant 601 típusú gépkocsihoz huszonkétféle alkatrészt akartak vásárolni, de csak kilencet kaptak; a Wartburg ko­csihoz a kért 20 alkatrészből 6, a Skoda 1000-eshez a 24-ből csak nyolc volt raktáron; a Moszkvics 408-as típusú gépkocsi, hoz pedig a kért huszonhatból tizenhárom alkatrészt kaptak. A minősíthetetlenül rossz ellátás természetesen károsan befolyásolja á javító vállalatok tevékenységét is. Jelenleg az i gyakorlat a garanciális javításoknál, hogy előjegyzik az igényt, s attól függően, hogy mikor kapják meg a kívánt alkatrészt, hosszú hetekig, esetleg hónapokig is elhúzódhat a munka. De még keservesebb kálváriát jár be az autótulaj­donos a garanciális időn túli javításoknál — hacsak nem sajnálja a tisztességesnek már nem nevezhető felárat. Mert — mint a népi ellenőrzés megállapította — az ellátás zava­rait egyesek, akik a zavarosban halásznak, jól kihasználják. „Sz. István kisiparos egy 340 forintos Trabant szélvédő­üveget 800 forintért adott el, T. László kisiparos pedig a próbavásárlás során a hengerfej pakolásért 54 forint helyett 120 forintot számlázott.” Helytelenül gondolkozik, aki csak legyint a gépkocsitulaj­donosok gondjai hallatán, úgy vélve, hogy akinek van pénze autóra, az meg tudja fizetni a borsos felárat is, s ha sokáig kell várnia a javításra, akkor legfeljebb egy luxuscikket nélkülöz Az igaz, hogy a gépkocsi meg ma ;s csak a jobb keresetűek számára elérhető. De kevés kivételtől eltekintve ők is hosszú évekig tartó kuporgatás után jutnak a négykerekű kedvenc birtokába, s családi költségvetésüket később is jócskán meg­terheli az autó fenntartása, üzemeltetése. Ilyen nagy anyagi áldozatot pedig általában azok hoznak, akiknek szinte nélkü­lözhetetlen munkatársuk a gépkocsi. Egy orvos ismerősömtől hallottam a minap: „Javíttatni kellene már a tragacsot, de előre félek a rám váró hetektől. Ha ugyanis villamoson, autóbuszon kell majd végigjárnom a betegeimet mindennap, akkor a családomra alig jut időm.” Figyelembe kell vennünk ezen kívül azt is, hogy a személykocsik a nemzeti vagyont gyarapítják, s olyan árucikket jelentenek napjainkban, mely­ért sokan szívesen vállalják az átlagosnál több és jobb mun­kát. És különben is . .. Ami gond a maszek gépkocsivezető­nek, az gond a vállalatoknak is. Az állami gépkocsikat rs gyakran megbénítja ma már hosszabb-rövidebb időre az alkatrészhiány. Egyetlen példa; a 3. sz. AKÖV-nél 1969-ben 2375 gépkocsinap esett ki a termelésből azért, mert nem tud­ták idejében pótolni az elhasznált tartozékokat. Túlzás nélkül mondhatjuk tehát, hogy a gépkocsialkatrész­ellátás már ma is országos probléma és még inkább azzá válik a következő években, hiszen mind az állami, mind a magán kocsik száma ugrásszerűen növekszik. Alapvető vál­tozást csak a javító vállalatok és az alkatrészeket forgalmazó Autóker jobb együttműködésétől, a külföldi beszerzések tervszerűbbé tételétől remélhetünk. Tudjuk, hogy nincs könnyű dolga a külkereskedelemnek, hiszen az autókat szál­lító külföldi partnerek sem szívesen foglalkoznak a készáru­nál kevésbé gazdaságos alkatrészek előállításával. Határo­zottabb. rugalmasabb üzletpolitikával mégis el kell érniük, hogy fokozatosan szűnjön meg a milliókban mérhető kárt, s mérhetetlen bosszúságot okozó alkatrészhiány. BÉKÉS DEZSŐ Munkában a sífelvonó Szombaton valósággal „meg­szállták” a fehérbe öltözött Bükköt a természetjárók. A miskolci, valamint a ka­zincbarcikai dolgozókon kí­„Üzlet” a tanácsteremben Vásár a pamutfonóban — A legtöbb családban az ünnepek előtt minden forint­nak megvan a helye. Ez alól a mi családunk sem kivétel — kezdte a beszélgetést Ró­zsavölgyi Károlyné henger­csiszoló. . a Pamutfonóipari Vállalat miskolci gyárában. Majd így folytatta: — Harmadik éve mér, hogy a gyár az ünnepek előtt tex­tilvásárt rendez. Az idén — őszintén szólva — már vár­tuk. számítottunk rá. Tavaly még csak ezer forint érték­ben vásárolhattunk, s mind­össze háromhónapos törlesz­tésre. Mégis nagy segítség volt, Az idén ezt az összeget 1500 forintra emelték és fél év alatt kell visszafizetni, • Hárskúti Ferenc üzemveze­tő szerint eddig még egyik évben sem volt ilyen sikere az ünnepek előtt rendezett textilvásárnak, mint most. A tanácsteremben berendezett ..üzlet” ajtaja állandóan nyit­va állt. Nap mint nap hosz- szú sorokban várakoztak az emberek, hogy rájuk kerül­jön a sor. Senki sem várako­zott viszont fölöslegesen, mert a nagykereskedelmi vállalat több mint 4 millió forint ér­tékű áruval rukkolt ki. — Az idei választék össze­hasonlíthatatlanul gazdagabb volt a tavalyinál — mondja Fiaskó Györgyné, aki a MEO- ban dolgozik. Ruhaszövetek, szőnyegek, szebbnél szebb kötött holmik közül válogat­hattunk. Úgy elmerültem a válogatásban, hogy a végén még 76 forintot kellett fizet­nem az 1500-on felül. El­mondhatom: számomra igen nagy segítséget jelentett ez a vásár. • — Azért is jólesett ez a gon­doskodás rólunk, család­anyákról, mert érezhettük a gyár igyekezete mögött, hogy a munkán kívüli életünk gondjaival is törődnek — óglalja össze véleményét lákob Paine. — A fizetésem 1300 forint, a férjem 2600 fo­rintot keres, de az ünnepek előtt nálunk is meg kell gon­dolni, mire mennyit fordí­tunk. A törlesztést pedig csak ianuár 26-án kell megkezde­ni: a 250 forintos levonás már nem érinti olyan érzé­kenyen a családot. Ha ma­gam gyűjtök mindarra, amit most így megvásárolhattam, még az év végéig sem gon­dolhattam volna rá. hogy megvegyem. NAGY JÓZSEF vül nagy számban érkeztek turisták az ország különböző vidékeiről, többek között Bu­dapestről. Debrecenből, a Bán­kút melletti siterepen, az úgynevezett nagysáncon szombaton már működtették a sífelvonót is. A természetjárók szomba­ton jelzésfestő-túrát szervez­tek. A leglátogatottabb ki­rándulóhelyhez vezető turis­taösvényeken újították fel a jelzéseket. Az irányjelző táb­lákon feltüntették a legköze­lebbi turistaház távolságát és azokat a forrásokat, amelyek télen sem fagynak be. Sinkovits balesete Vasárnap délelőtt a Vas megyei Vát és Nemedböd kö­zötti útvonalon Sinkovits Imre színművész gépkocsi­jával — gumidefekt miatt — az árokba hajtott és egy fának ütközött. A szombat­helyi Markusovszky kórház­ba szállították, ahol megál­lapították, hogy sérülése könnyű, nyolc napon belül gyógyuló. A baleset körül­ményeinek vizsgálatát a rendőrség folytatja. /

Next

/
Thumbnails
Contents