Déli Hírlap, 1970. december (2. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-08 / 287. szám

371 új lakás Kazinckarcikán Kazincbarcikán a tervnek megfelelően az év végéig 371 lakás átadására kerül sor. Eddig 361 lakásba költöztek be a tulajdonosok. A hátra­levő 110 lakás műszaki át­adása is megkezdődött. ,' ■ -ír ® ' t. | Acél elemző Román tervezők olyan elektronikus berendezést ké­szítettek. amely meghatároz­za a különböző fajtájú acél mágneses tulajdonságait. Az új berendezés segítségével fontos adatokat lehet kapni az acél szerkezetéről, a meg­munkálási folyamat során végbemenő változásairól is. Idegenforgalom Jugoszláviának az idegen­forgalomból származó deviza- bevétele ez évben 234 millió dollár volt. 17 százalékkal több, mint tavaly. Eddig 4,5 millió külföldi turista fordult meg az országban. Három kis ügy Neou a tetőn Még ő panaszkodik Csak ígérgetnek jf: Sylvie Vartan. a világhírű Johnny Halliday pop-énekes feleségé és egy másik hölgy hemutatja az 1971-es nyári di­vatruhát. (A kép jobb oldalán Sylvie.) Egy karbidlámpa fényénél A lahordó ősök hagyatéka Henne Antalné elődei fa- hordók voltak Fazola Henrik őskohójánál. Örökségül nem hagytak hátra semmit, csak a hűséget és a becsületet. — Nagyapám 1881-ben je­lentkezett munkára a vas­gyárban, mint mozdonyvezető itt dolgozta le az életét. A család Hámorban- lakott- és- a nagyapa, hogy a munka kez­detére beérjen, éjjel indult neki az útnak. Egy karbid­lámpa volt a társa a hosszú úton. Ez a lámpa azóta a hűség szimbóluma lett a csa­ládban. Csak a nevét mondta Műszakváltás, délután két óra. Az üzemek százával ont­ják a munkásokat a szűk gyári utakra. Hennéné apja még itt dolgozott, amikor porjetkáztak, amikor egy műszak tizenkétórás volt. amikor időről időre nem tud­tak munkát adni mindenki­nek. A nagyapa, Bodnárik Antóniusz úgy. élte le életét a gyárban, hogy a fia csak a nevét mondta meg és már­is dolgozhatott. A névnek a tekintélyt több emberöltőn át becsülettel, szorgalommal szerezték az ősök. — Édesapám is innen ment nyugdíjba, géplakatos volt. Emlékszem rrcg az ódon fabódékra, ahol d"’goztak, mert magam is korán meg­ismertem a gyárat. Ebédet hordtam be az apámnak nyolc esztendős korom óta. Vasgyári e»e<; vők — Megélhetést jelentett a gyár nemzedékről nemze­déki-! a mi családunknak. És most is ez a jelenünk, s a jövőnk — mondja Hennéné. — öcsém az acélöntődében, a húgom az anyagszertárban dolgozik. A fiúnk másodéves lakatostanuló, ugyancsak az LKM-ben. A férjem 1940- ben lépte át a gyár kapuját. Most művezető itt a csavar­gyárban.. O.Uhcui. sokszor szó­ba. kerül -az egykori munka­hely, ahol még kezet sem tudtunk mosni. Ereklyeként őrzünk minden apróságot, ami a vasgyárból való, ami megújít bennünket abban a hitünkben, hogy nem va­gyunk hűtlenek őseink ha­gyatékához. Az acélmű gépészetén ad­minisztrátor Henne Antalné. Megrövidítve az ebédidőt, fo­gadja a hozzá érkező érdek­lődőket. Ügy beszélnek a szobájában, mint ahogy a családban szokás. Itt még azok is elfelejtenek „visel­kedni”, gkiktől elválasztha- hatatlaryyr a -pózolás. Sókari visszajönnek akkor is, ha csak meleg, emberi szóra van szükségük. A kis szoba ajtaján bizalommal kopog­tatnak, mert a fahordó ősök kései rokonáról tudják, hogy szereti a gyáriakat. NAGY JÓZSEF Kevesebb a rádió-előfizető Ismét csokorba kötöttünk — vigyázva, mert szúrósak — három olyan ügyet, mely a népi ellenőrök közbenjá­rására nyert — a körülmé­nyekhez képest — megnyug­tató megoldást. Mottónk ma­rad a régi: igaz ugyan, hogy nem égbekiáltó visszaélések­ről van szó. s csak néhány embernek okoztak bosszúsá­got, mégis nyilvánosság elé kívánkoznak, mert ismétlő­désük megsokszorozná a bosszakodók táborát is. Pompás neonreklámot he­lyezett el az AUTÓKER a Zsolcai kapu egyik épületén. A ház lakói azonban egyál­talán nem örvendeztek afe­lett, hogy ismét szaporodtak szűkebb pátriájukban a /i- lágvárosi fények, mivel a za­jos, villódzó neon zavarta pihenésüket, s alaoosan pró­bára tette a rádiókat, televí­ziókat is. A vizsgálat igazol­ta a panaszt, sőt, arra is rá­világított, hogy a reklám en­gedély nélkül világít. Az AUTÓKER csak akkor kap­hatja meg a jóváhagyást, ha megszünteti a lakókat zavaró jelenségeket. így hát elintézettnek te­kinthetnénk az ügyet. De nem tudunk napirendre tér­ni afölött, honnan veszi a bátorságot egy vállalat ah­hoz, hogy üzleti érdekeit ön­hatalmúlag, mások rovására érvényesítse? Az a szemlé­let kísért ebben az eljárás­ban. amivel sajnos, nem rit­kán találkozhatunk manap­ság: egyes vállalatvezetők úgy vélik, hogy hivatali hatalmuk a kapun túl is érvényes. Most pedig egy példa arra, hogy bár általában igaza van a panaszosoknak, akad kivétel is. D. Balázs tsz-főkönyvelö azt kifogásolta, hogy a ne­ki járó prémiumot mások között osztotta szét a veze­tőség. Az első hallásra fel­háborító igazságtalanság azonban egészen más színe­zetet nyer, ha — mint a NEB-vizsgálat felderítette — azt is tudjuk, hot™ D. Balázst fegyelmi úton bocsá­tották el az állásából, hanyag munkája miatt. És még ő követelőzik? — kérdezi először teljesen el­képedve az ember. Aztán elgondolkozik, eszébe jut egy s más és már nem is csodálkozik annyira. Több panasz érkezett a népi ellenőrzéshez a TIGÁZ miskolci üze. -egységének munkája ellen. Általában azt kifogásolják a bejelen­tők. — mint A Sándorné is. a Borsvezér utcából, hogy az ígért határidő résen lei-lt. mégis késik a gáz bekötése, valamint az ezzel író egyéb szerelési munka. A népi ellenőrzés felszólí­tása mindig sikerrel jár, s a szerelők villámsebesen befe­jezik azt a munkát, amit ed­dig ilyen vagy olyan indok­kal hetekig-hónapokig halo­gattak. Milyen szép lenne, ha hasonló munkatempót ta­pasztalnánk máskor is. De ha ez csak kivételes esetek­ben produkálható. akkor legalább fontolják meg job­ban a TIGÁÉ üa-intézői, szerelői, hogy mit ígérnek. Mert, ha már várnia kell, akkor legalább ne étT-ze magát becsapva a megren­delő. B. D. Gliptiinnal Miskolcon egyre lassabban növekszik a rádió-előfizetők száma; míg 1969-ben 378 új rádió kérült nyilvántartásba, addig ebben az évben mind­össze 174-et jegyeztek be. A bejegyzett televíziók száma viszont tavaly 2448-cal nö­vekedett városunkban. Az idén 1374-gyel; és hátra van még az ünnepi csúcsforga­lom. több hús A budapesti Chinoin Gyógy­szergyár új tápot hozott for­galomba, — a glipondint. Az új élelmiszer forradalmat ígér az állattenyésztésben. A gli­pondint fogyasztó szarvas- marhák, sertések, juhok és csirkék súlya 6—10 százalék­kal, a halaké pedig 30 száza­lékkal növekedett. A juhok 25 százalékkal több gyapjat, a méhek pedig 30 százalékkal több mézet és viaszt adtak. A glipondin nagy nemzet­közi érdeklődést keltett: ez az anyag ugyanis megszünte­ti azt a problémát, amelyet az antibiotikumok használata okozott. Az állati eredetű élelmiszerekkel elfogyasztott antibiotikumok ugyanis érzé­ketlenné tették az emberi szervezetet e fontos védő­anyagok iránt. Omszkban emlékmű hirdeti hősiességét A forradalmi munkásmoz­galom egyik neves mártír­ja, Ligeti Károly nyolcvan évvel ezelőtt, 1890. december 8-án született Kiskőrösön. Érettségije után belépett a szociáldemokrata pártba, majd a Népszava külső mun­katársa lett, a lap számos cikkét közölte. Részt vett a haladó diákmozgalomban. 1914-ben behívták katonai szolgálatra, s két év múlva Galíciában orosz fogságba esett. A hadifogolytáborban vált forradalmárrá. 1917 augusz­tusában az ivanovo-voznye- szenszki munkások és az ot­tani magyar hadifoglyok Li­geti vezetésével csatlakoztak-., a Kornyilov-lázadás leveré­sére induló Vörös Gárdához. 1917-ben belépett a bolse­vik pártba, s a forradalom győzelme után megszervezte a Nemzetközi Vörös Gárdát. 1919 nyarán, mint az Omszkot védő magyar csa­patok parancsnoka, súlyos sebesüléssel Kolcsak fehér- gárdistáinak fogságába esett; egy évig börtönben sínylő­dött, majd 150 társával együtt meggyilkolták. Ligeti Károly és társai hősiességét Omszkban emlékmű hirdeti. Vándorolnak a vadak a Bükk-tennsíkon Fehérbe öltötzött a Bükk. A hosszúra nyúlt, verőfényes decemberi őszben több he­lyen, mint például a széltől védett Hór-patak völgyében, a Garadna-forrás környékén a végnyíló késő őszi virágo­kat, a halványlila színű őszi kökörcsint, a másodszor szir­mot bontott turbánliliomot, t Hávíló Pintér István ilhírosmeválló­táblák Jövő. . világító táblákat k.. .t; a villamosmegállók a Tisz:.; pályaudvartól egé- s/.O;i Marx téri" A táblák ki- i' .érvéi már elkészül- • A áblá’ at Budapesten t,.- ártják le. TEA 5 j-» / v — Ne köszönjön semmit — AvP* mondta Lewis. — Ha számítá­saim beválnak, nagyszerű ri­portot kanyaríthatok a dologból, az • FBI pedig kénytelen lesz megtéríteni Forster úr ügyvédi honoráriumát, mert bebizonyítom, hogy magát nemcsak hogy ártatlanul, hanem botrányos mó­don adták az idegeneket ellenőrző rend­őrség kezére. Az óvadékot pedig min­denképpen visszakapjuk, még az eset­ben is, ha tévedtünk volna, és maga a villamosszékben végzi... — Mert, kedves barátom — vette át a szót az ügyvéd —, elkészülhet erre az eshetőségre is. Óvadék ellenében sza­badlábra helyezték, de az eljárás foly­tatódik. A közvélemény-kutató intézet adatgyűjtése szerint átlagosan csupán kétévenként fordul elő, hogy az Egye­sült Államokban ártatlanul végezzenek ki embereket. Ebből következőleg egy gyors valószínűségszámítás alapján az ön esélye mindössze százhuszonkilenc az egyhez. Mármint a kivégzésre. Nagyon jól éreztem magam szabadlá­bon, de már kezdett az idegeimre menni a Lewis—Forster kettős. Megen­gedtem magamnak egy epés megjegy­zést: — A bostoni derbin Cuncimókust százharmincegy az egyhez adták, mégis ő nyerte meg a versenyt... Ruth nevetett... — Ugyan szívem, te nem vagy ló. — Ti magyarok — folytatta a lány — na­gyon szerethetitek a lovakat. Itt volt az az úr, ha jól emlékszem, valami ezre­des, akivel egy bukméker irodában ösz- szetalálkoztál; ma pedig egy másik ma­gyarral ismerkedtem meg. — Magyarral? — csodálkoztam. — Igen. És az is lószakember? — ö is bukméker irodában dolgozik? — Nem. Saját bukméker irodája van. Ruth elmondta, hogy amikor a fog­házból hazaért, egy idősebb úr várt rá. Bemutatkozott, mint a Terner bukmé­ker iroda tulajdonosa, és kérte Ruthot, hogy szenteljen neki egy kis időt. A lány igent mondott, de megjegyezte, hogy nem tudja, mi beszélnivalójuk le­hetne. Terner erre elmondta, hogy tu­domása szerint Ruth szeret engem, s úgy hiszi, hogy én bajba kerültem, és igyekszik rajtam segíteni, ö, Terner azért látogatott el Rúthoz, hogy rész­ben felvilágosítsa: méltatlanra pazarol­ja a bizalmát, mert én nem szorulok segítségre; részben pedig valóban a se­gítségemre legyen. — És utána megfogta a kezedet, mé­lyen a szemedbe nézett, hogy lássad: számíthatsz rá! — mondtam. — Ugyan! — tiltakozott Ruth. Őszintén szólva, jólesett a tiltakozása, mégis tovább zsörtölődtem: — Ismerem én az ilyen jólelkű ura­kat. A lelkűknél csak az érzelmeik ne­mesebbek ... — Ezt hogy érted? — kérdezte a lány. — Hát úgy, ahogy te. Először bizto­san megfogja a kezedet, aztán ... — Ökör vagy, darling — intett le Ruth a rá jellemző közvetlenséggel. — Mr. Temer már régen túl van azoh a koron... (Folytatjuk.) a fehér színű gyűszűvirágot fehér lepellel borította a hó. _A Bükk-fennsíkon meg­k, -úődött a vadak vándorlá­sa. Nyári legelőhelyeiket el­hagyva, a muflonok a déli fekvésű karsztos-sziklás ol­dalakra, Fehérkőlápa kör­nyékére húzódtak, míg az őzek és szarvasok a források körül levő szálerdőkbe vo­nultak. A járatok mentén a Borsodi Erdőgazdaság és a vadásztársulatok felállították a sózókat és több mint fél­száz etetőt töltöttek meg szé­nával. A frissen hullott, több centiméter vastag hótakaró alatt még üde zöld a fű, s így a vadak természetes táp­lálékot is találnak. Sokat telefonálunk Városunkban havonta át­lagosan mintegy 1 millió 306 ezer helyi telefonbeszélgetést bonyolítanak le. Érdekesen alakul az interurbán beszél­getések száma is. Miskolcról havonta körülbelül három­száz külföldi telefonbeszél­getést közvetít a távbeszélő központ. Legtöbben a szom­szédos Csehszlovákiába tele­fonálnak, a második és har­madik helyen a Szovjetun.ó és az NSZK szerepek

Next

/
Thumbnails
Contents