Déli Hírlap, 1970. december (2. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-31 / 305. szám

Ajándék bútor Fehérgyarmatnak Ajándékot adott át a fe- hérgyarmatiaiknak az Avas Bútorgyár. A szállítmány fő-' ként szekrénysorokat, szekré­nyeket tartalmazott, s a leg­inkább rászoruló családok között osztották szét.- A búto­rok értéke 130 ezer forint. Diósgyőri kábelgépek Hazánkban és külföldön egyaránt nőtt az érdeklődés a DIGÉP kábelipari berende­zései, gépei iránt. Ebben az esztendőben csak szovjet megrendelésre mintegy 200 kábelgépet szállít a diósgyőri vállalat, kétmillió rubel ér­tékben. — Már megmondtam, drágaságom, hogy rengeteg\ dol­gom van. (Az Europeo karikatúrája.) A szilikózis Borsodban Beszélgetés dr. Kardos Kálmáo főorvossal Az év utolsó napján, éjfélkor „Koccintás” a kohónál Dr. Kardos Kálmán, a Mis­kolc város Egyesített Kórhá­zai Tüdőgyógyintézetének szi- likózásáüomás vezetője húsz éve küzd Borsodban az ipari fejlődés egyik szomorú vele­járójával, a szilikózissal. — Hogyan értékeli -főorvos úr ennek a két évtizedes mun­kának az eredményeit? — Munkánk legnagyobb eredménye, hogy egyáltalán ismerik a betegséget. Az üze­mek rájöttek, hogy betegeik vannak. Azelőtt volttuberku- lotikös és egészséges ember. Az előbbit szanatóriumba küldték, az utóbbit foglalkoz­tatták. De mitől lett az em­ber tuberkulotikus? És mi­lyen feltételek között? Ezt a kérdést az orvos teszi fel. A poros munkahelyeken végzett rendszeres vizsgálatok azt bi­zonyítottak, hogy az itt dol­gozóknál a gümőkóros meg­betegedések valószínűsége négyszer-hétszer nagyobb, a szilikózisban már megbetege­detteknél pedig már tízszer, mint a normális körülmények között munkálkodók eseté­ben. — Az orvos nyilván levon­ta ebből a maga következte­téseit. Milyen következtetése­ket vont le az ipar? — Baranya után Borsod megyében fordul elő a leg­több szilikotikus megbetege­dés. Amikor feltártuk a bajt, az itteni ipari üzemek jó ré­sze igyekezett elszívó-beren­dezésekkel, más technológiák kidolgozásával elejét venni a kórártalomnak. Sajnos, sok esetben kevés eredménnyel. Nevetséges ajánlat A főnök magához hívatja beosztottját, Klapernyákot. — Kedves Klapernyák! Magának igazán sok jó tulaj­donsága van, de van egy rossz is. Sokat iszik! Van egy ajánlatom: ha abbahagyja az ivást, négy hónapon belül ki­nevezem osztályvezetőnek! — Nagyon köszönöm aján­latát, de sajnos, nem érdekel, Ha ugyanis iszom, vezérigaz­gatónak érzem magam! Nem tökéletesek még az esz­közeik, és méregdrágák a jobb berendezések. — Mi lesz a szilikózisban megbetegedett ember sorsa a munkahelyeken ? — A mi állomásunk rend­szeres szűrést végez, és azon fáradozik, hogy a vállalatok biológiailag helyesen gazdál­kodjanak a meglevő munka­erővel. Ne kárhoztassanak egy-egy embert 10—15 évig ugyanazon poros helyre, ha­nem cseréljék az ott dolgo­zókat egy aránylag veszély­telen intervallumon belül. Ha egy ember megbetegszik, az üzem köteles más beosz­tásba helyezni, maximum 20 százalékos fizetéscsökkenés­sel. A 4/1967. sz. miniszteri rendelet csak azoknak áz üzemeknek írja elő ez eset­ben a teljes fizetéstórítést, ahol elhárítható lett volna a veszély. Ahol viszont a Szi­likózis Bizottság — melynek mérnökök a tagjai — úgy dönt, hogy mindent megtet­tek a dolgozó érdekében, s a károsodás ennek dacára kö­vetkezett be, a fizetéscsök­kentés törvényes. Mi ezt megkérdőjelezzük. Hiszen ha belegondolunk, ezen az úton nem nagyon ösztönözhetők az üzemek gazdaságilag a le­hető legalaposabb egészség- védelemre. — ön szerint mi a legfőbb hiányosság? — A fentiekkel kapcsolat­ban, de mindennapi életünk­ben is a biológiai szemlélet- mód hiánya. Ez néha az em­beriség egészségét fenyegető katasztrofális döntésekhez vezet. — Kívánsága? — Egy Borsod megye szili­kózis problémáinak nagysá­gához méltó szilikózisállo­más létrehozása, hiszen elő- reláthatóan a városiasodás, az ipar további növekedése és a mezőgazdaság iparoso­dása a foglalkoztatási beteg­ségek átmeneti emelkedését vonja maga után. Ny. Sz. Feszül rajta a zubbony, megreccsen a szék is,, ahogy leül. Súlyos öklét térdére támasztja és vár. Az első kérdésre vár, mire is kíván­csi a vendég. A vendég azt firtatja, mi­lyen lesz a szilveszter Paulik Miklóséknál. Otthon ünne­pel-e, vagy pedig? ... — Itt töltöm a nevezetes éjszakát az üzemben — mondja tréfás hangon, egy kicsit sem bánkódva. Széles mozdulattal mutat körül a megállás nélkül dohogó, dü­börgő üzemben, szeretettel beszél a veteránnak tekint­hető kohóról, amelynél 1926- ban gyújtották meg az élte­tő tüzet. Ez a munkahelye, ahol ilyen címzés illeti: az I-es kohó mestere. A tizenhatodik szilveszter Olyan mestere a szakmá­nak, amelyhez 27 esztendő tapasztalata adja a biztonsá­got, a rutint és a szaktudást. — Ha jól összeszámolom, a majd’ három évtized alatt tizenhatszor töltöttem benn az üzemben a szilvesztert — mondja. Most is úgy jött ki a lé­pés, hogy éjszakás műszakra szólítja a kötelesség őt és a brigádját, amely az ellen- forradalom idején meggyil­kolt Oprendek Sándor nevét viseli és 12 tagot számlál. Naplójuk: történelem. Ese­ménydús krónika a megala­kulástól az aranykoszorús jelvény megszerzéséig, olyan eredményektől kísérve, ame­lyekre jogosan büszkék. Mindenük az üzem, amely nélkül árvának, otthontalan­nak éreznék magukat. Nagyon készülnek erre a szilveszterre, hiszen ahogy a grafikon mutatja: pontosan éjfélkor lesz a csapolás. Ek­kor nyitnak utat a kohó tes­tén a fortyogó, szikrázó vas­nak. Az I-es kohónál az át­építés — 1965 — óta ez az éjféli csapolás lesz a 21 244- ik. A következő már 1971- ben... — A hagyományos pezsgő helyett tele üsttel köszöntj ük az új esztendőt — nevet a kohómester. Gondolatban a családdal A kiömlő, szikrázó, több mint 1400 fokos meleget su­gárzó vas fényében búcsúz­lak az óesztendőtől, s arra gondolnak: otthon talán ép­pen abban a pillanatban ürí­ti poharát az ő egészségükre is a család. — Természetesen, ha lete­lik a műszak, reggel mi is pótoljuk a szilveszteri „mu­lasztást” — mondja Paulik Miklós, amire rábólint a lég­hevítő kezelője, Simon Jó­zsef is. — Én úgy tervezem, hogy családi körben veszünk bú­csút 1970-től — mondja Si­mon József. — De az üzem érdeke fontosabb. S ezt a fe­leségem is megérti. Nincs ebben a mondatban egy gondolat erejéig sem ha­mis pátosz. Igaz érzés, őszin­te kötelességtudás formálta a szavakat, amit még megtold azzal, hogy jövőre is az üzemben éri őket, ezt a mű­szakot a szilveszter. — Annyi a változás csu­pán, hogy nem éjszakások, hanem délutánosok leszünk, ami azt jelenti, hogy éjfélre haza is érünk. A jó előre ki­számított műszakbeosztás el­sősorban Simon Józsefet ér­dekli, mert ő Harsányból jár be. * Ma éjfélkor, ha az óramu­tatói egy villanásnyi időre, egymáshoz simulva megpi­hennek a 12-es számon, egy­úttal azt is jelzik: magunk mögött hagytunk egy dolgos, szorgos munkával telt. ese­ményekben gazdag esztendőt. A következő perc mór 1971-et jelzi... S kezdődik, illetve folytatódik a munka a Lenin Kohászati Művekben az I-es és valamennyi kohónál — az egész gyárban. TÓTH FERENC Jogkör nélkül a glccs ellen Magyarországon, ha egy gyár, vállalat, szövetkezet, vala­milyen új terméket akar gyártani, forgalomba hozni — hosszas műszaki, minőségi vizsgálatnak vetik alá. De nem tesznek eleget annak a rendeletnek, amely esztétikai zsűrire kötelezne, mert a 16 éves rendeletnek nincs végrehajtási uta­sítása. Pedig lenne, lehetne zsűriző szerv. Elvileg van is, az Iparművészeti Tanács, de nem tudja ellátni hivatását — megfelelő hatósági jogkör hiányában. — Óriási perspektíva, nagy feladatok állnak az Iparmű­vészeid Tanács előtt — mond­ja Czéh József, az intézmény vezetője. — Éspedig? — Az egyik legfontosabb lehetne a kereskedelmi for­galomba kerülő áruk eszté­tikai elbírálása. Az ízléste­len, giccses termékek kikü­szöbölése, a jó, ízléses áruk propagálása. Például: meg­A jó hírek licence Olvasom, hogy bizo­nyos Bill Bailey — ko­rábban porcelánok el­adásával kereste ke­nyerét — olyan lapot indított, melyben kizá­rólag jó híreket közöl. Az ötlet egyedülálló, s nem tagadom, a sárga irigység mardos, hogy egy porcelánkereskedő­nek jutott eszébe, s nem nekem, aki ugyebár... De ha a szabadalom már nem fűződhet a ne­vemhez, legalább ka­matoztatom, remélve, hogy a derék Bili nem számít fel többet a li- cencért, mint amennyi kemény valuta ma már egy átlagos magyar ál­lampolgár háza táján is előfordul. Nem kétséges, hogy mától kezdve merészen felfelé ível majd újság­írói pályám; átkozódó, sajtóperrel fenyegető levelek helyett virág­csokorral, tejcsokolá­déval ostromolnak majd a vállalatok, közintéz­mények, különböző ren­dű-rangú olvasók. De elég a fecsegés­ből, lássunk hozzá sza­porán a jó hírek köz­readásához. Íme, az első: a népi ellenőrök megvizsgálták, hogyan alakult azoknak a sor­sa, akik a vállalatuk­nál tapasztalt eredmé­nyeket, a vezetők szak­értelmét, kiváló emberi magatartását, a társa­dalmi tulajdon gondos védelmét tárták fel őszintén a NEB-hez címzett levelükben. A vizsgálat nyomán ké­szült statisztika szerint a bejelentők 100 száza­léka továbbra is eredeti munkahelyén dolgozik, alacsonyabb beosztásba a levélírók 0,0 százalé­ka került. Megtartotta korábbi beosztását 30 százalékuk, a további 70 százalék viszont az­óta jobban fizetett po­zícióba került. Más: Kropavecz Ig­nác — nyolc gyönyörű gyermek felhőtlenül boldog atyja — 45 évé­ből csak röpke tízet várt lakásra. Beköltö­zése után két nappal nyilatkozta: — Bár erős havazások fordultak elő, egészen minimális beázást tapasztaltam a mennyezeten, de a jó idő beálltával bizonyá­ra ez is nyom nélkül eltűnik majd. Az abla­kok, ajtók elsöprő több­sége nagyobb erőfeszí­tés nélkül becsukható, s a távfűtés jóval fagy­pont feletti hőmérsék­letet biztosít. Ugyanezen a lakóte­lepen Nagy Pista bácsi — j'A kereső nyugdíjas — vidám kis történet­tel szolgált, mely egy­ben az emberi együtt­érzésnek is szép példá­ja: — Ideköltöztem a lányomékhoz. Már az első nap erőszakkal ki­vették kezemből a mo­sógépet, s megengedték, hogy kikapcsolódáskép­pen elsétáljak a boltba bevásárolni. Visszafelé talán fél napig is ke­restem volna a bámu­latosan egyforma szép házak bámulatosan egyforma szép kapuja közül a miénket, ha az úttörők rám nem talál­nak, s őrsi foglalkozás keretében fel nem de­rítik a helyes irányt. Készségesen adom közre a kereskedelem berkeiből kapott jó hírt is: a cipők, női csizmák minősége végre tökéle­tesen megfelel a vevők várakozásának. Fülta- ■ núja voltam, amikor egy vevő e szavakkal hozta vissza a boltba a lábbelit: — Nem is vár­tam mást! És most már csak távirati stílusban: teg­nap 17 bejáró munkás nem maradt le a villa­mosról; özv. Tóth Vin- céné házfelügyelő csak azért nem tudta tisztá­ra söpörni a járdát, mert a hó hamarabb elolvadt; egy derék fia­talember olyan kíméle­tesen győzte meg véle­ményéről a vendéglő előtt a számára isme­retlen idős urat, hogy csak egészen könnyű műtétre volt szükség. Ezt egyébként térítés- mentesen végezték el a kórházban, mert az idős úr biztosított volt. S milyen jó, hogy évről évre több hasonló mű­tétet végezhetnek el té­rítésmentesen, mert egyre több a — bizto­sított dolgozó. BÉKÉS DEZSŐ szüntették az év legszebb ter­méke kiválasztását, a cím odaítélését. Rendben van, el­avult már ez a forma. De helyette nem honosítottak meg újat, amely informálná a vevőket, kedvet csinálna a vásárláshoz. Vagy: kulturális járulékkal sújtják a gyen­gébb művészi színvonalú üveg, porcelán és kerámia dísztárgyak előállítóit. De ez a szigorítás csak a dísztár­gyakra vonatkozik. S to­vábbra is nyugodtan gyárt­hatnak giccses műanyag, fém terakotta vagy gipsztárgya­kat. A bizsu-, a textil-, a konfekcióárukról nem is be­szélve. — Művész az iparban címmel évente 10—ÍZ kiállítást rendez­nek Budapesten, az Iparmű­vészeti Tanács kiállítótermé­ben. Ezek a bemutatók is bi­zonyítják a tervezők kezde- ménj’ező kedvét és az ipar tö­rekvéseit az igényes közönség ízlésének kielégítésére. De a kereskedelem — gyakran — a hagyományos, szokványos termeket rendeli. Pedig a kö­zönség Ízlése sokat változott — például színben, formában, méretekben. — Igen hasznos lenne, ha nem csak a kereskedők dön­tenék el, mi legyen az üzle­tekben, hanem művészeti ta­nácsadó véleményét is meg­hallgatnák, figyelembe ven­nék. Az iparban már általában adottak a lehetőségek, külö­nösen a divatcikkeket gyártó iparágakban — a kis szé- riás, nagy választékú és ízlé­ses, színvonalas termékek előállítására. Csak élni kel­lene " vele. Az ízlésromboló árukkal szemben pedig olyan szigorúan kellene fellépni, mint az egészségre ártalmas termékek ellen. K. M. HANGULATOS SZILVESZTERT ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK: % / # / a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi V. és a Borsod—Heves megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi V. dolgozói ' ■■• V •

Next

/
Thumbnails
Contents