Déli Hírlap, 1970. december (2. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-03 / 283. szám

a miskolciaké a szó Mire jó a központi antenna?! Szerkesztői üzenetek V. L-NE, ENCS. Száraztészta készítésére Jogosító iparigazol­ványt írásban kérjen a helyi ta­nács vb. szakigazgatási osztályá­tól. Amennyiben a szükséges feltételeket megteremti (előírás- szerű körülmények a tészta ké­szítéséhez megfelelő helyiség), akkor az igazolványt megkap­hatja. BOROS BÉLA OLVASÓNKAT, ILLETVE LEVÉLÍRÓNKAT KÉR­JÜK, közölje címét, vagy sze­mélyesen fáradjon be december 5-én délelőtt szerkesztőségünk­be (306-os szoba), mert ügyében csak ilyen esetben tudunk ér­demleges segítséget nyújtani. K. ISTVÁN, VÖRÖS HADSE­REG ÜTJA. Munkaügyi kérdé­sére szerkesztőségünk jogtaná­csosa levélben válaszol. Hiányzik a villanyóra A sajtó, rádió és a tele­vízió állandóan javasolja (reklámozza), hogy ne feled­kezzünk meg a karácsonyi ünnepekről, s főként az ajándékok beszerzéséről. Er­ről jutott szembe, hogy a vá­rosi tanács is megajándékoz­hatná a nagyközönséget, mégpedig egy villanyórával — a Búza téren. Naponta több ezer ember megfordul itt. Sajnos, csak az ígérete van annak, hogy ide valaha is villanyóra kerül majd. Nagyon megszoktuk a régi órát — pedig ritkán járt pontosan — mégis hiányzik. Nem kaphatnánk meg az új órát, karácsonyi meglepetés­nek? — kérdi Szeszák László, Ady Endre u. 5. sz. — A fiam textilmérnök, s csodálatosan szép, újszerű szövetmintákat kopiroz a kép­ernyőről (Jármay György rajza) Intézkedtek! November 15-i számunkban Csercsik Ferenc, III. kér. Köny­ves Kálmán u. 7. szám alatti la­kos levelét közlő „Sötét folt” cí­mű bejelentésre az építési és közlekedési osztály az alábbi tá- jákoztatást nyújtja: A népgazdasági tervek Miskolc városára és annak kerületeire lebontott anyagi lehetőségei a fennálló rendelkezések szerint a tanácsok feladatául megjelölt lakásépítkezési területek közmű- ellátási költségeinek biztosítását is csak igen nagy nehézségek­kel és ésszerű beosztással teszik lehetővé. így kisgarázs-telepek út és közmű ellátásának meg­oldását a tanácsok intézménye­sen nem vállalhatják. Ezt egyéb­ként jogszabályi keretek is így határozzák meg, mert például méfr az üdülőterületek közmű- ellátási problémájának anyaei terheit is elsősorban az érdekelt telektulajdonosoknak kell visel­niük. Fokozottabban áll ez ter­mészetszerűen a garázsépítésre, nem mely — egyelőre még — össztársadalmi probléma. Az illetékes kerületi építés­ügyi hatóság jelentése szerint a Kilián-dé!i garázsépítők is eleve tudomásul vették azt, hogy prob­lémáikat minden vonatkozásban saját maguknak kell megoldani­uk, és azt vállalták is. A hi­vatkozott cikk állításával ellen­tétben, a III. kerületi tanács vb építési és közlekedési csoportja a fent részletezett elvi állásfog­lalása és lehetőségei mellett is módot talált arra, hogy társa­dalmi segítségképpen a garázs- telep közvilágítási terveit a ga­rázstulajdonosok rendelkezésére bocsáthassa. Ezen tervek birto­kában a világítási hálózat a ga- rázstulajdonosok munká.ia és hozzájárulása révén megvalósít­ható, amelyhez a kerület két nagyvállalata társadalmi segítsé­gét is biztosította. Miskolc m. i. város Tanácsa Iglói Gyula osztályvezető főmérnök Gazdátlan út Az nem is tudja, aki nem látja nap mint nap, hogy mennyi érték és emberi munka megy kárba a tavaly tavasszal, illetve nyáron el­készült Sajópart—Kispást út­szakasz mentén. Az út mel­lett van a Talajerőgazdálko- dási Vállalat vasúti rakodója. Az ott lerakott tőzeg ráke­rül az útra. ami az ilyen esős csapadékos időben térdig érő sarat okoz. A közlekedés balesetveszélyes, mert igen csúszós emiatt az út. Az út elkészülte után odaszállítot­ták a szegélyezésre szolgáló korlátoszlopokat és gerendá­kat, de még a mai napig nem építették be. Azt már félig eltakarja a sár, a por és a gaz. Ez nem a népgazdaság vagyona, ezt szabad tönkre­tenni? Nem beszélve arról, hogy ezen az útszakaszon busz­megálló van, de várakozni — a nyitott árok miatt — csak az úttesten lehet. A jár­művek vezetői mit sem tö­rődnek az ott ácsorgókkal; nagy sebességgel mennek el a megálló előtt, felcsapva a sarat a várakozókra. Nincs gazdája ennek az út­nak? — kérdezik az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság IV. sz. szakaszmérnökségének dolgozói Koffeinmentes kávé Többen is érdeklődtek a kö­zelmúltban szerkesztőségünkben, milyen lesz a koffeinmentes ká­vé, amelyről lapunk is hírt adott. Királyhegyi József, az LKM dol­gozója írja hozzánk intézett so­miban: „Nagy érdeklődéssel ol­vastam a Déli Hírlapban a kof­feinmentes kávé forgalomba ho­zataláról. Miután érdekel ez a té­ma, szívesen olvasnék bővebb smertetést is erről a kávéfajtá­ról, tulajdonságairól, áráról. .. Lapunk a levélben feltett kér­déseket a kávét csomagoló és f rgalomba hozó COMPACK Vállalathoz továbbította. Falus Béláné főosztályvezető-helyettes ezt válaszolta: — A koffeinmentes kávé ma már úgyszólván minden nyugati országban nr^,r népszerűségnek örvend. Ez adta az ötletet ne­künk is a forgalomba hozatalá­hoz. Mindenekelőtt azt kell el­mondanunk erről a kávéfajtárói, Jiogy valóban koffeinmentes. Ezt orvosi mérések is igazolták. A koffeint még pörkölés előtt kü­lönleges eljárással vonják ki be­lőle. Ez ugyan drágítja egy ki­csit, ám megéri, mert ezután már szív- és egyéb, koffeinre ér­zékeny betegségben szenvedők is nyugodtan fogyaszthatják, él­vezhetik. Ez utóbbit külön is hangsúlyoznám, elsősorban azért mert a dél- é* közép-amerikai fajtákból készült keverék kü­lönlegesem finom aromájú, más keverékek izéhez alig hasonlít­ható. Az első szállítmányok már megérkeztek az NSZK-ból. ízlé­sesen csomagolva, 10 dekás ta­sakosban még karácsony előtt forgalomba kerül, a miskolci üz­letek is bőven kapnak belőle. Ára 22 forint lesz. Talán még annyit, hogy teljesen hasonló módon készül, mint koffeintar­talmú társai, s aki issza, nem tud különbséget tenni a két ká­véfajta között. ROVATVEZETŐ: KOLTAI JÓZSEFNÉ jó nevű szabó és a megrendelők Tennivalók a szolgáltatások fejlesztésére szén a korlátlan kereslet és kereseti lehetőség nem szen­tesítheti a hanyagságot. Az egyes szövetkezetek, vagy szakemberek sem ajándékba kapták népszerűségüket, a nagyobb piacot a munkájuk árán szerezték meg és ez a (Folytatás az 1. oldalról) Miskolc 16 kisipari szövetkezete közül jelenleg mindössze csak öt-hatnak nyílik lehetősége arra, hogy a jelenlegi hitel - konstrukciós elvek alapján nagyobb összegű hitelt vegyen fel a szolgáltató profil fejlesztésére. A saját fejlesztési alap pedig csak kisebb beruházások, bővítések megoldására nyújt lehetőséget. Most kerül majd sor azok­ra a felmérésekre, amelyek során kiderül: milyen forrá­sokból, milyen összegekre számíthatnak a szolgáltató vállalatok és szövetkezetek. Máris nyilvánvaló: az áru­termeléssel is foglalkozó cé­gek többet fordíthatnak majd javitórészlegek kialakítására és fejlesztésére, hiszen mind­máig ez a tevékenységük hozta a nagyobb bevételt. Napvilágra kerültek ugyan­akkor az új közgazdasági szabályozók is, amelyek ja­nuár elsejével remélhetőleg majd jobban a lakossági ér­dekelt szem előtt tartására irányítják a figyelmet. Az úgynevezett tiszta profilú, csak szolgáltatással foglal­kozó szövetkezetek — Mis­kolcon öt van — nem fizet­nek eszközlekötési járulékot, kommunális adót. Ezeket az összegeket máris fejlesztésre fordíthatják. Biztosra vehető, hogy az új ösztönzők hatá­sára meghatározó jelentőségű ötletek születnek a szolgál­tatások korszerűsítésére. Olyanok, amilyenek a szö­vetkezetek árutermelő mun­káját ugrásszerűen javítot­ták, amikor az anyagi érde­kek még érre ösztönöztek. Szükség lesz erre azért is, mert az új ösztönzők hatá­sára— várhatóan — egész­séges konkurrencia alakul majd ki és a „piac” adott. Ma még így szól a magya­rázat arra, hogy a tavaszi ruha csak nyárra készül el: kevés a jó nevű szabó és in­kább várnak a megrendelők, de nem fordulnak máshoz. A szakember-utánpótlás is hordoz magában ellentmon­dásokat, hiszen amíg az egyik tanuló esetében az in­tézet fizeti az ösztöndíjat, a kisipari szövetkezeték maguk kénytelenek vállalni ezt az anyagi terhet a leendő szak­munkás után. Ugyanakkor az is igaz, hogy a szövetke­zeteknél tanuló fiatalok ki­vétel nélkül a ktsz-nél is maradnak. A megoldás már nem vá­rat sokáig magára, de még ez sem könnyítene egyik­másik megterhelt szövetke­zeten. A többiek igyekeze­tére is szükség lesz. A ja­vító-szolgáltató munkát vég­ző szakembernek maga­sabb igényt kell támasztani saját munkája iránt is, hi­lehetőség a többiek előtt is nyitva áll. A szolgáltatások megjaví­tására fordított milliók, ha összegükben tekintélyesek is, elosztva pedig csak induló alapot képeznek a nagyobb arányú fejlesztésekhez, ön­magukban még nem garan­tálják a rövidebb vállalási időket, az elvégzett javítások minőségét. Az indulás utáni lépések megválasztása már a vállalatok és a szövetkezetek dolga lesz. NAGY JÓZSEF Mindent ötvenért Fináncparadicsom a Zsarnain 73 850 négyzetméternyi sár. E terület egy részét Égigérő áruháznak nevezik. Itt min­denki lehajtott fejjel jár: a lábánál húzódó árusort gusz- tglja. A festményeket, rajtuk bimbózó cigányíányokkal — legalább Is ami a keblüket illeti, a ponyván árult pony­vákat, ruhaneműket, szer­számokat stb. A műholdak figyelnek. Ez a kedvenc szavajárása a hatalmas U-alakban lera­kott? ruhahegyék * tulajdono­sának. „Mindent ötvenért, ti­zenegyig ötvenért. tizenegy­től negyvenért!” — kiáltozza. Az „árleszállításig” pár perc van hátra. Földig hajló asz- szonysor hullámzik a kikiáltó előtt. Lélekszakadva válogat­nak. hogy tizenegyig kivá­lasszák a megfelelőt, hisz ki tudja, hogy mennyi időre szállítja le árait a jumbósap- kás tulaj? Asszonyom — top­pan egy őszhajú néni elé — ön lesz az első kuncsaftom!” — és már nyújtja is pénzért a kezét. A néni megnyitja pénztárcáját, s ez Szezám tá­rulj !-ként hat a többiekére. Sokhelyütt pirosat villanta­nak az erszények, olyat, mint az eladó Volkswagen mikro- buszának égve hagyott stop­lámpája. Az állatok néha megva­dulnak — sokszor a vadság­ban rájuk cáfoló emberektől. Az emberek pedig egymás­tól. A ló- és marhavásár — bár szabályellenes — mégis egy területen van. A bejárat­nál ez áll egy táblán: 1 db ló két éven felül 20 Ft, két éveh alul 15 Ft, 1 db csikó 6 Fi, 1 db kocsi (eladásra) 10 Ft, Ha valakinek nincs érvé­nyes passzusa az eladásra szánt kocsiról, lóról, üszőről, vagy nem akarja a fenti helypénzt megfizetni, az „be­tör” a vásárba. Először ra­vaszt odva: behajt a kapun, majd miután nagynehezen megállítják, azt mondja, hogy a papitokat majd utána hoz­za az asszony. Vagy: Félszer - számozott lóval igyekszik be a másik kocsit akar kihúzat­ni vele — úgymond. Tinót fuvarozva jön a harmadik, csak aiTól mutat papírt, az­ért fizet, s kézben túlad ko­csin, lovon. Ha minden kö­tél szakad, keresztül hajta­nának egyesek a kapuőrön, az ügyeletes állatorvoson ... Mióta megszűntek a vétel utáni kivárási kötelezettsé­gek. egyre többen élnek ku- peckedésből — tájékoztatják a riportert. „Fináncparadi­csom ez kérem, pontosabban az lenne, ha kiszállna rend­szeresen a pénzügyőrség, és átvizsgálná az iratokat. Aki itt van, aá meg tapasztalja az igazságát annak a köz­mondásnak. hogy „Ha Csa­bán meg nem szúrnak, Mis­kolcon meg nem lopnak, ak­kor végigmehetsz az egész világon.” Osonva lopakodók A Győri kapu déli részén levő új lakótelepen azokba a házakba, amelyekbe nemré­giben csaknem ezer család költözött be, naponta több­ször is kellemetlen zaklatás­nak vannak kitéve a lakók. Ugzanis iim-lo-noka! zedege- ‘5 házalók lepik el álépcsöhá- •' kat, s csenge'nek be — hasz­nált. ócska holmikat kére­géivé — a lakásokba. Mi, otthon tartózkodók azt is észrevettük — s ezt a rend­őrség figyelmébe ajánljuk —. hogy ahol a csengetésre nem jelentkezik senki, ott a laká­sok ajtaján levő zárakat vizs- gálgatják ezek az „osonva lopakodó”, kétes egyének, nyilván nem tisztességes szándékkal — írják a Chlepkó Ede és a Virág utcai lakosok Pintér István DOLLÁRÉRT 16. Ügy okoskodtam, hogy ha ez az ellenszenves alak valamit barátilag tanácsol, akkor leg­jobb az ellenkezőjét cselekednem. Igaz, fogalmam sem volt róla, mit változtat a helyzetemen, ha holnap kell folytat­nom ezt a tortúrát és válaszolnom ezek­re az ostoba kérdésekre. De azért re­ménykedtem. Aki időt nyer, életet nyer! Búrt kénytelen volt kiengedni a kar­mai közül, legalábbis egy napra. Ami­kor utasította az ajtó előtt álló őrt, hogy egyelőre kísérjen vissza a cellám­ba, olyan arcot vágott, mint a macska, amely már fogja az egeret, de aztán parancsot kap az oroszlántól, hogy csak másnap fogyaszthatja el a cincikét. A cellában most valamelyest jobban éreztem magam, mint éjszaka. A polos­káknak csak híre-hamva volt, a falon szétnyomott példányok képében. Ebből — mert éles szemem még ebben a ne­héz helyzetben sem hagyott el — azon­nal levontam a következtetést, hogy a poloska és Búrt különbözik egymástól. A poloska éjjel dolgozik és nappal al­szik. Búrt viszont éjjel alszik és nappal dolgozik. Persze, az is előfordulhat, hogy nincs kedve éjszaka aludni. De nem tudom elképzelni, hogy akadhat e földön olyan elvetemült és elkókadt nőszemély, aki­nek kedve lenne egy ilyen alakkal éb­ren maradni. Kicsit elszunnyadtam, és ez nem volt rossz. Azt álmodtam, hogy otthon va­gyok, Magyarországon, és dolgozom. Szerszámokat csinálok, és a nyakamra jár a diszpécser. Hol ígérget, hol fenye­getőzik, hol pedig sír, hogy dolgozzak gyorsabban. Azt magyarázza nekem, hogy rajtam az egész gyár szeme, sőt, egy élő miniszter is telefonált: mondják meg Kásának, ha nem ver rá, elúszunk az exporttervvel, és oda a negyedévi prémium. Egy külkereskedő — aki sze­mélyesen jött ki a gyárba, hogy biztas­son egy kicsit — izgalmában nem is magyarul, hanem angolul agitált, hogy ne aludjak. Az a szegény börtönőr, akit ily mó­don a magyar néphadseregben tiltott, de azért elég gyakran alkalmazott és az ősi katonai hagyományok keretében ránk maradt kifejezésekkel illettem, szerencsére nem tudott magyarul, de azért igen meglepődött. Én is. Kiderült, hogy nem egy magyar külkereskedő, hanem egy amerikai börtönőr noszoga­tott angolul. És nem is álmomban, ha­nem a valóságban. — Van időm! — feleltem felriadva. — Holnapig senkivel sem vagyok haj­landó tárgyalni. Erre nekem a maguk történyei jogot adnak. És ha én e jog alapján kénytelen vagyok teljesen ár­tatlanul jtt csücsülni, akkor kijelentem, hogy hagyjanak békén. — Kérem — szólt az őr lágyai) ,—, megmondom a látogatóinak, hogy nem óhajt velük tárgyalni. És már csukta is be a cellaajtót. Oda­ugrottam, és hármat rúgtam a vasajtó­ba. Az őr visszajött, hogy mit akarok. — A látogatóimmal akarok beszélni — jelentettem ki. — Úgy tudom, ehhez is jogom van .. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents