Déli Hírlap, 1970. december (2. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-24 / 301. szám

r I miskolciaké a szó Mi a különbség? Hálásan köszönöm! A Déli Hírlap december 10-i számában megjelent „Meglepetés, az ám!” című panaszom gyors és kedvező elintézéséért köszönetét mon­dok a szerkesztőségnek, vala­mint a Borsodi Ruházati Kis­kereskedelmi Vállalat 69. szá­mú boltja vezetőjének. Veres Paine, Könyves Kálmán u. 25. Négyszínű golyóstoll-beté- tet is akartam venni a Cent­rum Áruházban. Láttam, 2.30 forint az ára. De a sok szép áru között válogatva, vásá­rolgatva valahogy elfelejt­keztem a tollbetétről. A Ta­nácsház téren betértem a pa­pírboltba. Nagyon elcsodál­koztam, mert itt ugyanazt a betétet már 3,90 forintért vesztegették. Nem azért az egy hatvanért, de hosszan-1 tobt a dolog Miért kerül! többe egyazon áru a Tamácsj ház téren? Mert kb. egy ki*j lométerrel távolabb van ^ Centrumtól? Nem órtisi nem fér a fejembe. Úgy láfe szik, ez a kereskedelem reJW vénye! Vígh Ilona Ez is egy jó cég lehet!!! Reklamációs levelekkel f ütünk. Evekig nincs gondunk tüzelőre!... Éktelen üqvben reklamálok vállalónk javítást.” Elkeseredve távoztunk a boltból, s erősen foglalkoztatott az ügy. Több kérdés is megfogalmazó­dott bennem, hogy mire nem tudok választ találni: — A jó hírben álló Pénzverde „kiváló” terméket állít elő, s három hónap alatt a kövesgyűrű éke megválik a gyűrűtől. Miért adnak ki kereskedelmi áruba se- lejtet. hibás terméket? — Bizalmam a Pénzverde iránt továbbra sem csökkent, hiszen csak igen bonyolult úton tudom — ha tudom! — panaszom eljut­tatni az illetékes szervhez. Jól­lehet, a Pénzverde elnézést kér­ne a hibás termékért és megja­vította volna soron kívül, de a blokk lezárja az utat a megoldás előtt. Miért? — A jogosan igénybe vehető garancia vagy a napi forgalom növelése a cél? — Dobjak el 831 forintot? Optimista vagyok, s bízom az önök segítségében. HUTH JENŐ III., Vörös u. 5. sz. Halló. GA 74—79! van a kezem. De ez a kisebb baj. Nekem nem mindegy, hogy a gyermekemet kétség­beesve hagyom valahol, mi­közben a fél karom kilóg az autóbusz lezárt ajtaján. Sok könyörgés és az utasok köz­belépése után végre ismét kinyitották az ajtót Való igaz, hogy a forgalom egyre nő. De ezzel párhuza­mosan nőni kellene az uta­sokkal való törődésnek is. Legalábbis így gondoljuk... Dr. Schultz Györgyné Aulich Lajos u. 9. (Jármay György rajza) • . Az óra és a vonatok Valaha a vonatok érkezéséhez és indulásához lehetett igazítani az órát. Sajnos, manapság ezt a legnagyobb jóindulattal sem te­heti senki. Az utasok hasztalan akarnak igazodni a menetrend­hez, merő időfecsérlés az egész. Naponta, szinte minden vonalon, olyan késésekkel kell számolni, ami rengeteg időveszteséggel jár. Hihetetlennek tűnik, de igaz: egy 25 kilométeres távolságot (példá­ul Miskolc—Kazincbarcika kö­zött) több mint egyórás utazás­sal tud le az ember. Nemcsak azért bosszantó ez, mert sok a várakozás, az idegesség, hanem azért is, mert aki például mun­kába igyekszik, soha nem ér pontosan munkahelyére. Remélhetőleg az új menetrend összeállításánál figyelemmel lesz­nek azokra az okokra és indo­kokra, amelyek ma még számí­tásba jöhetnek a késések igazo­lásaként. Az utasok szeretnék,-ha a jövőben — a régi szép hagyo­mányokhoz híven — újra a vasút, a vonatok menetrendjéhez iga­zíthatnák az órájukat. I. T. Miskolc ROVATVEZETŐ: KOLTAI JÓZSEFNÉ Pintér István Megoldódnak az MHSK gondjai Néhány nappal ezelőtt lapunk hasábjain megírtuk, milyen I problémákkal küzd a Miskolci Helyiipar sportköre. Most már azt írhatjuk, hogy csak küzdött. Küzdött, mert szom­bton, 19-én a sportkör kibővített elnökségi ülést tartott a Vrosi TS vezetőinek és a SZOT képviselőinek részvéteiével. Az elnökségi ülés legtöbb napirendi pontja az ez évi tarto­zások rendezése és a sportkör jövőbeli helyzetének megvita­tása volt. Több órás vita után az el­nökségi tagok leszögezték: a helyiiparnál nem lehet olyan (kérdés, hogy „lenni vagy nem lenni.” A 14 patronáló válla­lat mindegyike képviseltet­te magát és kötelezvényt írt alá, — lehetőségei figyelembe vételével — a sportkör támo­gatására. Az 1971. évi költ­ségvetés 25 százalékkal lesz magasabb, mint az ez évi. Sőt, az anyagi támogatáson felül az Avas Bútorgyár fel­ajánlotta klubtermét tót pingpongasztallal, az aszta­litenisz szakosztály részére. Érthető örömmel beszélt minderről Fazekas Andor, az egyesület titkára. — Nagy öröm számomra, hogy ilyen formában sikerült megoldani problémáinkat. Biztos vagyok benne, hogy sportolóink, akik eddig is be­csülettel helytállta^, ezután is méltóan képviselik színein­ket, hiszen költségvetésünk alapján sportolási körülmé­nyeink sokat javulnak majd. Például bővítjük hajópar­kunkat, a különböző szakosz­tályok sportolóinak felszere­lését újakkal egészítjük ki és edzőink tevékenységét — a munkájuk alapján — maga­sabb fizetéssel dotáljuk. Még Az év sportolói Minden évben — sportágaktól függetlenül — megválasztják a magyar .sportújságírók az év legjobb sportolóit. Az idei sza­vazás eredménye: 1970 legjobb női sportolója: Gyarmati Andrea úszó (a bar­celonai Európa-bajnokságon két egyéni aranyérmet szerzett). 1970 legjobb férfi sportolója: Kelemen Péter, az öttusázás 1970. évi világbajnoka. 1970 legjobb magyar csapata: az öttusa válogatott, az ez évi világbajnok csapat. A nőknél a további sorrend: 2. Balogh Györgyi atléta, 3. Tóth- Harsányi Borbála kézilabdázó. A férfiaknál: 2. Varga János birkózó világbajnok, 3. Pézsa Ti­bor kardvívó világbajnok. A csapatok versenyében a má­sodik helyre a világbajnok pár­bajtőr-csapat került, harmadik a Jónyer—Klampár asztaliteniszező kettős lett. A sportsajté dijait a későbbiek során adják át ünnepélyes ke­retek között a Magyar Sajtó Házában. nagyon sok példát tudnék felhozni, de a legfontosabb szerintem, hogy sportkörünk szék'--•ét helyes kerékvágásba tereltük. TIMKÖ JÓZSEF December 27-én újra meg­szólalnak Oroszlányban a sportolni vágyó piros nyak- kendősöket hívó fanfárok, a fáklyatűz életre lobbantja a kandeláber olaját, s felkú­szik az árbocra az ötkarikás lobogó. Három napon keresz­tül a kis olimpiások felé for­dul a figyelem, nekik szur­kol egy-egy helység apraja- nagyja. A mi szívünk is ér­tük dobog, hiszen Borsodat 18 sportoló képviseli Oroszlány­iban az asztalitenisz-, a sakk- és a birkózó versenyeken, s köztük 8 a miskolci verseny- f zó! Az eddigi versenyek során városunk küldöttei — a ha­vas számok kivételével — nem nagyon kényeztettek el bennünket eredményeikkel, s az asztaliteniszező Molnár Annán kívüi még senkinek sem sikerült aranyéremmel a nagy vetélkedőkről hazatérni. Tegnap este elnökségi ülést tartott a MÉMTE. A hatvan­éves múltját ünneplő egye­sületnél elsősorban a jövő gondjai, feladatai alkották az ülés témáját. Beszámoltatták az asztalitenisz szakosztály vezetőjét az 1970. évi ered­ményekről, teljesítményekről. Az elnökség elfogadta az asztaldteniszezők beszámoló­ját, s annak ellenére, hogy a férfi és a női csapat kiesett az NB I-ből, jónak ítélte meg a vezetők munkáját. Mint elmondották, aggodalomra nincsen ok, hiszen az asztali- tenisz szakosztályban a leg­A hét vége sportműsora A hét végén mindössze két sportesemény lesz Miskolcon. Szombaton bonyolítják le az Avas-kupa kézilabda-torna II. fordulóját, vasárnap pedig az asztaliteniszezök megyei Tízek Bajnokságát. Az Avas-kupa programja: December 26. szombat: 9.79: KVSE-DVTK (f), 10.00: Zalka HSE—M. Bányász (f), 11.00- Nyír­egyházi Tanárképző—MVSC (n), 11.50—12.45: MEMTE—M. V. Me­teor (i). Délután. 14.00: Özdi Ko­hász—S-ÜMSE (n), 14.50: Gyön­gyösi V. Izzó—Ózd (í). 15.50; Bor­sodi Bányász—DVTK (n), 16.40: MVSC—M. Bányász (f). 17.40: DVTK—M. V. Meteor (f). Vasárnap, két helyszínen. 9 órakor kezdődik a megyei asz­talitenisz TB. A leány ifik és serdülők, valamint a felnőtt fér­fiak a népkerti tornateremben, a serdülő és ifjúsági fiúk pedig a Kabar utcai iskola tornatermé­ben versenyeznek. Különösen a sakkozók járták eddig a jelentős sportrendez­vények színhelyeit „tanulási” szándékkal. Most talán más­ként lesz, legalábbis ebben reménykedünk. Az asztallteniszező Kriston Zsolt a Képes Sport-kupa el­nyerésével már megmutatta ..oroszlánkörmeit”, s Ditrói Éva is szerzett tapasztalato­kat az NB I-es MÉMTE csa­patában. A sakkozók közül az MHSK nagy ígéretétől, Orgo­nán Sándortól várunk olyan helyezést, mellyel bebizo­nyíthatja. hogy az eddigi „ta­pasztalatszerzés” nem volt hiábavaló. A többiek — Kö­vér Gyula, Sándor Péter, Bé­res Mariann, Juhász Borbála és Schotz Katalin — is re­mélhetőleg megállják majd helyüket a rangos vetélkedő során, s igazolják bizalmun­kat jó helyezéseikkel. (mohostori) fiatalabb utánpótlás tevé­kenykedik, s , a jövő évben sem gyengülnek az erőviszo­nyok, mivel senkit sem ad­nak ki. Az elnökségi ülés foglalko­zott az ökölvívó- és a labda­rúgó-szakosztály helyzetével is. Megállapították, hogy a rendelkezésre álló játékos­anyag kielégítő és a jövőben arra kell törekedni, hogy mindkét szakosztályban a maximumra emeljék a ver­senyzők teljesítményét, s to­vábbra is biztosítsák az ered­ményes szereplés feltételeit. F. GY. Akik megelőzik ’72-t „Jöjj szent láng, világolj, melegíts, és ne aludj ki soha!" E magasztos jelmondat csak két év múlva hangzik el Mün­chenben a világ legjobb sportolóinak nagy seregszemléjén. Mégis már most vannak olyanok, akik ez ókori idézet je­gyében kelnek útra, akiknek szívét néhány nap múlva erő­sebben dobogtatja meg a számukra oly jelentős nagy ver­seny, a VI. téli úttörő-olimpia kezdetét jelző harsonahang. Elnökségi ütés a MÉMTE-nél 5 DOLLÁRÉRT Sör — adagolóval Az elmúlt napokban meg­szomjaztam, s vettem egy üveg sört az egyik hejőcsabai élelmiszerüzletben. A legna­gyobb csodálkozásomra hosz- szú, körülbelül 15 centimé­teres fómcsőszerü tünemény volt az üvegben. Először azt hittem, hogy új típusú sört hozott forgalomba az ipar, ám a címkén a szokott felirat volt: Kőbányai világos sör. Az üveget fel sem bontott'’ Megmutattam ismerőseim­nek, akik szerint egy sörada­goló került 'az üvegbe. A DH márt írt olyan sörösüvegről, .melyben egér volt. Ebben adagoló volt! Jó lenne, ha egyszer azt irthatnánk: olyan sört kaptunk, amelynek ha­tárideje még nem járt le, megvolt a négy és fél deci, és a sörön kívül semmi más - üvegben. E. Á. Kellene egy cirillbetüs írógép Ötödéves orosz-francia sza­kos esye'emi hallgató va­gyok. Február elejére orosz­ból szakdolgozatot kell ké­szítenem. Idáig még nem is lenne semmi baj. A problé­mám ott kezdődött, hogy ed­dig Miskolcon hiába keres­tem cirillbetüs írógépet, nem találtam. Nagyon szépen ké­rem, hogy ha valaki tud ilyet, értesítsen i 16-054-es telefonszámon. G. E. Széchenyi utca M Mr. Forster titkárnője is a ne- # vemet tudakolta. A Kása Ber­talan név az elmúlt huszon­négy órában tovább veszthetett az érté­kéből Már nem lehetett vele eredményt elérn — Sajnálom, Mr. Kása — mondta a titkárnő —, az ügyvéd úr egy nagyon fontos ügyben tárgyal . .. — De én egy még fontosabb ügyben keresem — próbáltam érvelni. — Sajnálom, uram, nem vehetem fi­gyelembe. ön nem tartozik az ügyfelei közé... Azt sem tudtam hirtelen, hogy köp- jek-e vagy nyeljek. — Talán nem jól tetszett érteni a ne­vemet. Kása vagyok. Kása Bertalan. Ká. mint... Nem hagyta, hogy lebetűzzem. — Felesleges, uram. Az ön neve nem ismeretlen előttem. Azt is tudom, hogy irodánk megbízója, az Evening News szerkesztősége utasítást adott, hogy egyelőre ne foglalkozzunk az ön ügyé­vel. Ügyfelünk kívánsáeait az ügyvédi kamara szabályzata értelmében tiszte­letben kell tartanunk... — De hát itt rólam van szó, s nem az Evening News-ról! — harsogtam, mert elöntött a pulykaméreg. — Talán csak jogom van hozzá, hogy a saját sor­somról Mr. Forsterrel beszéljek?! — Hogyne, uram — mondta továbbra is udvariasan a titkárnő. — Meg va­gyok róla győződve, hogy Forster úr szívesen üdvözli önt ügyfelei sorában Hétfőn öttől hétig a rendelkezésére áll. Akkor külön bejelentés nélkül is felke­resheti ... Ne felejtsen el egy ötszáz dolláros csekket magával hozni. Ezt elő­legként kezeljük, és természetesen be­számítjuk majd a végelszámolásba ... Letettem a kagylót. Honnan lenne ne­kem ötszáz HMUrom? És időm sinc' hétfőig várni! Nekivágtam az utcáknak. Szinte gé­piesen vittek a lábaim, se láttam, se hallottam; azt sem tudtam, merre já­rok. Nem törődtem a tót tagbaszakadt alakkal sem, akik az FBI megbízásából természetesen továbbra is követtek. Le­szaladtam a metróállomás lépcsőjén, be­szálltam az első szerelvénybe. Jólesett odalent a tömegben, a zsúfolt kocsiban elvegyülni. Aztán ugyanilyen gépiesen kiszálltam egy áUomáson. Még mentem néhány száz métert, és akkor észrevet­tem, hogy Ruthék háza előtt állok. Gyors elhatározással becsöngettem a kapun. Még sohasem voltam náluk, szé­gyellt volna egy bevándorlóval mutat­kozni a szülei előtt. Az idős asszony, aki ajtót nyitott, minden bizonnyal az anyja lehetett. — Mit óhajt? — kérdezte. — Miss Ruht Caldwellt keresem — mondtam. — Itthon van? — Rögtön küldöm. Az asszony eltűnt,, s két perc múlva megjelent Ruth. Pongyolában volt. ki- készítetlenül, de így is csinosnak talál­jam. Nagyon meglepődött. — Hello — üdvözöltem. I — Sajnálom, uram — mondta —. el­vesztettem az állásomat, és emiatt fel kell mojídanom az életbiztosításomat... Most rajtam volt a sor. hoev elképed­— De hát.. — nyögtem. — Nem, már az e havi részletet sem adom kifizetni — mondta Ruth hango­san, de suttogva hozzátette: — Menj to­vább az utcán, két sarokkal odább van egy teázó, várj meg ott... (Folytatjuk) I Szeptember 5-én az Óra- és Ékszer Kiskereskedelmi Vállalat 151. sz. boltjában (Rákóczi u. 2.) vásároltam két karikagyűrűt és két köves pecsétgyűrűt. A férfi pecsétgyűrű fekete köve decem­ber 13-án — valószínűleg az autóbuszon — kiesett, elveszett. Feleségem december 15-én érdek­lődött a boltban, s közölték, hogy 180—200 forintért megjavítják, körülbelül 2—3 hét múlva kész lesz. Feleségemnél nem volt pénz, így csak 17-én tudtuk bevinni javításra a gyűrűt. A garanciális javítást „sajnos” a vásárlási blokk elveszítésével már nem vehettük igénybe, de a javítását sem vállalták! Közölte az eláru­sító, hogy a Pénzverde csak számlamelléklettel vállalja a ga­ranciális javítást. Kértem az el­árusítót, ha nem is reklamáció­ként kezeli, legalább javításra küldje fel Pestre. Udvariatlan és nem is megfelelő elutasító vá­laszt kaptam: „Különben is csúcsforgalom van, nem szívesen December 22-én utaztam a címben jelzett 14-es autó­buszon, negyed kettő körül. A Népkertnél ültünk be és a Szemere utca végén levő megállónál akartunk leszáll- ni. A kislányom lelépett, én a kezét fogva segítettem. A kalauznő korai csengetése miatt azonban az ajtó közé záródott a karom. Elképzel­hető a kétségbeesésem! A kislányom lent a járdán, én — karomnál fogva — kalo­dában! Zenész vagyok, nem mindegy, milyen állapotban

Next

/
Thumbnails
Contents