Déli Hírlap, 1970. december (2. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-21 / 298. szám

a miskolciaké a szó Ne kelljen sokat várakozni A Martintelepről naponta több ezer dolgozó és diák utazik a belvárosba. Az ő nevükben kérem a Miskolci Közlekedési Vállalat vezető­ségét és az érdekelt hatósá­gokat, hogy a 23-as autóbusz eddigi útvonalát változtassák meg. Javaslatom a követ­kező: a járatot a 21-es, a Zöldfa utcától a 24-es autó­busz útvonalán a Rudas László utcáig és onnét vissza vagy a 2-es autóbusz útvona­lán a Búza térig, onnan a Kun Béla—Vörösmarty utca —Martintelep útvonalra kel­lene áthelyezni. Köztudott, hogy a 23-as autóbuszjárat 70—80 százaléka útközben rendszerint sorompót kap, ahol legjobb esetben 10—12 percet vesztegelünk. Nem ritka a 20—25 perces várako­zás sem a tehervonatoknál, különösen akkor, ha azok a sorompónál még le is állnak. Ilyenkor várakoztunk már 45 percet is. Javaslatom alkal­mazásával a Martintelep la­kossága közvetlen úton, rövid idő alatt utazhatna a város­ba. Így az 1-es autóbuszjára­tok zsúfoltsága is csökkenne csúcsforgalmi időben. Juhász László, Kisfaludy u. 26. Mi ez? Lebontásra váró felvonulási épület? Raktár? Nem. Alig két éve épült garázssor a Szentpéteri kapui új lakótelepen. Ugye, milyen szép? (Ágotha Tibor felvétele) Segítséget kérünk Akik velünk együtt költöztek a Győri kapui lakótelep új la­kásaiba jól láthatják, hogy a lakásokon kívül is mennyi gon­dot okoz a területen dolgozó vállalatok összehangolatlan mun­kája. Még a negyedik emeletre is felhordja a szél a szabad ég alatt tárolt cerlitet, beterítve bú­tort, virágot, szőnyeget. A múlt­„Talány" a konzerves üvegben A minap úgy döntöttem, hogy most pedig vásárolok egy kolbászos lecsó-konzer- vet és azt nyomban elfo­gyasztom, mivel nagyon sze­retem ezt az ételt. Betértem tehát a környékünkön levő fűszer-csemege áruházba és határozott mozdulattal le­emeltem a polcról egy „Kol­bászos lecsó” feliratú üve­get. Kifizettem az érte járó 9 forint 90 fillért, és boldo­gan távoztam. Hazafelé me­net már előre számban érez­tem az étel finom ízét. Gyor­san kibontottam tehát az üveget és ekkor ért a meg­lepetés! A paradicsomos mártásból „kibontakozó” töl­tött paprikák láttán kissé el­csodálkoztam. Ugyanis ezt tartalmazta az üveg, lecsó nelyett. Nyilván nem cserél­ték ki a címkét rajta, ami­kor újratöltötték — töltött paprikával. Még szerencse, hogy a töl­tött paprikát is szeretem, s így legalább nem kellett éhen maradnom! Ügy gon­dolom azonban, nem ártana, ha máskor nagyobb körülte­kintéssel járnának el az üve­gek újratöltésénél! K. Miklós Bacsó Béla u. kor megjelent egy kocsi, a sér­tetlen zsákokat kiválogatták — azokkal addig sem volt baj — és odébb álltak. Az utat, ame­lyik kivezet a lakótelepről, a várt aszfaltréteg helyett vastag sár fedi. De hát reméljük, hogy a széttúrt perlithegyet, a sártól dagadó utat befedi a hó és ta­vaszig nem lesz panaszunk. Csu­pán annyi — és ez a legsúlyo­sabb —, hogy a Chlepkó utcá­ból, ahonnan naponta ezernél több ember jár ki a villamosok­hoz, nincs sem járda, sem átjá­ró az út másik oldalára. Az em­berek naponta kockáztatják éle­tüket, hogy átjussanak a meg­állóhoz. mert a közelben sehol sincs zebra. Már volt súlyos baleset is amiatt, hogy az ott lakók kénytelenek a robogó autók között átfutni a túloldal­ra. Segítsenek az illetékesek — legalább egy átjáró kijelölésé­vel! A Chlepkó Ede utca lakói nevében Antal I. Megírtuk — válaszoltak A Déli Hírlap november 23-1 számában „Bosszúság busz ügy­ben” című újságcikkre közöljük az alábbiakat: A Klapka utcai autóbusz-megállóhely kiskocka­kővel van burkolva. A Győri kapui építkezés miatt azonban a környéken az utakat, sőt, a jár­dát is felbontották és erről a területről hordódik a sár a megállóhelyre. Ettől függetlenül a burkolatról a sarat letisztítjuk és a környékét salakkal sártala- nítjuk. Ilyen körülmények kö­zött a fenti sártalanítást naponta meg kellene ismételni, de ez saj­nos, nem áll módunkban. A jár­Harminchat család panasza Nem szokásunk a siránkozás, de már nem bírjuk tovább ..cér­nával*’. ami velünk történik. Illetve azt, hogy többrendbeli bejelentésünk ellenére sem tör­ténik intézkedés ügyünkben. A Vanczák János utca T. számú épületben lakunk. A kivitelező cég, az ÉM. Üt- és Vasútépítő Vállalat az I—Il-es lépcsőház kö­zötti szakaszon a csapadékvíz elvezetéséről nem gondoskodott. (Elfelejtették?) Ennek hiányában a parképítő részleg félbehagyta a parkosítást. Az épület előtt nőnapok — tehát beköltözésünk — óta nem égnek a közvilágí­tási lámpák. Felhívtuk az ÉMÁSZ kerületi kirendeltségét, ahonnan azt a választ kaptuk, hogy nem tudják megcsinálni, mert azon a szakaszon — állí­tólag — a kábel berobbant!!! Számtalanszor kértük a házke- «előséget, hogy a lakásokban észlelt hibákat (parkettlazulás, beázás, falrepedés, az ablakok bárjai mindent csinálnak, csak nem zárnak, a harmadik eme­leti lakásokban fuldokolnak a füsttől, az ablakkeretek között viszont ujjnyi réseken jön be a hideg stb.) javíttassák ki. hi­szen azok télen igen kellőmet- lenek az itt lakóknak. Sajnos. Keresi tulajdonosát... A Báthori István utcában egy félig leszerelt traktor áll már több mint egy hete. Va- akik idehúzatták és nyomta­lanul eltűntek. A jó állapot­ban levő külső kerékgumik- kal rendelkező, középkék szí­nű traktort a környékbeli gyermekek tanulmányozzák, aminek, mondaná sem kell, hogy egyáltalán neon örül­nek a szülők. Vajon ki a gazdája? Nem bánnánk, ha elvinnék — ír­ják a Báthori utca lakói máig sem intézkedett senki. Kí­váncsiak vagyunk, hogy a mű­szaki átadáskor ki vette át ezt a ..minőségi” munkát? De még ettől is sokkal kíváncsibban várjuk, mondhatni szívrepesve lessük: mikor tesznek eleget jo­gos kérelmünknek, s a bejelen­tésünkre mikor reagálnak tevő­legesen az említett szervek? — írják a Vanczák János utca I. sz. épület lakói (36 család) da kiépítése során a megálló­hely is aszfaltburkolatot kap. A cikk másik részében azt panaszolják, hogy a Vasgyár fe­lől jövő autóbuszok nagy része nem áll meg a megállóban. Ez csúcsidőben, főleg a reggeli órákban tapasztalható, amikor a kocsik már a korábbi megállók­ban megtelnek és megfigyelése­ink szerint már a Klapka utcá­hoz túlterhelten érkeznek, annak ellenére, hogy a menetrendben előírt járatokat minden esetben biztosítjuk az utazóközönség ré­szére. Az 1-es és 1/A-s járatok férőhely-kapacitását az elmúlt évben többször is növeltük. To­vábbi sűrítésre jelenleg sajnos, nincs lehetőségünk. Megjegyezni kívánjuk, hogy a Gyula utcai lakótelep a város központjához aránylag közel fekszik, így az innen felmerülő utazási igénye­ket elsősorban a villamos sze­relvények vannak hivatva kielé­gíteni. A legfrissebb felméré­seink szerint a villamos szerel­vényeken ezen a területen még csúcsidőben is jelentős szabad férőhely van. MISKOLCI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT Pásztor Sándor igazgató Tizenhárom többlet-szabadnap Valóra válik egy kormányhatározat A kormány 1967-ben ho­zott határozatot arra, hogy az ipari és építőipari ágaza­tokba tartozó vállalatok és szervek dolgozóinak munka­idejét fokozatosan heti 44 órára kell csökkenteni. Ezt a legtöbb gyárban, így például a DIGÉP-ben is végrehajtot­ták. A kormányhatárosat 4. pontja arról is intézkedik, hogy az egészségre ártalmas munkakörökben ez év végéig heti 36—42 órára kell csök­kenteni a munkaidőt. A kor­mányhatározatnak ez a pont­ja válik most valóra a szak- szervezeti tanács egyértelmű állásfoglalása után a DIGÉP- ben. Mivel pótolják? A tanács állásfoglalása és határozata értelmében 1971. január 1-től 963 olyan gép­gyári dolgozó munkaideje csökken heti 42 órára, akik az egészségre ártalmas vagy ehhez kapcsolódó munkakö­rökben tevékenykednek. Ki­ket érint ez a humánus ha­tározat? összesen 887 fizikai munkást. Köztük 435 ková­csot, 103 hökezelő-oementáló munkást, 95 rugóüzemben dolgozó fizikait, 85 olyan szakembert, akiknek munka­helye a melegüzemi gépjaví­tó. 59 szárazköszörülést vég­zőt, 54 a melegüzemi MEO- ban dolgozó munkást, 25 pre­cíziós öntödei munkást és 36 kemencekezelőt. A fizikaia­kon kívül 76 olyan dolgozóra is vonatkozik, akik a kap­csolódó alkalmazotti munka­körökben tevékenykednek. • A munkaidő újabb csök­kenése miatt jelentkező vesz­teségeket a vállalat 60 szá­zalékos arányban műszaki fejlesztéssel, 30 százalékos arányban normalkarbantar- tással, míg 10 százalékos arányban munkafegyelmi in­tézkedésekkel pótolja. Ezen­kívül jelentős szerepe lesz a kieső időalap pótlásában a munkaterületek jobb kihasz­nálásának, a munka jobb megszervezésének, s a többi üzem segítő készségének. A munkaidő további csök­kentésébe bevont területe­ken a munkaidő továbbra is 8 óra lesz. A heti két óra csökenés évi plusz 13 sza­badnapban jelentkezik, ame­lyek a naptári negyedik hét. péntekjeire esnek majd. Ez­zel egyidejűleg értelemszerű­en megszűnik az eddigi egészségügyi pótszabadság, amelynek mértéke 3—6 nap között változott. A fizetett szabadságnapok száma ter­mészetesen változatlan ma­rad, s a 12 nap alapszabad­ságon túl a munkában eltöl­tött évek számától függ. Nem esők ken a kereset A szakszervezeti tanács a kormányhatározat értelmé­ben rögzítette, hogy a mint­egy 1000 dolgozót érintő 42 órás munkahét bevezetése nem okozhatja-e a kereset csökkentését. A vállalat ezt megfelelő bérintézkedésekkel biztosítja. A fizikai dolgozók a szabadnapra a tárgyhavi 8 órára vonatkozó átlagkerese­tüket kapják. Az alkalma­zod dolgozók pedig továbbra is megkapják rendes havi díjukat. A Diósgyőri Gépgyár pél­dája bizonyítja: a dolgozók érdekében hozott párt- és kormányhatározatok nem vesznek el, azok rendre megvalósulnak. Még jobb munka- és életkörülménye­ket biztosítva ezzel a dol­gozó embernek. (nyikes) Életünk és a jog Felek a munkaügyi eljárásban A munkaügyi döntőbizottsági eljárásban félként a dolgozo és a vállalat (munkaadó) szerepel. Ugyancsak félként járhat el akár a dolgozónak, akár a vállalatnak jogutódja is. Mind a szakszervezetnek, mind az ügyésznek joga \^an arra, hogy a dolgozó jogainak érvényesítése végett a munkaügyi döntő- bizottság előtt eljárhasson. Az ügyész arra is jogosult, hogy a döntőbizottsági eljárásban a vállalat oldalán is felléphessen. Ka a szakszervezet, illetve az ügyész a dolgozó helyett, illetve a dol­gozó oldalán lép fel, a dolgozót minden esetben félnek kell tekinteni. A vállalatot a munkaügyi viták elintézésénél' a következők kép­viselhetik : az igazgató; a jogtanácsos (jogi előadó); az egységvezető az egységnél működő döntőbizottság előtt; az a vállalati dolgozó, akit az igazgató erre írásban meghatalmazott. A dolgozót képviselhetik: a hozzátartozója; a munkatársa: a szakszervezet; az ügyvéd. Ha a dolgozót hozzátartozója, a szakszervezet vagy a munkatársa képviseli, ehhez két tanú által előttemezett írásbeli meghatalmazás szükséges. Ügyvéd részére az ügyvédi rendtartásnak megfelelő for­mában kiállított meghatalmazást kíván a jogszabály. Nem kell meghatalmazás akkor, ha a fiatalkorú dolgozó képvi­seletében a döntőbizottság előtt törvényes képviselője jelenik meg. Mind a fél, mind meghatalmazottja a döntőbizottsági eljárás irataiba betekinthet. Ha az iratok államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmaznak, azokat csak a döntőbizottság elnökének, helyettesé­nek vagy tagjának jelenlétében lehet megtekinteni. Ilyen esetben a megtekintéshez előzőleg meg kell szerezni annak hozzájárulását is, aki a titok tekintetében engedélyadásra jogosult (9/1967. (X. 8.) MuM. sz. r. 14—15. §). OR. NOVAK ISTVÁN A DIGÉP vendégeiként Üdültek a katonák Sokan nem értették a dol­got és furcsállva csóválták fejüket: „Üdültek a katonák? Ilyenre még nem volt példa.” Igen, az egyik miskolci ala­kulat harminc kiváló KISZ- aktivista katonája nemrégi­ben egy hétig vendége lehe­tett a Diósgyőri Gépgyár se- besvizi üdülőjének. A munkások és katonák kapcsolata, s a meghívás — a gyár vezetőségének ez a Pintér István TEA 5 DOLLÁRÉRT 31. — Pedig a dolog rendkívül egyszerű — folytatta Mr. Ban- less. — Nem vallhatjuk be az újságolvasók millióinak, hogy az FBI tévedett. A szabad és demokratikus Amerika biztonságának védelme szem­pontjából elengedhetetlen, hogy a köz­véleményben szüntelenül fenntartsuk a kommunisták részéről fenyegető vesze­delem érzetét, önnek tehát továbbra is meg kell maradnia vörös ügynöknek. — Nem hiszem, hogy akadna bíróság, amely elítélne engem olyasmiért, ami­ben nem vagyok bűnös — érveltem. — Mint tapasztalt tisztviselő, akinek kitűnő a minősítése és szakmai körök­ben becsben áll, csak azt tudom java­solni önnek, hogy ne próbálja ki ezt a lehetőséget. Ha a szabad világ védel­méről van szó, bármennyire fájdalmas is számunkra, időnként fel kell áldoz­nunk egy-egy embert. Én most nyíltan beszélek magával, hiszen négyszemközt vagyunk, és szüksége van rá. hogy tá­jékoztassam. Mi rendkívül sokat költöt­tünk Csán'kóra meg a szervezetére, és ha most kiderül a szélhámosságuk, aligha vehetjük hasznukat a későbbiek folyamán. — Tehát bukjam inkább én? — há­borodtam fel. — Szó sincs róla — nyugtatott meg mézes hangon Banless. — Ellenkezőleg: akármilyen kellemetlennek tűnt is fel az ön számára, hogy ilyesmibe kevere­dett. tulajdonképpen ez lesz szerencsé­jének kezdete. Az óragyárban, ahol dol­gozott nemigen figyeltünk volna fel az ön képességeire. Így azonban vizsgálat alá vettük személyét, és mondhatom, hogy a legkedvezőbb benyomásokat sze­reztük. Mr. Kása, ön tökéletesen alkal­masnak latszik arra, hogy a szolgála­tunkba álljon. — Ne haragudjon, de nem értem, mit akar tőlem. Az előbb azt mondta, hogy maradjak vörös ügynök. Ezért aligha­nem hosszú éveket kell börtönben töl­tenem. Hogy állhatnék én akkor a CIA szolgálatába? — A megoldás egyszerűbb, mint gon­dolná — jelentette ki vendégem, és ko­mótosan kiverte pipájából a hamut. —r Mr. Kása, ön megszökik. — Lehetetlen! Rendőrkopók állnak a kapunk előtt. Banlessnek a szeme sem rebbent. — Helyesebben: kormánytisztviselők, Mr. Kása, kormánytisztviselők. Az FBI munkatársai. Mi az FBI-jal egyetértés­ben szöktetjük meg önt. Oda megy, ahol senki sem találhatja meg önt. Dél- Karolinában, egy erdő közepén fog élni. Két esztendőt tölt el ott, annyi egy kurzus ideje. Már a tanulóévek alatt mintegy az ötszörösét keresi annak az összegnek, amit az óragyárban kapott. Később, a kiképzés befejeztével, egy­két bevetésre indul a vörösök hátába. Az anyagi ellenszolgáltatás, amelyet ezért biztosítani tudunk, természetesen a küldetés eredményétől is függ. Annyit azonban elárulhatok, hogy az összeget csak öt számjegyben lehet kifejezni. Alighanem örömmel veszi ezt a meg­oldást ... — Ezt jól kieszelték — vetettem oda kedvetlenül. Banless azonban nem vett róla tu­domást. (Folytatjuk) váratlan gesztusa — hosszú időre nyúliik vissza. Tizenöt éve annak, hogy a gyár dol­gozói csapatzászlót adomá­nyoztak az alakulat állomá­nyának, s ez a szimbolikus kötődés azóta szoros elvtársi, baráti kapcsolattá fejlődött. A közös munkaakciók, ün­nepségek, és a számtalan vi­taest és egyéb rendezvény közben erősödött, szélesedett a kapcsolat, amely — sok egyéb mellett — ahhoz is hozzájárult, hogy az alakulat KISZ-bizottsága az idén vég­zett munkájával elnyerte a KISZ Központi Bizottságá­nak vándoirzászlaját. A zászlóátadási ünnepség vendégeinek sorában ott vol­tak a DIGÉP párt-, gazda­sági és ifjúsági vezetői, akik az alakulat állományával együtt örültek a sikernek — és vendégül hívták a válla­lati üdülőbe a legkiválóbb KISZ-aktivistákat. A gyönyörű környezetben fekvő üdülő, ha csak rövid időre is, otthont adott har­minc katonának. A változa­tos, kötetlen program bőven adott lehetőséget a pihenés­re, szórakozásra. A fiúk él­tek a lehetőséggel és a téli Bükkben tett felejthetetlen túrákkal, sportversenyekkel tették emlékezetessé a na­pokat. Az alakulat gitárzene­kara esténként kiállt a pó­diumra és játékával szóra­koztatta az üdülőben tartóz­kodókat. A Diósgyőri Gépgyár ve­zetőségének és KISZ-fTatal- jainak egyedülálló gesztusa méltóan prezentálta a mun­kások és a katonák között kialakult ió viszonyt, igaz barátságot SZEMES I. JANOS

Next

/
Thumbnails
Contents