Déli Hírlap, 1970. december (2. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-21 / 298. szám
Holnav díszítik j a Tanácsház téri karácsonyi át Az I. kerületi tanács felkérésére a Miskolci Finom- mechanikai Javító Vállalat Lendület szocialista brigádja díszíti fel holnap a Tanácsház téren felállítandó karácsonyfát. A minden eddigieknél szebb karácsonyfa különleges fényjáték-kapcsolója — a tavalyi 50 égövei szemben — az idén már 150- et villogtat majd, pergőbb ritmusban. Fenyőíínnepségek 3z ifjúsági házban A hét végén hatszáz miskolci iskolás részére rendeztek fenyöfaünnepélyt az Ifjúsági házban. Szombat délután, tegnap délelőtt és délután kétszáz-kétszáz kisdobos és úttörő vett részt az ünnepségen, amelyen az úttörőhöz irodalmi színpada és zenekara adott műsort. Az iskolások karácsonyi ajáxi- dékcsomagot is kaptak. Január végére ígérik Sártenger a Népkert mellett Néhány héttel ezelőtt már szóvá tettük lapunkban, hogy a Népkert melletti Buday József utca az őszi csatornázási munkák óta járhatatlan, a park bejáratát nem lehet megközelíteni a sártengertöl. Mivel mindeddig nem történt intézkedés az utca kijavítására, megkerestük a BÁÉV mélyépítő részlegét, és tőlük kértünk választ, mikor hozzák rendbe a Buday József utcát. Elmondták, hogy az ütemezés szerint január . első napjaiban kezdik meg a Kun Béla utcától fölfelé eső mintegy háromszáz méteres útszakasz helyreállítását. így a hónap végére újra járható lesz az egész Buday József utca. ♦ Talán a perzsa vásár sem színesebb, min< a miskolci piac a karácsonyt váró napokban. Csillogó fadíszek, csöngettyük, babák, s százféle bazáráru kínálja magái a sálrak nini. És ha most nincs is valamiféle hatalmas tülekedés a kipakolt portékáén, karácsony estéig minden bizonnyal alaposan megcsappan a készlet: ajándékozó kedvünk szinte kimeríthetetlen (Agotlia jelvétele) A 17356-os öntecs Az esztendő legszebb délelőttje Tegnap reggel fél hétkor éles telefoncsörgés verte fel álmából Sebestyén János durvahengerműi üzemvezetőt. Máskor talán káromkodott volna, most azonban szinte várta már ezt a hívást. Igaz, nem ilyen korán, inkább úgy 10 őrá körül. — Megvan. Jelentem, befejeztük — hallotta a vonal túlsó végéről. Az üzemvezető azonnal tudta, hogy a 17350-osról van szó. * Itt fenn, a kormánypadon nem érezni a sárgán izzó öt- lonnás öntecsek hőjét. Útjukat azonban pontosan figyelemmel kísérhetem. Az otromba tuskókat könnyedén teszi a daru a hengersorra, néhány másodpercig mintha tétováznának, majd szinte mély lélegzetet véve elindulnak a hengerek éhes szájai felé. A másik oldalon már karcsúan, 12—15 méter hosz- szú acélgerenda formájában jönnek vissza. — A 17 356-os már mess/c van. Ózdi öntecs volt. az első darab ma reggel. Egy kicsit sajnáltuk Szabó Benjá- minékat. Egész éjszaka hajlottak. ez az egy hiányzott az egymillió tonnából. Igaz. mindenki csak délelőttre gondolta. Mi is. Amikor fél hétkor telefonon jelentettem Sebestyén János üzemvezetőnknek, még aludt. De nem bánta, hogy felébresztettük. Az ipari tv képernyőjén figyeljük a most már terven felüli öntecsek, bugák futko- sását hengertől hengerig. Frissen sült szalonna illata vesz körül bennünket. És az öröm és a büszkeség fakasztotta jókedv. Talán az esztendő legszebb délelőttje ez a mai Kádas Imre tízszeres szocialista brigádjának. — Néhány napja nyertük el harmadszor az arany fokozatot — meséli az egész országban jól ismert fiatal szocialista brigádvezető. Pénzt is kaptunk szépen, s ez a mai vasárnap szinte egy újabb erkölcsi elismerés. Akkor is, ha a véletlen is besegített. * . Igen. az egymillió tonna acél kihengeiiéséből az egész blokksor kivette részét. Mind a négy műszak, valamennyi szocialista brigád, s azok is, akik nem tagjai a Kádas Imre, a Szabó Benjámin, vagy a többi szocialista brigádnak. Teljesítették már más esztendőkben is az egymillió tonnát, de ilyen hamar, tiz nappal az év vége előtt még soha. A kongresszusi munkaverseny mindent elsöprő, mindenkit magával* ragadó lendületéből született meg a blokksor rekonstrukció utáni új rekordja. * NE FELEDJE! Mosógép-centrifuga hűtőgép varrógép parkettkefe gáz-, villanybojler televízió lemezjátszós rádió zeneszekrény valamint Míg a siker részleteit elemezzük, néhányan körülvesznek bennüket, köztük Takács János kormánypadkezelő, aki Fazekas Ferenccel együtt a kétszázezredik öttonnás öntecset hengerelte tegnap reggel 6 óra 5 perckor. — A brigád legöregebb tagja vagyok, harminchárom éve dolgozom itt a hengerdé- ben, de amikor Imre azzal a hírrel jött a reggeli eligazításról, hogy a kétszázezredikkel kezdjük a napot, bizonyisten, jó kedvem kerekedett. Még a mi szemünkkel nézve is nagy dolog ez. Éppen számolgattuk, hogy az egymillió tonna acélból legalább tízezer kilométer hosz- szű vasúti sin készülhetne. Otthon fellapoztam a lexikont. Magyarország összes vasútvonalainak hossza alig pár száz kilométerrel több ettől. NYHCES IMRE kályhák és tűzhelyek riíifa'an házhoz szállítása Miskolc területére a Miskolcon levő műszaki és vasboltpainkból Borsodi iparcikk Kiskereskedeb->'■ Vállalat Borsod megye nagy folyóin — a Tiszán, a Bodrogon, a Hernádon és a Sajón — 27 nagy teherbírású komp segíti a közúti forgalom gyorsabb lebonyolítását. A tanácsi kezelésben levő vízi járművek jelenleg több mint 25 ezer holdon könnyítik meg azoknak a mezögazdaMISKOLC EGY HETE A nagy család karácsonya Lesz, ahol a nagymama reszketeg hangon még rákezdi a Mennyből az angyalt gyertyagyújtáskor, de az unokák mar inkább csak az ő kedvéért, s meglehetősen bizonytalanul követik. A karácsony egyre inkább leveti vallási köntösét, de megmarad kedves, családias ünnepünknek. Karácsony este lágyulnak majd a fények a Tanácsház téren, a „mindenki karácsonyfáján”, s állítanak karácsonyfát azoknak is, akik éppen kórházban, vagy — ami még szomorúbb — öreg korukra magukra maradva, szociális otthonban ünnepelnek. Az igazi hangulatot, a fenyő- és kalácsillatból, az ajándékozás öröméből szőtt hangulatot azonban csak imitálni lehet a családi otthon falain kívül. Ügy tűnik tehát, hogy néhány hétre, de néhány napra, órára feltétlenül lávül rekesztjük otthonunk falán a nagyobb család, a társadalom gondjait. Ez persze, illúzió, hiszen a feltálalt jó falatokban, az ajándékokban, s még inkább az ünneplés legfontosabb feltételében, a nyugalomban ott munkál egy egész ország erőfeszítése. Jó karácsonyt egy ember, egy csalód sohasem teremthetett magának mindentől, s mindenkitől függetlenül. Ezért szakítottuk félbe egy kicsit a saját kis ünnepi szá- mítgatásunkat — „ha megveszem a ródlit a gyereknek, akkor már nem futja bőrkesztyűre az asszonynak” —. hogy odafigyeljünk a nagy család számvetésére, az országgyűlés költségvetési vitájára, s a jövő évi népgazdasági tervre. Nyugodtan ünnepelhetünk-e, bizakodva koccinthat.unk-e majd 1971-re? Nos, aggodalomra nincs okunk. Pedig ez az év alaposan pró. bára tett bennünket. Meghatványozta gondjainkat a nyolc- milliárdra tehető kárt okozó áradat. Jó tudni, hogy azok is meleg szobában gyönyörködhetnek a csillagszórók fényében, akik néhány hónappal ezelőtt puszta életükön kívül szinte semmit sem menthettek ki a hullámok közül. Sajnos, a dolgozók önként felajánlott forintjai — száz milliókká duzzadtak e forintok — s a nemzeti jövedelem növeléséért indított munkaverseny eredményei sem voltak elegendők, hogy tökéletesen pótolják a kárt, s nem éppen úgy zártuk az évet, mint szerettük volna. De olyan nagy megrázkódtatást mégsem okozott ez a nyár gazdálkodásunkban, ami miatt módosítani kellene a következő évekre tervezett életszínvonal-emelést. S erre igazán büszkék lehetünk! Nem idézzük most ismét a százalékszámokat, melyek a2t jelzik, hogy az idén is több jutott élelemre, ruhára, szórakozásra, mint korábban. E tényeket úgysem a százalékoknak hiszi el az ember elsősorban, hanem annak, amit egész éven át tapasztalt, látott. Annak például, hogy mit, s mennyiért vásárolhatott az asszony a boltban, a piacon, telt-e új cipőre a gyerekeknek, stb. De a mindennapi gondokon túl nézve azért arra is fel kellett figyelnünk, hogy a város és az ország képét lassan átformálják az építkezések, arra például, hogy szép új ABC-áruházban vásárolhatunk néhány hónapja, a régi kis sötét üzlet helyett. Mert mindez és még sok minden más is beletartozik az idei számvetésbe, mint ahogy a jövő évet tervezve is juttatnunk kell olyan célokra forintokat, melyeknek a gyümölcsét csak évek múlva élvezzük. Jutatnunk kell például a mezőgazdaság fejlesztésére, mert szeretjük a foszlós bélű kenyeret s még inkább a húst. Igen, a húst, ami miatt sokat mérgelődtünk az idén itt, Miskolcon is — talán kicsit többet is, mint kellett volna —. mert drága, mert nem mindig Kaptunk olyat belőle, amilyet kerestünk. A terv szerint 5%-kal növeli a jövő évben az állattenyésztést a mező- gazdaság. Ha ez is megvalósul, összhangban a többi tervvel, ha év közben az ideinél valamivel gondosabban, lelkiismeretesebben végezzük a munkánkat, akkor jövőre még örömtelibben ünnepelhetünk. BÉKÉS DEZSŐ Szombaton este tartotta a Gárdonyi Színpad Gosztonyi János Az ogyvez c. komédiájának miskolci bemutatóját. A harmadik csengetés után a közönség tekintete a színpadra szegeződött, ám csalódtunk, mert a Gárdonyi Színpad rendha°vó módon a nézőtéren kezdte meg produkcióját. Onnan indultak a szereplők a színpadra, kezükben mindenféle kacattal. s közben az után érdeklődtek, nem tudjuk-e valamilyen tárggyal Flórián Flórián hagyatékát gazdagítani. Fent a színpadon pedig Kopetti Jenő szobrász nagy nemzeti költőnk mellszobrának leleplezésével megalapította a Flórián Flórián emlékmúzeumot. Az emlégbizottság mindent megtesz, hogy a költő eredeti Borsodi kom nők sági üzemeknek a munkáját, ahol a művelés alatt álló földterületek egy része a folyó másik partján húzódik. A Búzakalász Tsz a gazdaságosabb üzemelés érdekében a 15 tonna teherbírású kompot most megvásárolta a községi tanácstól és azt 1971. január 1-től saját kezelésében tartja fenn. Az öffvvez a Gárdonyiban kéziratait megszerezze, ám a nagy költő özvegye — ki mindkettejük felett áll, s mindent úgy irányit, hogy 'néhai férje és az ö szerelme solf- semvolt fényben tündököljön — a nem hozzájuk írt költemények kéziratait megsemmisíti. S mikor az özvegy meglátja a szobrászban ..a nagy ember lehetőségét' az elnök és a titkár már tudják. hogy nem is olyan sokára a Kopetti-emlékbizott- mányban lesz biztos helyük. Eddig a történet, melyben Gosztonyi János egy kis ország nagy embereinek gyártási receptjét mondja el soksok iróniával. Miért jár ki nálunk minden nagy ember arcképéhez egy kis retusálási’ — Erre a kérdésre keres választ. A Gárdonyi Színpad játszóinak. s rendezőjének — Lengyel Pálnak — sikerült megtalálniuk a komédiához legjobban illő előadásmódot. Nem a víg özvegy és a mimózalelkű szobrász szerepét játszották el, hanem a karikatúráikat. Túlzott játékosságukkal talán kicsit túllőttek a célon, a helyzetkomikumok maximális kihasználása néhol veszélyeztette a mű egészének mondanivalóját. Végül is megnevettet!«: és elgoridolkoztattak. s vajon várhatunk-e ennél nagyobb eredményt színjátszócsoportjainktól.
