Déli Hírlap, 1970. november (2. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-27 / 278. szám

A PÁRTKONGRESSZUS FOLYTATJA MUNKÁJÁT A marxizmus—leninizmus alkalmazására elkötelezettek vagyunk (Folytatás az 1. oldalról.) Pullai Árpád, a központi Bizottság titkára a párt pro­pagandamunkájának, a szo­cialista tudat és magatartás formálásának kérdéseiről szólva hangsúlyozta, hogy a marxizmus—leninizmus, amelynek terjesztésére, al­kotó alkalmazására elkötele­zettek vagyunk, mint tudo­mányos világnézetet világos eszmei tartalmú és határvo­nalú, egységes eszmerend­szernek tekintjük. — Számunkra a marxiz­mus—leninizmus a társa­dalmi cselekvés tudomá­nya — mondotta. A szövetkezetek egyenrangúak az állami vállalatokkal Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese felszólalásában hang­súlyozta, hogy pártunk szö­vetkezeti politikája a lenini elvekre épül. Szövetkezeti politikánk kiemelkedő jelen­tőségű, sarkallatas elve, hogy a, szövetkezeti tulajdon szocialista társadalmi tu­lajdon, annak megnyil­vánulási formája. Az állam elismeri a szövet­kezetek szocialista jellegét, a szövetkezeteket az állami vállalatokkal egyenrangú szo­cialista gazdasági és társa­dalmi szervezeteknek tekinti. A szövetkezetek tevékeny­sége, a csoportérdek érvé­nyesülése alá van rendelve az össztársadalmi érdeknek, az állam egységes gazdaság­politikájának. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekről szólva hang­súlyozta, hogy a jelenlegi méreteik a termelés kon­centrálása, a korszerű tech­nika és technológia kiterjedt alkalmazása, az ésszerű sza­kosítás esetén tág teret biz­tosítanak a termelőerők fej­lődéséhez. Hasonló kép rajzolódik ki a kisipari szövetkezetekről, amelyeknél a tapasztalatok szerint az üzemnagyság növeke­dése nem állt egyenes arányban a gazdálkodási eredmények fokozásával, nem járt együtt a szükséges műszaki, vezetési színvonal emelkedésével. A mezőgazdaság harmadik ötéves tervét — az idei ár- és belvízkáros esztendő elle­nére — túlteljesítettük. En­nek eredményeként az or­szágban nyugodt, kiegyensú­lyozott beLső ellátást, az ex­portban pedig hagyományo­san növekvő aktív egyenleget sikerült biztosítani. Az élelmiszergazdaság a lakosság ellátásán kívül devizatermelési feladatait is túlteljesíti. Mindez azt is bizonyítja, hogy az élelmiszergazdaság­ban is tervszerűbb lett a ter­melés, mint korábban volt. A továbbiakban arról be­szélt, hogy a szövetkezeti parasztság életszínvonala nagymértékben megközelítet­te a munkásosztályét Befejezésül ismertette: an­nak érdekében, hogy a szö­vetkezetek között a személyi jövedelmek tekintetében túl­zott, társadalmilag sokszor feszültséget okozó különbsé­gek ne alakuljanak ki, illet­ve azok mérséklődjenek, a kormány ez év őszén az ed­diginél progresszívebb, 1971- töl érvényes földadó és jöve­delemelosztási rendszer élet- beléptetésére hozott határo­zatot. Fegyveres erünk helytállnak Czlnege Lajos, a Politikai Bizottság póttagja, honvédel­mi miniszter bevezetőben a fegyveres erők pártszerveze­teinek küldöttei, kommunis­tái, egész személyi állomá­nya nevében köszöntötte a kongresszust, majd így foly­tatta : — A szocialista világ­rendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nem­zeti felszabadító moz­galom együttes ereje tar­totta és tartja vissza az imperializmust egy új vi­lágháború kirobbantásá­tól. De nem feledhetjük: a nemzetközi imperializmus mindenkor kész, hogy a leg­kisebb lehetőséget is kihasz­nálja a szocializmus, a béke erői gyengítésére, s ahol a maga számára kedvezőnek ítéli a helyzetet, akár a fegy­veres támadásra is. Ez mind­annyiunkra, de különösen a fegyveres erőkre, a honvé­delem területén dolgozókra azt a kötelezettséget rója, hogy egy pillanatra se csök­kenjen éberségük, harci ké­szenlétük. A tömegek szocialista tuda­tának, magatartásának nap­jainkban szükséges formálá­sa nélkülözhetetlenné tette — folytatta a továbbiakban —, hogy a propagandamunka mindinkább közvetlenül tá­maszkodjék a tudományos kutatásokra. Kiemelte: — Politikánk megvalósítá­sában különös figyelmet kell fordítanunk a munkásosztály politikai tudatának a fejlesz­tésére. Részletesen beszélt a kis­polgári gondolkodásmódról és magatartásról, hangsúlyozot­tan figyelmeztetve arra, hogy nem a kispolgársággal, társa­dalmunk e dolgozó rétegével széliünk szembe, nem ellene indítunk harcot. Mi a szocia­lista eszméktől eltérő, azok­kal szemben álló szemléletes magatartásmód ellen, azokkal a kispolgári nézetekkel szemben lépünk fel, ame­lyek társadalmi hovatar­tozástól, osztályhelyzettől függetlenül bárkire ha­tással lehetnek. Elemzőén beszélt arról, hogy a kispolgáriság nem egységes világnézet, hanem olyan szemlélet, amelyben egyaránt megfér a képmu­tató alkalmazkodás az álra­dikális demagógiával. A kis­polgári eszmevilágba nem fér bele az osztályszemlélet. Együtt jár vele a politikai­lag egyik legveszélyesebb tu­lajdonsága: a nacionalizmus. Majd így folytatta: — Mindenfajta naciona­lizmus legjobb ellensze­re az elvi politika. Ezt követően arról beszélt, hogy a propaganda- és a tö­megpolitikai munkában el­engedhetetlen a gazdasági és politikai döntések lényegé­nek, összefüggéseinek megér­tetése, és az ennek megfelelő közhangulat, cselekvő tömeg­támogatás biztosítása. Alá­húzta, hogy amikor megbé­lyegezzük a szocialista köz- gondolkodástól és magatar­tástól eltérő idegen vonáso­kat, ezt joggal tesszük. A központi intézkedéseken kí­vül szükséges, hogy a kom­munisták, a vezetők az élet minden területén ha­tározott fellépéssel és személyes példamutatás­sal küzdjenek a szocialis­ta szemlélet érvényesíté­séért. Az ózdi kohászok egyetértenek a párt politikájával Megyénk kommunistáinak képviseletéhen szólalt fel a kongresszus vitájában if]. • • Össze kell fogni minden alkotó erőt Felszólalt a kongresszus csütörtöki vitájában Aczél György, a Központi Bizottság titkára, aki pártunk művelő­déspolitikájáról szólva hang­súlyozta, hogy a szocialista kultúra építésében elért ered­ményeink tanúsítják: a párt kulturális politi­kájának fő vonala he­lyes, alapvető módszerei beváltak. Fegyveres erőink hivatásos állománya teljesíti feladatait. A tisztikar szilárd politikai erőt képvisel. Szakmai és ál­talános műveltsége megala­pozott. A sorkatonai szolgá­latot teljesítő fiatalok egyre nagyobb része — a szocia­lista társadalmi környezet, a döntő többségében pozitív családi nevelés, a mind haté­konyabbá váló honvédelmi nevelő munka hatására — hazánk, társadalmi rendünk védelmét tudatosan vállaiva vonul be a néphadseregbe, fegyveres erőinkhez. A ki­képzésben tömegesen érnek el kimagasló eredményeket. A katonák tízezrei vesz­nek részt a szocialista versenyben, amely for­májában és célkitűzései­ben lényegében azonos az üzemekben örvende­tesen fellendülő moz­galommal, tartalmában pedig igazodik ahhoz, ami a katona köteles­sége. A versenyben támasz­tott igen magas követelmé­nyeket évente sok ezer ka­tona. több száz raj, szakasz, század teljesíti. KEDVES ÉLMÉNYEK A X. pártkongresszusnak mindennap megvannak a maga kedves epizódjai. Az, ami csütörtökön délelőtt történt, talán mindegyiket felülmúlja. Tudott dolog, hogy az elnökség tagjai meghatározott idő­közönként váltják egymást az elnöki tisztségben, legyen a tisztség viselője miniszter vagy munkás. Kimagaslóan szép példája ez a pártdemokráciának. Tegnap délelőtt az első szünetig egy fiatal elvtársnő elnö­költ. Bejelentette a következő felszólalót, majd leült. Néhány perccel később valamit súgott Kádár elvtársnak, aki közte és Brezsnyev elvtárs között foglalt helyet. Kádár elvtárs el­mosolyodott és — engedve a kívánságr-ik — továbbította Leonyid Brezsnyevnek a két kis fehér lapot: autogram végett. A kedves epizód végül barátságos kézfogással fejeződött be. S mi ebből a tanulság? Azok a soros elnökök, akik még soha életükben nem viseltek ilyen magas tisztséget, nemhogy lám­palázzal nem küzdenek, de még arra is van gondjuk, hogy nagyszerű emlékeiket megtetézzék — például egy Brezsnyev- aláírással. A kongresszus szünetei is gazdag élményeket adnak. Ilyen­kor nem tömörülnek együvé a különböző megyék küldöttei, hanem elkeverednek egymással. Itt egy tábornok áll egy csoport közepén, amott Jánossy professzor tart rögtönzött kiselőadást, más helyen a külügyminiszter áll az érdeklődés középpontjában, kissé odébb pedig az ózdi hengerészt dicsé­rik szép felszólalásáért. E csoportokban természetesen ott találjuk a párt és kor­mány legfelsőbb vezetőit is, akik keresetlen, közvetlen sza­vakat mondanak a kérdezőknek, egyszerű emberek módján társalognak a küldöttekkel. Magam, mint a kongresszus egyik meghívottja, abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy néhány szót válthattam Losonczi Pál elvtárssal, az Elnöki Tanács elnökével. Arra kértem, nyilatkozzék két- három mondat erejéig a Déli Hírlápnak arról, miként véle­kedik a kongresszusi küldöttek munkájáról, felszólalásairól. Losonczi elvtárs a következőket mondotta: — A kongresszusi küldöttek felszólalásaiban általában érezhető az a konszolidált légkör, ami politikai és gazdasági életünket jellemzi. Jónak tartom, hogy fizikai dolgozók vetik fel: az eddig alkalmazott politikát folytassuk, s kívánják, hogy nagy határozottsággal, eréllyel cselekedjünk e politika érdekében. Ez a következő időszak fontos követelménye. Arra természetesen nincs idő, hogy megragadva a lehető­séget, az újságíró hosszabb nyilatkozatokat kérjen, hiszen alig kérdez, s alig kapja meg a választ, máris újabb kérdező akad. Az épület előcsarnoka, ahol a szüneteket tartjuk, élmény-fórumok színhelye, s kiegészítik e közvetlen beszél­getések által mindazt a nagyszerű eseményt, aminek egy héten át a kongresszusi teremben tanúi lehetünk. CSALA LÁSZLÓ Politikánk egyik lényeges vonása a békés egymás mel- .lett élés elve és gyakorlata, ami természetszerűleg együtt jár a gazdasági és kulturális kapcsolatokkal. Az imperia­lizmus azonban — mondotta —, nem adta fel a maga cél­jait, s ha a szocializmus erői — élükön a Szovjetunióval — rá is kényszerítik a békés egymás mellett élésre, annál fondorlatosabban törekszik az ideológiai fellazításra, nem utolsósorban a kultúra te­rén. Az ebből adódó felada­tokról szólva Aczél György aláhúzta, hogy mindenütt az eddiginél következe­tesebben útját kell állni minden fellazítás! kísér­letnek és erősíteni kell a marxizmus —leninizmus pozícióit a kul­turális életben. Ezt követően pártunk szö­vetségi politikájával, vala­mint az anyagi jólét növe­kedésével összefüggő ideoló­giai és kulturális feladatok­ról beszélt, majd a tudomány kérdéseiről szólva rámuta­tott : Korunkban a tudomány súlya és felelőssége rendkí­vül nagy és egyre növekszik. Kiemelte a továbbiakban, hogy kultúrpolitikai elvein­ken nem kell változtatni. Hangsúlyozta, hogy kulturá­lis életünk demokratizmusá­nak növelését továbbra is feladatunknak tartjuk, de az a figyelem és felelősség, amellyel párttagságunk a kultúra kérdéseit vitatta, még nagyobb felelősségre és mélyebb önvizsgálatra köte­lezi a kulturális irányítást. — A feladat: sokkal na­gyobb erővel, szervezettség­gel, tömegkommunikációs eszközeink lehetőségeinek . jobb felhasználásával azt tá­mogassuk, ami a népnek, a szocializmusnak — nagy és nemes céljainknak — legin­kább megfelel. Kiemelte, hogy a feladat teljesítéséhez jók, jobbak a körülményeink, mint bármi­kor. De ahogy társadalmunk fej­lesztésében mindenütt, itt is szükség van az odaadó, együttes mun­kára: a kultúra kibontakoztatásá­hoz minden alkotó erőt ösz- sze kell fogni. Bakk János, az Ózdi Kohá­szati Üzemek hengerésze. — Munkatársaimmal együtt mindannyian egyetértünk a párt eddigi politikájával — mondotta. — Egyetértünk azzal a célkitűzéssel is, hogy ez a politika, az eddigi utat töretlenül folytatva, a követ­kező időszakban még maga­sabb szinten valósuljon meg. A továbbiakban a szocialis­ta brigádmozgalom eredmé­nyeiről számolt be. Elmon­dotta. hogy az Ózdi Kohászati Üze­mekben már valamennyi munkaterületen gyökeret eresztett a szocialista brigádmozgalom. A vállalatnál 633 brigád, több mint tízezer tagja ver­senyez a hármas követel­mény, a szocialista módon dolgozni, tanulni és élni jel­szó szellemében. — Évről évre magasabb célt tűzünk magunk elé — folytatta —, amely a vállalat által elért eredményekben, a feladatok mind jobb megol­dásában le is mérhető. Pártunk és kormányunk azt kérte az országtól, hogy egy százalékkal növeljük a tervezett nemzeti jövedelmet. Mi célul tűztük ki — jelen­tette be —, hogy az ár­víz okozta károk pótlásá­hoz, a párt X. kongresz- szusának tiszteletére, ere­deti elképzeléseinknél 3 százalékkal adunk többet népgazdaságunknak. Ismerve eddigi eredményein­ket, arról adhatok számot, hogy ez a célkitűzésünk el­érhető. Szívesen adjuk, tud­juk, szükség van rá. Örömmel szólt arról, hogy a termelési tervek kialakítá­sában, az üzemi lehetőségek, tartalékok felmérésében és feltárásában, az igényes ex­porttermékek gyártásában, új gyártmányok bevezetésé­ben a szocialista brigádok munkájára számít a gyár ve­zetősége, aminek az eredmé­nye nem is marad el. A köz­vetlen termelési vállalásokon és azok teljesítésén túl — folytatta — mind gyakrab­ban és egyre nagyobb mér­tékben veszik ki részüket olyan általános társadalmi és politikai tennivalókból is, amelyek nem jelentik köz­vetlen feladatukat. Például kultúrparkot, járdákat épí­tettek, vagy a lakóházak épí­tésénél a szakipari és segéd­munkák elvégzéséhez nyúj­tottak segítséget. Ezeket a munkákat társadalmi megbí­zatásként látják el a brigá­dok. Felszólalása végén ifj. Bakk János az ózdi munká­sok kérését tolmácsolva el­mondta : szükséges, hogy az álla­mi kereskedelem jobban befolyásolja a szabad­piaci árakat, szervezzék meg jobban a munkások zöldség- és gyü- mölcsellátását. í mai tanácskozás Ma reggel 9 órakor foly­tatta munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa. A kongresszusi vita megkezdése előtt a dél­előtti ülés elnöke. Gáspár Sándor, rövid beszédben megemlékezett Engels Fri­gyes születése 150. évfordu­lójáról. A kongresszus mai vitájá­ban többek között felszólal Erdei Lászióné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke és dr. Horváth István, a KISZ Központi Bizottsá­gának első titkára. Felszóla­lásaikat holnap részletesen ismertetjük.

Next

/
Thumbnails
Contents