Déli Hírlap, 1970. november (2. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-23 / 274. szám
Irodalmi színpadok bemutatója Ügy ősz a Szinva-partoD, Kontrasztok Szombaton este fejeződött be a Gárdonyi Géza Művelődési Házban az e hónap elején kezdődött — Ősz a Szin- va-parton című rendezvény- sorozat. Befejezésül városunk két irodalmi színpadának bemutatójára invitáltak a fekete-sárga plakátok. „Miskolcon születtem, úgy érzem, mintha testvérem l^n- ne a város” — Ezekkel a szavakkal kezdődött a Földes Ferenc Gimnázium irodalmi színpadának előadása. A darabot diákok írták, s természetesen ők is adtak elő. Minden mondat megannyi vallomás volt Miskolcról. Ellentmondóak voltak ezek. Néhá- nyan csak a múzeumba illő villamosainkat, a városon áthaladó sok ezer ingázót és a poros utakat vették észre. Voltak olyanok is, akik csak a városunk szimbólumává vált avasi kilátót, a szépülő egyetemvárost és az új lakótelepeket látták. Mindegyik vallomásból kiérződött azonban, hogy azok a fiatalok, akik írták, szeretik és ismerik a várost, egyetértenek abban, hogy tenni kell érte, fel kell tárni szépségeit. Tóth Bertalan rendező-tanárnak sikerült megtalálnia az előadásmódban is a tizenévesek hangját. Merőben mást mutatott meg a városról az ÉÁÉV irodalmi színpada. Egy régi ősz hangulatát idézték fel — 1944. őszét. A legendás hírű MOKAN-komité Miskolcért vívott harcait mutatták be. Bár a produkció még nem volt teljesen kiforrott, de szuggesztív erejével sikerült megjelenítenie 1944. novemberének nagy tetteit. Szép László rendezése minden elismerést megérdemel, mert megmutatta, hogy felnövekvő munkásnemzedékünk kegyelettel őrzi apáik múltját. E. Á. Comenius emlékére Tudományos ülésszak Budapesten és Sárospatakon Comenius sárospataki munkásságára emlékezve, a Művelődésügyi Minisztérum, Sárospatak város Tanácsa, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar UNESCO Bizottság, a Magyar PedagóTurgenyev remekbe készült elbeszélésének, az Első szerelemnek magyarul beszélő szovjet tévéfilm-változatát holnap este mutatja be a Televízió. A filmváltozat megőrzi az eredeti mű hamvas szépségét, költőiségét, a fiatal diák első szerelmének reménykedő fájdalmát és végső tragikumát. A főszerepet egy pályakezdő fiatal színész, Vlagyim Vlaszov alakítja, az apa szerepében pedig a világhírű Innokentij Szmoktunovszkij (utoljára Dosztojevszkij Bűn és bűnhödé- sében a vizsgálóbíró szerepében láttuk a filmvásznon) nyújt felejthetetlen alakítást. giai Társaság és a Sárospataki Tanítóképző Intézet háromnapos tudományos ülésszakot rendez. Ennek megnyitására holnap kerül sor a Tudományos Akadémia nagytermében. Másnap a hazai és a külföldi tudósok Sárospatakra utaznak s este részt vesznek a tanítóképző intézet dísztermében rendezendő irodalmi—zenei esten, amelynek műsorát az intézet irodalmi színpada adja nagyobb részt Comenius műveiből. November 26-án délelőtt a városi tanács ünnepi ülésen emlékezik meg a világhírű pedagógus munkásságának haladó értékeiről, annak sárospataki fejezetéről, majd leleplezik Pátzay Pál művészi Comenius-szobrát. Délután a tanítóképző dísztermében folytatják a tudományos ülést. A budapesti és a sárospataki konferenciákon a magyar Comenius-kutatókon kívül mindazoknak az országoknak a tudósai is előadást tartanak, ahol élete folyamán Comenius hosszabb-rö- videbb ideig dolgozott, így Csehszlovákiából Josef Poli- sensky, Jiri Kyrásek és Josef Brambora, Lengyelországból Lukasz Kurdybacha, Berlinből Robert Alt, Bochumból pedig Klaus Schaller. Az évforduló alkalmából a pataki Comenius-emlékek- ből az Iskolatörténeti Múzeumban, a korszerű szemléltető eszközökből és a csehszlovákiai Comenius-iro- dalomból a tanítóképző intézetben kiállítást rendeznek. Ez utóbbinak az anyagát a Csehszlovákiai Pedagógiai Társaság küldte Sárospatakra. r Berek Kati KÖNYVESPOLC G. R. Taylor: Biológiai pokolgép Izgalmas feladatra vállalkozott a Medicina Könyvkiadó, amikor a magyar olvasók számára is hozzáférhetővé tette az angol könyvpiac egyik nagy sikerét, G. R. Taylor „Biológiai pokolgép” című munkáját. Ez a kötet mindenképpen rendhagyó siker. Szó sincs benne semmiféle kalandról, bőségesen áradó írói fantáziával kiagyalt bonyodalmakról, vagy bármi olyanról, ami a nagy írói rutinnal megírt sikerkönyveket jellemzi. A könyv mégis izgalmasabb, érdekfeszítőbb, mint egy kitalált történet vagy regény. A szerző ismerteti a biológiai és biomedikális (orvosbiológiai) kutatások legújabb eredményeit, a területen működő világhírű tudósok véleményét és állásfoglalását, a jövő fejlődésének egyes kérdéseit. nélkül folyik majd? Hogyan alakul életünk, ha az örökletes sajátságokat előre meg tudjuk határozni? Milyen lesz az emberek közötti kapcsolat, ha a magatartást különféle kémiai eszközökkel kedvünkre szabályozhatjuk és az ember szellemi teljesítőképességét szinte korlátlanul megnövelhetjük? Ki, hogyan és milyen elvek alapján határozhatja meg azt, hogy az ember milyen mértékig avatkozhat be önmaga megváltoztatásába és ki dönti el majd, hogy mi a jó, a kívánatos fejlődés és mi a káros? A technika elképesztő eredményeihez már hozzászoktunk. Vajon lesz-e lehetőségünk arra, hogy súlyosabb társadalmi megrázkódtatások nélkül megszokjuk azt is, hogy önmagunk, az ember fejlődésének lehetőségei is szinte korlátlanná váltak ? Ezek kétségtelenül rendkívül súlyos problémák, és mint G. R. Taylor „Biológiai pokolgép” című könyvében elemzi, néhányuk már a legközelebbi jövőben élesen és határozottan felvetődő kérdés, amelyre meg kell találni a választ. „A gondolkodás az emberi faj legnagyobb öröme.” Szép igazság. Meg kellene szívlelni azoknak is, akik nem szeretnek, vagy nem akarnak gondolkodni, de azoknak még inkább, akik nem hagyják gondolkodni az embert... A gondolat születésénél pedig nincs izgalmasabb. A rádió- vagy tévériportereknek sokszor van részük ebben az örömben. Hogy tegnap este Berek Kati vallott és így vallott magáról, abban nagyon nagy része van a riporternek, Tomka Juditnak. (Beszélgetni, elmondani a bennünk élő, de szavakká talán még soha nem fogalmazott érzéseket, gondolatokat, csak velünk azonos kvalitású és lelkületű társsal, társnak lehet.) A „riportalany” mindig válaszol valamire. Olykor nem is konkrét kérdésekre, csak egy-egy közbevetett szóra, egy kérdő vagy csodálkozó tekintetre. De a némán figyelő „befogadót” is meg kell győzni. Kérdezni — ezt a szakmában többnyire tudják — nehéz dolog. De hallgatni még nehezebb a riporternek. Sajnos, egyetlen „rosszul elhelyezett” monda- tocska is megtörheti a varázst. Nos, a tegnap esti portré- film olyan riporteri csúcsteljesítmény volt, amilyet csak ritkán élvezhetünk. Hogy időnként egy picit még így is zavart Tónikái (hálátlan szakma ez), az a Berek Kati szikrázó egyéniségének köszönhető. Mi fogott meg bennünket leginkább? A felfedezés, a megismerés nagyszerűsége, ahogyan ez a művész-asszony vállalva múltját, s jelenének mindig jó és rossz vonását — friss, tenni kész és képes fiatalságát, félelmét és szorongásait —, előttünk öntötte formába egész lényét. A Három arckép című so- rozot első adásában Horváth Teri páratlan epikáját, mesélő kedvét csodáltuk, most Berek Kati izzó drámaisága ragadott meg bennünket. A színpadi és az otthoni vallomások között (bár az egyik megírt, a másik megíratian szöveg) nem éreztem különbséget. A gondolatok egyazon hőfokon születtek. Mert a színész élete, élményei mindig megtermékenyítik a színpadi művet, s így van ez fordítva is. Csak sajnos, eddig ezt még nem tudták lefényképezni. (gyarmati) HÁROM ÓVÓNŐ A pokolgépet arra állítják be, hogy adott időben robbanjon. Találó a cím, mert a biológiai kutatás is napról napra halmoz fel olyan anyagokat, melyek adott időben, talán nem is nagy sokára, életünk egyes területein valóságos társadalmi robbanást okozhatnak, ha nem vesszük elejét és nem szorítjuk megfelelő korlátok közé azokat az erőket, melyek gondos társadalmi ellenőrzés nélkül beláthatatlan hatással lehetnek közel; jö- vőnkre. Milyen következményei lehetnek annak, ha sikerül megakadályozni az öregedést és az emberi élet tartalmát korlátlan időre meghosszabbítani? Elképzelhető-e az emberiség sex nélkül, és mi lesz, ha a szaporodás a férfi és a nő közvetlen részvétele — Ti kik vagytok? — kérdeztem meghökkenve a három vidáman nevető (mellesleg éktelen lármát csapó) nagylánytól egy nyár végi délutánon. Mi? — kérdezték vissza szintén meghökkenve, hogy azután kórusban feleljenek: három óvónő! Mindezt pedig a friss diplomás első büszkeségével, meg úgy, hogy még ők is kívülről hallották saját hangjukat és minősítésűket. (Az első néhány önminősítésnél csak az furcsább — persze jólesően furcsa —, mikor gyerek szájából hallja először az ember, hogy néni vagy bácsi, meg hogy „kezét csókolom’’.) Fává Erika, Csaba Gyöngyi és Molnár Katalin — mutatkoztak be. Most végeztünk a Szarvasi Óvónőképzőben, és mindhárman itt fogunk tanítani Miskolcon, a Bársony János utcai óvodában. Ennél alig volt több az életrajzuk. Azóta eltelt három hónap (fél mondat, de mennyi minőségi változás abban a rövid életrajzban!). Gyakran találkozunk, és mindig elhatározzuk, hogy leülünk és majd beszélgetünk. Hogy elmondják, ahogy az első „azért szorongva várjuk, hogy mi lesz”- töl már eljutottak a „most már sokat sejtünk és tudunk” bizonyosságáig. A futó találkozásokon túl kerestük is egymást, hogy legközelebb mentegetőzzünk: ne haragudj, nem érek rá. Tegnap is későn jöttem haza, holnap korán megyek, értekezlet lesz, barátok várnak. Ügy jöttek ide hárman, szorosan összetartozva, hogy mi ismerjük egymást, mindenki más idegen. És kíváncsian. Azt tudták, hogy ez már nem iskola, hozták az alig elmúlt diákélet élményeit, és várták az újakat, amelyek jócskán gyűltek. (Sokszor ■mintha több is lenne az új élmény, mint amennyit kíván az ember.) A napokban so-sok apróság között óvó néniként találkoztam velük. Harminc egynéhány (Gyöngyinek, a délutános- nak jóval több a „gyereke”) kicsi van a csoportjukban. A fantázia, a tudás kibontakoztatásához micsoda tág tér, és micsoda felelősség! — Tudod, ez már egészen más, mint a gyakorlat a képzőben — mondták. — Sokkal több egy csoportban a gyerek is, a felelősség pedig teljesen a miénk. — Erika lehajol, hogy tovább húzza a bizonytalan vonalat, megigazítsa az apró kézben a görcsösen tartott ceruzát, Kati terelgeti öltözni, kezet mosni a kiscsoportosokat, és úgy csak gyereket féltő és szerető ember néz a kicsikre, mint ahogyan Gyöngyi egy piszegő, síró csemetére, aki most van először oviban. Nem kell folytatni a beszélgetést. Estére fáradtak. (Sok minden kavarog egy-egy nyugodt percben az ember fejében. Tudom, hogy a legjobbat akartam, mégsem sikerült valami. Biztosan tapasztalatlan vagyok, de ezt a hibát még egyszer nem követem el. Ha meg sikerült, amit szerettem volna, nincs annál nagyobb öröm.) Ha a dolgok letisztultak, vagy még úgy frissiben, megbeszélik. A képző az emlékszel, az óvoda a van. A gyerekek, a szülők, a még mindig új környezet, a fiatal kezdőnek sokszor megfeszített munkatempó, a „felnőttek” magabiztos, gyakorlott okossága már nem tűnik riasztó ismeretlennek. De még mindig szorosan összetartoznak, mert együtt könnyebb. A segítő, szíves szó befogadására serény, okos értelem figyel. Es főként változik. Sokakon múlik, hogy mivé alakul. Most még felbecsülhetetlen érték. (makai) TOLVAJBANDA AZ ÉKSZERÜZLETBEN Tolvajbanda hatolt be egy londoni ékszerüzletbe. A rablók fejszenyelekkel agy- ba-főbe verték a tulajdonost és két másik személyt, majd 30 000 font értékű ékszerrel távoztak a tett színhelyéről. NEM ÖLT MEG SENKIT A Sharon Tate-féle gyilkosság Los Angeles-i perén Charles Manson, a hippibanda vezére, a védelem egyetlen tanújaként kijelentette, hogy „nem ölt meg senkit és nem utasított senkit gyilkosságra”. A vallomás után a többi vádlott — három lány — visszalépett a vallomástól. A tárgyalást november 30-ig elnapolták. KUTYADOLOG Dél-Vietnamban végrehajtott „dicséretes tetteikért” az amerikai hadvezetőség — mint később kitudódott — bronz csillag érdemrendre terjesztett elő két kutyát. Amint a dolog kiderült, az előterjesztést visszavonták. A nyomozást megindították, hogy kiderítsék, ki felelős a tréfáért. AGYONLŐTTE MAGÁT Agyonlőtte magát a 70 éves Clark Wiley, akit feleségével együtt korábban letartóztattak, mert 13 éves kislányukat csecsemőkora óta elzárta a külvilágtól. A gyermek lelkileg és fizikailag visszamaradottá vált. Wiley bírósági kihállgatása előtt követte el öngyilkosságát. BETÖRTÉK AZ AJTÓKAT Arthur Rubinstein, 83 éves világhírű zongoraművész és zeneszerző a spanyolországi Bilbao egyetemistáinak koncertet adott. A hangverseny- teremből kiszorult diákok betörték az ajtókat, hogy legalább kintről hallgathassák Rubinstein játékát. MAJOMINVÁZIÓ Több ezer majom árasztotta el a nigériai Otesega kisváros utcáit és okozott pánikot a helyi lakosság körében. Rövid időre teljesen hatalmukba kerítették a várost. Később kiderült, hogy a hívatlan honfoglalók árvíz elől menekültek ide a közeli dzsungelbői. A majmokat visszakergették az erdőbe. FEKETELISTÁN Az amerikai hajózási hatóságok 199 hajót helyeztek feketelistára azért, mert kubai kikötőbe futottak be. Ezek a hajók nem szállíthatnak az amerikai kormány által finanszírozott rakományt. SZAKADÉKBA ZUHANT Szakadékba zuhant egy zsúfolt autóbusz az argentínai Santa Fé közelében. 46 személy a helyszínen meghalt. A szerencsétlenség akkor történt, amikor a társasgépkocsi hídon haladt át, s a felhőszakadásban a sofőr nem vette észre a hídkorlá- tot. ÍTÉLET A Jugoszlávia Split bírósága egyévi fogházbüntetésre ítélte Grgo Sikiricset, a spliti Sveti Jovan kolostor rendházfőnökét nép- és államellenes röpiratok terjesztése miatt A katolikus pap három társa felfüggesztett börtönbüntetést kann*‘
