Déli Hírlap, 1970. október (2. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-16 / 243. szám
KI építene íel egy óvodát? A Papíripari Vállalat diósgyőri gyára csaknem kétmillió forintos költséggel új üzemi óvodát építtet — illetve csak építtetne. Az 50 gyermek elhelyezésére méretezett létesítmény kivitelezésére ugyanis idáig még nem akadt vállalkozó. A Miskolci Építőipari Vállalat is közölte a napokban a gyárral, hogy az óvoda felépítését még jövőre sem tudják vállalni. A papírgyárban jelenleg 350 — zömében kisgyermekes — nő dolgozik. Az óvoda szükségességét nem kell bizonygatnunk: az üzem területén levő régi, 30 férőhelyes óvoda már jó ideje kicsi, elavult. Hátha akad mégis egy építési vállalkozó az óvoda megépítésére? Zöld fenyő a csésze alján Gyár a hegyek között Nagyobb tárolóbunker, több szén Nemrégiben megírtuk, hogy a lyukóbányai TÜZÉP-tele- pen 6200 torma szénmegrendelés gyűlt össze. A Borsodi Szénbányáknál az illetékesek elmondták, hogy a közelmúltban bővítették a tárolóbunkereket. A rekonstrukciós munkálatok ideje alatt mindössze 150 tonna szenet tudtak adni a TÜZÉPtelepnek. Ez okozta a lemaradást. Most azonban már újra 2800 tonna szenet fejtenek ki naponta, amiből 300 —350 tonna mennyiséget küldenek a telepre. A rekonstrukciós munka során felújították a szénosztályozót is, az utóbbi napokban megjavult a Lyukóbányáról kiszállított szén minősége is. „Kihaló szakmák” Less-e kovács- és kádártanuló? A KIOSZ szerint a „kihalófélben” levő szakmákban az idén sem iskoláztak be fiatalokat. Pedig a kádár, lópatkolő kovács és a faesztergályos szakemberekre még egy jó ideig szükségünk lesz. Ugyanakkor a fiatalok képzése a jelentkezők csekély. száma miatt igen költséges. A kisiparosok október 25-ig jelenthetik be a KlOSZ-nál tanulótartási igényüket a jövő évre. Az eddigi bejelentések most sem biztatóbbak, mint a tavalyiak. A hegyközi kisvasút végállomásáról, Füzérkomlós felől jövet, magas hegyek közül bukkan elénk Hollóháza. Pár száz lelkes kis község, amelynek élete elválaszthatatlanul egybeforrt a 138 esztendeje működő gyárral. Köröskörül hegyek, erdők. Nemigen van hazánknak még egy üzeme, amelyet ennél szebb vidéken telepítettek volna. Valamikor holló... Roskatag, öreg épület fogad a falu elején. Ennyi maradt a hajdani gyárból. Üzemen kívül is van már, csak a múltra való emlékezésül hagyták meg. Valamikor holló volt a homlokzatán, s ez az embléma látszott évtizedeken át minden hollóházi kerámia alján. A fekete madár eltűnt az épületről, s azóta finom művű porcelánjaikat is picinyke lúcfenyő díszíti. Talán ipartörténeti szempontból is kár volt ezért a cseréért. A régi írások szerint, már 1809-ben is működött Hollóházán egy üveghuta, s amikor megszűnt, akkor építették a mai porcelángyár ősét 1832-ben. A feljegyzések arról is tudnák, hogy 1867-ben már 20 koronggal dolgozott az üzem, 1871-ben pedig egy 12 lóerős gőzgépet, 1880-ban egy agyagmalmot és újabb 10 korongot szereltek fel. E korszerű gépek segítségével az 1880- as években évi 640 ezer darab különféle kőedényt tudott előállítani az üzem. A nagy versenytárs: Herend Később megkezdték a finom majolikatárgyak gyártását is, amelyek a felhasznált agyag kitűnő minősége, a színek és minták érdekessége folytán igen kapósak lettek az egész országban. A felszabadulás után, a villamosítás elősegítésére porcelánszigetelőket készítettek, az utóbbi két évtizedben azBÉLYEGGYUJTÉS A XPVDSZ kulturális napok keretében jól sikerült bélyegbemutatót rendezett a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat bélyeggyűjtő köre „25 éves fejlődésünk a bélyegen” címmel. A bélyegbemutatót október 12-én 18 órakor nyitotta meg Nagy Lajos, a kör elnöke. A kiállításnak oly nagy volt a Vendég - napkeletről V% If* Vendéglátója meséli; ha repülőgépet lát, csaknem elsírja magát, nem szívesen gondol a hazautazásra. Et- sukó Seto, a huszonkét éves tokiói lány az útikönyvek és a három éve tartó levelezés' után, most két hétig személyesen ismerkedett a számára szinte megfoghatatlanu! távoli világgal, Magyarországgal. Miközben .beszélgetünk, idegen lép a szobába. Etsu- kó felpattan s apró, merev meghajlással üdvözli a rácsodálkozó jövevényt... Otthon, Tokióban mérnök egy hajógyárban, de bőröndjében magával hozta legszebb ki- monóját, a hozzá tartozó halcsontokkal. sok méteres szalagokkal. és a rugózó talpú saruval együtt. A társaságLesz elég szánkó, síléc, korcsolya Tavaly télen sokan panaszolták, hogy ném lehel szánkót kapni. A Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat téli felkészülése az idén már jóval alaposabb. A Tanáesház téri sportszer- r;oQ a főutcát boltban ezer lengyel, kétszemélyes szánkó várja a vásárlókat. A kis, háttámlás gyer- mekródliból is bőséges meny- nyiséget rendeltek. Ezen kívül a sílécek és a korcsolyák szállítása is folyamatban van. ban a világért nem szólna közbe, amíg férfi beszél. Egyszóval, meglepetéseink: kölcsönösek. Lelkendezve mesél élményeiről, a csipkéskúti ménesről, s bevallja, hogy nagyon félt a számára csaknem ismeretlen lovaktól, az egri várról, a borospincékről és a cigányról, aki a fülébe húzta az igazi magyar csárdást. Ereklyeként őrzi szerzeményeit, a hímzett népművészeti párnákat, térítőkét, miközben mi, az ózdi fiatalembernek — vendéglátójának — ajándékozott igazgyöngyöt csodáljuk. A halk szavú, apró japán lány újra és újra elmondja esetét a lakás- és szekrénykulcsokkal, amelyeknek funkcióját a hosszas magyarázat után sem igen tudta megérteni, s nem kevésbé csodálkozott, amikor uborkasalátát tálaltak a vacsorához. Etsukó kisasszony ettől függetlenül, néhány nap alatt megkedvelte a töltött káposztát, amelyet evőpálcikák híján két, hallatlanul ügyesen összefogott villával Cogasztott el. Az a gyanúnk, hogy nem annyira a fűszeres, zsíros és a japán ételektől ugyancsak távol eső magyar specialitás nyerte meí ennyire tetszését, hanem — amint ezt szavaiból kivettük — a vendéglátó emberek iránti szeretet és tisztelet, sőt csodálat. „A magyar emberek temperamentuma, közvetlensége, örökös jókedve számomra valóban csoda — mondja, azután elpirulva hozzáteszi — nálunk sokkal melankó- likusabbak a férfiak.” Etsukó Setó, a japán mérnöknő —, aki olyannyira magában őrzi népe évezredes szokásait, hogy egy véletlen eltört pohár miatt tóidig hajolva kér bocsánatot —, íogadkozik, hogy tavasszal újra eljön Magyar- országra. P. E. sikere, hogy a rendezd bizottság kénytelen volt a nyitva tartást meghosszabbítani. * A Miskolci Városi Bélyeggyűjtő Kör október 18-án, vasárnap 11 órai kezdettel tartja meg az SZMT-székházban levő összcjö- veteli helyiségben a sorsolással egybekötött negyedik negyedéves taggyűlését. Tájékoz- ' tatást kapnak a kör tagjai az elmúlt negyedéves munkáról, illetve a vezetőségben is változtatást kívánnak végrehajtani. • >\y,. - . ’ Nagy sikere volt a londoni Philympia ___ bélyegki állításnak, mely a FEP védnöksége alatt zajlott le. Ez alkalomból három bélyegből álló sort bocsátott ki az angol posta. Az egyiken a világ legelső bélyege: az angol 1840. évi, fekete színű 1 pennys, a másodikon az 1874. évi zöld színű 1 shillinges bélyeg szerepelt, amely az első angol dom- bomyomású bélyeg volt, a harmadikon pedig az 1855. évi kár- minszínü 4 pennys, az első könyvnyomással készült angol bélyeg szerepel. Valamennyi bélyeg a ..bélyeg a bélyegen” motívumhoz tartozik, így igen nagy az érdeklődés irántuk. Szovjet csellista kitüntetése Az angol Királyi Filharmónia Társaság arany emlékérmet adományozott Roszt- ropovicsnak, a nagy szovjet csellistának, az egyetemes zeneművészetben betöltött szerepe elismeréséül. Ezt az emlékérmet eddig olyan neves zeneszerzőknek nyújtották át, mint Arthur Rubinstein. Brahms, Rahma- nyinov, Sibelius, Prokofjev és Sosztakovics. Tib az üzemi baleset a tsz-ekben Nemrégiben a Borsod megyei Tanács mezőgazdasági osztálya .felmérést készített a borsodi tsz-ekben előforduló üzemi balesetekről. Tavaly 13 halálos baleset történt a megye tsz-eiben, míg az idén eddig már 15. A szomorú statisztika szerint, a balesetek oka leggyakrabban a gondatlanság és a figyelmetlenség, és az, hogy a balesetvédelmi óvó rendszabályok tanítására nem fordítanak kellő gondot a mező- gazdasági üzemekben. tán teljes mértékben áttértek a finom porcelánedények és dísztárgyak előállítására. Gyönyörűek, művészi értékűek a holióházi porcelánok. Avatatlan szem aligha tudná megkülönböztetni őket nagy versenytársa, Herend remekeitől. Vitrinekben őrzik a múltból fellelhető és az újabb időkben gyártott kerámiákat, díszes porcelánokat. Mintha a hegyközi erdők virágai költöztek volna a nagy múltú gyárba, az üzem iparművészei és fiatal tanítványaik olyan tökéletesen odavarázsolták ecsetjeikkel e csodálatosan szép vidék megkapó természeti pompáját a vázákra, dísztárgyakra, teás-, mokkás- készletekre. Félezer tonna áru A hazai piac ellátásán kívül, a világ minden tájáról kap megrendeléseket a gyár. Szükségessé vált tehát a korszerűsítése, bővítése. Több mint 100 millió forintos beruházással, hatalmas, új üzemházat, benne masszamalmot, korongozót, festődét létesítettek. Befeje- ték már három gáztüzelésű alagútkemence építését, s kettőnek a munkálatai még folyamatban vannak. Ezekben előégetik, zsengézik, majd készre égetik a nyers árut, s ilyen módon az eddigi 200 helyett, évi 500 tonna porcelánedényt és díszműárut tudnak majd előállítani a megfiatalított Hollóházi Porcelángyárban. Nem feledkeztek meg a gyár dolgozóiról sem. A modern szociális, kulturális létesítmények mellett, nagyon szép, kétemeletes irodaházat és összkomfortos, lakásokat építettek nekik. Olyan családok élnek a községben, amelyeknek tagjai évtizedek óta itt dolgoznak. A Kertész, Steiner, Miki, Odrobi- na. Tokár családokban nemzedékről nemzedékre száll a kerámiakészítés tudománya. KOPECZI JANOS Búza téri benzinkút Átadás: 24-én Az ÁFOR új, Búza téri töltőállomásának műszaki átadása a hét elején megtörtént. A Közlekedési Építő Vállalat gyors munkájának köszönhető, hogy a kilenc- oszlopos benzinkutat október 24-én átadhatják a forgalomnak. Az éjjeli-nappal üzemelő töltőállomást extra- üzemanyag-választékkal látják el. Bezártak a csónakázótavak Üresek a tapolcai, lillafüredi parkok. A SZOT-üdülő- kön kívül, senki sem háborgatja az üdülőhelyek csendjét. A Miskolci Vízművek még október elején megszüntette a csónakázást Tapolcán. Az MHSZ kezelésében levő Hámori-csóinakház azonban csak a múlt héten zárt be, amikor négy napon keresztül már nem akadt egyetlen csónakázó vendég sem. jjc Pincér! Két pohár vizet és egy konzervnyitót kérek! (A L’Euoropeo karikatúrája.) Hogyan állapítják meg a J demográfusok tudományos hitelességgel évmilliós, évezredes vagy akár évszázados őseink átlagéletkorát? Elsősorban csontvázleletek alapos elemzéséből. Érintetlen, összefüggő nagy temetőket tárnak fel a régészek s ezeket elemzik a demográ- | fusok. Minden embernek két életkora van: a kronológiai, amit születésétől kezdve, a naptári idő mutat, és a biológiai, amit szervezetének állapota jelent. Ezek általában egybeesnek, de nem egyszer alaposan el is térhetnek. A biológiai életkor lehet kevesebb is. több is, mint a kronológiai. A legnagyobb nehézséget az okozza a kutatóknak, hogy a csontváz a biológiai életkort jelzi, vagyis azt, hogy menynyire öregedett meg a szervezet, és nem azt, hogy valójában mennyi ideig élt. Mivel az életkörülmények hajdanán roppant mostohák voltak, az ősember szervezete már 20—25 esztendős korában olyan megviselt lehetett, mint manapság egy 50—60 évesé. A népességtudomány legújabb kutatásai szerint, az élettartam az emberiség története folyamán igen jelentősen emelkedett. A félmillió esztendővel ezelőtt élt, úgynevezett előember, majd az őket követő jégkori ember születése pillanatában átlagosan 14—15 év megélésére számíthatott. A maihoz képest egyébként kétszáz- szoros volt a csecsemő- és gyermekhalandóság. Százezer ősember közül legfeljebb egy-egy érhette meg a 45 esztendőt. Az első nagyobb változást az ókor eredményezte, amikor áttértek a földművelésre, az állatok háziasítására. A megtelepedett életforma, a szervezettebb társadalmi, gazdasági élet nagyobb védelmet nyújtott, elviselhetőbb életfeltételeket teremtett, ezt a kort nevezik a szakemberek az első demográfiai forradalomnak. Robbanásszerűen megnövekedett az átlagos életkor: 27—28 esztendőre ugrott, de aki a legveszélyesebb első két évtizedet, vagyis a húszesztendős kort túlélte, már 45—50 éves életre számíthatott. A korábbi életkori jellemzők szinte változatlanul megmaradtak az egész középkorban, sőt az újkorban is, majdnem a múlt század végéig. Az átlagos életkor- dédapáink korában 45—50 esztendőre emelkedett, és lényegében így is maradt napjainkig. Most éljük viszont a második demográfiai forradalmat, ismét ugrásszerű a változás: a férfiak átlagos éveinek száma már 70—72 esztendő, és a nőké — a történelem során első ízben előzték meg a férfiakat — átlagosan 75 évre emelkedett. Meddig élt az ősember?
