Déli Hírlap, 1970. október (2. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-12 / 239. szám

Elutazott a csehszlovák nőküldöttség Ma elutazott Miskolcról a csehszlovák országos fogyasz­tása szövetkezet nőbizottságá­nak háromtagú küldöttsége, amely a MÉSZÖV vendége­ként szombat reggel óta tar­tózkodott városunkban és el­látogatott a megye több hely­ségébe is. A delegációt Wio/i- tova Furzie, a nöbizottság elnöke vezette, tagjai Svobo- dova Anna, a csehszlovák kisipari szövetkezetek orszá­gos titkára és Vlakóvá Mar­git, a kassai kisipari szövet- keretek vezetője voltak. A vendégeket Csege Géza, a MÉSZÖV elnöke fogadta, majd dr. Lón ti Györgyné, az Országos Szövetkezeti Nőbi­zottság elnöke, s Bonla La­josáé, a megyei pártbizottság munkatársa kíséretében szom­bton Mezőkövesdre látogat­tak, ahol Harmosi Imre, a helyi áfész elnöke tájékoz­tatta őket a szövetkezeti dol­gozók életéről, munkájáról. Ezt követően megtekintették a Matyóházat és a Matyó­múzeumot. Szombaton dél­után a miskolci áfész vendé­geként a többi közt a nem­rég létesített Szuperett for­galmát tanulmányozták, teg­nap pedig Sárospatakon jár­tak. Tíz XX-es kocsi lesz Miskolcon A Volán jelenleg három Zasztava típusú, XX-es rend­számú, vezető nélkül bérel­hető kocsit üzemellet Mis­kolcon. Az autók állandóan egy-két hónapra elő vannak jegyezve. Jövőre a 3. számú Autóközlekedési Vállalat hét nyugati márkájú XX-es ko­csit vásárol. A nyári idegen­forgalmi szezonban e kocsik belföldi kölcsönzését várha­tóan szüneteltetik. * Most abba kell hagynom, termelési értekezletre megyek. (Az Urzica karikatúrája) Kétélü fegyver MISKOLC EGY HETE Manzárdtető és üvesveranda A jelenkori magyar építészetről irt jegyzetében (Elet és Irodalom) Major Máté foglalkozik a maszek-lakóhazakkal is. ..Az ide tartozó épületek túlnyomó többségét nem építészek tervezik, és az eredmény — ez az építészetnek már nem is nevezhető valami — általában a modernség alászállását je­lenti a kispolgári ideálok világába" — állapítja meg. Fel­hívja a figyelmet arra is, hogy nemcsak csúnyák, hanem ész­szerűdének is a magánházak, túlzott építőanyag-, valamint közműszükségletükkel nagy terhet rónak a társadalomra. Vajon csak a falusi pallérok — még jó. ha pallérok, s nem kontárok — által tervezett és épített házakra vonatkoztat­hatók Major Máté megállapításai? Mi a helyzet nálunk. Miskolcon? A közvetlenül érdekelteken kívül bizonyára kevesen tud­ják, hogy három évvel ezelőtt Magántervezési Szakértő Bi­zottságot hívtak életre a városban. Feladata, hogy segítséget nyújtson az elsőfokú építési hatóságnak a tervek elbírálá­sához. S a tervekkel szemben támasztott fő követelmények éppen azok, melyeket Major Máté hiányosságként említ: esz­tétikum, gazdaságosság stb. Nagy szükség volt e bizottság életrehivására. mert bár a tervezői névjegyzéken, az A-kategóriában sok kiváló építész, szerepel — akadnak közöttük Ybl-díjasok is — a magán- házak többségét a C-kategóriába sorolt technikusok tervezik. Vajon miért? Hiszen a tervezési díjban nincs lényeges kü­lönbség. Azért, mert a C-kategóriás tervezők könnyebben hajlanak arra, hogy kiszolgálják az ízléstelenséget. És itt álljunk meg egy szóra. Talán nincs még egy művé­• • Ünnepi csillagász- ülés A csTHagáezati hetek alkal­mából a miskolci csillagá­szati szakkör október 14-én ünnepi ülést tart. Az ülés után A szovjet űrkutatás 10 éve című filmet vetítik le a szakkör tagjainak. Ki a városi lakos? A különböző országokban egészen különböző lélekszá­mú településeket tekintenek városoknak. A skandináv or­szágokban például már a 200—300 lakosú településeket is a városokhoz sorolják, az Egyesült Államokban leg­alább 2500, Indiában 5000 la­kosnak kell élnie egy lakó­településen, ahhoz, hogy vá­rosnak tekintsék. Ezért az ENSZ demográfusai megálla­podtak, hogy mindenütt azt a lakosságot tekintik városi lakosságnak, amely 20 ezer vagy ennél nagyobb lélek­számú lakótelepülésen él. Vetélkedővel zárolt a OVIN eseménysorozata Szombaton este. az LKM ifjúsági klubjában a Ki tud többet egymásról? című ve­télkedővel zárult a Diósgyőri Vasas ífjúmunkásnapok ese­ménysorozata. A fiatalok fel- készültségét alaposan próbára tevő vetélkedőn az LKM versenyzőinek a Diósgyőri Gépgyárral, a D1GÉP ver­senyzőinek a Lenin Kohá­szati Művekkel kapcsolatos kérdésekre kellett választ adniok. A versenyt a kohász­fiatalok nyerlek 50:40 arány­ban. Az otthontól \ az állami gondozásig — Nem akarjuk, hogy lá­nyunk afféle” legyen. Azért jöttünk el a feleségemmel ide a gyámügyre — sajnos, az a... azon nem fog a szó, hiába akartuk őt is elhozni — szóval úgy határoztunk az asszonnyal, hogy tessék tő­lünk a 16 éves lányunkat ál­lami gyámságba átvenni. — De miért? Ragályos be­teg önök közül valaki, vagy a lakásuk nem megfelelő? — Nem vagyunk mi hekti- kások és két rendes szobát lakunk. — Akkor miért akarják ál­lami gondozásba adni a ma­holnap már eladó lányukat? — Éppen azért! — Hogyan? — Mert eladó. Nagyon ka­pós lett az utóbbi időben. Nem bírunk vele. kérem. Csak a fiúk... A szüleit meg kineveti. Egyszóval... Szakítsuk meg a rekonst­ruált párbeszédet néhány adat kedvéért. Jelenleg Mis­kolcon 400 állami gondozott gyerek van. A gyámügyi ha­tóság az elmúlt 5 évben százzal több esetben élt jo­gával, mint azelőtt. A gyere­kek eltartására a tanács fél­millió forintot fordít évente. Anyagi, erkölcsi és egészség- ügyi okok teszik szükségessé a fiatalok gyámság alá he­lyezését. A gyámügyi elő­adók gondosan mérlegelve hozzák meg döntésüket első­fokon a kerületekben, mely elkji a városi tanácson lehet fellebbezni. Pro és kontra. Vannak olyanok, akik nem akarnak megválni gyerme­küktől, de akadnak olyanok is, akik ezúton szeretnének megszabadulni a gondtól és a felelősségtől. Miként a fen­ti házaspár. Az esetet ter­mészetesen megvizsgálták, meghallgatták a 16 éves lányt is, és kiderült: a helyzet közel sem olyan súlyos, mint a szülők lefestették. Kérésü­ket elutasították. Mire fel az apa azzal fenyegetőzött, hogy őket — mármint a gyámügyet, az államot — te­szi felelőssé az esetben, ha lányánál megtörténik a baj.... A helyzet tragikomikus, de a íelelősség-áthárítók hely­zete legtöbbször az. Hiszen itt is a tartalom és forma egymás nem fedéséről van szó. Formailag szülők, tar­talmilag nem tudnak felnő­ni feladatukhoz. Bőven akad ilyenekre példa a gyámügyes aktái közt. Sajnos, az is be­bizonyítható, hogy sokan a gyermekükhöz ragaszkodók közül lényegében csak a for­mához ragaszkodnak. A legelszomorítóbb mégis azok példája, akik saját szü­lői felelősségüket nemcsak áthárítják, például a gyerek­re, de számon is kérik rajta. Veréssel, a szadizmus hatá­ráig. „öntudatukat” az ital szabadítja fel leginkább. |gy fordulhat elő olyan eset, mi­kor a kiskorú a gyámügyes­hez menekül és maga kéri állami gondozásba vételét. A gyámügyi előadó egy­szerre képviseli az állam és a gyermek érdekét, amely végső soron egybe esik. Fel van vértezve az eléggé el nem ítélhető próbálkozá­sokkal szemben, s adott eset­ben azok ellen fordítja visz- sza a fegyvert, akik a legfe- lelőtlenebbül hadonásznak a felelősség fogalmával. Szá­mon kéri rajtuk az elmulasz­tottakat — jogi úton. És ez alól már nincs kibúvó. NY. SZ. szét, melynek olyan sok botcsinálta szakértője lenne, mint az építészet. Az építtetők nagyon gyakran egy kockás papírra maszatolt tervvel keresik fel a tervezőt, úgy vélve, hogy ha ugyanezt szebben megrajzolja, akkor már eleget is tett köte­lezettségének. A laikus óhajok persze nem többek, mint pri­mitív másolatai a hasonló hozzáértéssel készített régi, man­zárdtetős, üvegverandás, oszlopokkal ékes villáknak. Az alacsonyabb kategóriába sorolt építész pedig — tiszte­let a kivételnek — hajlandó mindenben kiszolgálni a meg­rendelőt, még akkor is, ha látja, mennyire ésszerűtlen a kí­vánsága. Azaz: csak hajlandó volt. Három év óta ugyanis szigorú rostán esnek át a tervek. Az öttagú bizottság tagjai kivétel nélkül nagy gyakorlattal rendelkező szakemberek, s érdektelenek lévén, következetesen érvényesíthetik a mai kor követelményeinek megfelelő építészeti elveket. Ha kell, akár többször is visszadobják a kifogásolható ter­vet. És ezzel elsősorban az építtető érdekét szolgálják, hiszen előfordul, hogy a tervben 70—80 százalékkal magasabb építő- anyagszükséglet szerepel, mint kellene. Ha csak néhány négy- zetmétert faragnak le az alapterületből — például a ház ol­dalához ragasztott suta üvegveranda kiiktatásával — máris 10—20 ezer forinttal csökken az építési költség. A bizottság tagjai azt vallják, hogy népnevelői tevékeny­séget is folytatnak. Nincs ebben semmi túlzás, hiszen korunk egyik legdinamikusabban fejlődő művészetét népszerűsítik, szorgalmasan nyesegetve a vadhajtásokat. Nem is eredmény nélkül. Kezdetben a tervek 50 százalékát kellett korrigálniuk, vagy visszadobniuk, ma azonban már jóval kevesebb akad fenn a rostán. BÉKÉS DEZSŐ Washington helyett — Kecskeméten Vasárnap Kecskeméten megkezdte munkáját a .VI. nemzetközi konzervipari kongresszus. Este az Arany- homok-szálló különtermében ülést tartott a CIPC, a kon- zervgyártók állandó nemzet­közi bizottsága. A szervezet 25 éves működése alatt a ha­todik kongresszusát tartja, ezúttal nem Washingtonban hanem — Kecskeméten. A bizottság 9 tagországának képviselői — köztük hazánk delegátusai — megvitatták a kongresszus négynapos prog­ramját. a publikációk téma- iát. A kongresszusra. amely hétfőn folytatja munkáját, a nemzetközi bizottság tagálla­main kívül 16 ország küldte el megfigyelőit. Bátor szívű asszony volt... A kortársfik emlékei tetteket idéznek, ab­ba a korba vezetnek el. amelynek hősi küz­delmeiből — amíg Miskolcon élt és dolgo­zott — jelentős szerepet vállalt Madarász Emilné, Schőnbrvnn Irén, a mozgalom hős­korának egyik nagyszerű, bátor résztvevője Fájdalmasan megrendítő a hír, hogy nincs többé. Hetvennégy éves korában hunyt el. a mindig szerény, d.e bátor szívű asszonv aki ötvennyolc esztendőn át hűségesen és tevékenyen szolgálta a dolgozó népet a pár! katonájaként Itt született Diósgyőrben. Édesapja a köz­ség tanítója volt. Lánya cipőfelsőrész-készítő tanuló lesz. Alig szerzi meg a segédlevelei, belép a Szociáldemokrata Pártba és a Bőr­ipari Munkások Szakszervezetébe. A Ta­nácsköztársaság idején a Kommunista Párt tagja lesz. Fiatalon elkötelezte magat a mozgalom­mal, amit élete végéig hűségesen szolgál;, így emlékezik rá Oszip István, a diósgyőri munkás, a veterán, aki a felszabadulást kö­vetően a város alispáni tisztét is betöltötte. — Többnyire értekezleteken találkoztunk. Elsősorban a nőmozgalomban tevékenyke­dett, vezetőségi tag volt. mindig tettreicész. Jókedélyű, a legnehezebb helyzetekben is derűt sugárzó elvtárs. Fáradhatatlanul dol­gozott. A Nőmunkás című lap terjesztésében, a nőnapok megszervezésében, bármilyen fel­adat végrehajtásában példát mutatott. Fő­ként Miskolc területén dolgozott, de hoz­zánk Diósgyőrbe ;s el kijárt. A Tanácsköztársaság idején a munkásta­nács tagja lett. amelynek képviseletében részt vett az első országos nőmunkás kong­resszuson. Az ellenforradalom győzelme után egy ideig még Miskolcon élt. Amikor Hor­thy politikai rendőrsége a nyomára buk­kant, kényszerűségből, de fájó szívvel búcsú­zott a várostól, a szülőföldtől. Az Egyesült Államokba került, ahol cipőgyári munkás­ként élt. Innen egy munkáscsoport tagja­ként a Szovjetunióba ment, ahol megala­kították a kahovkai mezőgazdasági kommu­nát. amely ma állami gazdaság. A Szovjetunióban találkozott az ott élő Madarász Emil költővel, akinek a felesége lett. Moszkvába költözött, ahol először a pá­rizsi kommünről elnevezett cipőgyárban, majd az idegen nyelvű könyvtárban dolgo­zott. A felszabadulást követően. 194ö-ban (ért haza. Egy negyedszázados emigráció után itthon is könyvtáros volt. majd a Népszava, később a Szabad Nép rovatvezetője. Múltjáról, bátor tetteiről sohasem beszélt. Az ismerősök, a barátok is csak most tud­ják meg, milyen értékes munkát végzett a magyar nép szabadsága, a kommunista moz­galom érdekében. A kortársak és munkatársak, mindenki, aki ismerte őt. ma délben búcsúznak tőle a Farkasréti temetőben. TOIH FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents