Déli Hírlap, 1970. október (2. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-08 / 236. szám

Az Avas táncegyüttes nyolcadik külföldi útja Irány: Bukarest +: Az Avas táncegyüttes lányai kalocsai tánchoz készülőben. Szép a ruhájuk, szép a táncuk. A siker biztosan nem marad el Bukarestben sem. — Magdikám! A papucso­kat nem csomagoltuk be. Azokban úgyis végkimerü­lésig próbálnak, majd min­denki viszi magával a bő­röndjében. — Jó, rendben van, csak el ne felejtsék. Minden más együtt van? Igen, összecsomagolva, példás rendben glédába ál­lítva, útra készen áll a Ró­nai Sándor Megyei Művelő­dési Központ Kiváló együt­tes címmel kitüntetett Avas táncegyüttesének kellék- és ruhatára. A ruhák jó né­hány nappal előbb kelnek útra, hogy a leplombált lá­dák már a helyszínen vár­ják az október 15-én, csü­törtökön reggel Bukarestbe érkező táncosokat. — Nyáron Szegeden tán­colt egy román együttes, most viszonzásképpen men­nek a mieink — mondja Kováts György, a művelődé­si központ igazgatója. — A Román Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsától érkezett a meghívás Magyarországra a SZOT-hoz és a mi együtte­sünket küldik. Szép elismerése ez a ki­küldetés” a táncegyüttes tu­dásának, eddigi sikereinek. — A múlt hét végén kap­tuk a megbízást — mutatja a levelet Hancsárik Magdol­na, a művelődési központ művészeti előadója. — Na­gyon örülünk az útnak, az elismerésnek. Ez lesz az együttes nyol­cadik külföldi útja. Auszt­ria, Algéria, Csehszlovákia, kétszer Lengyelország és a Német Demokratikus Köz­társaság voltak az eddigi ál­lomások. Sok munka, sok iz­galom, sok maradandó él­mény. — Persze, hogy zsúfoltak ezek a napok, de mindig megéri. Szépek, emlékezete­sek az utak, amelyeket elő­készítenek — fejezi be a beszélgetést Kovács György. — A próbákon kívül elő­adás, filmvetítés lesz most is, mint minden külföldi út előtt. Ismerjék a gyerekek azt az országot, ahová men­nek. (makai) — Negyvenen megyünk összesen — folytatja Han­csárik Magdolna — egy tel­jes estét betöltő produkció­val. Bukarestben és több nagyvárosban lép fel az együttes. A tánckar, önálló számmal népdalénekes és a zenekar. Három Csík megyei, mező­ségi, kalocsai tánc, borsodi táncszvit, román férfitánc, régebbi sikeres és új pro­dukciók teszik próbára az együttes tudását A Dunától keletre Szülőföldem ez a táj... Két dűlő összefut, majd nekilendül egy széles kanyarnak, átöleli a búzatáblát, s mielőtt „kifutna a világból”, kettévág­ja a távoli dombokat. „Hol láttam ezt a tájat? Honnan isme­rem ezeket a ritkán nőtt fákat az út mentén és a dombo­kon? Miért vált más ritmusra szívem, amikor nézem ezt a dülöutat, amely úgy zuhant a világba, mint egy fáradtan le­ejtett kéz, amelynek hátán úgy türemlett a kocsikerekek vágta sánc, mint nagyapám parasztkezén a kígyósán csavarodó izom?” A hol..., hol..., kérdéseire kutatva emlékezetemben egyszercsak felmerült a Bükkalja egyik községének határa, ahol olyan nyújtott ívű hálmocskákban hullámzik a föld, mintha arra futna a nagy hegység egyre halkuló sóhajtása. Szülőföldem ez. Szülőföldemre ismertem egy olajképen. Szat­mári István egyik legújabb képén. Együttműködés Az egri Ho Si Minh Tanár­képző Főiskola és a VDK vinhi pedagógiai főiskolája nyolc év óta tart fenn szoros, baráti kapcsolatokat. Az együttműködés jegyében szer­dán művelődésügyi delegáció, utazott a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságba, Az egri testvérintézményt Szűcs László főigazgató és Somos János főigazgató-he­lyettes képviseli. Az emlékek elzsibbaszta­nak. Kiragadnak az időből. Néhány percre időfölöttivé tesznek a csendes melegű szobában. Aztán az alkotóra nézek. Igyekszem számba venni, mit tudok róla, hogy megfejthessem a képen és a gyermekkoromban látott táj találkozásának rejtélyét. „Tudom, hogy annak ide­jén egyik kezdeményezője volt a Hegyaljai Képzőművé­szek Kiállításának, hogy az Encsi Járási Művelődési Köz­pontban képzőművészeti kört alakított és vezetett egészen addig, amíg az anyagiak hiá­nya fel nem oszlatta, s hogy most tervbe vette: végigjárja a járás tsz-eit, művészettör­téneti előadásokat tartani a Agatha Christie 80 éves Témája: repülőgéprablás Agatha Christie, a krimi- regények koronázatlan angol királynője 1970. augusztus 15-én lett 80 éves, s ezen a napon jelent meg a nyolcva­nadik regénye. Az írónő el­mondta az újságíróknak, hogy legújabb regényének címe „A frankfurti utas”, s a témája repülőgéprablás. Amikor felhívták a sok munkája miatt csak alkalmi újságolvasó Agatha Christie figyelmét, hogy mostanában a lapok szalagcímeiből szin­te alig hiányzik a repülő­géprablás, a fehérhajú írónő . megjegyezte: — Nem tudom, van-e ennyire izgalmas az én re­gényem, de mentségemre szolgáljon, hogy sok hónap­pal korábban írtam. Az írónőről még megírták, hogy könyvei eddig 350 mil­lió példányszómban láttak napvilágot az elmúlt 50 év­ben. így érthető, hogy bár igen nagy szerzői jövedel­meket biztosított máris 27 éves Mathew nevű unokájá­nak és több közeli rokoná­nak, saját évi jövedelme szerzői jog címén még min­dig évi negyedmillió dollárt tesz ki. falvak lakóinak. S még va­lamit tudok. Hogy Viharsa­rok az első hazája” — soro­lom magamban, s az utolsó mondatnál megállók. Viharsarok. Onnan hozta magával a földdel küzdő em­ber szeretetét, s a földért küzdő ember harcos nyugta­lanságát. Viharsarok és má­sodik hazája, az abaúji táj szülte kedvenc színét, a bar­nát is, amellyel a megörökí­tett valóság, s önmaga lelké­nek oly határtalan és mégis sokfokozatú mélységét képes szemünk elé mutatni. Nézem1 kék szemét, ősz szá­laktól fakó világosbarna ha­ját, nikotintól megsárgult ba­juszát, s arcán az élet írását, a ráncokat, s próbálom meg­Az emberiség és a IX. szimfónia Beethoven kilencedik szim­fóniája — írja a francia l’Humanité — az ember jö­vőjébe vetett hitének kinyi­latkoztatása. Ezt fejezi ki a leghitelesebben a mű utolsó és egyben legismertebb része, amelyet az Öröm Himnuszá­nak nevezhetünk. (A magyar zeneirodalomban örömőda- ként emlegetik). Bizonyos, teszi hozzá a nagy tekintélyű kommunista lap, hogy a fiatal Beethoven­ben Schiller szövege ébresz­tette fel a lelkesedést, amely az Öröm Himnuszát létre­hozta. Beethoven még alig múlt húszéves, amikor meg­ismerte a német költőóriást, aki versbe foglalta „Az öröm­höz” című humanista hit­vallását és ebben fejezte ki hitét, hívta fel az embert, legyen saját sorsának irányí­tója — ne várjon megvál­tóra. Ez az eszme ugyanúgy megragadta Beethovent, aki­nek nagyságáról ez esztendő­ben ünnepélyesen emlékezik meg a világ. Ebben az esz­mében találunk rá nemcsak az igazi emberi hősre, hanem a felszabadítóra, arra a bi­zonyságra is, hogy az ember az, aki a saját jövőjét építi. — Nem hangsúlyozható eléggé, hogy Beethoven éle­tének legnehezebb szakaszá­ban is az erőt a nép életé­nek szívveréséből merítette, ugyanúgy, mint Bartók Béla a mi századunk legnehezebb időszakában, amikor saját népéből merítette az ihletet, hogy felülemelkedhessék a borúlátáson — teszi hozzá Max-Pol Fouchet, a méltatás szerzője, aki így fejezi be- „Vincennes-ben, a Beethoven tiszteletére rendezett ünnep­ségeken az emberek most meghallgathatták újból azt a művet, amely csakis az övék, az embereké, az Em­beriség (,.Humanité”)-é.” „Örök diákként hatott rám...” Kortársak Babitsról Az esztergomi városi könyvtár érdekes munkára vállalkozott: Babits Mihály halálának 30. évfordulójára — amelyről jövőre emlékez­nek meg — kiadják kortársai visszaemlékezéseit. Már öt esztendővel ezelőtt hozzáfogtak a visszaemléke­zések gyűjtéséhez. Gyergyai Albert, Bóka László, Bene­dek Marcell és mások, csak­fejteni, ki is ő igazán. A mű­vész-e — mert bár nincs ok­levele, én annak tartam —, vagy népművelő, vagy a vá­lasztott foglalkozását szerető ember. Mindhárom. Különös és ritka emberi ötvözet, aki nem választott, hanem egy­szerre vállalt mindent, hogy fokról fokra teljesítse élete- adta kötelezettségeit az elér­hető teljességig. Csak most térek ismét visz- sza a képhez. Csak most ér­tem meg, hogyan ismerhet­tem benne szülőföldemre. Csak most értem meg, mi ve­zette kezében úgy az ecsetet, hogy nyomán bárki szülő­földjére ismerhessen a Du­nától keletre. bíró Péter nem harmincán, foglalták írásba élményeiket. Füst Mi­lán így emlékezik: „A Nyu­gat első előadóestje volt a Royal Szálloda nagytermé­ben. Aznap ismertem meg őt, és máris azt gondoltam magamban: az embernek ilyennek kell lennie, mint ő... örök diákként, a gondo­lat, a szépség révültjeként hatott rám...” Gellért Oszkár, aki Babits 10 könyvét adatta ki a Nyu­gat könyvkiadójánál, többek között ezeket írja: „A fasiz­mussal szemben feladta a Tart pour Tart elvét, tudta, hogy protestólnia kell, hogy nem lehet hallgatnia, mert „vétkesek közt cinkos, aki néma”. És, ha megkésve is, József Attiláról is sejthette már, hogy a költészetnek mi­lyen nagyságát vesztette el benne a magyar és a világ- irodalom”. A kötetben közreadják azt a sírbeszédet is, amelyet Ba­bits Mihály özvegyének, Tö­rök Sophie írónőnek a teme­tésén mondott. Ortutay Gyu­lának azt az emlékezését közli majd a könyv, amelyet Babits Mihály halálának 20. évfordulóján, a Babits Em­lékmúzeum avatásán mon­dott. Közölnek majd azokból a levelekből is, amelyeket az évforduló alkalmából írtak Esztergomba Veres Péter, Csorba Géza és mások, köz­tük olyanok, akik személye­sen nem is ismerték Ba- bitsot. Reggelente a dél-olaszor­szági városok piacaira sza­márháton zöldséget és gyü­mölcsöt szállító parasztokkal együtt hónuk alatt összerak­ható asztalt és széket szoron­gató személyek tartanak egy irányban. Rövidesen kérel­mezők sokasága veszi őket körül. Az összerakható asztal tulajdonosa meghallgatja a soron levő ügyfél kérését, az­tán egy jegyzetfüzetbe fel­írja az ügyet. A kérelmezők áhítatos hallgatással, kíváncsian fi­gyelik a tiszta papírlapon szaporodó fekete betűket. Az úgynevezett társadalmi írno­kok, szerény díjazásért toll­bamondásra levelet írnak, kérvényt fogalmaznak stb. Annak ellenére, hogy Olaszország nem jelentékte­len sikereket ér el a tudo­mányos-műszaki haladás te­rén, a lakosság jelentős része kénytelen igénybe venni a középkor óta létező társa­dalmi írnokok szolgálatait Az ok: a legutóbbi (nem teljes) adatok szerint mint­egy négymillió olasz nem tud írni és olvasni. Szakértők véleménye szerint az ország északi részeiben 12 százalék, a déli részeken 27 százalék az írástudatlanok száma, mely olyan elmaradott vidé­keken, mint Basilicata és Molise, a 43 százalékot is el­éri! ZSOLDOSOK A BÖRTÖNBEN 38 guineai zsoldost tartóz­tattak le Gambiában, mert Seku To’uré elnök rendsze­rének megdöntésére szervez­kedtek. A letartóztatottak közül kettőt 2—2 évi. 33-at 9—9 hónapi börtönbüntetés­re ítéltek, egyet pedig fel­mentettek. KÉT FÖLDRENGÉS Két földrengés rázkódtat- ta meg Palermo környékét. A környező falvak lakosai pá­nikszerűen az utcákra ro­hantak, a földlökések nem okoztak kárt. FELGYÚJTOTTÁK A POSTAAUTÓT Reggio Calabriában me­gint sztrájkoltak tiltakozásul az ellen, hogy Catanzaro lett az újonnan létrehozott tar­tomány központja. A tünte­tők felgyújtottak egy posta­autót, amely felrobbant. A közeli épületek ablakai be­törtek. MEGFENYEGETTÉK Megíenyegjették azt az an­gol bírót, aki a minap élet­fogytiglani fegyházra ítélte egy londoni elnökhelyettes feleségének elrablóit. Az is­meretlen személyek kilátás­ba helyezték, hogy megtorlá­sul elrabolják a bíró felesé­gét. A Scotland Yard védő­őrizet alá helyezte a bíró, Sir Sebag Shaw londoni há­zát. ÁRADÁSOK Áradások pusztítanak Pu­erto Ricóban. Nem tudják még, vannak-e halálos áldo­zatok, de a károkat több mil­lió dollárra becsülik. A KUTYÁKKAL KERGETTÉK SZÉT A TÜNTETŐKET Kétszáz tüntető vette kö­rül azt a Pittsburgh! hotelt, ahol Agnew amerikai alelnök szállt meg. A vietnami há­ború ellen tiltakozó tömeget a rendőrök gumibottal, ku­tyákkal kergették szét. ESETLEG HAZATÉRHET A száműzetésben élő Pe­ron volt argentin államelnö­köt' meghívták, hogy vegyen részt Salvador Allende chi­lei államfő beiktatásán. A hírt a peronista mozgalom szóvivője jelentette be, hoz­záfűzve, hogy Peron esetleg az év vége előtt hazájába, Argentínába is hazatérhet. LEVELET KAPOTT A FELESÉG IS A Kanadában elrabolt an­gol diplomata felesége is ka­pott levelet az emberrablók­tól. Egy montreali postaládá­ba dobták be. Ebben megis­métlik követeléseiket és ha azokat nem teljesítik, habo­zás nélkül kivégzik Crosst. KÉMKEDTEK Algériában letartóztattak Í öt francia állampolgárt kém­kedés és felforgatás vádjá­val. Társadalmi írnokok Négymillió olasz analfabéta

Next

/
Thumbnails
Contents