Déli Hírlap, 1970. október (2. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-20 / 246. szám
BEFEJEZTE TANÁCSKOZÁSÁT A VÁROSI PÁRTÉRTEKEZLET Háry Béla elvtárs felszólalása Tisztelt Pártértekezlet! Kedves Elvtársak! Átadom a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üdvözletét. Ezzel egyidejűleg a Központi Bizottság köszönetét tolmácsolom Önöknek, Miskolc város valamennyi kommunistájának mindazért, amit a IX. kongresszus határozatainak végrehajtása érdekében tettek. Ugyancsak a Központi Bizottság köszönetét szeretném kifejezni azért, amit az elmúlt hetekben, hó- napokban végeztek a X. kongresszus előkészítése kapcsán, valamint a helyi és országos politikai célkitűzések kialakítása érdekében. Pártunk Központi Bizottsága, mint az irányelvek is rögzítik, elhatározta áz eddigi politika folytatását. Amit eddig végeztünk, alapjaiban a helyes politikai irányvonal megvalósítását fejezi ki. Minden tevékenységünk célja a munkásosztály, a dolgozó nép jobb élete. Továbbra is azon az úton járunk, hogy a pártdemokrácia, a szocialista demokrácia fejlesztése mind nagyobb mértékben bontakozzék ki az alkotó, kezdeményező tevékenység alapján. Mindenki a maga munkájával váljék hatékonyabb részesévé az építőmunkának. A Központi Bizottság az eddigi politika folytatását kérve tudja: a jövőben is lesznek olyan problémák és feladatok, amelyeket a társadalom fejlődése vet fel, s amelyek megoldásának módszereit a pártnak ki kell dolgoznia. Az elért eredmények hang- súlyozása mellett a továbbiakban kifejtette a szónok, hogy elosztani, jobban élni csak megfelelő gazdasági alapok megteremtésével lehetséges. A gazdasági alapok megteremtésében értünk el sikereket, amihez hozzájárul az az eredmény, amelyet a szocialista tervgazdálkodás útján elértünk. Előfordultak hiányosságok is. A kommunisták tízezrei országszerte szóvá tették, hogy nincs kihasználva minden lehetőség az értéket alkotó munka folyamatossá tételére. A munkafegyelmi problémák alapvető oka sokszor a gazdaságvezetők szervező munkájának a gyengesége. Azért nem tudja a munkás kihasználni munkaidejét, mert anyag, alkatrész, tervrajz, vagy valami más hiányzik. Olyan esetben, amikor ez már rendszeressé válik, olyan kihatása is van, hogy a gazdaságvezető nem mer fellépni akkor, amikor a dolgozó egy kicsit lazít. A piaci kapcsolatok helyes tanulmányozása mellett szükséges nagy figyelmet fordítani arra, hogy az üzemi szervezettség jobb legyen. Az is igaz, hogy nagyfokú a munkaerő-vándorlás. Ezzel kapcsolatban vannak olyan nézetek, hogy ezt központi, adminisztratív intézkedésekkel kell megoldani. A megoldás azonban az egészséges üzemi légkör kialakítása, az üzemen belüli szervezettség megjavítása. Sajnos, egy sor munkahelyen kifogásolható a bánásmód, az emberekkel való helytelen törődés, ami a munkaerő-fluktuációnak is oka. Amellett, hogy a gazdasági alapokat termelő munkában nagy a munkaerőhiány, ugyanakkor az is igaz, hogy a rendelkezésre álló munkaerőt nem használjuk ki megfelelően. Ennek okait elemezni szükséges és fontos feladat. A kongresszus a gazdasági vezetők iránt is sokkal nagyobb követelményeket támaszt majd. Szólni kell jövedelempolitikánkról is. E körül széles körű vita gyűrűzik. A kérdés nem új keletű, s teljes egészében a X. kongresszus sem old meg minden problémát. A kongresszusra kiadott irányelvekben olvashattuk a differenciált bérezés szükségességét és jelentőségét, azt az igényt, hogy a családi jövedelmek kiegyenlítésében is legyen nagyobb az előrelépés. Természetesen ez az elképzelés csak hosszabb távon valósítható meg. A IV. ötéves terv időszakában feltétlenül szükséges lesz bizonyos kategóriákban megjavítani a bérszínvonalat. A kispolgári szemlélet a a IX. kongresszus óta helyenként növekedett. A nyerészkedés egy sor vállalatnál megtalálható, indokolatlanul emelkednek az árak. Sok az ügyeskedő ember, tapasztalható az úrhatnámkodás, a túlzott reprezentálás. Ezek ellen általában, központi intézkedésekkel nem lehet fellépni, az effajta problémát helyileg kell megoldani. Igaz, a Központi Bizottság apparátusának hibájából nem léptünk fel eléggé határozottan a nagy népgazdasági károkat előidéző emberekkel szemben, például az építőiparban. Fent is vannak hibák. De minden szinten csak közös erővel lehet megoldani az ilyen jellegű problémákat is. Az eddig kialakított politikát folytatjuk tovább, de a feladat: harcoljunk jobban annak megvalósításáért, tisztítsuk meg a hibáktól ezt a politikát — fejezte be felszólását Háry Béla elvtárs, az MSZMP KB osztályvezető- helyettese. A felszólalók szavaiból a párt politikájával való egyetértés és bizalom csendült ki A pártértekezlet beszámolója, a határozati javaslat, s a szóbeli kiegészítések feletti vitára 42 küldött jelentette be hozzászólási szándékát, hogy egyéni és munkahelyi tapasztalataival gazdagítsa a tanácskozás munkáját. A felszólalók nagy felelősségtudattal beszéllek a gondokról és feladatokról, természetesen nem hallgatva cl a büszkeségre jogosító eredményeket sem. A felszólalók szavaiból a párt politikájával való egyetértés és bizalom csendült ki, azzal az igénynyel, hogy ennek a politikának a folytatása és megvalósítása olyan feladat, ami mindenkitől teljes értékű munkát követel. Faur József a DIGÉP pártértekezletének küldötte arról beszélt, hogy a város dinamikus fejlődése ellenére is nehézségek vannak a közlekedésben, az építőiparban, a szolgáltatásokban. Elmondotta: — Annak ellenére, hogy sokat javult a közlekedés, a forgalom igényeivel nem tud lépést tartani. A szolgáltatások sem fejlődnek megfelelően, és a közbiztonság egyes területein is lehetnének jobb eredmények. Még nagyon sok a tennivaló annak érdekében, hogy a fejlődés akadályait megszüntessük, amiben párttagságunk segítségére mindenkor lehet számítani. A továbbiakban arról szólt, hogy a bérből és fizetésből élő dolgozók sérelmezik: Budapesthez viszonyítva nálunk az árszint magasabb, a bérszint viszont alacsonyabb. A tanácsi és a szövetkezeti iparnál kedvezőtlen, hogy éppen azok a vállalatok maradtak le a fejlődésben, amelyek az alapvető közszükségleti cikkek és áruk készítésével foglalkoznak, valamint a szolgáltatásokat látják el. Közéletünkben is fellelhetők még nyugtalanító problémák — mondotta, majd a tanácsoknál és a különböző intézményeknél kialakult ügyintézéssel kapcsolatban kifogásolta: — A dolgozók elvárják: a hivatalokban úgy határozzák meg a fogadóórákat, hogyne kelljen valamely ügyes-bajos dolog elintézésekor mulasztani a munkából. Az oktatási reformot nem minden vonatkozásban sikerült megvalósítani. El kell ismerni: nem segítettük kellőképpen a munkásszülők gyermekeinek felkészülését a tanulásra. Beszélt a felszólaló a fizikai munka megbecsüléséről, és arról, hogy ne a munkások életszínvonalának növekedése legyen a legmérsékeltebb. Persze, a munkafegyelem megszilárdításában még az üzemekben is van javítani való: a munka termelékenységének növelésében jelentős feladatot kell teljesíteni. Koszti Lajos a Lenin Kohászati Művek pártértekezletének küldötte a gyár és dolgozóinak, kommunistáinak a tevékenységéről szólva elmondotta: sikeresen hajtották végre a IX. kongresszus határozatait. A jó munkát igazolják azok az elismerések, amelyeket a IX. kongresszus óta a vállalat dolgozói elértek. 1965-től minden évben kiérdemelték a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, ugyanakkor a IX. kongresszus tiszteletére indított munkaversenyben elnyerték a kongresszusi zászlót. A gazdasági reform bevezetésével kapcsolatban hangsúlyozta: — A vállalat tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a reform bevezetésére szükség volt. Ezzel kapcsolatban a legfőbb tapasztalatok a következők: termelési munkánkban előtérbe kerültek a tényleges szükségletek kielégítése, a gazdasági hatékonyságot biztosító intézkedések, az önköltség csökkentése, az anyag- és energiagazdálkodás, valamint a minőségi munka megjavítása. Hasonló feladatokat oldottunk meg a műszaki-technikai színvonal emelésében, valamint a bér- és munkaerő-gazdálkodásban. A gazdasági mechanizmus tapasztalatai azt igazolják, hogy az egyes szabályozók finomítása mellett sok olyan területe van vállalati tevékenységünknek, amelyet az érvényesülés érdekében jobban kell hasznosítani. Korántsem használtuk ki még mindazokat az erőforrásokat, amelyek a gyorsabb előrehaladást biztosítják. A gazdasági reform érvényesülésének egyik legfontosabb feltétele az üzemi demokrácia továbbfejlesztése — mondotta —, aminek érdekében az elmúlt években sokat tettünk, és az eredmények is biztatóak. Az is igaz viszont, hogy lassú az előrehaladás, sok még a formális vonás, és sokan nem értik még az üzemi demokrácia lényegét. Feltétlenül szükséges az is, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a vállalati belső tartalékok feltárására. Kammel Lajosné az I. kerületi tanács alap- szervezetének küldötte, a tanácsi munka korszerűsítéséről, annak szükségességéről beszélt. — A központi célok között szerepel — mondotta —, hogy az elvek következetesen érvényesüljenek, megvalósuljon a központi és helyi érdekek összhangja, az eddiginél jobban bontakozzék ki a helyi kezdeményezés. Ezután a tanácsok és a lakosság kapcsolatáról szólt. — Az államigazgatási dolgozók együttműködése, magatartása nagyban befolyásolja a város dolgozóinak közérzetét, termelési, alkotó kedvét. Éppen ezért időszerű az államigazgatási munka szakszerűségének növelése, továbbfejlesztése, hogy megszűnjön a közvéleményben jelentkező elégedetlenség a tanácsi apparátusokkal szemben. Hangsúlyozta, hogy a tanú-' esi munka pártirányításában új módszereket keresnek, amihez azonban kevés segítséget kapnak. Dr. Romvári Pál a Nehézipari Műszaki Egyetem pártértekezletének küldötte azzal kezdte felszólalását, hogy a párt vezető testületéinek kapcsolata az egyetem állami vezetőivel örvendetesen javult. Mindez növelte a pártirányítás érvényre jutását, ugyanakkor biztosította az egyetem állami vezetőinek önállóságát, növelte felelősségét. — Egyetemünk sikerrel oldotta meg a felsőoktatási reform legfontosabb célkitűzéseit. Az oktatási reform alapján képzett ifjú mérnökök százait bocsátotta az ipar és a kutatóintézetek rendelkezésére. Elért eredményeink mellett gondjaink sem hallgathatók el. Az eddigi évfolyamszintű oktatás helyett a kiscsoportos oktatást kell előtérbe helyezni, ami minőségi változást feltételez mind az oktatók felkészülésében, mind az eszközellátottságban. Az új, jellegükben eltérő feladatok a gép- és műszerberuházások gondosabb megtervezését, az erre fordítható keretek jelentős növelését igénylik. Az oktatással szoros összefüggésben napirendre tűzzük a fizikai dolgozók gyermekeinek egyetemi beiskolázását — mondotta. — Az egyetemi felvételi vizsga eredményessége érdekében fokozott segítséget kell nyújtanunk ahhoz, hogy a hallgatók elfogadható tanulmányi szintet érjenek el. Mindezek megvalósításához az egyetemi pártbizottság hatékonyabb munkájára van szükség. A feladatok határozott megfogalmazásán és igényes végrehajtásán kívül a középiskolák felelősségéről is szükséges szólni. Sajnos, a középiskolák többsége nem megfelelően képzett fiatalokat küld az egyetemre. A szónok ezután a tudománypolitikai irányelvekről, a kutatás lehetőségeinek bővítéséről beszélt, ami a kutatás közvetlen népgazdasági hasznát jelenti. Bakó Miklós a XVI. sz. Autójavító Váltalat pártalapszervezetének küldötte hozzászólásának bevezetéseként elmondotta, hogy párt- szervezetük is jelentős eredményeket ért el a IX. kongresszus óta, munkájával elismerést, tekintélyt vívott ki magának. Beszélt többek között arról is, hogy sok jogos kritika érte a vállalat tevékenységét. Elmondotta, hogy minden erejükkel a hiányosság felszámolásán munkálkodnak, majd arról szólt, hogy a pártszervezet és a gazdasági vezetők közötti kapcsolat jó. — A gazdaságszervezést — hangsúlyozta — helyesen tudtuk megvalósítani, annak ellenére, hogy az elmúlt négy év alatt a vállalat jelentős beruházásokat eszközölt, s nagyfokú műszaki fejlesztés és létszámnövekedés is volt. Vállalatunk szolgáltatóvállalat, évente 30—40 ezer ügyféllel van kapcsolatban, amiből adódik, hogy munkáját sokkal kritikusabb szemmel bírálják, jobban ki van téve a jogos, vagy esetleg jogtalan bírálatnak is. Pártszervezetünk továbbra is mindent meg kíván tenni annak érdekében, hogy ügyfeleink megelégedetten távozzanak, minél kevesebb legyen a kifogás szolgáltatásainkkal kapcsolatban. Sajnos, sok nehézséggel kell megküzdenünk. A vállalat több mint 20 éves fennállása óta soha nem volt annyira rossz az anyag- és alkatrészellátás, mint most. A szükségletnek csupán a 30 százalékát tudjuk beszerezni, a többit saját gyártással, külön megrendelésekkel igyekszünk pótolni. Balázs Sándorn c az Édesipari Vállalat pártalapszervezetének küldötte a gyár munkájával, a női dolgozók helyzetével foglalkozott. — Eredményeink annál is értékesebbnek tekintendők — mondotta —, mert olyan női dolgozókkal értük el, akik a háztartásból, vagy az iskolapadból kerültek hozzánk és váltak ipari munkásokká, szocialista brigádtagokká, s nem kis részük a gyár politikai nevelő iskolájában fejlődve lett a párt tagja. Az elkövetkezendő időszakban még nagyobb lendülettel kell dolgoznunk, maximálisan kihasználva lehetőségeinket és tartalékainkat, céltudatos gazdaságpolitikai szervező, nevelő munkával kell hatékonyabbá tenni tevékenységünket. Legnagyobb gondjaink abból adódnak, hogy a gyermeknevelés, a családi élet nehezen egyeztethető össze háromműszakos munkarendünkkel, amelynek megszüntetésére — egyelőre kevés reményünk van. Az 1968-ban bevezetett 44 órás munkahét enyhített valamit nehézségeinken. Az intézkedést dolgozóink örömmel fogadták. Ugyanígy nagy sikere volt a gyermekgondozási segély bevezetésének, amelyet viszonylag sok kismama vesz igénybe. A probléma akkor kezdődik, amikor három év után az óvodás korú gyermekek visszakerülnek a családba. Ilyenkor ugrásszerűen megnövekszik a három műszak alól való felmentési kérelmek száma. Ennek rendszerint nem tudunk eleget tenni. Emiatt a törzsgárda tagjai közül sokan elhagyták gyárunkat. Ilyen esetben elmennek még akkor is, ha 400— 500 forinttal kevesebbet keresnek, de olyan munkahelyet találnak, ahol egy vagy két műszakra kell járniuk. Viszonylag kevés azoknak a kismamáknak a száma, akik el tudták helyezni óvodában a gyermeküket. De még az ilyen dolgozóinknak sem lehet teljes az öröme, mert mindmáig nem sikerült megoldani, hogy az óvodai, illetve a bölcsődei nyitás igazodjék a reggel 6 órai műszakkezdéshez. Mi szívesen társulnánk valamely élelmiszeripari vállalattal, vagy vállalatokkal óvoda vagy bölcsőde építésére, ha erre megfelelő beruházási összeget kaphatnánk. Nagy László alezredes a városban szolgálatot teljesítő katonai alakulatok kommunistái nevében többek között a következőket mondotta: — Alakulataink becsület- 'tel teljesítik kötelezettségei^ két mind a harckiképzés, mind a hadműveleti szolgálat ellátása terén. Személyi állományunk nagy erkölcsi és politikai felelősséget érez a katonai kötelességek ellátása, a haza védelmére való felkészülés iránt Hivatásos állományunk magas fokú politikai öntudattal, meggyőződéssel, katonai, szakmai és technikai ismeretekkel rendelkezik, ami biztosítja, hogy a bevonuló fiatalok olyan nevelésben és felkészítésben részesüljenek, ami politikai és katonai feladataink ellátásához szükséges, örömmel mondhatom, hogy a városból és a környező falvakból bevonult fiatalok megfelelő felelősségérzetet tanúsítanak a katonai szolgálat iránt. Ebben jelentős szerepük van a területi párt-, KISZ- és társadalmi szerveknek, s nem utolsósorban a családi nevelésnek. Büszkék vagyunk arra, hogy fiataljaink korszerűen felszerelt és kiképzett hadseregben teljesítenek szolgálatot, amely a Varsói Szerződésben tömörült testvéri szocialista országok hadseregei sorában mindenkor kész a haza, a szocialista világrendszer védelmére. Nagy elvtárs a továbbiakban arról beszélt, hogy az alakulatok katonái jelentős sikereket érnek el a szocialista versenymozgalomban, minden harmadik katona elérte a „Néphadsereg kiváló katonája”, illetve a „Néphadse(Folytatás az 5. oldalon.)
