Déli Hírlap, 1970. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-15 / 216. szám

1 A diákéletmód megszervezése Az életmódra — talán nem kell ezt különösebben bizonyí­tani — elsősorban az egyén ismétlődő tevékenységformái jel­lemzőek. Ügy is határozhatjuk meg, mint az ismétlődő tevé­kenységek rendszerét. Egy társadalomban az életmód mintái adottak. Ezek a minták képezik az egyéni életmód megítélésének, értékelé­sének alapját. Természetes, hogy ezek az életmód-minták változnak, fejlődnek, s az is, hogy egyenlőtlen társadalom­ban a minták rétegek, osztályok szerint elkülönülnek. Minden közösség arra törekszik, hogy tagjai életmódját a közösség érdekeinek, értékelésének megfelelően befolyásolja. Az életmód kialakításában tehát a szűkebb közösség elvárá­sai (család, munkahely, spontán társulások) nagy súllyal je­lentkeznek. De érvényesülnek a „hivatalos” társadalmi el­várások is. Ezeket az elvárásokat az ifjúság felé döntően az iskola (később, vagy: munkahely) közvetíti. Természetesen alapvető hatásuk van — az elvárások rend­szere mellett — az életmód kialakításában azoknak az anya­gi és kulturális viszonyoknak is, amelyek között az egyén (a fiatal) él. S végül — de nem utolsósorban — az egyéni életmód meg­formálása függ magától az egyéntől is. Az egyénnek lehető­sége van arra, hogy anyagi és kulturális körülményeinek alapján és az elvárások figyelembevételével — viszonylag szabadon válassza ki azokat a tevékenységeket, amelyekből életmódját kiépíti. A diákéletmód ebben a láncban sajátos helyet foglal el; átmeneti életforma, amely valójában előkészület a felnőtt társadalomba való beilleszkedéshez. A tanulás időszaka egyúttal azoknak az ismereteknek és készségeknek az elsa­játítására is szolgál, amelyek egy későbbi (felnőtt) életmód kialakításához szükségesek. Ez az átmenetiség, a diákéletmódnak ez a kettőssége szá­mos feszültség, konfliktus, helyzet forrása lehet. Ez az élet és iskola közötti ellentmondás egyik vetülete, amellyel a ne- velésben-oktatásban mindig számolni kell. A konfliktus „kiküszöbölésének” egyik lehetséges módja: az iskola „leválasztása” az eleven társadalomról: egy herme­tikusan zárt, életidegen intézmény létrehozása. Ez az álmeg­oldás felmérhetetlenül káros: annak a jele, hogy az iskola (vagy a pedagógus) nem tudja (vagy nem akarja) teljesíteni feladatát. Még szerencse, hogy a modern nagyvárosi életfor­ma ennek a lehetőségét szinte kizárja. Reális lehetőség vi­szont — sajnos, nem csak lehetőség —, hogy az iskola a „ta­nultak” és a „tapasztaltak” konfliktusát nem tudja a diá­kokban feloldani. Már volt szó arról, hogy az iskola sok esetben nem képes megvalósítani a tanulók életének szervezését, irányítását, el­lenőrzését. A személyiségformálásban betöltött szerepe csök­ken: hiátus keletkezik, amelyet a legkülönbözőbb spontán hatások, élmények töltenek ki. A tudatos, a társadalmi el­várásoknak megfelelő személyiségformálósról való lemondás viszont olyan luxus, amelyet a társadalom nem engedhet megimagánafeá>antetlenül. ___ „Gsafc tiszta íbtfrásfe^T’ A Bartók-évtorcWó jegyében Elkészült Bartók három színpadi művének, A fából faragott királyfinak, A kék­szakállú herceg várának és A csodálatos mandarinnak színes tévéfilm-változata. „Gondolatok Bartókról’”' címmel a bajor tetewMöval? közösen forgatott a Magyar? Tv egy 50 perces «filmet,- melyben Bartókné Pásztory? Ditta zongoraművésznő isi közreműködik. Jelentős vál­lalkozása lesz a Televíziónak A Bartók-ősbemutatók nyo­mában című dokumentum­sorozat. Meixner Mihály, Czi- gány György 20—25 perces adásokban beszélgetnek töb­bek között Kálmán Oszkár­ral, Molnár Antallal, Szigeti Józseffel, Vásárhelyi titán­nal és Palló Imrével. Bartók és Kodály mun­kásságának egyaránt egyik legértékesebb része, amikor az ország legeldugottabb vi­dékein jártak, és népzenei gyűjtőútjaik eredményét hal­hatatlanná tették. „Csak tisz­ta forrásból” címmel újítják fel azokat a régebbi műsoro­kat, amelyek ezekről a gyűj- tőutakról szólnak. A szlovák televízióval kooperálva új részeket is felvettek a soro­zathoz. A Bartók Szlovákiá­ban című film színes és fe­kete-fehér változatban négy szlovák népdal születését, a Galántai táncok pedig Ko­dály azonos című műve szü­letésének körülményeit ku­tat i”. Az őszi Budapesti Zenei Hetek nyitó hangverseny­napján, szeptember 25-én, egyenes adásban közvetíti a Televízió a zeneakadémiai *“**&«*. o, ^*w'... .­★ A lengyel közönség Várhegyi Mártát. Mátyás Jenőt, Egerváry Klárát, Rózsa Tibort, Virágh Ilonát és Fehér Tibort ünnepli. Komáromi Éva és Makai Sándor — nekik is bőven jutott taps — úgy látszik, „takarásba” kerültek. Háttérben a Pallas-együttes. Ezer kilométer, tízezer néző Katowicéből jöttünk Jó reggelt kívánok! Tudom, hogy sokkal hatásosabb volna ehelyett a szokványos köszöntés helyett néhány lengyel mon­dat, dehát a három napból nem futotta mindenre. (Makai Sándor, népszerű színészünk szerint, a lengyel nyelvét, mi egyébként is csak tárogatóval tudjuk „beszélni”.) A köszön­tés azonban mindenképpen helyén való, mert reggel van most, azaz hajnal. Lapzártáig azonban van még néhány óra. Fürdésre sok, alvásra kevés, de a kliséüzemnek éppen ele­gendő, a déli fényképhez, s talán megszületik egy hevenyé­szett beszámoló is Nem egészen négy nap, több, mint ezer kilométer és tízezer néző. így summázhat­juk a Miskolci Nemzeti Szín­ház katowicá vendégjátékát. Ha azt is hozzá tesszük, hogy a hatalmas vajdasági város televíziójának jóvoltából még néhány millió néző is ízelí­tőt kapott a magyar művé­szek programjából, igazán elégedettek lehetünk. Furcsa, hogy a két előadás után csak néhány órával győződtünk meg róla, hogy voltaképpen mekkora sikert aratott a harminc tagú mis­kolci együttes. Vasárnap este Búcsúzik a nyár, s vele együtt a miskolci zenei esték egyik kedves színfoltja, az avasi hangverseny is. Két hét múlva tartják a záróhangversenyt, s ez egyben azt is jelenti, hogy a hangok sokszínű árja ismét a Nemzeti Színház és a Bartók terem falai közé kerül. De tegnap még a hangsze­rek királya szólt, az orgona, s az ódon templom patinás falai ezúttal is, mint már annyiszor, a nagy barokk óriás, Bach zenéjét visszhan­gozták. Peskó György neve nem is­meretlen az orgonamuzsikát kedvelők között. A jeles or­gonaművész két eredeti Bach- műben (h-moll prelúdium és fúga, c-moll partita), egy nagyszerű átiratban (Vivaldi —Bach: a-moll concerto) és Händel: g-moll orgonaverse- nyében bizonyíthatta felké­szültségét, képességeit. Műsorából leginkább a h- moll prelúdium lendülete, a c-moll partita variációi kö­zül a virtuóz harmadik és a muzikális hetedik, és az or­gonaverseny megoldása tet­szett legjobban. Ez utóbbi műnél éreztük leginkább, hogy nincsenek az előadónak sem technikai, sem zenei problémái — elmélyült, szép volt a lassú tétel. Kár, hogy az orgonistákat szinte már egységesen jellemző tempó­beli bizonytalanság Peskóra is érvényes. És ha már a tempónál tar­tunk, szólnunk kell a III. Brandenburgi versenyről, a koncert egyetlen önálló ka­marazenei számáról. Mura Péter — az est karnagya — lényegesen nyugodtabb, visz- szafogottabb előadásban szó­laltatta meg Bach művét, mint eddig bármikor. A Mis­kolci Kamarazenekar szólis­táinak így nagyobb lehető­sége nyílt a korrekt, zenei­leg helyesen értelmezett, szé­pen tagolt, de egyúttal ro­mantikusabb játékra. Külö­nösen a második gyors tétel­nél éreztük, hogy amennyit nyertünk a világosabb hang­zásban, annyit veszítettünk karakter dolgában. Egy lük­tetőbb, elevenebb előadásban a láncos versengés meggyő­zőbbnek hat. BARTA PÉTER ugyanis megtekintettük a Katowice medleftti Zaibrze-ben a gliw.icei operett-színház elő­adását. ( A magyar operettek rendkívül népszerűek Len­gyelországban .) A Luxem­burg grófja kitűnő előadásá­nak — erről nagyon kor­szerűen játszott és szceníro- zobt produkcióról külön is érdemes lenne írni — a len­gyel nézők nem tapsoltak olyan lelkesen, mint a mi Chorzow-parki show műso­runknak. Egyszóval a cigány muzsika, a nagyon rokon­szenves Pallas-zenekar a színház táncosai és a nyolc színész abban a monstre mű­sorban is előkelő helyet ví­vott ki, melyben 1500 lengyel és külföldi előadó bizonyí­totta. két napon át, szinte | reggeltől estig, tehetségét. Minderről részletesen be- * számol Lengyelország legna- 'gyobb munkásiújságja, az egy mdHió példányszámban meg­jelenő Trybuna Robotnicza. A sziléziai városban szep­tember 12-én és 13-án ezt a lapot köszöntötte, ünnepelte a lakosság. (A kommunista lap évről évre megrendezett ünnepén milliós tömegek se­reglenek a kultúra és a pihe­nés 620 hektárnyi gyönyörű parkjába.) Az elmúlt öt esz­tendő alatt kialakult ennek az ünnepnek a műsorstruk­• •• túrája, s az itt szereplő együttesek is évről évre visz- szatérnek. A miskolciak mostani sikere azt engedi sejtetni, hogy testvérváro­sunkba — ahol még néhány napig most is szívesen láttak volna bennünket — jövőre is ellátogatunk. Kétségtelen, hogy nálunk az utóbbi esztendőkben csökkent az esztrád műsorok ál-folyama. (Talán azért, mert a műfaj művelőit nem válo­gattuk meg elég jól.) A ka- towicei szereplés bizonyí­totta, hogy a jó ízléssel és megfelelő igénnyel összeál­lított műsorok nem marad­nak hatástalanok. A szellemes keretjáték — a műsor két konfaransziéja egy tehetséges lengyel kol­léga közreműködésével azon vitatkozott, hogy a magyaros hangvételű számok — vagy a modern tánczene érdemel-e inkább figyelmet — lehető­séget adott a színház művé­szeinek arra, hogy a közel­múltban játszott produkciók­ból felelevenítsenek néhány igen sikeres betétet. Így szín­házunk színvonaláról, törek­véseiről is sikerült vallani! Az ottani rádiót (természe­tesen interjú is készült a sze­replés után) az érdekelte leg­inkább, hogy mi a színház alapvető profilja? Így alkal­munk nyílt röviden kifejteni — az itthon sokat hangozta­tott — népszínházi koncep­ciót, mely nagyon tetszett a sziléziai szakembereknek. Most látom, hogy eddig még egyetlen nevet sem em­lítettem. Kérem nézzék meg ezt a színpadi képet. S hol­nap még folytatjuk .. . GYARMATI BÉLA A barátság múzeuma ! A világon egyedülálló mú­zeum a szófiai Bolgár—Szov­jet Barátság Nemzeti Mú­zeuma. amelynek kiállított tárgyai a két ország baráti kapcsolatait szemléltetik. A múzeumi anyagok több mint ezer évre visszamenően mu­tatják be a két ország gazda­sági, politikai és kulturális kapcsolatait, a- bolgár—orosz és a bolgár—szovjet barátság fejlődését. Több különgyűjte- mén.v is megtalálható itt, pél­dául egyedülálló rendelet- és éremgyüjtemény mindkét or­szágból. Külön teremben lát­hatók a Szovjetunió legkü­lönbözőbb részeiről érkezett ajándékok. Gazdag a fotódokumentá­ciós gyűjtemény is. Gondos elrendezésben láthatók azok a felvételek, amelyek a szov­jet hadsereg 1944-es bulgá­riai fogadtatását mutatják. A múzeum érdekességei közé tartoznak Lenin futárjának, Iván Zagubanszkinak a sze­mélyi tárgyai, a vladajai fel­kelés katonáinak fegyverei, továbbá azok a vasmacskák, amelyeket a Kaliakva-foknál találtak a tengerben és Usa- kov tengernagynak a török hajóhad feletti győzelmének emlékei is. KÉZIGRÁNÁTOS MERÉNYLET Három katona és egy rend­őr sérült meg egy kézigráná­tos merénylet következtében a portugál Guineával hatá­ros térségben levő egyik Sze­negál faluban. Ez a térség gyakran célpontja a portugál gyarmati hadsereg bombá­zásainak. A KILENCEDIK ÜT VI. Pál pápa november 27. és december 3. között láto­gatást tesz Ausztráliában és a Fülöp-szigeteken. Ez lesz a pápa kilencedik, egyben a leghosszabb utazása. BELEROHANT Veszteglő kamionba rohant Mexikóban, Rafael város kö­zelében egy ápolónőkkel zsú­folt autóbusz. A szerencsét­lenség következtében húsz személy meghalt, húsz meg­sebesült. MEGSZÖKTEK Három fegyenc szökött meg egy dél-ausztráliai bör­tönből. A szökevények kira­boltak egy farmot és túsz­ként magukkal hurcoltak egy 21 éves lányt. A rendőrség hajtóvadászatot indított a fegyencek elfogására. ELTÉRÍTETT TEKNÖSBÉKA Egycsapásra híressé vált Londonban Ted, a teknős­béka és gazdája, a 11 éves Michael Hutcher. Mindket­ten a palesztinai harcosok által eltérített repülőgép uta­sai voltak. A kisfiú büszkén újságolta, hogy Ted az első eltérített teknősbéka. VEREKEDÉS Komoly összecsapásra ke­rült sor Bordeux-ban, ahol Servan-Schreiber, a radiká­lis párt főtitkára, a helyi pótválasztás egyik jelöltje tartott választási gyűlést. Még megérkezése előtt egy szélsőjobboldali csoport ve­rekedést provokált ki. Hú­szán megsebesültek. MEGHALTAK Sátoraljaújhely határában dr. Balogh Géza, 32 éves fog­orvos nekiment személygép­kocsijával egy teherautónak. A baleset következtében dr. Balogh Géza és a kocsijá­ban ülő dr. Balogh Gézáné, Jánosi Béla tanító, Jánosi Béláné újhelyi lakosok a helyszínen meghaltak. A te­herautó 9 utasa könrv'i1 rülést szenvedett, TÖMEGES MÉRGEZÉS Kurtyán Lászlóné nyír- adonyi lakos a közeli erdő­ben gombát szedett, de nem vizsgáltatta meg. A község­ben eladott gomba tömeges mérgezést okozott. Mindazok, akik ettek a gomgából. rosz- szul lettek. 14 személyt kel­lett a kórházba szállítani. Állapotuk nem életveszélyes. KIUGROTT PÁLYÁJÁRÓL Egy tehervonat egyik ko- , csi.ia Pécel és Isaszeg között I kiugrott pályájáról. A vonat j tovább haladt, a kocsi '«a- i szegre érve felborult. Az Í egyik sínpár egy része fel­szakadt, néhány váltó meg­rongálódott. CeHegmm Mmkmm Peskó György o rg o n a estj e Bartók Béla születésének 30. és halálának 25. e^ordmioja alkalmából ünnepi eseménysorozattal adózik, a Magyar Te­levízió 1970. szeptember 26. és 1971. márcms 25. Között a nagy zeneköltő emlékének. B artók - h an gversen y t. Ezt a műsort az Intervrzió is át­veszi.

Next

/
Thumbnails
Contents