Déli Hírlap, 1970. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-11 / 213. szám

Okos, megfontolt Taggyűlés a DIGÉP műszaki fejlesztési főosztályán Könnyű dolga volt a tag­gyűlés elnökének, Szente Já­nosnak. Olajozottan, a legki­sebb döccenő nélkül pereg­tek az események a Diós­győri Gépgyár műszaki fej­lesztési főosztályán. A vita­indító előadást sem követte :sönd. A hangulat izzott. szó­lásra ösztönzött. Mire a tit­kár, Bártfai Dezső újra el­helyezkedett a széken és rendbe rakta papírjait, nyúj­totta is a kezét Horváth La­jos, aki a kádermunka fon­tosságát hangsúlyozta, majd a szervezeti szabályzat mó­dosításával kapcsolatban tett — többek által helyeselt — javaslatot. A béremelés feltétele Szabó László szociálpoliti- <ai problémákat feszegetett. Elsősorban a nyugdíjasok helyzetének a javítását sür­gette, amivel egyetértett Lip­csei István is. De az ő mon- iandójából sokkal általáno­sabb kép bontakozott ki az életszínvonal alakulásáról. A 14 órás munkahét bevezetése, i reáljövedelmek növekedése >kán elmondta: — Itt a gyárban, ami a jö- /edehnek alakulását illeti, lócskán alatta vagyunk az országos átlagnak. A pozitív változás rajtunk múlik. Ha nindenki azt teszi, amiért a jyárba jön, tehát becsülettel dolgozik, lesz mód a béreme- ésre is. Ehhez az út a terme- ékerrység emelésével jár- íató. Teljesen más mederbe tér- /e, Varga Károly az árak fakulását elemezte, amihez Horváth József is hozzászólt, gényelve a tanácsoktól a lokozottabb ellenőrzést, és ha szükséges, erélyes intézkedé­seket is. PHtenetnyi szünet nélkül »yürűzötta vita. Nem elvont, íftaSmos meditáció alakult ri az eszmecserében, hanem 5kos, megfontolt észrevételek ették tartalmassá a taggyű­lést. Szenvedélyesen, de min­dig mértéktartóan beszéltek „kényes ügyekről” is. A sétálók Van az irányelvekben egy mondat, amely így hangzik: „Lazaságok vannak a válla­latok munkaerő-gazdálkodá­sában és a munkafegyelem­ben”. Ehhez kapcsolódva na­gyon őszintén nyilatkozott Hámori Sándor, a vállalat műszaki igazgatója. — A munkafegyelem prob­lémáiról általában szégyenlő­sen beszelünk, pedig nem­csak itt a gyárban, országo­san is van mit tenni. Vala­mikor nálunk „Becsület és dicsőség dolga” volt a mun­ka. Manapság a becsületet és a dicsőséget egy kicsit félre­tettük. Ennek mintegy folytatása­ként Gabura Gábor, ha néhol nyersen is, de így fogalma­zott: — Sok a gyárban a munka nélküli munkás. Ha esik az eső, senkit vagy alig látni valakit a gyár útjain. De ha kisüt a nap, annyian sétál­nak, jönnek-mennek, mint a Váci utcán. Szükség van erre? — Sétálásra nincs szükség — mondták többen is —, de szükség lenne arra, hogy a gazdasági vezetők egy kicsit többet törődjenek a csellen­gőkkel. Adjanak nekik mun­kát! Az egész ember a mérlegen Élvezetesen tanulságos volt’ a műszaki fejlesztési főosz­tály taggyűlésén kialakult vita. Senki sem volt kíváncsi az idő múlására, de kiváncsi volt arra. ki mit mond. A mondandó egyértelműen a párt politikája melletti állás- foglalást és azt a törekvést- jelentette: mit és hogyan a-; továbbiakban? Erre épülte ebből a felelősségtudatból: táplálkozott a jelölő bizott­ság munkája is. A vezetőség­be javasoltaknál az egész embert tették mérlegre. A Tatár utcában minden változatlan Még a nyár elején történt, hogy egy nagy felhőszakadás után a Vargahegyről lezúduló esővizet nem tudta elvezetni az LKM kerítése mellett levő eldugult áteresz és a víz el­árasztotta a 12 család által lakott Tatár utcai kolóniát. Az „árvíz” másnapján a helyszínen jártak a III. kerületi tanács és a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat vezetői, és megállapí­tották, hogy az elöntésért a kohászati vállalatot terheli a felelősség, mivel nem tisztíltatta ki idejében a csatornát. A szemle után ígéretet tettek, hogy a károk felmérése után a, MIK, legalábbis átmenetileg, lakhatóvá teszi az egyébként szanálásra ítélt épületet. Az LKM pedig azt ígérte meg, hogy ideiglenesen az úttest átvágásával, néhány napon belül pedig az áteresz, illetve a csatorna kitisztításával pótolja mulasz­tását. Tegnap délelőtt újra elmentünk a Tatár utcába. Az épü­letet és a csatornát ugyanolyan állapotban találtuk, mint a nyár eleji felhőszakadás utáni napon. A ház falai azóta sem száradtak ki, az egyik lakásban a padló és a fal találkozá­sánál már szüretelni lehet az öt-tíz centiméteres gombákat. Egy másik lakásban — ahol egy háromhónapos és egy két­éves gyermek is él — még mindig ott tátong a falon a repe­dés, amelyen át kilátni az udvarra. Az LKM által annak idején megígért út-átvágás valóban megtörtént, csakhogy az arra járó dömperek és teherautók néhány nap alatt ismét betemették az árkot. A sással, náddal benőtt patakmederben most csak csordogál a víz, de az őszi esőzések idején — ha nem intézkednek az áteresz kitisztítá­sáról — újra a lakásokig vezeti a vizet az úttest. A 12 Tatár utcai család —• köztük az LKM öt dolgozója — nem alaptalanul fél az ősztől és a téltői. Az elavult lakótelep­nek minősített kolóniát hamarosan felszámolják, a lakók megkapják a régen áhított és megérdemelt új otthonaikat. De addig még hátra van egy ősz, talán egy tél is, és a derék- magasságig beázott lakásokat igen nehéz ezzel a — egyéb­ként nagyon örvendetes — biztatással kifűteni. A MIK és az LKM több hónappal ezelőtt elhangzott ígé­rete nem szívesség és nem dicsérendő gesztus volt. Mint az épület gazdái, illetve a kár okozói, kell, hogy valami módot találjanak a Tatár utcai családok, közöttük húsznál több gyermek gondjainak enyhítés«5-''. (pusztai) Nemcsak erényeikről, de ar­ról is beszéltek: mit tart a tagság kifogásolhatónak, mi­ben vár változást vagy vál­toztatást? Ennek is köszön­hető, hogy a jelöltek mun­kájával, emberi tulajdonsá­gaival kapcsolatban is sok jó szándékú tanács hangzott el, ami tanulsággal szolgált, mindenki számára hasznos tapasztalattal járt. TÓTH FERENC Yieínami szakemberek a DIGÉP-ben Az elmúlt napokban viet­nami szakemberek keresték fel a Diósgyőri Gépgyárat. Nguyen Duy Ngo, a VDK budapesti kereskedelmi ki- rendeltségének munkatársa mezőgazdasági öntözőszi­vattyúk megrendeléséről tár­gyalt diósgyőri partnereivel. Két mérnök, Dinh Ngoc Cu és Do Duy Liem Kínán keresztül vonattal érkezett a VDK-ból. Megtekintették azokat a szivattyúkat, ame­lyeket az amerikaiak által lebombázott DIEN THANH HOA-i erőműhöz készítettek a DIGÉP-ben. A szivattyúk már a raktárban várják, hogy elindulhassanak hosszú út­jukra. Addig, amíg nem késő ; Ez-is a belváros,^. CAgotfoa fehx) Világszerte megfigyelhető jelenség, hogy az ember, aki oly sokat ártott, s árt mindmáig a természetnek. — a vizek, a levegő szennyezésével stb. — kezdi számba venni megmaradt értékeit, sőt hatalmas összegeket áldoz megmentésükért. Még talán ma is a kártevés a számottevőbb, de az, ahogy például a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban, vagy akár a nemrégiben felszabadult afrikai államokban gondoskodnak egy-egy különlegesen szép, jellegzetes táj növény- és állat­világának megóvásáról, már sok jóval biztat. Foglalkozott a természet védelmével az UNESCO is. Ügy tűnhet, egy kicsit messziről indulva közelítjük .meg a témát, de amikor hazánk, s ezen belül Borsod természeti rit­kaságainak a megóvását sürgetjük, nemcsak az itt élő em­berek érdekében szólunk. Sok millióra rúg azoknak a kül­földieknek a száma, akik megcsodálták már a Bükk szépsé­geit és a vendégek száma évről évre növekszik. De ha elte­kintünk az idegenforgalomtól, akkor is az emberisig közös ügyének tudhatjuk ma már a föld minden természeti kin­csének védelmét. Apró pont ezen belül a borsodi táj. de rit­kaságokban rendkívül gazdag. A közelmúltban lezajlott NEB-vizsgálat szerint 468 védel­met érdemlő természeti kincse van a megyének. Értékük tu­lajdonképpen ki sem fejezhető forintban, de ha mégis meg­próbáljuk — a nemzetközi szorzószám segítségével, — akkor körülbelül 13 milliárd forintra rúg. Évszázados erdők, külön­leges növények, barlangok, páratlan karszt-jelenségek — összesen többezer hektáron. Ismételjük: hiba lenne, ha pusz­tán a forintban kifejezett érték alapján becsülnénk e ter­mészeti adottságokat, hiszen ha egyszer kipusztulnak, tönk­remennek, többé semmi pénzért nem reprodukálhatók. És sajnálatosan sok jutott — részben vagy egészben — erre a sorsra. A már említett NEB-vizsgálat megdöbbentő tékozlást tárt fel. Csak néhány példa a sok közül: az Aggtelek környé­ki felszíni karszt-területen a lakosság kitermeli a mészkő­sziklákat és anyagukat mészégetésre használja fel. De ki­vágják itt a fákat, bokrokat is, s amit ők maguk nem pusz­títanak el a pprén maradt karsztból, azt elpusztítja az idő. A boldogkőújfalusi andezit-tömböket — fittyet hányva a til­tó táblákra — széttördelik és házépítésre használják. A szo- molyai kaptárkövek lelőhelyén pedig egyenesen kőbányái r-L toítak. Komjátiban három őstölgyet vágtak ki, s ma már hiába keresik a természet szerelmesei a tornanádaskai Haöik- park arborétumában a hazánkban ritkaságszámba menő kau­kázusi szilt is. Talán ennyi is elég ahhoz, hogy mindenki előtt indokolt legyen a népi ellenőrzés vizsgálata nyomán megfogalmazott intelem: „Intézkedni kell, ameddig nem késő!” Az Országos Természetvédelmi Hivatal évi 4,5 millió fo­rinttal gazdálkodó, miniatűr apparátus. Ér,éjéből aligha fut­ja többre a közeljövőben, mint amennyit eddig tett. Hiszen nemcsak Borsod természeti ritkaságainak védelméről kell gondoskodnia. A rövidesen megjelenő új természetvédelmi törvény az ed­diginél is nagyobb felelősséget és jogkört ruház a tanácsok­ra, mint elsőfokú természetvédelmi hatóságokra. Élni kell majd ezzel a joggal, mert teendő van éppen elég. Szerintünk az elsők közé sorolható a nemzeti értékeket felelőtlenül pusz­títók szigorú felelősségre vonása. Szükségesnek látszik a ter­mészetvédelem társadalmasítása is. Ideje újjászervezni azt a lelkes kis gárdát, melynek tagjai — főleg sportolók, termé­szetjárók — a korábbi években eredményesen tevékenyked­tek. Javítani kell továbbá a propagandamunkát is — egye­bek mellett egy új kiadványra gondolunk a megye termé­szeti értékeiről —, hogy a legkisebb községek vezetői is tud­ják, mit kell óvniuk. Amíg van mit óvniuk! BÉKÉS DEZSŐ Szakácsok a barlangban A Borsodi Vendéglátóipari Vállalat és a Magyar Sza­kács és Cukrász Szövetség Aggteleken, a Cseppkő szál­lóban rendezi meg vendég­látóipari tudományos ülését. A szeptember 26-i találkozón tömegétkeztetési és gazdasági kérdések kerülnek terítékre. Arany — ezüst növényekért A Miskolci Kertészeti Vál­lalat csüngő növényei arany-, szobafenyője és pálmafélesé­gei pedig ezüstérmet nyertek az Országos Mezőgazdasági Kiállítás leveles- és dísznö­vény bemutatóján. A sokak által kedvelt szanzavéria ter­mesztéséért elismerő okleve­let kapott a vállalat. képszerű az Avas és a Milánó Van elég bútor, de a választék szegényes Kökény az NSZK^ba Tizenöt vagon kökény szál­lítására kapott megrendelést Nyugat-Németországból az Erdei Termékeket Feldolgozó Vállalat miskolci üzemegy­sége. A begyűjtés mellett az üzem feldolgozással is fog­lalkozik. Jelenleg 6,5 vagon erdei somot készítenek elő a szörpüzemben, több vagonnyi vadkörte és csipkebogyó mel­lett (Folytatás az 1■ oldalról) — Milyen a készlet összetéte­le, mennyi belőle a lakószoba, és ezen belül az olcsó — tizen­ötezer forinton aluli — garnitú­ra? — Tízmillió forintos kész­letünk felét a garnitúrák te­szik ki, ebből körülbelül negyven-negyvenöt az olcsó. Ez a mennyiség három-négy nap alatt elfogy. Két fajta magyar és nyolc import — olcsó szobabútort tudunk ad­ni, és ez az arány — az ígéretek, fogadkozások elle­nére is — sajnos változatlan. A legnépszerűbbek az Avas, a Milánó és a Kanizsa IV. szobák, de — és ez azt bizo­nyítja, hogy az olcsó ár nem minden — nagyon sokat el tudnánk adni a szép, és jó minőségű, bár húszezer fo­rintnál drágább jugoszláv garnitúrákból is. — Régóta tart a vita az ipar és a kereskedelem között arról, hogy több szóló darabot kel­lene gyártani, hiszen a kis mé­retű lakásokban jobban elhe­lyezhetők,. variálhatók és nem utolsósorban sokkal olcsóbbak a darabonként vásárolt bútorok. Mi ezzel kapcsolatban a miskolci tapasztalat? — A kérdést úgy módosí­tanám, hogy a kis- és a nagy­kereskedelem között folyik a vita. A nagykereskedelmi vállalatok mereven ragasz­kodnak a garnitúrákhoz, mi­közben maga az ipar is szí­vesebben gyártana szóló darabokat. Arról nem be­szélve, hogy a vevők mennyi­vel jobban járnak, ha külön- külön vásárolják meg a be­rendezést. Mi egyébként úgy próbáljuk „megtörni” a gar­nitúrák egyeduralmát, hogy a kis üzemekkel főleg csal: szóló darabokat — például a nagyon népszerű, variál­ható szekrény és polcsorokat — csináltatunk. — A bútorellátás hiányosságai az utóbbi időben leginkább a konyhaberendezéseknél, különfé­le asztaloknál, heverőknél je­lentkezett. Ezekből az árukból milyen a miskolci bolt kínálata? — Nem sokkal jobb mint bárhol másutt. A konyhagar­nitúrákkal az a helyzet, hogy néhány évvel ezelőtt — szá­mítva a beépített bútorok miatt várható forgalomcsök­kenésre — egyidejűleg csök­kentették a hazai gyártást, az exportot és növelték az importot. Az asztalokból — kivéve a konyhaasztalt — van elég, a heverő és reka- mié sajnos mindig kevés. — Figyelembe véve a rendkí­vüli nagy forgalmat, milyennek ítéli meg az elmúlt hónapok el­látását, és mit várhatunk az év hátralevő részében? — Ha leszámítjuk a várt­nál nagyobb forgalmat, ugyanott tartunk, ahol az év elején, lényegesen nem ja­vult a bútorhelyzet. Várha­tóan továbbra is ki fogjuk elégíteni a mennyiségi igé­nyeket, de a választékot egyelőre nem tudjuk garan­tálni. P. É. Másfél vagon csirke, kacsa Mélyhűtött csirke, tyúk es pecsenyekacsa-szállítmány érkezett a Borsodi Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­lat miskolci telepére a na­pokban. A Debrecenből ide fuvarozott másfél vagonnyi áru előreláthatólag kielégít: azt a keresletet, amely az időszakos árleszállítás ideje alatt minden bizonnyal meg­nő. A mélyhűtött baromfi árának ideiglenes leszállítása szeptember 7-től október 10­is te-'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents