Déli Hírlap, 1970. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-13 / 189. szám

a miskolciaké a szó Ha rövid a cső... A téma első hallásra meg­mosolyogtat, bár egyáltalán nem ezzel a céllal mondták a Miskolci Talajerőgazdálkodási Vállalatnál: — Tavasszal egy dolgozónk nyugdíjba ment, és azóta nincs ember, aki elvállalná az árnyék­székek tisztítását. Pedig több ezer árnyékszék van a városban. — Alig két hónap alatt több mint 150 lakó kérte nálunk, hogy sürgősen tisztíttassuk ki ürítógödreiket — hallottuk az I. kerületi tanács egészségügyi osz­tályán. — Annak végre nem haí- tása következtében a Bacsó Béla utcából már két dizentériás meg­betegedést is jelentettek. Ha a helyzet nem változik, elsősorban a Bábonyibércen számolhatunk járvány veszéllyel. Mindez már egyáltalán nem megmosolyogtató. De hát miként lehetne változtatni a helyzeten? A tanács felajánlja: erre a mun­kára kisipari működési enge­délyt ad ki. Addig, amíg nincs jelentkező, el tudunk képzelni egy megol­dást: a vállalatnak vannak úgy­nevezett .szippantó” gépei, ame­lyek elvégezhetnék ezt a mun­kát. — Ezekkel a gépekkel nem tu­dunk minden házat megközelíte­ni — tiltakoznak a vállalatnál. — A szívócsövünk csak harminc méter hosszú, s ezért be sem megyünk olyan udvarba, ahol annál távolabb van az árnyék- szék. A cső meghosszabbítására nem lehelne kitalálni valami ,.úji- lást?!” R. A. Bosszantó dolgok... ... címmel megírtuk, hogy egyik olvasónk Barát elne­vezésű hordozható lemezját­szójához — melynek tűje el­romlott — utánpótlást sehol nem kapott. Azt ajánlották, vásároljon lemezjátszótűt karral együtt, potom 210 fo­rintért! Most kaptuk a hírt, hogy a RAVILL Kereskedelmi Vállalathoz még e hónapban megérkeznek a. hordozható lemezjátszóhoz a pick-up be­tétek Lengyelországból. Kü­lön tű azonban nem vár­ható. A betét ára előrelát­hatólag 112 forint lesz. (Ehhez a „kereskedelmi te­vékenységhez” nem kell kü­lön kommentár! Sőt szóhoz sem tudunk jutni! A szerk.) Játszótér — társadalmi munkával A MÁV tisztiház előtti el­hagyatott grund szinte a já­rókelők szeme láttára szüle­tett ú.ijá. Természetesen nem magától. Korábban ugyanis csavargók, részegek, huligánok tanyája volt a fű­vel benőtt, bokros terület. A késő esti órákban sohasem lehetett tudni, kik tartózkod­nak a kivilágitatlan dzsun­gelben. Ugyanakkor a környező házak lakóinak gyermekei szűk udvarokban töltötték a vakáció napjait A szülők anyagi összefogása és két­kezi munkája nyomán nem­rég egy korszerű játszótér Bocsánatot kérek Nagyon szégyellem magam a vasárnap este történtekért. Fél nyolc felé Perecesen az egyik dűlőútról a főútvonal­ra akartam kanyarodni 407- es Moszkvicsommal Az út­testen azonban két férfi be­szélgetett, ezért kénytelen voltam fékezni. Egyikük in­tett ugyan, hogy mehetek, de — mert nem figyelte az irangjelzőt — éppen ellen­tétes irányba adott volna utat. Amikor pedig végre ki­kanyarodhattam volna, elém került egy idős bácsi — ta­lán 70 éves lehetett —, s ő állta el az utamat. Ideges, ingerült, mérges voltam. S igen durva hangon szidtam le a bácsikát, amit azóta is restellek. Ezúton kérek bo­csánatot az idős és ismeret­len embertől, aki ártatlanul kapott tőlem szidalmat — írja a Cl 59—98 írsz. Moszkvics tulajdonosa Nyalóka — felárral?! Szeretném megtudni, hogy a 80 filléres, kör alakú égetett cukorból készült nya­lóka mióta, s milyen meggon­dolás-alapján tartozik-a-sza­badáras áruk közé? Jó néhány kiskereskedő — többek között a Csabai kapui SZTK-val szemben levő trafik tulajdo­nosa — a boltok nyolcvan fil­léres árával szemben követ­kezetesen egy forint húsz fil­lérért adja ezt a kedvelt édes­séget. Arra hivatkozik, hogy ennyiért kapja a FÜSZÉRT- től. Állítása cáfolatára azon­ban egy telefon is elég, s a vállalat igazolja, hogy a hó­napokkal ezelőtti árleszállí­tás óta egységesen nyolcvan fillér a nagy 'kör-nyalóka. A környékbeli gyerekek „beve­szik” a trükköt, s fizetnek — 50 százalékkal többet, mint kellene. Csak azon csodálko­zunk, hogy ez a felnőtteknek — mondjuk egy ellenőrnek — nem tűnik fel. (P. é.) született. Lenyírták az el­vadult sövényt, megritkítot­ták a bokrokat, kerítést húz­tak fel, amelyet le is festet­tek, s felásták az elgyomo­sodott területeket. Az utób­bi napokban nemegyszer még este tízig is kint dolgoz­tak a születő játszótéren. A kijavított billenő hinták, a felfrissített homokozók most ismét a gyermekek ön­feledt szórakozását biztosít­ják. Ugyanakkor eltűntek a csavargók és a huligánok is a térről. Egy lakó a környékről Hit és valóság Azt hinné az ember, hogy egy olyan nagy piaci csar­nokban, mint a vasgyári, a hét bármelyik napján nyu­godt szívvel vásárolhat, Mondjuk hétfőn is ... Per­sze, a kedves vásárló ezt csak hiszi, a valóság azonban csakhamar meggyőzi arról, hogy a csarnok eladói ko­rántsem méltányolják azt, hogy a vevőjük vasárnap ki­rándulni. pecázni volt, s en­nek következtében hétfőn nincs otthon tartalék enni­valója. A kívánt paradicsom és zöldáru megtalálható ugyan a csarnokban, ám le­zárt pultok mögött: Ott pos- had, romlik. Az eladóknak hűlt helyük. Nem lehetne ezen változtatni? Vida Kálmán. Miskolc, III., Kacsóh Pongrác u. 1. 1/3. Dohányzik-e a váróterem? Ugya n miértmnes szerencsém? Valahogy nincs szerencsém » kéményseprőkkel. Lehet, hogy azé.'t, mert kevés volt a forint, amit szilveszterkor, illetve Üjév- kor adtam? No, tíc kezdiük a lényegnél. Ta­lán neheztelnek reám? Lehet, mert nem voltam hajlandó a társasházunknál végzett nappali kazántisztításokért 100 százalékos éjszakai pótdíjat fizetni. Elég annyi, hogy a NEB ellenőrzése alatt kötött, 196P. március 24-én történt megállapodásunkat sem tartotta be a Kéményseprő Válla­lat. Ugyanis a kötelező kazán­tisztítást az 1969'70-es fűtési idényben egyszer sem végezték í'i kazánházunkban, noha erre külön megállapodtunk. Most újabbal tetézték „gondos­ságukat”. 1970. június 24-én aján­lón levélben megrendeltem Mis­kolc, Arany János u. 2. szám alatti társasházunk gyárkémény jellegű kéményének tisztítását. (Megjegyezni kívánom, hogy ez kötelező munka.) Kértem, hogy ezt szíveskedjenek júlVu« 10-i«r el­végezni, mert július 12-töl festetni akarnak a lakók. Azóta már név alkalommal telefonáltam, de sem az igazgatót, sem a műszaki ve­zetőt nem tudtam elérni. — Há- z«o kívül van — mondotta egy hölgy. Július IS-án kijött egy ké­ményseprő. „felmérni a terepet”.' és azzal ment el, hogy másnap visszatérnek. Sajnos, húsz nap is eltelt azóta, de még színüket sem láttuk. A munka végzésében ugyan pontatlanok a kéményseprők, de van egy nagyon jő adminisztrá­ciós csoportjuk, a számlázási részleg, amely nontosan számláz­za a termofor kémény tisztítását. Ezt nem kell ugyan tisztítani so­ha. de a még fennálló rendeletck értelmében fizetni kell érte. Nagvon jó lenne, ha a munká­ban is legalább megközelítőleg olyan nontosak volnának, mint a számlázásban — véli KENESI LÁSZLÓ az Arany János ti. 2. szám alatti társasház (Lottóház) közös kép­viselője A DH cikke kifogásolta a „Nemdohányzó váróterem” meg­jelölést/. Igaza van-e a cikkírónak, vagy helyes a felirat? Közelítsük meg a kérdést a nyelvészet oldaláról. A dohány­zik igéből -ó képzővel mellék­nevet képezünk (dohányzó), amelyben élénken érezzük a cse­lekvést. Itt kezdődik a problé­ma. Nem szándékunk részletesen tárgyalni, hogy a melléknévi ige- nevek jelentésük szerint mik lehetnek, csupán azt a csopor­tot említjük, ahová a dohányzó is tartozik. Kifejezhetik a cse­lekvés helyét vagy idejét: fürdő, temető, ebédlő, nyaraló, pihenő, húshagyó (kedd) stb. A dohányzó szavunk állandó érvénnyel főnévvé is vált. Mond­ták és mondják még ma is: „A vendégek az ebéd végeztével át­vonultak a dohányzóba.” „Va­csora után a pipázóba mentünk.” Ezekben az esetekben egy pil­lanatig sem gondolunk arra, hogy a terem dohányzik. A Kossuth-szobor közelében levő épület sem szokott fürödni (leg­följebb a mostanában igen gya­kori záporokban!), mégis azt mondjuk rá, hogy fürdő. A ..Nemdohányzó váróterem” kifejezésből a váróterem szót kellene elhagyni, és így mon­dani: „Beültem a nemdohány­zóba.” Itt már jobban éreznénk a nemdohányzó főnevesülését. Azt el kell ismerni, hogy a nem tagadószó hozzákapcsolása egy melléknévhez még szokat­lannak, furcsának tűnik. De van rá példa: nemkívánatos elemek. Ha én azt akarnám — fölösle­gesen — kijelenteni, hogy a vá­róterem nem dohányzik, jelzős szerkezettel így írnám: Nem do­hányzó váróterem. Mit számít tehát az egybeírás, a helyesírás! Arról esetleg lehet vitázni, hogy nem lenne-e helyesebb kötőjellel írni így: Nem-dohányzó. Egyébként Miskolcon — hogy egy komoly problémát is föl­vessünk ezzel kapcsolatban — az az egészen speciális helyzet áll fönn. hogy a Tiszáin csak kul- túrvárócercm, úgynevezett nem­dohányzó van, a kevésbé kul­turált utasok pedig a folyosón és csarnokban kénytelenek áll­ni, pontosabban a büfénél sor­ban állni. Helyes-e a cikkíró ajánlata: „Nem dohányzók váróterme”? Tény, hogy abban a teremben nem gyújtanak rá. Tehat amed­dig benn vannak, addig nem dohányzó nők, illetve férfiak. Ám az ott ülők nagy százaléka igenis dohányzik, alig várja, hogy kimenjen. De be szokott menni, mert ott le lehet ülni. A nemdohányzó kifejezés eb­ben az esetben tehát a teremre vonatkozik, olyan értelemben, hogy ezen a helyen tilos rá­gyújtani. A világos, de kevésbé tömör utasítás ez lenne: Ebben a váró­teremben tilos a dohányzás. Mint ahogy az orosz, a német és a francia kifejezés pontosan ezt fejezi ki. Véleményem az, hogy lilikére, szakaszra, váróterem falára csak ezt kellene fölími: Nemdohány­zó. A fülke, a szakasz, a terem ilyenkor teljesen fölösleges. Kiss József „A bejelentők panasza nem célszerű”? Bérház — befalazva Négykézláb, de csuda gyor­san mászik a szuterénból az udvarra vezető lépcsőn föl­felé a hároméves csöppség. A fordulóhoz érve — mint a csík —, fürgén pattan talpra, rohan a nyitott kapu felé. Fiatalasszony kiált utána, csalogatná vissza, de nem sok eredménnyel. Annál gyorsabban fut a gyerek a nyüzsgő utcára — Látja? Hát most mit csináljak vele?! Vágyik ki a levegőre, ahol van hely mozogni. Befalazták a hátsó udvart, ahol játszhatnának. Itt meg ... Kél araszuyira az ablaktól A szuterénban lakó fiatal- asszony — Kovács Józsefné — nem egyedüli a Szemere utca 21, szám alatti bérház­ban, aki hiányolja az elfa­lazott hátsó udvart. A föld­szinten lakók épp úgy. mint az emeletiek, valamennyien háborognak a házhoz tartozó terület megcsonkításáért. Legkivált Osztie Tiboréknak van panaszolni valójuk: — Tessék megnézni! Az ablaktól 30 centiméterre van a garázsajtó. A lakásba be- áramlik a benzingőz, a ki­pufogógáz. A feleségem va­sárnap olyan rosszul lett, hogy kevés híján orvost kel­lett hozzá hívni. Osztie Tibor nehezen be­szél, ő maga is beteg, fél éve agyvérzést kapott, szüksége lenne a nyugalomra, jó le­vegőre. Ha azonban a mind­kettőt biztosító hátsó ud­varra akarna kijutni, vagy az ablakon kellene kimász­nia, vagy félkilomé ternyit kerülni a Vörösmarty utca felé. S mindezt —egy garázsért! Nem kérdezték mee senkitől sem A ház két lakója tavaly tavasszal kéréssel fordult az ^ A bolgár népviselet elemeit használták fel ennek az őszi szezonra szánt alkalmi ruhának a tervezői. I. kerületi tanács építési osz­tályához : engedélyezzék, hogy garázzsá alakítsák át az épület egyik dufartját. A kérvényezők — Z silinszki Pál és Lakatos István — rö­vid időn belül meg is kap­ták az engedélyt anélkül, hogy az illetékesek körülnéz­tek volna a bérház udvarán, vagy megkérdezték volna a többi tizennégy családtól, mi a véleményük a tervezett ga­rázsról A lakók csak akkor vették észre, hogy mi ké­szülődik. amikor a MIK (?) már küldte is a téglát. — A városi tanácshoz for­dultunk, hogy ne engedé­lyezzék a garázsépítést, hi­szen a megmaradt udvar szélessége alig több mint 3 méter. Egy porolót sem le­het elhelyezni benne, hogy ne zavarja a földszinten la­kókat. Ügy érezzük magun­kat, mintha befalazták volna az egész házat — magya­rázza egy másik lakó. Bár- leány István. Mindezt így írták le a városi tanácshoz küldött pa­naszukban is. S mi történt? Módosító határozat született, amelyben az ideiglenes épí­tési engedélyt a városi ta­nács építési osztálya „meg­határozatlan időre szóló”- nak nyilvánította. A lakók nem nyugodtak bele, ismét fellebbeztek. Az építési osz­tály helyszíni vizsgálatot tartott, majd elutasította a fellebbezést. Az indoklásban többek között ez áll: az el­falazott dufarton túl egy majdan építendő bérház parkját alakítják ki később, tehát ..a bejelentők panasza nem célszerű”!!?) Kettő több mint tizennégy? Az érintett lakók végül a NEB-hez fordultak pana­szukkal. A népi ellenőrök kivizsgálták ügyüket, s meg­állapították, hogy a tanács illetékesei helytelenül, jog­szerűtlenül jártak el a ga­rázsépítési engedély ügyében, s átiratot intéztek a határo­zat visszavonásáért, az ud­var eredeti állapotban való helyreállításáért. A válasz sajnos jó ideje késik. A lassan egy éve el­készült garázs még mindig befalazva tartja a házat, a gépkocsi karbantartását, mo­sását azóta is a megmaradt cseppnyi udvaron végzi az egyik tulajdonos (s el sem takarítja a házi-szerviz nyo­mait). a másik naponta tu­catszor túróztatja motorját az ablakok alatt. Valahogy úgy tűnik, hogy igaza van, Zsilinszkinek: a tizennégy lakó „mehet fel­lebbezni, ahova akar”. Mert úgy látszik: kettőjük érdekét jobban védik, mint az ösz- szes többiét! RADVÁNYI ÉVA ROVATVEZETŐ: KOLTAI JÓZSEFNÉ ASZÓDY JANOS A kriminalisztika kalandos története A Maffia Colossimo, Torrio és A1 Capone félelmetes bandave­zérek utódai szintén olaszok voltak: Lucky Luciano, Frank Costello, Albert Anas­tasia, Vitone Genovese. E jelenség magyarázatát a múltban, a szicíliai titkos szervezetek eredetében kell keresni. Aki felvételét kérte a Ca- morrába, előbb piciotto, azaz jelölt lett. A banda teljes jo­gú tagjává csak azután vál­hatott, miután tanújelét adta bátorságának: tehát miután meggyilkolta azt a személyt, akit a banda főnökei kijelöl­tek. Ha erre nem adódott le­hetőség, una tiratá-ra kény­szerítették, vagyis egyfajta párbajt kellett vívnia, vala­melyik társával. Sokévi ellen­őrzés után a piciottó-t vechi- vé avatták a régi tagok előtt, esküt kellett tennie, hogy örök ellensége lesz a ható­ságoknak. hogy semmilyen kapcsolata nincs a rendőr­séggel, s hogy soha nem fog­ja feljelenteni a tolvajokat. Lombroso leírja a Camor­ra egyik tagjának esetét, akit felettesei arra kényszerítet­tek, hogy ölje meg legjobb barátját. Tudta, hogy a szer­vezet vasfegyelme alól nincs kibúvó, s ezért megkérte ba­rátját, hogy válasszon: me lyik halálnemet tartja elvi­selhetőbbnek. Ez a kolerái választotta (Nápolyban ép­pen kolerajárvány dühön­gött.) Ráfeküdt egy alig va­lamivel előbb meghalt ágyá­ra; a hullaszállítók összeté­vesztették a halottal, s a kö­zös sírba vetették. Sikerült megmenekülnie ebből a po­kolból, ámde nem Camor- rától, amely őt, is. barátjál is meggyilkolta. A Manó Nera (Fekete kéz), a Maffia e hajtása, nem je­lentős szervezet. Minden vá­rosban néhány tagja van, akik együttesen követnek el különböző bűncselekménye­ket, a gyilkosságtól a zsa­rolásig. A Fekete kéz égisze alatt szerveztek bandákat az Egyesült Államokba és Dél- \merikába emigrált olaszok s. Napjaink legjelentősebb nemzetközi titkos szervezete kétségkívül a Maffia. Már az olasz egység megvalósítása előtt létezett Szicíliában. El­nevezésének eredetével kap­csolatban különböző felte­vések születtek. A legelfo­gadhatóbb, hogy a Maffia az arab „maha” (kőpince) szó­ból kölcsönözte a nevét, mert tagjai rendszerint a Trapani környéki barlangokban gyűl­tek össze, hogy előkészítsék akcióikat. Ugyancsak ide rej­tőztek el a banda tagjai a ha­tóságok elől. A Maffia veze­tői a braui-k, egyszerű tag­jai pedig a maffiosi-k. Szicíliában még a XX, szá­zad elejétől kezdve minden községnek megvolt a maga ..maffio”-csoportja. Ezeket egy vagy több főnök vezette, akik maguk is alá voltak rendelve egy magasabb ran­gú vezetőnek. Korunkban a Maffia — akárcsak az USA- ban működő gengszterbandák — az ipari és kereskedelmi vállalatok „védnöke” lett, terrorizálta a tömegeket, sztrájktörőket szállított áz üzemeknek (ami egyébként nagyon jól jövedelmező fog­lalkozás). Ilyen tevékenysé­get nem lehetett kifejteni erőszak, magán a szerveze­ten belül elkövetett gyilkos­ságok nélkül. Ezek elkerül­hetetlen következményei a hatalomért folytatott belső harcnak. Az amerikai konti­nensre menekült „maffiosi”-k és „bravi”-k révén a Maffia gvökeret vert az Egyesült Államokban is. (Folytai juxj

Next

/
Thumbnails
Contents