Déli Hírlap, 1970. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-05 / 182. szám

Származás — tudás Kortárs Miről beszél a felvételi statisztika A minisztériumi fellebbezések után felvettek és az esetleg más intézmények által ideirányitott hallgatók emelnek még valamit a létszámon, de csaknem teljes a miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetemen az induló első évfolyam. — Az elsőéves hallgatóknak csaknem a fele, 46,8 száza­léka kétkezi dolgozók gyermeke — mutatja a statisztikai adatokat dr. Romvári Pál tanszékvezető egyetemi tanár, az NME pártbizottságának titkára. — Tavaly 43,6 százalék volt az arány. A bányamérnöki karon 26, a kohómérnökin 19 és a gépészmérnöki karon 172 az elsőévesek száma. Ez v alószinüleg marad is, az esetleg átirányított egy-két hall­gató ilyen szempontból nem növeli a létszámot. Az ország többi felsőoktatási intézményéhez viszonyítva kedvező ez a százalékos adat. — örülünk ennek a megoszlásnak, elégedettek vagyunk vele. Logikusan következik a magyarázat is. Az üzemek munkásai ismerik a műszaki pályát, s küldik tanulni a gye­rekeiket. (Rúpián jellegű egyetemeken jobban szerepet ját­szik a fiatalok felkészültségében, felkészítésében az otthoni környezet.) Az alaptantárgyak — a matematika és a fizika — rátermettséget és főként középiskolában szerzett tudást igényelnek. Sajnos, nem mindegy, hogy ki hol érettségizett... Természetesen az egyéntől, az akarástól, egyéni felké­szültségtől is függ a felvételi sikere. Jó néhány 18 éves fiatal van, aki másodikos-harmadikos középiskolás kora óta pontosan tudja, mit akar, hogyan és hol akar továbbtanulni, és céljáért megdolgozik. — Ha az érettségi után közepes vizsgaeredménnyel felvé­telt nyert hallgatót valóban érdekli a pálya, az esetleges származás, vagy iskola' 'miatti visszamaradást egy-két év alatt pótolja, nincs számottevő hátrányban társaival szem­ben. Ettől a tanévtől pedig tervezzük, hogy a tehetséges felsőévesekkel külön foglalkozunk, hogy specialista, szako­sított mérnökök kerüljenek ki az egyetemről. Az egyetemi oktatók dolga akkor könnyű, ha a hallgatók megfelelő alapokkal érkeznek a középiskolákból, ha van mi­re építeni. — Az egyetem nem tudja a középiskolai hiányokat pótolni. Gond az is, hogy a középiskolai tanárok — az NME-nek az egész ország a felvevő körzete! — talán nem is ismerik pontosan az itteni követelményeket. Az egyetemi KISZ- szervezet feladatai közé tartozott, hogy tartsák a közép­iskolákkal a kapcsolatot. Volt is eredménye, de ahogyan tapasztalataink mutatják, ennél több kell. Megoldani a ta­nárok és iskolák lehető legpontosabb tájékoztatását, szoro­sabb, személyi kapcsolatokat kiépíteni azokkal. Az egyete­men minden érdeklődőnek világosan meg kell mutatni a követelményeket, az eredményeket, a lehetőségeket, az itt folyó munkát. MAKAI MARTA A közkedvelt irodalmi és kritikai folyóirat, a Kortárs 8. száma sem okoz csalódást. Régi és esetleges újabb ol­vasói is színvonalas áttekin­tését kapják a kortárs ma­gyar irodalomnak, a tudo­mányt és az irodalmat fog­lalkoztató gondolatoknak. Illyés Gyula, Vasvári István, Jankovich Ferenc, Darázs Endre, Keszthelyi Zoltán, Csuka Zoltán, Rózsa Endre és Fodor József verseit. Jó­kai Anna (Téli esték), Vár- konyi Mihály Hlyen csodás este!), Palotai Erzsi (Reggel­től reggelig). Vészi Endre (Szárazakvárium), Kamondy László (Napszúrás), és Tren- csényi Imre (Judit háza) el­beszéléseit, novelláit olvas­hatjuk. Leányvári levelek címmel Herczeg János írt re­cenziót. A lap Tudomány és társa­dalom rovata négy érdekes írást közöl. Pünkösdi Árpád: Üj népbetegség: az abortusz címmel ír cikket. A valóban égető problémát szociológiai oldaláról és összehasonlító statisztikai adatokkal mutat­ja meg. Molnár Erik tanul­mányairól Hársfalvi Péter véleményt nyilvánító, elemző írását fogadhatjuk gondolat- ébresztőnek. Berén5'i Gábor pedig A Luxemburg-rene- szánszhoz című cikkében a Rosa Luxemburgot újólag, kihangsúlyozottan felfedezők­ről ír, miközben áttekintést kapunk a német forradal­márnő életéről, munkásságá­ról. Kunszabó Ferenc Színe és visszája című szociológiai tanulmánya érdekes áttekin­tést ad egy kis mátrai község évtizedes fejlődéséről. A Jegyzet rovatban Ungvá­ri Tamás (Jegyzetek Illés Endréről), Magyar László (És az idő nem állt meg). Feke­te Sándor (Távvezérlő kala­uz) írásai kapnak helyet. A Szemlében Pomogáts Béla, Kabdebó Lóránt és Mi­hály Ildikó könyvrecenziói­val találkozhatunk. Gulyás Mihály Miből élünk? Kazincbarcika keleti szélén olyan egyemeletes házakat emeltek, melyekhez gazda-1 sági udvart is szabtak, főleg sertésólat. Furcsának tűnik a város és falu ilyetén össze- ötvözése, mégis van benne némi logika. A házak lakói foglalkozásukat tekintve a legkorszerűbb iparág alkal­mazottai, zömmel vegyi­üzemben dolgoznak, laká­sukban a városi lét előnyeit élvezhetik: fürdőszoba, vi­zes WC, esetleg központi vagy éppen távolsági fűtés. Tudatukban azonban még „falusiak”, jólesik nekik fog­lalkozni az egyébként eléggé nyűgös sertéstartással. Ez azonban már csupán passzió, egy régi életforma elmúló hagyománya, s a második nemzedék, s fiaik-Ieányaik már aligha fogják ilyesmire áldozni szabad idejüket. Miskolcon csaknem 100 ezer — túlnyomó többségben ipari — munkahely van, s ennek csupán töredéke em­lékeztet falusi foglalkozások­ra. Nem állnak rendelkezé­sünkre olyan tanulmányok, melyek alapos tényismerettel elemeznék, hogy milyen ha­tással van a tegnapi szántó­vetőre az ipari foglalkozás; hitelt érdemlően arról sincse­nek biztos ismereteink, hogy a faluból városba szakadt emberek a foglalkozási „hie­rarchia” melyik fokán áll­nak. Feltevésünk szerint azonban — ismerve a falu­siak általában alacsonyabb iskolai végzettségét — követ­keztetésünkben közel járunk az igazsághoz, ha kijelent­jük: zömük főleg segédmun­kás, azaz elsősorban fizikai munkával keresi kenyerét. Az úgynevezett „anyagmozga­tók” nagyrészt közülük ke­rülnek ki. Ha útjavítást lá­tunk, az ásóval-lapáttal fog- lalatoskodókról nem nehéz kiderítenünk, hogy falusiak. És ezt természetesnek kell tartanunk. A régi, vagy ré­gebbi városiak már alapo­san ismerik az iparban való érvényesülés csínját-bínját, arra törekednek, hogy gyer­mekük valamilyen szakma birtokában állhasson a saját lábára. A „maradék munka­helyen” az újonnan jövőknek kell osztozniuk, s mint tud­juk, a legkevésbé kapós munkahelyek a fizikailag megerőltető foglalkozások. Aki, szakmát szerezve, gépre kerül, egyik percről a másikra tapasztalni fogja, hogy mily messze esett ere­deti munkahelyétől, a föld­től, ahol minden az ő keze- munkája által és a szeme- láttára jött létre. Nemzedé­kek sora áll mögötte tapasz­talataival; tisztában volt az­zal is, hogy munkája ered­ményét a saját szorgalma mellett főleg a természet, az időjárás befolyásolhatta. Az ipari termelés már nincs annyira kiszolgáltatva a ter­mészet viszontagságainak, a terméket nem verheti el jég, nem moshatja el eső, legfel­jebb olyan bizonytalansági tényezők növelhetik vagy apaszthatják az ipari termé­kek számát, melyeket álta­lában az egyszerű ember nem igen vehet észre. (Pél­dául a világpiaci kereslet­kínálat ingadozása.) A mun­kaszervezés is más itt, a fe­gyelem szigorúbb, nem le­het büntetlenül távolmarad­ni a munkahelytől, fontos be­osztásban egyetlen ember is nagy fennakadást idézhet elő a termelésben. A kapá­lás eltolható egyik napról a másikra, az öntőüstben for­tyogó vassal azonban nem lehet várni, mert „belefagy” és a mulasztás következmé­nyei százezer forintokra rúg­nak. Egy-egy iparágban átte­kinthetetlenül sok a munka­hely, az egymástól eltérő fog- , lalkozások valóságos dzsun­gele jellemez egy gyárat. A vasöntő nem érti a henge­rész szakmáját, a hengerész bámész idegenként szemléli az önvezérléses forgácsológép afe Az Odesszai filmstúdió filmje, a Mérnök veszélyes külde­tésben című szovjet produkció Nyikoláj Heft, neves szovjet felderítő emlékét örökíti meg. Az alkotók szándéka az volt, hogy a második világháborúnak ezt az odesszai epizódját, s abban Heft szerepét valóban hitelesen adják vissza. Szem­tanúk elbeszéléseit, archív anyagokat használtak fel e cél érdekében, mely dokumentumeröt kölcsönöz a játékfilmnek. Ugyanakkor fordulatos, izgalmas cselekmény során mu­tatja meg a felderítő nehéz életét, és az ellentmondást: akár a vállalt feladatról, akár személyes ügyeiről legyen szó, so­ha nem cselekedhet másként, csak parancsra. A filmet hol­naptól a Béke mozi vetíti. Nincs oly vitéz a földön... Szeged városából — örö­münkre — már nem az ár­vízzel folytatott kemény harc hírei jönnek a Tisza- partról, hanem Háry János bősz csatáiról érkeznek je­lentések, mivelhogy Kodály rémekét tűzte műsorra a sze­gedi szabadtéri színpad. Háry Jánosról joggal meg­állapíthatjuk, hogy valóban személyesen füllentett akko­rákat, amekkora lódításokat munkáját. A részfolyamatok titokzatos módon egyesülnek az elkészült munkadarabban. Itt senki sem lehet ezermes­ter, míg a régi faluban, amíg nem jöttek létre a tsz-ek, következésképp a korszerű munkamegosztás, minden földművelő a szakmája poli­hisztora volt. Tudta, milyen magágyat kell készítenie a búzának, mikorra kell elvet­nie, be tudta takarítani a ter­mést, ismerte a lovak, tehe­nek természetét, értett a ser­téshizlaláshoz, idejében fel­fedezte az állatbetegségeket stb. Az iparban, egy nagy gyár­ban mindenki egy-egy rész­feladatot végez el, az összeg­ző tevékenység ezer és ezer ember közös erőfeszítésének eredménye. Üj géptípusok, szervezési módszerek hirtelen növelhetik meg a termelé­kenységet, a munkadarab — mondjuk — korábban egy hónap alatt jött létre, most, esetleg, egy-két nap elég hozzá. A termék nem sínyli meg a gyorsaságot. Ugyanez elképzelhetetlen a mezőgaz­daságban. A búza tenyész- idejét nem lehet megrövidí­teni, miként az üszőborjú sem hajlandó egyetlen esz­tendő alatt tehénné lenni. A részfeladatokra fogott emberben előbb-utóbb szo­rongások ütik fel a fejüket, a gépek falánk termelőéhsé­ge a fölöslegesség érzetét kelti. Ez a jelenség fokozot­tan hat a volt falusiak las- súdad természetére. A következőben a város­ban megtelepedett falusiak problémáiról írunk. (Folytatása következik) Garay versezetében olvasha­tunk, sőt még azoknál is na­gyobbakat! Mert Háry nem költött figura, hanem ok­mányszerűen bizonyítható, valóságos személy. A szek­szárdi levéltár adatai sze­rint Háryt, aki a Hessen- Homburg huszárezredben szolgált, mint közlegényt küldték obsitba. Az obsitos aztán, hála a bor és pipaszó mellett elő­adott katonakalandjainak, nevezetes személy lett Szek- szárdon. Nem csoda hát, hogy amikor 1842-ben Garay János szülővárosában, Szek- szárdon járt, régi barátja és iskolatársa, Mehrweth Ignác eldiosekedett neki városká­juk népszerű mulattatójával, Háryval. Elmondotta neki, hogy Háry János fazekas­mester katonaviselt, világot- látott egyén, aki tapasztala­tait költött dolgok beleszövé- sével meséli ivócimboráinak. Garay pedig a barátja által elmondott háriádák felhasz­nálásával megírta Az obsi­tost — anélkül, hogy hősé­vel ezúttal megismerkedett volna. Négy évvel később erre is sor került, 1846-ban ugyanis Garay családostól hivatalos volt Mehrwerthék szőlőjébe, szüretre. A szüretelők között volt a híres obsitos. A szekszárdi szüreten Háry poharazás közben tudtul adta csodálóinak, hogy „ő az első katona, az első huszár, az első gölöncsér a világon”. Ezekután elmesélte, hogy Ti- rolis ország magas hegyeiben annyira sűrű volt a levegő, hogy lehetetlen volt tovább masírozni. A generális aztán az ottani asszonyokkal vag- daltatta szét a levegőt, így nyittatva utat a huszároknak. Mesélt a taljánországi óriás- beretváról is, amely két su­hintásra egy teljes felsora­kozott század két orcájáról aratta le a borostát. Na és hallgatói mit tehettek: ...ok hitték mindannyian, a potro- hős bíró / A vígadó legé­nyek, meg a gonosz író, / A furfangos diák is nagyot hör- pentve szólt: / Nincs oly vi­téz a földön, mint Háry bá­tya volt! éjféltől reggelig MERÉNYLET Merényletnek esett áldoza­tul egy fiatal brazil diplo­mata a {hollandiai Schevenin- gen fürdőhelyen. Paulo Dio- nisio de Vasvonczllosn a há­gai nagykövetség gazdasági ügyekkel megbízott másod­titkárát holtan találták meg. A 35 éves embert több re­volverlövéssel gyilkolták meg. HALÁL A FA ALATT Az egyik fővárosi stran­don a kitörő viharos eső elől, Weidinger György 39 éves budapesti gépkocsivezető a fa alá menekült, ahol halá­los villámcsapás érte. KÉTMILLIÓ DOLLÁROS KÁRTÉRÍTÉS Kétmillió dolláros kártérí­tési igényt jelentettek be lodzi ügyvédek a többszörös gyilkossággal vádolt Charles Manson és társai ellen. A kártérítést a Polanski villá­ban lemészárolt lengyel szár­mazású Wojméech Frykowski 11 éves gyermeke nevében követelik. BOMBAROBBANÁS Bombarobbanás történt hajnalban a nápolyi Umber­to képtárban. A két házi ké­szítésű bomba anyagi káro­kat okozott. HÚSZ FESTMÉNYT VITTEK EL Egy párizsi magánlakásból húsz, összesen nyolcmillió frank értékű híres festményt raboltak el. ELGÁZOLTA SAJÁT MAGÁT Egy 17 éves fiatalember lopott gépkocsival kocsiká- zott Rómában^ A rendőrség' üldözőbe vette, mire ő ki­ugrott a kocsiból és mene­külni próbált. Az üres kocsi nekiütközött egy oszlopnak, majd megindult hátrafelé és elütötte a tolvajt. Láb törés­sel a kórházba szállították. LEFÚJTÁK A TÍFUSZRIADÓT Lefújták a hét elején el­rendelt tífuszriadót. Az orvo­sok megállapították, hogy a paratífusz-gyanús kórházba szállított bécsiek csak köny- nyebb-súlyosabb mérgezést szenvedtek a szalonellával fertőzött fagylalttól. AGYVELÖGYULLADÄS Járványos agyvelőgyulla- dás pusztít Thaiföld északi részén. Eddig 54 gyermek halt meg a veszélyes beteg­ségben. MEGROKKANT ÉPÜLETEK Róma egyik legforgalma­sabb útján, a Via Appián, számos ház megrokkant, mert a metró építése alattuk fo­lyik. DINNYEARADAT A rossz értékesítési viszo­nyok miatt tiltakozó francia dinnyetermesztők Avignon- ban sok mázsa dinnyével árasztották el két honatya házát. MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ A színházbérietek kiadását megkezdtük Jegyirodánk naponta 10—18 óra között áll bérlőink rendelkezésére Parasztok a városban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents