Déli Hírlap, 1970. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-31 / 203. szám

Miskolc árnyékában Kisgyőr Tíz nap a moszkvai kiállításon Egy délután ötvenezer látogató + Kisgyőr lakóinak hetven százaléka Miskolcon a Lenin Kohászati Művekben dolgo­Hepe-hupás tengelytörő 18 kilométer hosszú út választ­ja el Kisgyőrt Miskolctól. A Bükk-hegység keleti nyúlvá­nya féltőn öleli át a csak­nem 2 ezer lélekszámú kis községet. A falu lakói azt tartják, hogy őseik a tatár­járás idején menekültek ide, s telepedtek le. Telket is ajánlottak Kisgyőr község Tanácsa a falu közepén áll. A hűvös irodában Sipos Miklósné vb- titkárt és Barsi Irént, a ta­nács szakigazgatási előadóját találjuk. — 1960-ban lényeges válto­zás történt a falu arculatá­ban. Akkor vezették be a villanyt, kaptunk pedagógus­lakást, autóbuszvárót és kul- túrházat Ezután felépült a törpevízművünk is. Erre 13 utcai csapot állítottunk feL A közeljövőben állami támo­gatással és társadalmi mun­kában orvosi lakást is épí­tünk — büszkélkednek. — Most már csak orvost kell „fognunk” — teszik hozzá sóhajtva. Jelenleg az orvos Harsány­ból jár át. A téli hófúvás­ban a mentőkocsi sem jut el ide. A bolti ellátásra mindenki panaszkodik a faluban. Dél­előtt 10 órától délután 4 órá­ig a kisgyőri üzletek zárva tartanak. A tanács felaján­lott egy telket az áfész-nek, hogy nyisson rajta egy kor­szerű ABC-áruházat. A ké­rést még csak válaszra sem méltatták. Évente átlagosan 8—10 építési engedélyt kérnek a faluban. A foghíjas telkeken, a falu végein igen sok félig kész, befedetlen ház ágasko­dik. A községben három ma­zik. Reggelenként munkás­buszok szállítják őket a vá­rosba. A falu délelőtti látké­gánautó van. A kertes kis portákon mindenütt találha­tunk legalább egy motorke­rékpárt vagy biciklit. A falu Bükkszentkereszt utcáira em­lékeztető meredekeit nehéz gyalogszerrel bejárni. Felbontották a szerződést Az Alkotmány Tsz 220 tag­ja 2700 katasztrális holdon gazdálkodik. Fő „profiljuk” az álattenyésztés: a falu vé­gét egy ásott csermely ke­resztezi, partján birkacsorda és 3 ezer 300 kacsa legelé­szik. Kosik János 1964 óta adsz elnöke: — Évente 20 millió forint termelési értéket állítunk elő. Tavaly 97 forintot fizet­tünk egy munkanapra, az idén azonban igen megérez- zük majd a szeszélyes időjá­rás „eredményét”. Az elmúlt év derekán a faluba vezető út mentén fa- feldolgozó segédüzemet hoz­tak létre. Kintjártunkkor — n falu egyetlen ipari létesít­ményében — a fűrészgépek idegtépőén éles sivitását túl­harsogva mondta el Szabó Géza üzemvezető, hogy az NSZK-ba fonodái faorsókat, Ausztriába bútorléceket ké­szítenek, illetve exportálnak. Hatalmas üzleteket köthet­ne a szövetkezet..., ha a Kisgyőrbe vezető út „járha­tó” lenne. A minap az egyik vállalattal kő és fűrészpor szállítására szerződtek le. Mi-t kor a vállalat értesült az idevezető útviszonyokról, a szállítási szerződést felbon­totta. — Mit ad a tsz Miskolc- nak? — kérdeztük az elnö­köt. — Elsősorban jó néhány miskolcinak munkalehet őse­pén csak egyetlen egy viz- hordó fiút fedezhetünk fel. (Agotha Tibor felvétele) get. A szövetkezet idény­jellegű termékeivel jelent­kezik a város piacán, áru­lunk gombát, virágot... és tervezzük, hogy egy állandó standot is nyitunk. Miksr volt utoliára lakodalom? A kisgyőri postahivatal ve­zetője Czeglédi Edit, 21 éves fiatal lány. Két éve dolgozik a szakmában, egy éve Kis- győrben. Idevalósi, így jól is­meri az egész falut. — A falu lakosainak betet - állománya jelenleg 1 millió 936 ezer forint. Pár hónap alatt csaknem félszázezer fo­rinttal nőtt — mondja. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a faluban há­rom nővel van több, mint ahány férfi. Csenge Jánosné és Caeglé- di Mártarmé a falu öregei közé tartoznak. Mindketten itt születtek. — Hogy mit változott a falu az elmúlt 25 év alatt?... — kérdeznek vissza. — Jól élünk ... válaszolják. Legutoljára májusban volt lakodalom a faluban: Gerő- czi János és Lőrinc Piroska házasodtak össze. Mikor a faluba érkezünk, kocsink hatalmas porfelhőt húz végig a község kövezet­len főutcáján. Az augusztusi hirtelen zápor mosta utca ká­tyúiból lassan döcögünk ki hazafelé. A repülőgép amikor a sok ezer méteres magasságból ereszkedni kezdett velünk, még a felhők felett sejtet­tük, hogy Moszkva rossz idő­vel fogad bennünket. Néhány percig sötétszürke felhőtö­megben siklottunk, majd hirtelen feltűntek a sereme- „ tyevói repülőteret övező zöld erdők, s még zöldebb mezők. A budapesti napfény és 26 fokos hőmérséklet után eső és mindössze 12^ fokos tem­peratúra várt ránk. Másnap esernyővel a fe­jünk fölött baktattunk a népgazdasági kiállítás terü­letén a magyar pavilon fe­lé. Jóleső érzéssel léptünk be a hatalmas ajtók és üveg­falak mögötti kellemes me­legre. s mindjárt el is téved­tünk. Gépek és más kiállítá­si tárgyak sokasága között bolyongva mentünk fel és le a lépcsőkön, miközben szó­ba elegyedtünk a kiállítás építőivel, akik egyre bizony­gatták: a nyitásra minden a helyén lesz, még a gyermek- város is elkészül, s megjön a jó idő is. Nemigen hittünk nekik. Kékesdi Gyula, a Népszabad­ság munkatársa meg is je­gyezte, hogy ettől lényege­sen kisebb kiállítások is több hónapon át készülnek, itt pedig mindössze 30 nap állt rendelkezésre Szerencse, hogy nem fogadtunk az épí­tőkkel, dekoratőrökkel, mert másnap délelőttre, mire Ko­szigin szovjet és Fock Jenő magyar miniszterelnök és kísérőik megérkeztek az ün­nepélyes megnyitásra, való­ban minden a helyén volt, s — kisütött a nap is. Délután, amikor már vé­ge volt a megnyitó hivatalos részének, nem kevés izga­lommal kimentem pavilo­nunk bejárata elé, hogy va­jon a népgazdasági kiállítás sok ezernyi látogatója közül pár százan kíváncsiak lesz- nek-e ránk, magyarokra, használt-e az előzetes pro­paganda? Aztán egy kicsit megrémültem, s már-már félve gondoltam arra: mi lesz a kiállítással, ha a bejárat­nál várakozó tömeg elindul. Ezrek és ezrek álltak sorban és várták türelmesen, hogy számukra is megnyíljon a „Magyarország 25 éve” című jubileumi népgazdasági kiál­lítás. A siker már az első napon óriási volt. Ezt igazolta a kormányfők délelőtti nyilat­kozata, s a moszkvaiak dél­utáni „rohama”. Már az első délután mintegy 50 ezren gyönyörködtek gépgyártá­sunk, az élelmiszer- és köny- nyűiparunk remekeiben, s a kiállítás többi tárgyaiban, anyagában! S Moszkva azóta is elhódí­tott bennünket nagyfokú ér­deklődésével. Ott voltam, amikor a százezredik, majd a negyedmilliomodik látoga­tót jutalmazta meg Kristóf László, a kiállítás igazgatója és Bánkúti Gábor, a vásár sajtófőnöke. Azóta talán már a félmilliomodik láto­gatót is köszöntötték! Hall­gathattam Kádái; és Kirilen­ko elvtársak pohárköszöntő­jét, feljegyeztem egy sor szovjet miniszter véleményét. Valamennyien elragadtatás­sal nyilatkoztak országunk­ról, amely ilyen eredmények felmutatására képes. NYIKES IMRE (Következik: Miskolc és Borsod bemutatkozása.) SZÁNTÓ ISTVÁN Kék fények Amikor először jött, hosszan bámultam az ablaküvegen ke­resztül. Megállt a gázlámpánál, felnyújtotta a rudat. Kékes fénnyel pislákolni kezdett a lámpa, aztán kinyílott a láng, mint egy nagy, kék virág. Hosszú nadrágot viselt, lapos sar­kú félcipőt, hamu színű zubbonyt és kendőt. Mindennap pontosan jött. Egyszer követte valaki. Jól lát­tam az ablakból. Fiatal, nyúlánk testű, hosszú nyakú, tüske hajú fiú, aki biciklit tolt maga mellett. Az asszony észrevet­te a nyomában bandukoló fiút és ránézett néha. Mosolygott. Másnap is együtt jöttek, harmadnap, negyednap is. Min­dennap ezután. A bicikli elmaradt a fiú mellől. Ö vitte a lámpágyújtogató rudat és úgy mentek, hogy karjuk mindig összeért. A lámpaoszlopnál megálltak, felnyújtották a gyújtó­botot, felizzott a gáz, és kékes fénnyel megvilágította arcú­ikat. Aztán tovább mentek, s válluk, karjuk, kezük összeért. Így volt, jól láttam az ablakból. Aznap esett az eső. Csendesen szitáló, nyári eső. Fáradtan ballagtam hazafelé. Esteledett. A magas bérházak ablakaiban kigyúltak a fények. A szél magasan járt, gyorsan kergette a felhőket. Az út közepén haragos zörgéssel futott néha tova egy-egy villamos. Utcánk végén először a fiút pillantottam meg. Egy gáz­lámpa tövében állt, melyet még nem gyújtottak meg. Á har- matnyi eső belepte haját, arcát, kihajtott fehér ingnyakát, megfényesítette homlokát. Az úttest másik oldalára nézett, és mosolygott. Ott jött az asszony. Hosszú nadrágot viselt, lapos sarkú félcipőt, hamu színű szolgálati zubbonyt és kendőt, A fiút nézte' és ő is mosolygott. Lelépett a járdáról, át akart futni az úttesten. Ugyanakkor gépkocsi fordult be nagy se­bességgel az utcába. A fiú kiáltott, de már késő volt. A lám­pagyújtogató bot egy letört darabja felperdült levegőbe, han­gos csattanással az úttestre esett, pörgött még, mint a gyere­kek játszószere, a bige. Pillanatokon belül hatalmas tömeg gyűlt össze, és körbeállbak az úttest közepén, mint játékra készülődő gyerekek. A fiút figyeltem. Mozdulatlanul állt. Sápadt volt és furcsán mosolygott, mint a gyerek, aki kimaradt a játékból. Egy jól fejlett, erős gyerek. Ijedt gyerek. Mentő jött. — Van-e itt hozzátartozója, vagy ismerőse? — kérdezte az orvos. Az embere^ egymásra néztek. Senki nem válaszolt. A fiú elmozdult a lámpaoszloptól és lelépett a járdáról. Aztán hirtelen elfordult és futásnak eredt. Sokáig hallottam még talpainak csattogását a vizes kövezeten. Aztán még egy csattanást hallottam. A mentőkocsi ajtajáét. Végül egy káromkodást. Valaki rálépett a gyújtóbot letört darabjára, majdnem elesett. Káromkodva arrébb rúgta. Este volt. Sötét volt. Csendesen szitált a nyári eső. Felnéz­tem a meg nem gyújtott lámpára, melynek a tövében az imént ott állt a fiú, s tudtam, hogy ez a lámpa ma éjszaka nem fog világítani. Egy fényes, kék virággal kevesebb lesz a mi utcánkban. Kevesebb, mert ma nem úgy jöttek, ahogy szoktak. Mert ma elengedték egymás kezét. Oravec János ASZÓDYJANOS A kriminalisztika kalandos története Városi tanácstagok fogadóórái 1970. szeptember 1—15-ig Szeptember 1. Tóth Józsefne, Kossuth u. 11., órától. Szeptember 2. Komáromy József, BAÉV, Ma­ar—Szovjet Barátság tér, ia ától. Szeptember 3. Dr. Deseö Emil, Erdei Termá­ikét Feldolgozó Vállalat, Szenl- iteri kapu 29., 17 órától. Szeptember 4. Szentgyörgyi Gyula, Benedek 31., n/1., 18 órától. Szeptember 5. Margóczi Imre, Sas utcai ált. kola. 19 órától; Soltész Gábor, ipköziotthon. Bercsényi u. 21., órától; Tóth Jánosné, Halász 1., 17 órától; Váradi János, drrna, Tanácsháza, 8 órától. Szeptember 7. Benke Zoltán, III.. Nyár u. 3., órától; Cseh Gyula, Bacsó B. 9., 18 órától; Endréd! József, 'échenyi u. 15—17.. 16.30 órától; amzsók István. Nagjrváthy úti t. iskola, 18 órától; Madarász inos, Erdei Termékeket Fel­iig ózó Vállalat, Szentpéteri k. 29., 17 órától; Mraz Ferenc, Jó­zsef A. pártszervezet, Baross G. u. 18., 18 órától; Rácz János, III/2. sz. pártszerv., Győri kapu 123., 18 órától; Schön Péter, Sa­létrom u. 22., 16 órától; Szegecz- ky András, Vanczák J. u. 13., 17 órától. Szeptember 8. Cseszár Vilmos, Budai J. u. 2., kisegítő iskola, 16 órától; Har- mos Károly, Kilián Gimnázium, 17 órától; dr. Illés Béla, Szeles u. ált. iskola, 17.30 órától: Kund- ra Mihály, Görömböly, Rezi K. u. 13., 19 órától; dr. Terplán Zénó, műszaki egyetem gépele­mek tanszéke 10. szoba, 16 órá­tól. Szeptember 11. Sugár Andor, Kazinczy u. 15., 17 órától. Szeptember 14. Dr. Farkas József, TIT városi klubja, Széchenyi u. 14., 16 órá­tól; Halász András, nyírjesi pártszervezet, 17 ólától; Varga Béla, Kilián-dél ált. iskola, 18 órától; Vágó Péter, bulgárföldi alt. isk., 17 órától. Hajszál az áldozat kezében A NAE módszere abban áll. hogy az elemzésre szánt anyagot (haj- vagy dohány- szálacska, porszem) atom­reaktorba helyezik, és neut­ronbombázásnak vetik alá. A művelet tartama néhány perctől néhány napig terjed­het. A neutronáramlat hatá­sára a mintában levő ele­mek, amelyek természetes állapotban nem radioaktívak, radioaktívakká válnak, su­garakat bocsátanak ki; a su­gárzás mennyisége és erős­sége elemenként változó. A rendkívül érzékeny részecs­keszámlálók segítségével le­mérik a próbának alávetett anyag radioaktivitását, s en­nek intenziátásából pontosan meghatározzák összetételét. Henry Griffon, a párizsi rendőr-főkapitányság méreg- tani laboratóriumának a ve­zetője volt az első. aki ezt a módszert toxikológiai vizs­gálatra alkalmazta. Griffon 1951-ben eredményesen al­kalmazta ezt a módszert különböző mérgek, főleg az áldozatok hajában levő ar­zén kimutatására. 1952-ben Robert, E. Jervis amerikai kriminalista folytatta Grif­fon munkáját. Griffon és Jer­vis mindenekelőtt megálla­pították a haj átlagos ar­zéntartalmát (amely 0 és 2,5 milliomod között váltakozik), majd ennek alapján elem­zésre beküldött három haj- próbán 5—10-szer nagyobb arzénmennyiséget mutattak ki, ami azt bizonyította, hogy az áldozatokat arzénnel meg- mérgeztók. A fenti esetekben ásványi eredetű mérgek kimutatásá­ról volt szó, tehát a vizsgá­latot toxikológiai célzattal végezték, nem pedig személy ­azonosság-megállapítás vé­gett. De hogyan állapítható meg valamely egyén sze­mélyazonossága egyetlen haj­szál segítségével? A szekun­der alkotórészek vizsgálata útján, az illető személyre jellemző töménységük kimu­tatásával. ' Jervis és munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy nincs két ember, akiknek a haja azonos össze­tételű lenne. Jervis 1956-ban terjesztette megállapításait a kanadai kriminalisztikai tár­sulat értekezlete elé. Két év­vel később, 1958-ban Kana­dában az edmundstoni per­ben az NAE-elemzés az igaz­ságszolgáltatás történetében első ízben hallatta szavát. És ezúttal személyazonosítási ügyben. A szóban forgó perben Ja­cob Vollmann amerikai ál­lampolgárt azzal vádolták, hogy az 1958. május 16-ra virradó éjszaka megölt egy tizenhatéves kanadai lányt. A holttestet egy elhagyott bánya gödrében találták meg, ahol néha szerelmespárok randevúztak. A lányt, név szerint Gaetane Bouchard-t, egy edmunstoni kútmester egyetlen gyermekét, késsel többször mellbe- és hátba- szúrták. Ez okozta halálát. A bal szeme körül, az arcán és a bal lábán látható horzsolá­sok azt bizonyították, hogy a lányt több méter távolság­ból a földön vonszolták; a kavicsos felületen vércsep- pek, elmosódott gépkocsinyo­mok látszottak, s ugyanott két gombostűfej nagyságú gépkocsilakk-szilánkot talál­tak. A boncolásnál kiderült, hogy a lányon nem követtek el erőszakot. Gyomrában emésztetlen csokoládédara­bokat találtak, egyik kezé­ben hat centiméter hosszú hajszálat szorongatott. Ennek színe sötétebb volt az áldo­zat hajánál. Vajon a gyilkos haja volt-e? (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents