Déli Hírlap, 1970. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-29 / 202. szám
Miskolc, Szentpéteri kapu ... (Ágotha Tibor felvétele.) Lakásnésőben a Győri kapuban (MII*) Amit a lakóknak kell megfizetni Senki se higgye, hogy az új házgyári épületekben otthonra talált lakok panaszai sajátosan miskolci eredetűek. Az ország valamennyi új lakótelepén rengeteg a hiba és a hiányosság, legutóbb Nemes Péter budapesti tervező levele alapján — augusztus 27-i számában — ennek a gondolatnak adott nyilvánosságot a Népszabadság is. íme a levél legtanulságosabb része: „A kivitelező képviselőjétől megkérdeztem: miért jó egy kivitelezőnek, hogy minden munkát kétszer kell megcsinálnia?... — A vállalat évente 10 millió forint kártérítést fizet — válaszolta —, ha ezeket a munkákat úgy végeznénk el hogy ráfordítjuk a megfelelő anyagot, energiát, vagyis jó munkát végzünk, 30 millió forint termeléskiesésünk lenne. Így azonban megmarad 20 millió forintunk. Remélem, elég világos a magyarázat?” Sovány mentség Mindenki számára teljesen világos. Azt a 20 milliót ebben az esetben — a vételáron kívül — a lakástulajdonosok fizetik meg. És kénytelenek megfizetni a miskolciak is. Nem tehetnek mást. ki vannak szolgáltatva éppen úgy, mint a BÁÉV az építőanyag-iparnak. Kénytelenek vagyunk megérteni, hogy minden új technológia újabb gyakorlatot kíván, s örvendetes, hogy végre az építők is elégedetlenek. De ezzel együtt sem fogadható el az, hogy egy vállalat — különböző jogos vagy jogosnak vélt nehézségekre hivatkozva — százmillió forintokkal kísérletezzen. Még akkor sem, ha a kérdéses százmilliók nagy részét támogatásként az állam fizeti. Sovány mentség ez, hiszen az állam pénzéhez ezek a dolgozók — az új lakások tulajdonosai — is a maguk munkájával ugyanúgy hozzájárulnak, mint bárki más. És senki sem helyeselhet akkor. amikor emberek százait kényszerítik olyan új lakásokba, ahová befolyik a víz, ahol a lépcsőpihenők tartóvasa kiáll a szomszédos szobák tapétázott falából, ahol repedezettek, hullámosak vagy görbék a falak, többször javított, csökkent értékű ajtókat építenek be, vagy a parkett minősége nem megfelelő. Egy életre szól? Az új lakók életük java részét ezekben a lakásokban Csökken a kocsiállás! idő az LMM-ben Mint ismeretes, a Gazdasági Bizottság és az Országos Árhivatal rendeletben írta elő a vállalatoknak augusztus 15-től február 18-ig a kocsiállási idő csökkentését. Ezt az árvízkárok és az őszi csúcsforgalom miatt jelentősen megnövekedett vagonigény tette szükségessé. A Lenin Kohászati Művekben máris szép eredmáSzaporodó holtok Nagy-Miskulc területén 30 boltot tart fenn a miskolci fogyasztási szövetkezet. Ezek nagy része élelmiszerüzlet, de a ruházati boltok és iparcikkeket árusító egységek száma is évről évre több lesz. nyékét értek el. Eddig a vállalatnak egy vagont 40—41 óra alatt kellett kiüríteni, s ezt az időt már 24—25 órára sikerült csökkenteni. A MÄV- val kötött szerződés szerint a vállalat akkor fizet kocsiállási pénzt, ha a vállalat területén naponta 400-nál több MÁV- és OPW-vagon áll. Az intézkedések eredményeképpen elérték, hogy ma már naponta átlag 230 vagon tartózkodik a gyárban. Az idegen és speciális kocsikra más rendelet vonatkozik. Eszerint, ha egy ilyen kocsit 18 óra alatt nem ürítenek ki, a vállalat büntetést fizet. A javulás itt is jelentős: egy-egy ilyen vagon kirakása most már átlag csak 13—14 órát vesz igénybe. A beérkező áru és a nyersanyag kirakásával tehát már nincs különösebb baj a gyárnál. A kiszállítás viszont még sok gondot okoz. Az elkövetkező napok és hetek feladata lesz, hogy itt is sikerüljön lefaragni a kocsiállási időből. szeretnék eltölteni és a tervezőktől, az építőktől, de a műszaki ellenőröktől is — joggal — várják el, hogy ezek a hibák és hiányosságok ne forduljanak elő. Nem kérnek lehetetlent: az emberiség már évszázadokkal, sőt évezredekkel ezelőtt is ismert olyan lakásokat, amelyekbe nem folyt be az esővíz. Az más kérdés, hogy valójában a házfelügyelők sincsenek tisztában a reklamációk intézésének rendjével. S mivel a MIK — mint a tanácsi lakások törvényes tulajdonosa és üzemeltetője — elhanyagolta a tájékoztatásukat, az intézkedés helyett inkább a panaszkodást választják. Csak a borravaló segíthet? Ezért nem véletlen, hogy' az építésvezetőség garanciális javításokkal megbízott csoportvezetőjét a konkrét panaszokkal kevesen keresik fel, s így a hibák kijavításáig valóságos kálváriát kell bejárniuk a lakóknak. Mert ha az új lakásokban csöpög a radiátor, pereg a csempe, vagy nem záródik az ajtó, legfeljebb a MIK-hez fordulnak. Az ingatlankezelő ilyenkor továbbítja a panaszt a tanács tervosztályának, a tervosztály értesíti a BÁÉV-et és megkezdődik a hetekig, hónapokig, esetleg évekig tartó vita. A türelmét vesztett lakás- tulajdonos ma mindezt csak akkor kerülheti el, ha a lakótelepen karonragad egy szerelőt és kínos nagyvonalúsággal kezébe csúsztat egy húszast, egy ötvenest, esetleg száz forintot is. Mert egyelőre a kulturált, korszerű lakáshoz ez is hozzátartozik ... (Vége) LAHUCSKY PÉTER Átadták a Goethe- díjat Miként korábban közöltük, Majna-Frankfurt városi tanácsa ez évben Lukács Cyörgynek, a neves magyar marxista filozófusnak és esztétának adományozta a Goethe-díjat. A hagyományoknak megfelelően augusztus 28-án 12 órakor, Goethe születésének napján és órájában tartották meg a frankfurti Paulskir- chenben az oklevélátadás ünnepségét. Minthogy az idős tudós orvosai tanácsára nem utazhatott az NSZK-ba, személye képviseletével Tőkei Ferencet, a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének igazgatóját bízta meg. Az ünnepi eseményen részt vett Hantos János is, a budapesti fővárosi tanács vb-elnökhelyette- se. A kis fenyő Harcoljunk a zöldterületeinkért! — címmel közölte a Magyar Nemzet tegnapi száma dr. Kemény Csabának, a VÁTI tudományos kutatójának az írását. A címben megfogalmazott felszólítást azzal indokolja a szerző, hogy egyre növekednek a sebek a főváros zöldterületein, pedig a fák, parkok, virágok, szabad vízfelületek fontos szerepet játszanak a nagyvárosi ember életében. Funkcióikat így összegezi dr. Keménv: „Biológiai (egészségügyi), pszichikai, társadalmi (szociális, kultúr, sport), esztétikai, termelési és városszerkezet-alakító.” Ezek közül elég kiemelni a biológiai vagy egészségügyi funkciót, hogy a zöldterületek jelentőségét felmérhessük. Számos olyan betegség van — a légzőszervek akut megbetegedése, súlyos túlérzékenységi reakciók, bőrfertőzések, tüdőrák, stb. — melyeknek jobban ki van téve a zajos, poros, gázokkal fertőzött levegőjű nagyvárosokban élő ember, mint az, aki napjainak jelentős részét szabadban töltheti. A lombok levegőszűrő, tisztító szerepe pedig közismert. Túlzás nélkül mondhatjuk tehát, hogy a zöldterületeket védve egészségünkért harcolunk. Bár Miskolc nagyságban lényegesen elmarad a főváros mögött, a zsúfoltságot, s a levegő szennyezettségét tekintve — gondoljunk csak a cementgyárra, az LKM-re és a többi nagyüzemre — sajnos „versenyképes”. Dr. Kemény Csaba aggodalmát tehát mi is oszthatjuk. Annál is inkább, mert városunk zöldterületei szintén megfogyatkoztak az elmúlt évek során. Furcsa és szomorú ellentmondás, hogy az ország egyik legszebb vidékén települt nagyvárosban ma már harcolni kell minden fáért. Ugyanakkor megnyugtató, hogy a városfejlesztési tervekben, s a gyakorlati építőmunkában is egyre jobban érvényre jut ez az értékóvó törekvés. Amíg korábban — pótolhatatlan veszteségek származtak ebből — egy-egy építkezés a környék növényzetének szinte teljes letárolásával járt. manapság építőink hajlandók hónapokig kerülgetni egy fenyőt. Erről egyébként bárki meggyőződhet: a kis ezüstfenyő ott áll épségben, alig néhány méterre az épülő sportcsarnok falától, a járművek kerekeitől valósággal felszántott felvonulási terület központjában. S ha már a Népkertböl hoztunk jó példát, ide kívánkozik ugyaninnen egy másik is: a csatorna árkát úgy vezették keresztül a parkon, hogy egyetlen értékes öreg fa sem esett áldozatul. Ez a figyelem mindenképpen elismerést érdemel, s bizonyára enyhíti azoknak a fájdalmát is, akik mindmáig sajnálják a Népkertnek azt a darabkáját, melyre a sportkombinát épült. Nyilvánvaló, hogy egy olyan arányú fejlesztési tervet nem lehet megvalósítani veszteség — fákban, virágokban mért veszteség — nélkül, amilyet a következő évekre célul tűzött ki a város. De vigyázniok kell a tervezőknek, építőknek, hogy csak akkora sebet üssenek a zöldterületen, amekkora még gyógyítható. S ne késsenek sokáig a kertészek sem, ha átadják a terepet az építők! A kis fák úgyis csak évek múlva tudják majd meghálálni a gondoskodást BÉKÉS DEZSŐ Taggyűlés után a Járműjavítóban A pártcsoportok és szerepük Tudják, a MÁV Járműjavító hármas pártalapszervezeté- nek kommunistái, hogy náluk a pártmunka egyik „legszűkebb keresztmetszete” a pártcsoportok tevékenysége. Utal erre az elmúlt két esztendő munkáját összegező taggyűlés beszámolója, s ezt hangsúlyozták a felszólalók is. Mindenekelőtt azt kifogásolták: nem váltak rendszeressé a csoportértekezletek, többnyire a személyes beszélgetések helyettesítették a kollektív tanácskozást Igv nem alakulhatott ki a kellő és egyértelmű nézetazonosság egy-egy kérdésben, hiányzott a tartalmas, sokrétű vita. Nyíltan beszéltek erről a taggyűlésen, s ami igen lényeges, személyre szólóan nyilvánítottak véleményt. Kimondták kereken: akadtak Affér — éhgyomorra Ma reggel hét óra előtt tíz perccel néhány utassal állt be a népkerti megállóba a GA 74—96 rendszámú 24-es autóbusz. Egy páran felszálltunk, de az egy-két másodperccel később érkező négytagú család előtt becsapódtak az ajtók, indított a sofőr. A férj a vezetőfülkéhez szaladt és kézzel- lábbal mutogatta, hogy indul a vonatjuk sietni kell, vegyék fel még őket. A vezető — mint utólag megtudtuk: Sass György — cifra káromkodást eresztett meg, megállította a kocsit és amikor felszálltak a lemaradt utasok „azt a marha parasztjait!” kiszólással fogadta őket. Miután imigyen végig- üvöltötte a buszt, indított, de olyan iramban, hogy a lemar- házott család hölgy tagja kofferostól elesett, kiszakadt a harisnyája, és csak az utasok segítségével tudott felállni. Megérkeztünk a végállomáshoz, a busz vezetője búcsúképpen még egyszer felemlegette a két gyermekkel utazó család le- és felmenő ági rokonait, aztán leszálltunk Meglehet, hogy sokan gyávaságnak tartják, amiért csak a nagy nyilvánosság előtt van bátorságunk a család védelmében szólni, dehát kinek van kedve korán reggel verekedni? P. É. olyan pártcsoportvezetők is, akik a két esztendő alatt egyáltalán nem tartottak értekezletet. Pedig, mint azt a kongresszusi irányelvekhangsúlyozzák, „pártunkban a politika alapvető kérdéseiben a nézetek pártszerű vitában, eszmecserében tisztázódnak és alakulnak ki a döntések”. A jól szerkesztett és őszinte hangvételű beszámoló pártszerű vitára ösztönzött. A felszólalók, szinte kivétel nélkül, elemzően mondottak véleményt a pártcsoportok munkájáról és szerepéről azzal az igénnyel, hogy e fontos „sejteknél” elsősorban a hatékonyságot kell növelni. Ehhez nyújtanak nagy segítséget az irányelvek, amelyek közt szerepel, hogy „az eddiginél is nagyobb lehetőséget kell biztosítani a párttagság jogainak a gyakorlásához, ezzel egyidejűleg növelni kell a párttagokkal szemben támasztott követelményeket’ ’. E követelményekhez igazodva a hármas alapszervezet tagsága lényegesen nagyobb aktivitással kért szót. Hajdú Pál arról beszélt, hogy a hatékony pártmunka a pártcsoportokra épül. Ugyanakkor sürgette: a jövőben a vezetőség is sokkal többet törődjön a pártcsoportokkal. Apró József elmondta: — Én is egy pártcsoport bizalmija vagyok. Sajnos, akik a „gondjaimra vannak bízva”, mind más-más munkaterületen dolgoznak, A kapcsolatot tartani igen körülményes. Egy értekezlet összehívása még nehezebb ... S itt bukkant elő az egyik legfőbb probléma, amit Serfőző Sándomé — szintén pártcsoportvezető — fogalmazott meg: — A pártcsoportok vezetőit területileg nem jól választották meg. A javaslat: a pártszervezet vizsgálja felül a pártcsoportok szervezeti felépítését, s ahol szükséges, változtassák meg a jelenlegi helyzetet. Mégpedig úgy, hogy az egyazon munkahelyen dolgozó párttagok lehetőleg egy pártcsoportban tevékenykedjenek. Ugyanilyen igény hangzott el a másik két alapszervezet taggyűlésén is, amivel a csúcsvezetőség is egyetértett. Mert ahhoz, hogy a párthatározatok végrehajtása következetes legyen, elengedhetetlen feltétel az alapszervezeti munka hatékonyságának a fokozása, amiben nagy szerepük van a pártcsoportoknak. T. F. Lakás pedagógusoknak Az idén végzett fiatal pedagógusok közül huszonnyolc közép- és száztizen- négy általános iskolai tanár, illetve tanító vállalt állást Borsodban. Számukra ebben az évben hetvenhárom pedagóguslakást építettek, illetve vásároltak.
