Déli Hírlap, 1970. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-28 / 201. szám

•-> •áf.^v'V'í Nemcsak fesztivál van Miskolcot — már határainkon túl is — úgy tartják számon, mint a rövidfilmek rangos fesztiváljának városát. Borsod köz­pontja az elmúlt évtized folyamán tényleg számos filmsiker színhelye volt. Évről évre visszatérnek ide alkotásaikkal a magyar rövidfilmgyártás reprezentánsai. Neves hazai és kül­földi szakemberek találkoznak, vitatkoznak, s nem egyszer itt dől el, hogy mely alkotások képviselhetik legméltóbban ha­zánk színeit a nemzetközi szemléken. A fesztivál azonban sohasem a szakma ügye csupán. Azon kívül, hogy a város és a megye vezetői példamutató igyeke­zettel teremtenek otthont minden esztendőben a fesztiválnak, a közönség is kitünteti érdeklődésével a rövidfilmeket s al­kotóikat. Ebben az érdeklődésben azonban — legyünk őszinték — még több a kíváncsiság, mint az értő figyelem. Ha a közönsé­günk — így vélekednek a filmesztéták és a közművelődési szakemberek — még nem nőtt, nőhetett fel a művészfilmek­hez, akkor nyilván több rövidfilm tartalma és f ormány elve is idegen még. Jó lenne elérni a rövidfilmek városában, hogy ne csak a vendégnek kijáró tisztelet és érdeklődés fordítsa a miskolcia­kat a sajátos művészeti ág felé. Egyszóval: teremtsünk állan­dó otthont a kisfilmeknek. A gondolat nem új. megvalósítására azonban úgy látszik még várni kell. Pusztán egy életrevaló kezdeményezés is ele­gendő azonban, hogy próbáljunk tovább gondolkodni. A Gár­donyi Géza Művelődési Ház MOPRESSZÓ létrehozását terve­zi. Hogy milyen tartalmat fed ez a divatos összetétel? A mozi és a presszó ötvözetéről van szó. Magyarul: vetítés, kávézás, s egy-egy filmvita színhelye lenne a helyiség. Az első próbál­kozás — Vas Judit Aréna c. filmjével, s Martos Lajos forgató­könyvíróval találkoztak a művelődési ház klubjának tagjai — kitűnően sikerült. A sokat ígérő személyes kapcsolatok révén — a rendezők, írók igénylik a közönség véleményét — még bizonyára tanúi lehetünk a Gárdonyiban néhány ősbemutató­nak. Ez azonban kevés. Az ifjú és a felnőtt közönség film­esztétikai nevelése érdekében, a jó műszaki adottságokkal rendelkező Hevesy Iván Filmklubnak is fel kellene karolnia a rövidfilmeket. Persze mindez nem a jószándékon múlik csupán. Pillanatnyilag — amennyire a helyzetet ismerjük — nagy forgalmazási gondot okoznak a kisfilmek, miután nem önálló műsordarabként, hanem kísérő műsorként osztják be azokat. (Más lehetőség nem is igen van a forgalmazásra.) Sze­mélyes tapasztalatból tudjuk, hogy az alkotók nem tartják ezt a rendszert a legszerencsésebbnek. A néző nem a kisfilm miatt megy moziba, sokszor le is kési azt. Szűkszavú a kritika is. ha egyáltalán van. A fesztiválvárosra várna tehát a feladat, hogy a meglevő helyzeten — legalább itt Miskolcon, s esetleg Bor­sodban — változtasson. Nem kétséges, hogy közigazgatási szerveink támogatni fog­ják ezt a törekvést. Bizonyára a MOKÉP is megértő tárgyaló partnernek bizonyul. Ha azonban a fesztivál előtt néhány ős­bemutatót is akarunk tartani, a különböző súdiók segítségét kell kérnünk. A fesztiválig még bőven van idő. A népművelési szezon vi­szont most kezdődik. Mindannyian hasznát látnánk, ha az ér­dekeltek kapcsolatot keresnének ég szót értenének egymással. _____ GYARMATI BÉLA Negyven évig épült, ezrek látogatják A székesfehérvári Borv-vár ^ A vár bástyasétánya. (Kabáczy Szilárd felvétele) között. Szenvedélyes utazó volt Bory Jenő és útjairól mindig hozott valami érde­kességet. Na, de a vár. Az özvegy emlékezik: — Fiatal házasok voltunk és ikreink születtek. Ilonka és Klárika. Gyengécskék voltak és az orvos vidéki le­vegőt javasolt nekik. Akkor vettük ezt a telket, amely homokbánya volt. Így kez­dődött ... . És folytatódott úgy. hogy a rendkívül lefoglalt épí­tészmérnök, szobrász- és festőművész a munkája s utazásai után fennmaradó minden szabad idejét oda­haza, Székesfehérvárott töl­tötte, s egy-két kedvenc napszámosa segítségével épí­tette a várat. Az anyagot úgy szerezte be, hogy cse­rébe szobrokat, festménye­ket adott érte. Minden va­gyonát ebbe az alkotásába ölte, amely imponáló nagy­ságával, építészeti konstruk­ciójával csodálatba ejti a lá­togatót. A hatalmas, fél nap alatt is alig bejárható építmény ma családi múzeum. Megta­lálhatók itt Bory Jenő szob­rai. festményei, valamint fe­lesége, Komócson Ilona fes­tőművésznő alkotásai, to­vábbá a kortárs művészek Kevés idegen hagyja ki Székesfehérvárott programjából a Bory-várat. Naponta több százan, évente sok ezren fordul­nak meg e különös kőcsipkés, soktornyú, mellvédekkel és udvarokkal bőven teletűzdelt vasbeton várban. Nem valami középkori al­kotásról van szó. Bory Jenő építészmérnök — a Képző- művészeti Főiskola egykori tanára és rektora — álmod­ta meg, tervezte, s építette jóformán a saját kezével e rendkívül érdekes, impozáns alkotmányt. 1912-ben kezdte és negyven év múlva fejezte be. Mint fecske a fészkét, úgy ragasztgatta össze az egyes darabokat. Nyolcvanhat éves özvegye (Székely Bertalan tanít­ványa) ma is ott él a várban berendezett múzeum-lakás­ban, töméntelen műkincs — festmény, szobor és a világ minden részéből származó képzőművészeti ritkaság — sok-sok műve. A páratlan érdekességű vár karbantar­tását a család végezteti el azokból a fillérekből, ame­lyeket beléptidíjként szed­nek a látogatóktól. BALOGH JÓZSEF c Sok film némi bosszúsággal „Az apácák hazatessékeltek” Az „Utolsó ítélet” előtt Markaly Gábortól, színhá­zunk fiatal művészétől ez­úttal a következő riportot kaptuk olaszországi élmé­nyeiről. Utolsó napok Rómában. Most már tudom: Róma le­győzött. Tíz nap alatt lehe­tetlen mindenhová eljutni, a görcsös erőlködés pedig ér­téktelenné teszi az utolsó perceket. Az apácák, akiknél lakom, továbbra is elképesztő mó­don ragaszkodnak a lefek- vési idő pontos betartásához. Hosszas alkudozás és öniga­zolás után a főnővér bele­egyezett az egy órai takaró- dóba. de közölnöm kellelt ..kicsapongásaim” színterét. Egyik éjjel példátlan eset történt. A Via Venetón meg­jelentek az apácák egy piros Fiat sportkocsival és haza- tessékeltek. Partnernőm — a pincérek beszámolója szerint — reggelig mozdulatlanul ült a helyén a meglepetés­től. En is — a kocsiban. Reggel és este két-két órát tanulok olaszul és németül; ez is kötelező penzum ... Közvetlenül az elutazásom előtt visszarohantam a Va­tikánba, még egyszer látni Michelangelo Sixtusi kápol­náját. Az ide vezető folyo­són türelmes nemzetközi sorba állás, a kápolnában pedig áhítatba merült, las­san kavargó, ülő, elterülő, eksztázisba került tömeg. Az oltár fölött az „Utolsó íté­let”. örvénylik, hömpölyög, alatta kísérteties vízióként a turisták százai — a pokol élő folytatásaként — izzad­nak, verejtékeznek, tökéletes összhangban a képpel. Mel­lettem egy amerikai turista hátán fekszik a földön, s úgy gyönyörködik a meny- nyezet freskóiban. Valóban: állva nézni nagyon fárasztó. De milyen fárasztó lehetett festeni! Eszembe jutnak Mi­chelangelo verssorai: „Tarkóm púpos lett, szakállam sötéten égnek mered, a mellem beesett, mint hárpiáké; csöpög az ecset, s levélöl kész mozaik már a képem." Van Rómában egy zarán­dokhely, amelyet nem a hívő katolikusok, hanem a hippik szoktak felkeresni: a Spanyol-lépcső. Nevét a Piazza di Spagnaról kapta, mely a lépcső alatt terül el; itt található a spanyol kö­vetség. A monumentális dísz­lépcső egy kéttornyú barokk Ili—Petrov, a világhírű szovjet szerzöpár Tizenkét szék című regényét — mint ismeretes — azonos címmel Tabi László alkalmazta szín­padra, és az elmúlt évadban sikerrel mutatta be a Mis­kolci Nemzeti Színház. A milliós kincseket rejtő szék- garnitúra körüli bonyodalom, hajsza, és Qsztap Bender, a templomhoz vezet. A lépcső alján festői kőbárka, a Bar- caccia szökőkút, lábukat áz­tató fiatalokkal. A lépcsőkön harsog a zene, az ének, tele politikai és filozófiai célzá­sokkal. Oldott állapotú, vagy eksztázisba merülő alkalmi zenekarok kísérik az éneket. A rendőrök nyugodtan sétál­nak közöttük URH-készülé- keikkel. A szomszéd utcá­ban egykedvűen üldögélnek a rendőrautó utasai. A lépcsőnek nemes ha­gyományai vannak. Ez volt a modellek, művészek, ka­landorok és kurtizánok ked­velt találkahelye. Ma a te­hetséges fiatal ötvös-nemze­dék alkalmi kiállítóterméül szolgál. Esténként kigyullad­nak az alkalmi tárlatok vi­lágításául szolgáló gyertyák, halkul a zeneszó és álomba merül a hippi társaság: amerikaiak, franciák, ola­szok és négerek. nagy kombinátot- (Makay Sándor játszotta) alakja még nem halványult el a miskolci színházlátogatók emlékezeté­ben. Most a képernyőn ta­lálkozhatnak újra az ismerős alakokkal, mert a Miskolci Nemzeti Színház előadását jövő héten kedden este fel­vételről mutatja be a Tele­vízió. Film, film, film. Kedd este film, szerda este film, csü­törtök este film. Tulajdon­képpen mindegyik kellemes volt, fűszerezve apró kelle­metlenséggel. Kedd este az olasz neorealizmus egyik prototípusát láthattuk (Égy nap a parkban, 1952). az irányzat minden kellékével, sablonjával, és majdminden sztárjával. Az idősebb fiata­lok visszaemlékezhetnek ko­rai fiatalságuk hangulatos filmélményére, akik most látták először, azok is hely- lyel-közzel derülhettek a hol harsány, hol szentimentális, hol szatirikus jeleneteken. És a bosszúság? Már nagyon elszoktunk a feliratos fil­mektől. Nem értjük, miért ne lehetett volna elkészíteni a szinkronját ennek a film­nek. Különösen a gyorsan pergő olasz beszédet nehéz a tv apró betűs feliratain kö­vetni. Szerda este Goldoni Az apósok című vígjátékának tévéfilm-változatán derül­hettek a nézők. A kellemes szórakozás közben legfeljebb azon gondolkozhattunk el, hogy nem túl gyakori-e en­nek a vígjáték-típusnak, és különösen Goldoni vigjáté- kainak műsorra tűzése az utóbbi időben. A meseszö­vés, a fordulatok a jellemek annyi hasonlóságot mutat­nak e kiváló vígjáték-mester darabjaiban, hogy a gyakori bemutatók során megszok­juk a közös vonásaikat és mind kevésbé tudunk örülni a művek játékos csillogásá­nak. A hamis Izabella egy rend­kívül bonyolult magyar krimi volt. Ugyanis annyi nyomozó szerepelt benne, és mindegyik jobban fontosko­dott, mint Maigret meg An­gyal együttvéve, hogy ebből valami nagy-nagy horderejű bűnügyre is gondolhattunk volna. Mindenesetre tényleg bonyolult volt a darab, meri ki azt várta, hogy Kállai Fe­renc mikor kap már egy olyan mondatot, amelyiknek legalább emberi formája van, ki azért izgult, hogy szegény férj mikor kap már vacsorát, ki pedig azért (mi­után annyit nézték már a szereplők is az órájukat), hogy a rendező végre mikor pillant a saját órájára és ve­szi észre, hogy a film nem rétestészta, illetőleg jön rá, hogy még a rétestészta is el­szakad. ha túlnyújtják. Hogy miről is szólt ez a film? Arra ki ért rá odafigyelni! Befejezésül még csak azt szeretném megjegyezni: csü­törtök este azok jártak jól, akiknek nem ment el a ked­vük A hamis Izabella alatt a tévénézéstől, mert utána egy kiválóan szerkesztett, összefogott művészettörté­neti portrét, és műfaj bemu­tatást láthattak. Azt hiszem, a TV galériája ebben a mű­sorban talált leginkább ma­gára. Itt már egyetlen bár­gyú kérdés nem hangzott el, egyetlen negédeskedő felele­tet nem hallottunk; pontos, okos mondatok hangzottak el a kiváló Asszonyi Tamás alkotásairól és az éremmű­vészetről. Színvonalas és egyben a közvetlen élmény­től átfűtött műsort láthat­tunk. Külön meg kell di­csérnünk az operatőri mun­kát, mely ezeket a viszony­lag kisebb alakú alkotásokat felnagyítva, a fényhatással jellegzetességeiket kiemelve tudta elénk vetíteni. K. L A Tizenkét szék képernyőn éjféltől reggelig PÜSPÖK A BÍRÓSÁG ELŐTT Albert Ngondét, Ngond- samba püspökét lázadásban való bűnrészesség vádjával letartóztatták. A letartózta­tásra az adott okot, hogy a közelmúltban őrizetbe vet­ték Ernest Ouandiet, a felke­lők vezérét s ennek során fény derült Ngonde püspök aktív bűnrészességére is. A püspököt bíróság elé állít­ják. BANYALÉGROBBANAS Hét bányász vesztette éle­tét bányalégrobbanás miatt a törökországi Eregli szén­bányában. A mentőalakula­tok még nem tudtak leszáll- ni a mérgező gáz által el­árasztott aknába, hogy fel­színre hozzák az áldozatok holttestét. MEGGYILKOLTÁK Jose Alonsot, az Argentin Általános Munkásszövetség volt főtitkárát egy géppisz­tolysorozattal meggyilkol­ták, amikor lakásából tá­vozni akart. A lövéseket gépkocsiból adták le. BÉRELHETŐ TEHENEK Azoknak az „amatőr” gaz­dáknak a számára, akiknek farmjuk ugyan van, de nincs elegendő pénzük tehenek beszerzésére, az új-zélandi Auckland környékén két gazda tehénkölcsönzőt léte­sített. Itt mérsékelt térítés ellenében, meghatározott időre állatokat lehet bérelni. Eddig hét vevő jelentkezett a „szolgáltatás” igénybevé­telére. MEGTALÁLTÁK AZ ŐSBOLHÁT Egy őskori prémes állat megkövült maradványaiban véli felfedezni az ősbolha ugyancsak megkövült kör­vonalait Edgar Riek ausztrál kutató. Melbourntól keletre talált fosszília. mintegy 120 millió éves. Atomkorszaki fajta társaival összehason­lítva az ősbolha igazán ha­talmas méretű volt: test­hossza elérte a 8 millimétert. RÁDŐLT A TELEFONOSZLOP Csenger községben tele­fonvezetéket szerelt Meny­hárt Sándor 21 éves szerelő. A telefonoszlop kidőlt, maga alá temette a fiatalembert, aki a helyszínen meghalt. FIA SZÜLETETT Pelé „királynak” trónörö­köse született: fiát apjához hasonlóan Edsonnak hívják. Pelének van egy kislánya is. GYÖKERES FORDULAT Üj tanú jelentkezett a Bobby Moor-ügyben, amely gyökeres fordulatot hozott. Az illető kijelentette a rend­őrségen, hogy a karkötőt két hivatásos tolvaj lopta el rö­viddel azelőtt, hogy B. Moot és B. Charlton az üzletbe ér­kezett. A karkötőt Bogotá­ban adták el. és a tanú meg tudja nevezni azokat a sze­mélyeket, akik megvették. ELHAGYTA A KÓRHÁZAT Sammy Davis elhagyta a Sunrise nevű kórházat, ahol a hét vége óta tüdőgyulla­dással ápolták. KARAMBOL A TENGEREN A Le Temps Des Cerises francia halászhajó az At­lanti-óceánon az éjjel össze­ütközött a Nicoleltc nevű brit jachttal. A jacht azon­nal elsüllyedt. Fiat személyt sikerült megmenteni, három másik azonban eltűnt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents