Déli Hírlap, 1970. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-22 / 196. szám

Igényes beszámoló nyílt beszéd Taggyűlésre készülnek a Miskolci Építőipari Vállalat kommunistái Közeledik az újabb határidő Kiállja-e a proffá! a hűtőház? Igényes beszámoló készült a Miskolci Építőipari Vállalat pártszervezetében, amelyet az augusztus 27-én tartandó tag­gyűlésen Demján Imre, a pártszervezet titkára mond el. A pártélet és pártmunka legapróbb mozzanatára is utaló, elemző számvetés át­fogó tájékoztatást nyújt a vállalat egészének a munká­járól, de arról is: a kommu­nisták hogyan álltak helyt a gyakran kritikusnak is tekint­hető helyzetekben. A létszámhiány ellenére A pártszervezet figyelme mindenkor kiterjedt a gazda­sági szervező munka feladatai­ra is. Oda összpontosította erejét és ott vetette latba te­kintélyét, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Évek óta — ma is — a legtöbb akadályt a munkában a nagyfokú lét­számhiány idézi elő. Könnyű lenne erre a tényre hivat­kozni, ha nem úgy alakul a terv, ahogy az elő van írva. Ehelyett a pártszervezet kez­deményez. javasol, szót ért a gazdaságvezetéssel. Nem fél­nek a gyors átcsoportosítá­soktól és a keményebb eszkö­zöktől sem, ha arra szükség van. Egyetlen intézkedés sem történik kellő elemzés nélkül. Véget ért egy „divat” A beszámoló is utal rá, hogy nincs minden rendben a túlórák körül. Tavaly 50 ezer túlórát használtak fel, amit csak részben indokolt a lét­számhiány. A túlóráztatásban „élen járt” az épületgépészeti főépítésvezetőség és a III-as építésvezetőség, ahol az egy­ségek vezetői nem tettek meg mindent, hogy a kieső időt jobb szervezéssel pótolják. A Hazafias Népfront Bor­sod megyei Bizottsága a volt népi kollégisták és nevelők, valamint a kollégiumok ba­ráti körének részére augusz­tus 22-én és 23-án találko- sót rendez. A NÉKOSZ tag­jai ma délelőtt Miskolcon, a Nehézipari Műszsaki Egyete­men gyűltek össze, ahol két­lapos előadássorozaton vesz­nek részt. Visszaemlékeznek a mis- íolci népi kollégiumok éle- ére, tájékoztatást kapnak a ,Népi Kollégiumok 1939— .949” című dokumentum- cötet anyagáról. Vasárnap iélelőtt Varga Gáborné, a negyei tanács végrehajtó bi- ottságának elnökhelyettese ,A NÉKOSZ hagyományai- íak szerepe ifjúságunk ne­velésében” címmel tart elő- idást. Ezt követően Hegyi Imre, i Hazafias Népfront megyei Titokzatos ügy A kis rikkancsfiú a New York-i utcán így árulja újságát: — Titokzatos ügy! 56 áldozat! Egy arrajáró férfi megvesz tőle egy újsá­got, mindjárt megnézi, majd igy szól a fiúhoz: — De hiszen az újság­ban szó sincs ilyesmiről! Hol van ez benne? — Éppen ez a titok! Es ön az ötvenhetedik íldozat! Megállapították, hogy ezeken a helyeken dolgozik a legke­vesebb párttag is. Az idén már másként szervezték meg a munkát, elsősorban a kom­munistákra és a törzsgárda tagjaira számítva. A 70 tagú pártszervezet ja­vaslatára véget vetettek egy „divatnak” is a vállalatnál „Éveken át — olvashatjuk a beszámolóban — mindenki saját szakállára, az igazgató tudta nélkül gyakran vállalt munkát. Nem vették figye­lembe, van-e kellő kapacitás.” Ez is növelte a szervezettsé­get. Májustól már működik egy úgynevezett vállalási bi­zottság, amely ügyel, hogy a vállalat csak addig nyújtóz­kodjék, ameddig a takarója ér. Ne csak a pártszervezet kezdeményezzen Van egy mondat a beszá­molóban, amely így hangzik: jelenleg is „ ... eltolódnak a határidők, sok a lemaradás és hiánypótlás, ami akadályozza a szervezett munkát.” Ennek ellenére — s itt újra a szám­vetés néhány sorára kell hi­vatkozni — a vállalat képes a feladatok megoldására. Eh­hez azonban az kell, hogy a jövőben ne csak a pártszer­vezet kezdeményezzen, ha­nem a gazdaságvezetés is sokkal többször, s ha kell, erélyesebben kérje a pártve­zetőség, a pártszervezet segít­ségét és közreműködését. A sikerek alapja ennél a pártszervezetnél mindig a kertelés nélküli, nyílt beszéd, az igényes munka volt. Ezt megőrizni és gyarapítani, ja­vaslatként szerep>el a beszá­molóban, ami útravalóul szol­gálhat az új vezetőségnek is. TÓTH FERENC titkára arról beszél, milyen szerepet vállal a társadalom a fizikai dolgozók gyerme­keinek továbbtanulásában. Devizát takarítanak meg Az iparban nélkülözhetet­len „belsókulcsnyílású” csa­varokat eddig importból és a kisipari üzemek termelésé­ből fedezték az országban. Most az Ongai Csavaráru­gyár készen áll e csavartípus korlátlan mennyiségű gyár­tására. Ezzel jelentős devi­zát takarít meg a gyár nép­gazdaságunknak. l)j seprőgépek és kukák Az idén még új seprőgép pékét kap a köztisztasági' vállalat. Ugyancsak az év végéig érkeznek meg a na­gyobb befogadóképességű ku­kák is. Ezekre a gépekre 3 millió forintot költenek. Szerény becslések szerint is 700 ezer dollár veszteséget jelent a népgazdaságnak az a könnyelmű munkavállalás, amelyre — tavaly október 28-án — négy közismert cég kötött szocialista szerző­dést. Legalábbis ennyi lett volna a Miskolci Hűtöház idei exportbevétele. De, ha hozzávesszük a hűtőkombi­nát Miskolc és az északi iparvidék élelmiszer-ellátá- ban, illetve az egész belföldi forgalomban játszott szere­pét, a várható termeléskiesés > összege máris meghaladja az 50 millió forintot. S hogy ez a horribilis összeg végül mégsem válik teljesen kido­bott pénzzé, az igazán nem a hűtőház rekonstrukcióját végző vállalatok érdeme. Már a kezdet kezdetén... A szerződés értelmében, a generál kivitelezéssel megbí­zott Diósgyőri Gépgyárnak május elsejével meg kellett volna kezdenie a hűtöház egyik felének próbaüzemel­tetését. A hűtőtermek szi­geteléséhez és a technológiai szereléshez szükséges építő­ipari munkák azonban már a kezdet kezdetén felborították a józan számítást. Hargitai László, a DIGÉP fővállalko­zási főosztályának vezetője így emlékezik a történtekre: — Alvállalkozónk, a Bor­sod megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat november 10-e helyett — csaknem öthóna­pos késéssel — április elején adta át a munkaterületet. Közben, látva a késés vár­ható következményeit, he­tenként összehívtuk az érde­kelt vállalatok képviselőit. Három ízben még vezérigaz­gatói szintű kooperációs ér­tekezletet is tartottunk, s ennek ellenére, sorra meg­hiúsultak a közben elkészült hálódiagramos ütemtervek. Március 23-án Gácsi Miklós elvtárs, vezérigazgatónk személyesen vette kezébe a munka megszervezését. Ak­kor még mindenki vállalta a határidőt, de már tudtuk, hogy az óramű pontossággal összeállított programnak nincsenek meg a gyakorlati feltételei. A jegyzőkönyv tanúsága szerint És napról napra tovább csúszott a kivitelezés. Május elsejét követően, amikor már be kellett volna szívat­ni a hűtőrendszerbe az am­móniát, az építők rnég javá­ban dolgoztak a felsó szin­teken, még nem volt készen a szigetelés, nem készült el a kondenzátor, fontos csőve­zetékek hiányozták, és hátra volt az elektromos berende­zések bekötése is. A május 4-én felvett jegyzőkönyv ta­núsága szerint, 26 alapvető hiányosság akadályozta á próbaüzemelést. A gépek június 4-én indul­tak meg. A rekonstrukció el­ső üteméhez tartozó harma­dik, negyedik emeleti ter­meket csak ezután, négy hét múlva hagyták el az építők. A szerelők ezeken a szinte­ken még mindig dolgoznak. Közben a környező tsz-ekből a zöldbabtól a málnáig, csak­nem 200 vagon zöldárut és gyümölcsöt kellett tovább szállítani az ország egyéb­ként is túlterhelt, többi hű­tőházaiba. A földeken tekin­télyes mennyiségű zöldborsó hevert leszedetlenül. A lábon maradt termények szárát — mintegy 350 vagon, kiváló tulajdonságokkal rendelkező tömegtakarmányt — a me­zőgazdaság már képtelen volt betakarítani. A KG DB foglalt állást Már a hütőházban is meg kellett kezdeni a szer­ződéses dolgozók és a diákok elbocsátását. Sőt, a törzsia- gok foglalkoztatása is ve­szélybe került. És az átadás még ma is késik ... A mélyhűtőkben nem tud­ták előállítani az üzemelte­téshez szükséges mínusz 25 Celsius-fokos hőmérsékletet és a tárolótermekét is kép­telenek voltak az előírt mí­nusz 18 fokon tartani. Felté­telezték, hogy a hűtőkamrák szigetelésével van baj. eset­leg a termek sem zárnak her­metikusan. De az átadás nem történt meg, és valójában senki sem folgalt állást hiva­talosan. Az Országos Hűtőipari Vál­lalat a Központi Gazdasági Döntőbizottsághoz fordult, s így nem maradt más hátra, minthogy most már működés közben — átszereljék a hűtő- berendezést: a KGDB határo­zata alapján, a DIGÉP vál­lalta. hogy augusztus 31-ig duplájára növeli a hűtőtestek felületét. A munka még tart. A hó­nap végéig kilenc nap van hátra, de még senki sem tudja, hogy a berendezés ki­állja-e a próbát. A hűtőipar szakemberei szerint — nem valószínű... ^'' Debrecenben, a nagyerdei stadionban vasárnap tartották az V. országos virágkarnevált A szinpompás bemutatón Mis­kolc is érdekelve volt: a Miskolci Kertészeti Vállalat a 200 éves Lenin Kohászati Műveket köszöntő és jelképező hatal­mas kompozícióval vonult fel. A kompozíció 120 ezer vi­rágból formálódott, szegfű, őszirózsa és szalvia felhasználá­sával. Nagy sikere volt a virágokból felépített őskohónak; a zsűritől 20 ezer forintos különdijat kaptak. Képünkön: a kompozíció élén vitt városcimer, amely 5—6 ezer virágból készült. (Valent Ede felvétele) * Kiskertek végnapjai Don Cleofás öregdiák egy kis sánta ördög segítségével (Vélez de Guevara: A sánta ör­dög) pillanthat be a madridi tetők alá. A bicegő manó szolgálatkészen leemeli számá­ra a cserepes fedőket. Talán merész az asz- szociáció. de emeleti ablakomból — ördögi segédlet nélkül is — úgy térképezhetem fel a környék kis házainak belső életét, mint a derék Cleofás tette a madridi toronyból. Persze, a tetőkön nem látok át, de látom az egyébként zárt udvarokat, amelyek ilyenkor, nyáron, a családi élet fontos színterei. Higy- gyék el, nem leskelődöm, csak egyszerűen nem tudok úgy kinézni napközben az abla­kon, hogy ne ragadjon meg a szemem egy- egy mozzanatot. S a sok kis mozzanatból néhány hónap alatt összeálltak a Vörösmarty utca egy szakaszán élő családok mindennap­jai. Szegényes negyed ez. A házak gerincét meghajlította az idő, s a ,tenyérnyi udvaro­kon az árnyékszék, a tyúkól és a virágoskert osztozik. Virágoskert? Inkább csak egy iga­zi kert ágról szakadt rokona; fény felé ka­paszkodó, nyurga orgonabokrokkal, örökké víz után sóvárgó petúniákkal, tátikákkal. E kis virágágyak mégis sokat jelentenek gaz­dáiknak. Szinte meghaló például annak a középkorú családapának á buzgalma — mozgása, kék zubbonya, a müszakváltáshoz igazodó élet­rendje alapján gyári munkásnak nézem —, aki tavasztól kezdve, az utcai kútról hordja virágaira a vizet. S ha módja van rá, órákon át ott toporog, bíbelődik az araszokkal mér­hető ágyás körül. A jó idő beköszöntével gondosan újra festette a családi nyugágyat is. De ezt az idén már nem használták. A sokemeletes bérház, amely ezen a tavaszon föléjük magasodott, elrabolta a zárt udvar intim jellegét. Nem lehet már gondtalanul heverni. __________________________ Az egyik, amin sokat gondolkodom „kilá­tómban”, éppen ez. Lám, még állnak, élnek a kis házak, de máris kénytelenek az új szomszédhoz igazodni a lakóik. Persze, van ennek a szomszédságnak jó oldala is: ami­óta benépesedett a bérház, azóta tovább tart nyitva a sarki élelmiszerbolt, jobb a vá­laszték a zöldségesnél, az új lámpasor bevi­lágítja az egész környéket, a lassan, de mégis kialakuló játszótérre odajárhatnak a környék gyerekei, s új barátságok szövődnek a régeb­ben itt élő és ide költözött gyerekek, fiatalok között. De azért akárhogy is vesszük, vég­napjaikat élik a szúette deszkakerítéssel ha­tárolt kis birodalmak. Ma még csak — kény­telen-kelletlen — kitárulkoznak, de néhány hónap múlva meg is szűnnek létezni. A sza­nálás ugyanis folytatódik, s távoli ismerő­seim zöme rövidesen éppen úgy az emeleti ablakból tekinget ki, mint most én. Nyil­ván, nem minden nosztalgia nélkül. Hiszen egy tenyérnyi kert is hozzánőhet az ember szívéhez. Jó lenne többet gondolkoznunk azon, hogyan viselik el a változást az idősebbek. Mert, ha gazdagabb, egészségesebb, kényel­mesebb környezetbe kerülnek is, kétségkívül, sok mindenről kénytelenek lemondani. Pél­dául a kertről. De miért kénytelenek? A többi nagyvárosokhoz hasonlóan, Mis­kolcon is egyre inkább „lábra kapnak" a kertszövetkezetek. Talán el lehetne mondani a kis háztájit sirató „szanáltaknak”, hogy be­kapcsolódhatnának a kertmozgalomba. Más kérdés, hogy lehetne még kisebb és olcsóbb parcellákat is osztani azok számára, akik­nek a költözés után, bizony, alig marad pén­zük. Helsinkiben láttam a város peremén ilyen, egészen kis parcellákból álló kertkö­zösségeket. Olyanokat, amelyek különösebb beruházás nélkül is örömet szerezhetnek a falak szorításából szabadba kivánkozóknak. BÉKÉS DEZSŐ LAHUCSKY PÉTER Leesett két hónapra való Nagy mennyiségű csapadék hullott Az éjszaka folyamán rend­kívül sok csapadék hullott Borsod megyében. A Meteo­rológiai Állomás mérései sze­rint reggel nyolcig 20 milli­méter eső esett. Szakemberek szerint máskor két-három hónapra nem jut ennyi csa­padék. Jaifa — kontra málna Az Erdei Termékeket Fel­dolgozó és Értékesítő Vállalat tavaly 180 vagon erdei szörp alapanyagát gyűjtötte be, az idén ennél már jóval többet. A málna-, szamóca-, som- és vegyes szörpök csaknem negyven százalékát exportál­ják. A szórakozóhelyek üdítő ital választékából a Jaffa las­san kiszorította a málnát és az erdei szörpöket. Előrelát­hatólag az őszre sikerül a málnaszörpnek visszanyernie rangját a szeszmentes italok közt. A lezúduló víz az Avasról nagy mennyiségű hordalékot sodort le. Ugyancsak sok munkát adott a Köztisztasági Vállalat dolgozóinak a friss hordalék eltakarítása aSzent- péteri kapui lakótelepen is. fl zavarelhárítók „szezonja” A Postaigazgatóság rádió- és tv-zavarelhárító üzemébe havonta átlagosan harminc panaszbejelentés érkezik. Nyáron gyakrabban észlelnek hibát a magasfeszültségű táv­vezetékeken, e hibák megne­hezítik a környéken a műsor vételét. Az is gyakran elő­fordul azonban — minden tizedik bejelentés ilyen —. hogy csak a szomszédok ás­kálódnak: feljelentik egymást, mert a háztartási gépeiken nincs „zavarszűrő” beren­dezés. NÉKOSZ-találkozó az egyetemen

Next

/
Thumbnails
Contents