Déli Hírlap, 1970. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-14 / 163. szám

ry Sebessége óránként 230 km. Rövidtávú, néhány száz méteres versenypályára tervezte ezt a kocsit Kapusztyin leningrádi mérnök. A versenyautó érdekessége, hogy súlyának 80 száza­léka a hátsó tengelyre nehezedik. Ezt a példányt egy Volga motor hajtja, de beépíthető a 412-es Moszkvics vagy a Csajka motorja is. Kicsire nem adunk Addig nyújtózkodj... — ameddig a takaród ér! — tartja a közmondás. Nem helyes azonban, ha ezt írja zászlajára, vagyis lepedőjére jelszóként egy ágyneműt gyártó cég. A párna- és paplanhuzatoknak, lepedőknek ugyanis a szabványban előírt hosszúságúnak kell lenniök, és a vevő joggal várja el, hogy pénzéért megkapja a kívánt centiket. Nos, nem mindig kapja meg — bizonyítja az a panaszos levél, ami a NEB-hez érkezett. A közelmúltban lezajlott vizsgálat igazolta a panaszt. A népi ellenőrök megállapították, hogy a sátoraljaújhelyi fehér­neműgyár néhány terméke 1—2 centiméterrel rövidebb volt. mint kellett volna. A vezetőség elismerte a hibákat és válasz­levelében egyebek között arra hivatkozott, hogy nagy náluk a fluktuáció, s az új munkások bizony néha vétenek a tech­nológiai fegyelem ellen. Az ügy itt tér el a szokványostól. A szóban forgó fehérneműüzem részlege ugyanis a börtönben működik. Rabok, szabják-varrjék — hasznos időtöltés! — az ágyneműt. Ha pedig így van, akkor a vezetőség indoklása annyiban elfogadható, hogy ebben a műhelyben vitathatat­lanul nagy a fluktuáció. Más kérdés, hogy bár nem lehet elejét venni a „munkásvándorlás”-nak, a gyártott cikkeknek mégis kifogástalanoknak kell lenniök, hiszen a vevő nem így gondolkodik: ahhoz képest, hogy ....nem is olyan túl rövid ez a lepedő. A hiba kijavítását egyébként meg is ígérték a részleg vezetői. Még rosszabb azonban, ha nem a lepedője rövidebb az em­bernek néhány centivel, hanem az ajtaja. Mert sajnos, erre is találtak példát a népi ellenőrök, amikor néhány TÜZÉP- telepen megvizsgálták az építőanyagok minőségét. A Sajó-parti telepen például 202,5 centiméter magas ajtó­ként árusították azt,. ami a valóságban csak 196 centiméter volt. E hiba, sajnos, csak egy a sok közül: az építőanyagok­ról szerzett tapasztalatok — enyhén szólva — elszomorítóak. Ügy tűnik, hogy az ipar felületes munkáját, gyenge termékeit a kereskedelem néha cinkos kacsintással fogadja: — Úgyis kevés az áru,, legalább mi ne bántsuk egymást, gyerekek! — A szegény vevő azonban már nem kacsinthat senkire, legfel­jebb pisloghat a meglepetéstől, amikor felpúposodik a par­kettája, rosszul záródik az ajtaja-ablaka, s ilyesmit hall: „A cserepek szétrepedtek ugyan, de már nem segíthetünk, mert lejárt a hároméves garancia.'’ „Vajon hány évet kell szólgálnia egy épületnek?” — kér­dezte a NEB egyik panaszosa. Kérdését megtetézzük egy má­sikkal: Vajon hány évig szolgálhatnak még azok a TÜZÉP-nél és az építőanyaggyártó vállalatoknál, akik ilyen lelkiismeret­lenséget tanúsítanak? BÉKÉS DEZSŐ Kapós volt a csiszolt kehely és a csillár Befejezés előtt a bulgárföldi ABC Befejezéséhez közeledik a bulgárföldi ABC-áruházat, szolgáltalóházat és orvosi rendelőt magába foglaló épü­letkomplexum felépítése. A BÁÉV július 24-re jelentette készre a munkát; a 7 millió forintos költséggel épülő lé­tesítményt előreláthatólag szeptember első felében ad­ják át rendeltetésének. A több mint 700 négyzetméter alapterületű áruház a kör­nyék egyik legnagyobb kis­kereskedelmi egysége lesz. Csoda, hogy bírja a gyerek Gérald Antione az Egyesült Államok új csodagyereke. A Massachusetts állambeli egyetem matematika profesz- szorának fia l'4 éves korában egy év alatt levizsgázott a líceum mind a négy osztályá­ból, engedélyt kapott arra, hogy bejárjon az egyetemre, rendszeresen látogatta a kép­zőművészeti iskola tanfolya­mait, ifjúsági úszó- és kor- csolyabajnok; zongorázik, gi­tározik. A közelmúltban lapunk is hírt adott a fennállásának 125. évfordulóját ünneplő Óz­di Kohászati Üzemek jubileu­máról. A vasgyártással egy- időben kezdődött meg a nagy­üzemi bányászkodás is az ózdi szénmedencében. Ennek napjainkig terjedő történetét mutatja be az MTI egyik ki­adványa. Lóvontatású vasúton A kutatási adatok szerint az első bányákat az Ózd mel­letti Karuvölgyben és Nádas- don nyitották meg 1845-ben. A szénbányászat kialakulá­sára serkentőleg hatott az ózdi vasgyár fejlődése. 1852- ben már a Sáta község hatá­rában nyitott Emma és Sán­dor nevű tárók is jelentős mennyiségű szenet adtak. Há­rom évvel később Ózd ha­tárában nyitottak bányát. Ezt lóvasút kötötte össze a vas­gyárral. Ez a szállítási mód akkor, a korábbihoz képest lényegesen olcsóbbnak bizo­nyult ... S aztán sorra nyílt meg a többi bánya. Az Arló község határában levő „Szúnyog- háti” táró. a Somsály mel­letti Bilizgödöri táró. s 1872— 1875 között elkészült az ózdi vasgyárat Borsodnádasddal összekötő keskeny nyomtávú vasút is. Még a századfor­duló előtt nyílt meg a szá­mottevő mennyiségű szenet adó királdi és egercsehi bá­nya. Konjunktúra, koncentráció Az ózdvidéki szénbányá­szat számára jelentősebb kon­junktúrát a felszabadulás utáni időszak jelentett, ami­kor az energiahordozók leg­fontosabbikja a szén volt. Az első ötéves tervben az Ózd­vidéki Szénbányák 13 bányá­jában termeltek szenet. Ezek Egynyolcaűát korszerűsítették Az elmúlt esztendőben öt szakszervezeti könyvtárat korszerűsítettek Borsodban. Felszerelésre, berendezési tár­gyak beszerzésére három­millió forintot fordítottak. Jelenleg a megyében 42 szak- szervezeti könyvtár működik. a bányák 1949-ben napi 2573 tonna, 1955-ben pedig már napi 3359 .tonna szenet adtak átlagban. Ismét új korszakot jelen­tett az energiahordozók ará­nyában végbemenő változás. A kisebb, gazdaságtalanul termelő, szétszórtan fekvő, és nagy szállítási költséget vi­selő bányákat megszüntették. Ugyanakkor jelentős gépesí­tést valósítottak meg. Így napjainkban az ózdvidéki Szénbányákhoz tartozó put- noki, 1 íarkaslyuki, királdi, egercsehi. borsodnádasdi, va­lamint somsályi bányaüzem­ben lényegesen több. átlag­ban napi mintegy 7000 tonna szenet termelnek. Kötélpályán utazik a bányász Az ózdi szénmedencében folyó mai bányászkodást már aligha lehet az egykorihoz hasonlítani. A jelentős mű­szaki fejlesztés eredménye­képpen ma már maróhenge­rek. önjáró Dobson-berende- zések, jöVesztőgépek. páncél- pajzsos frontfejtés, s a tech­nika más egyéb vívmányai segítik a termelés fokozását, s a nehéz fizikai munka ki­kapcsolását. A nagy kiterje­désű bányamezők miatt nép­szerűségre tett szert a bányá­szok körében a gépesített személyszállítás is. Somsály- ban például 480—500 bányász jut el kötélpálya segítségével könnyen, kényelmesen a több száz méterre levő munka­helyre. S hasonló a helyzet a borsodnádasdi bányában is, ahol a bányászok a szállítás gépesítése érdekében egyön­tetűen vállalták, hogy 8 szá­zalékkal fokozzák termelésü­ket. ezzel is csökkentve a szállítóberendezés üzemelte­tésének költségeit. Sokáig sorolhatnánk még a változásokat, amelyek köny- nyebb és jobb munkaviszo­nyokat teremtettek a fekete gyémánt Ózd vícféki kiterme­Ez a címe annak a műsoros munkavédelmi vetélkedőnek, amelyre július 20-án az SZMT színháztermében — fővárosi művészek vendég­lőinek. Az eredmény: olcsóbb és több szén. A bányászok számára pedig anyagi és er­kölcsi elismerés. Hogy csak egyet említsünk ez utóbbi­ból: az Özdvidéki Szénbá­nyák 3 alkalommal nyerte el a minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. s szinte minden bányájuk volt már — többségük nem is egyszer — élüzem. Ny. I. Adolphe Beck drámája II. A Scotland Yardon a régi iratokban . rábukkantak an­nak a két rendőrfelügyelő­nek a nevére, akik Smith-t 1877-ben letartóztatták. Bec- ket szembesítették velük, s a két rendőr úgy nyilatkozott, hogy Beck azonos azzal a Smith-szel, akit annak idején ők füleltek le. Az persze sen­kinek nem jutott eszébe, hogy Smith letartóztatása óta tizenkilenc esztendő telt el, s hogy a két rendőrfel­ügyelő azóta egyetlen egyszer sem látta. őt. Beck kijelein- tette: tanúkkal tudja igazol­ni, miszerint 1877-ben nem Angliában, hanem Dél-Ame- rikában tartózkodott, ahol üz­leti érdekből két kerek esz­tendőt töltött. A nyomozók ekkor írás- szakértőhöz fordultak, hogy hasonlítsa össze Smith 1877- ből származó írását Beck 1896-os kézírásával. És Cur- rin írásszakértő kijelentette: mindkét írás egy és ugyan­azon személytől ered! Beck drámájának második íelvo­szereplésével — kerül sor. A műsor rendezője, a 3-as szá­mú Autóközlekedési Vállalat több mint 30 ezer forint ér­tékű nyereménytárgyat és vásárlási utalványt oszt szét a vetélkedő győztesei között. A rendezvény idején külön autóbuszok szállítják Mis­kolcra és vissza a vállalat vi­déken dolgozó alkalmazot­tait. Nem üzlet az „őrjöngő estély” Csődbe jutott Koppenhágá­ban a „világ legmerészebb” pornográf vállalata. A cég a Balti-tengeren közlekedő va- porettót rendszeresített, ame­lyen „őrjöngő” estélyeket rendeztek. A hajó fenntartá­sához azonban esténként 200 vendégre lett volna szükség, de általában mindössze ötve- nen jelentkeztek. nása során Waldock felügye­lő kijelentette, hogy kételke­dik a két személy — ÍJmith és Beck — azonosságában. Erre felmentették az ügy ki­vizsgálása alól, helyébe pe­dig Forest főfelügyelő lépett. A per folyamán — ez a drá­ma harmadik felvonása — Gill ügyvéd. Beck védője en­gedélyt kért a bírótól, hogy néhány kérdést intézhessen Currin grafológushoz, a vád­lott állítólagos 1877. évi írá­sával kapcsolatban. A bíró az engedélyt megtagadta. Az angol törvények szerint ugyanis egy újabb perben nem lehetett kérdéseket fel­tenni valamely régi ítélet kap­csán, mert ez befolyásolhatta volna az esküdteket... A vád tanúiként megidézett kárval­lottak kihallgatásakor Ottilie Meissouier megjegyezte: „A szélhámos jobb füle alatt kis forradást figyeltem meg. Most nem látszik ...” Hiába kapaszkodott bele Gilil ügy- ’véd ebbe a kijelentésbe, hiá­ba követelte szakértői véle­mények meghallgatását — ^ bíró figyelemre sem méltat­ta. Becket bűnösnek találták, és hétévi börtönbüntetésre ítélték. Adolphe Beck 1901. július 8-án hagyta el a börtönt. Megmaradt vagyonkáját arra költötte, hogy. bebizonyítsa Mar a megnyitást meg­előző órákban népes vásárló- közönség gyűlt össze a Szé­chenyi utca 56. szám alatti üveg- és porcelánbolt előtt. A másfél millió forint költ­séggel átalakított üzlet csak­nem kétmilliós készlettel várta a vevőket. A szokatla­nul változatos áruválaszték­ból tegnap délelőtt mintegy 50 ezer forint értékű áru cse­rélt gazdát. A legkapósabbak ezúttal is a parádsasvári csi­szolt kelyhek, kristálypalac­ártatlanságát. Még az 1877. évi periratok felülvizsgálását sem sikerült elérnie. 1904 áprilisának egyik nap­ján Adolphe Beck drámáját újra műsorra tűzte az élet, ez a gyakran oly kíméletlen rendező. Április 15-én Bec­ket ismét feltartóztatta egy nő ,az utcán: „Maga az, aki elszedte tőlem ékszereimet és pénzemet!” — kiáltotta. És a lidércnyomásos jelenet ugyanúgy folytatódott, mint az első alkalommal. Amikor 1904. június 27-én Beck ismét bíróság előtt állt, öt nő vá­dolta csalással. És az esküd­tek még aznap bűnösnek is nyilvánították. \ Csakhogy Cramtham bírót, miután a vádlott beszédét meghallgat­ta, kétségek fogták el. Elna­polta az ítélethirdetést; Beck- nek ezúttal, hogy úgy mond­juk. szerencséje volt. Tíz nappal később, 1904. július 7-én este, Kané detek­tívfelügyelő szokott esti el­lenőrző látogatását végezte a Tottenham Court Road-i rendőrállomáson. Unottan hallgatta a szolgálatos al­tiszt jelentését arról az egyénről, akit két állástalan színésznőtől elcsalt gyűrűk eladása közben tartóztattak le... Kané hirtelen felfi­gyelt, s behatóbban érdeklő­dött ,mit mondott a két szi­kok, vázák és hamutálak vol­tak. A Borsodi Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat a porce­lánbolttal egyidőben nyitotta meg a szomszédos, ugyancsak másfél millió forint költség­gel átépített villamossági szaküzletét. Itt az első órák­ban már a 100 ezer forintot is meghaladta a bolt for­galma. Hárommilliós készle­tükből a legnagyobb elisme­rést a Miskolcon sohasem lá­tott csillárválaszték váltotta ki. nésznő. Nagy volt ámulata, amikor a feljelentésből ugyanolyan részletek derül­tek ki, mint amilyenekkel Beck perében találkozott — gazdag lord. jachtkirándulás, hamis csekk. Belépett a le­tartóztatott cellájába, s a meglepetéstől szinte földbe gyökerezett a lába: Beck ha­sonmását látta maga előtt! A második perben szereplő öt károsult nőt már másnap szembesítették a letartózta­tottal, William Thomas-szal. Mind az öten fenntartás nél­kül úgy nyilatkoztak, hogy ez volt az. az ember, aki rá­szedte őket. Beidézték az első perben szereplő nőket is. És ők is, valamennyien, sajnál­kozva ismerték be, hogy való­ban ez a Thomas volt „lord Salisbury”, nem pedig a sze­gény Beck. Thomas végül is kénytelen volt bevallani, hogy ő John Smith. A brit belügyminisztérium sietett szabadlábra helyezni Becket, akinek kártérítésként 5000 fontsteiitnget adtak. A daktiloszkópia hívei jól tudták, hogy a két férfi hü­velykujjlenyomatának egy­szerű összehasonlítása azon­nal tisztázta volna az ügyet, halomra döntötte volna a ta­núk és szakértők vallomásait. (Folytatjuk.) Karuvölgybeh és Nádasdon kezdődött Bányászkodás 125 éve és ma ASZÓDV JÁNOS A kriminalisztika kalandos története

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents