Déli Hírlap, 1970. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-13 / 162. szám
* Miskolc új tejüzemében a modern gépek kel felszerelt palackozó részleg még mindig a műszaki átadásra vár. Munkába állítására pedig nagy szükség volna, hiszen a tejellátás napról napra akadozik. Az üzembe helyezés után nemcsak üvegbe, de fóliába palackozón tejet is vásárolhatnak a fogyasztók. Képünk előterében az üveges árut palackozó auto- inata, háttérben az a berendezés, amely majd fóliazsákokba „csomagolja” a tejet. Vajon ■nikor? (Agotha Tibor felvétele) Tanulmányúi Csepelt*' A hét végén a Diósgyőri Gépgyár H-egységének 50 KISZ-fiatalja utazik a Csepel Vas- és Fémmüvekbe, üzemlátogatásra. A két gyáróriás ifjúsági szervezetének tagjai elsősorban a kommunista műszakok szervezéséről folytatnak tapasztalatcserét. 865 szakmunkást rveveltek A miskolci ipari szakmunkásképző iskolákban az 1959/1060-as tanévben összesen 4302 fiatal tanult. Tíz év alatt csaknem megduplázódott a szakmunkásképző intézetek tanulólétszáma. Jelenleg több mint 7 és fél ezer fiatalt nevelnek, oktatnak itt. A város legnagyobb szakmunkásképző iskolájában, g 101-es számú intézetben amely országosan is a legnagyobbak közé tartozik, jelenleg 11 szakmai csoportban 2686 fiatal tanul, 1115-tel több, mint 10 évvel ezelőtt. Csak az elmúlt tanévben 865 végzős, már kész szakmun kást indított útjára, az üzemek, a gyárak legnagyobb A Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szövetsége Borsod' megyei szervezete a különböző tudományos egyesületek 45 helyi szakbizottságának, csoportjának tevékenységét irányítja. Miskolcon ez év január 1-én 30 egyesületben 4826 tagol számoltak, a megyei taglétszám 5463 volt. Ez a tudósokból, mérnökökből, tanárokból, technikusokból álló „hadosztály” a többi közt arra is hivatott, hogy az MSZMP tudománypolitikai irányelveit valóra váltsa. Az egyesületek sokrétű tevékenysége ma már csak milliókkal mérhető — közvetett vagy közvetlen — hasznot hoz a népgazdaságnak. Miskolcon utolsóként A városunkban 1949-ben megalakult szervezet meglehetősen mostoha körülmények között végzi a tudományok és a népgazdaság számára egyaránt hasznos tevékenységét. A műszaki és tér mészettudományos érdeklődésű szakembersereg még 20 év után sem rendelkezik például megfelelő, a szervezet és a város nagyságához, rangjához illő otthonnal. Az eddigi hármat követő jelenlegi „szálláshelye” (Szemere u. 4.) csak átmenetinek tekinthető, s lassan már szégyenévé válik az ország második városának. A MTESZ vidéki szervezetei közül ugyanis új Technika Házával rendelkezik Győr. Pécs, Esztergom. Debrecen; átadás előtt all Egerben, Szombathelyen. Nyíregyházán. Székesfehérvárott; kivitelezési stádiumban van, s várhatóan 1972-re készül el: Kecskeméten, Szegeden, s végül: hamarosan kisebb Technika Házát kap Veszprém is. Miskolcon pedig még csak beszélünk róla. Igaz, most már legalább érdemben. a közeli megvalósulás lehetőségét látó öröm inéi. izgalommal. Készen az előtervezet A MTESZ megyei vezetői június 30-án elnökségi és titkári értekezleten vitatták meg a miskolci (borsodi) Technika Haza elötervezetéi, amelyet ifj. Horváth Béla városi főépítész terjesztett elő. Vitatott még, hol épüljön tel a Technika Háza. Egyesek a bel-, mások a külvárost részesítik előnyben. A főépítész tanulmánytervében a Palóczy utcai volt zsinagóga helyét, a Hunyadi és Hoffmann utcát, a Petőfi teret. a Népkertet és az Avas alatti teret ajánlja. Ma még. sajnos, nem tartunk ott, hogy végleges helyről beszélhetnénk. Több millió forint kerestetik A legfontosabb kérdés azonban: honnan vegyék a pénzt? A tervezet szerint ugyanis (amely nagyon helyesen, 10—15 éves előrelátással számol) a Technika Háza legkevesebb 30 millió forintba kerülne. (A Miskolci Szénbányák igazgatóságának székháza 22 millióba van.) A MTESZ központja ehhez 6—7 milliót tudna adni, a többit itt. helyben kellene előteremteni. Méghozzá sürgősen és azzal a jó hozzáállással/ amelynek a kis Székesfehérvárott is szemtanúi lehettünk. Ott a 28 millióba kerülő új székházhoz a MTESZ csak a berendezés' adja, minden más széles körű társadalmi összefogásból teremtődött elő: a város ingyen adta a telket, az áramszolgáltató vállalat ellenszolgáltatás nélkül végezte a bekapcsolást, az órák és egyéb berendezések bekötését, az alumíniumgyár a szükséges nyílászáró szerkezetekért semmit sem kért és így tovább. A miskolci intézmények, vállalatok talán nem érzik annyira sajátjuknak e várost, mint a székesfehérváriak a magukét? Meggyőződésünk, hogy nem riadnának vissza az áldozatoktól. NYIKES IMRE Az űrközpont köszönet«* Köszönőlevelet kaptak a napokban a miskolci Urama Csillagvizsgáló szakkörének tagjai. Az Egyesült Államok houstoni űrközpontja fejezte ki köszönetét a miskolciaknak, mert megfigyeléseikkel és közléseikkel segítették az Apollo-programot. Az Apollo —12. útja során ugyanis Molnár László és Szegő János az Aristarchos kráter térségében vulkáni tevékenységet figyelt meg és ezt azonnal jelentette a houstoni űrközpontnak. A köszönő sorok mellett az USA űrkutatói el- ktrldték a legutóbb megjelenít, a Holddal kapcsolatos kiociványarkal is. ASZODYJANOS A kriminalisztika kalandos története Hétvéoi üdülő A dolgozókról való gondoskodás jegyében kezdett hozzá a December 4. Drótmüvek a Mályi-tó partján egy négyszobás hétvégi üdülő építéséhez. A költségek fedezésére 150 ezer forintot fordítottak. A pihenőházat a jövő hét közepén adják át rendeltetésének. í Az üdülést, a pihenési ; szolgálja majd az a három- 5 szobás üdülő is, amely Budapesten, a Római-parton épül a gyár dolgozói számára. Erre a célra .300 ezer forintot költenek. Öli ib évet betöltött lányokat szövőnőnek felvesz a Pamuttextilmti- vek Jacquard Szövőgyára. A betanulási idő 12 hét, ezen idő alatt havi 1050 Ft bruttó fizetést, es napi 1 Ft-ért ebédet biztosítunk, lakást minimális térítés mellett leányotthonszerü elhelyezésben adunk. Jelentkezés: írásban aP. T. M. Jacquard Szövőgyár üzemgazdasági osztályán. Bp., X1YI.. Szekszárdi u. 19—25. A 3. sz. Autóközlekedési Vállalat azonnali belépéssel felvesz női gépkocsivezetőket. Jelentkezés a munkaügyi osztályon: Miskolc, József Attila u. 72. sz. (bejárat a Tüzér u. felől). Kérem azt az utast, akivel lien, szombatra virradóra, az I. osztályon, Budapestről Miskol- cig utaztam, és leszállás közben az aktatáskánkat tévedésből elcseréltük — melyben számomra fontos iratok, bélyegek és a gyári belépőm volt —, benne levő címre jutalom ellenében leadni, és a táskákat vissza- cseréTni szíveskedjék. ingatlan Albérleti szoba (szuteren) kiadó. Miskolc in., Szépvölgyi u. 13. Otthonra vár a szakemher-h ad osztály Mikor lesz Miskolcon új Technika Háza? Adolphe Beck drámája I. Ötvenöt év körüli férfi volt, deresedő szálakkal dús bajuszában, halántékán. Elgondolkozva állt íróasztala mellett, majd hirtelen mozdulattal leszakította a naptárról az 1896. december 16- át mutató lapot, kezébe vette cilinderét és kilépett otthonából a londoni Victoria Streetre. A ház előtt megállt, felhúzta kesztyűjét, s már indult volna útjára, amikor egy nő megszólította: „Uram, én ismerem önt!” Emberünk meglepődve tekintett rá: „Bocsánat asszonyom, mit óhajt?” A riő erre emelt hangon, követelőzőén kiáltotta: „Adja vissza a két órámat, a gyűrűimet...” A jelenet botránnyá fajult, szereplői végül a Rochester Bow-i rendőrszobán kötöttek ki. A férfi bemutatkozott: Adolphe Beck vagyok. A nő szintén: Ottilie Meissonier. Azután elmondotta a következőket: néhány héttel előbb, az utcán, egy férfi összetévesztette lady Ever- tonnal. Amikor a tévedés kiderült, a férfi bocsánatot kért és bemutatkozott: lord Salisbury. Majd elmesélte, éppen egy virágkiállításra indult, de hát végül is ez a kiállítás lényegében nem érdekli, mivel birtokán, Lin- colnshire-ben nem kevesebb, mint hét kertész dolgozik. Engedélyt kért viszont, hogy a hölgyet hazakísérhesse. Miss Meissonier ebbe bele is egyezett. Amint hazaérkeztek, a férfi meghívta, vegyen részt egy kiránduláson, amelyet saját jachtján szándékszik tenni. Volt egy kikötése is: a miss toalettje ne maradjon el a többi meghívott hölgy öltözéke mögött. S hogy minden világos legyen, azonmód fel is sorolta, milyen ruhákat szerezzen be magának, sőt mi több, ki is töltött egy 40 fontsterling- ■e szóló csekket a lány nevére. Ami az ékszereket illeti, ezek se okozzanak fejtörést Miss Meissonier-nak, azokról ő, a lord majd gonuoskodik. Magához is vetu a miss egyik karóráját meg két gyűrűjét, mint mondotta, „mérték”-nek. A „lord” távozása után Ottilie Meissonier észrevette, hogy nyoma veszett a másik karórájának is. Szaladt a bankba beváltani a csekket, amelyről azonban — amint várható is volt — kiderült, hogy hamis. A „lordot” attól kezdve többé nem látta, egészen a mai napig — december 16-ig. Mert — és a miss ebben nem kételkedett — Adolphe Beck személyében felismerte a szélhámost. Summa-summárum: a vizsgálat során huszonkét nő jelentkezett, akiket a szélhámos „lord” mind az előbb ismertetett módon szedett rá. Az állítólagos lord Salis- bury-vel való szembesítésükre a rendőrség az „azonosítási szemle” régi és rossz módszerét alkalmazta. Találomra összeszedtek tíz vagy tizenöt férfit nem törődve azzal, hogy a gyanúsított hasonlít-e rájuk, vagy sem. A legtöbbször éppen úgy esett, hogy Beck volt közük az egyetlen, aki bajuszt viselt, vagy őszült, így hát. érthető, hogy a nők többsége azonnal felfigyelt rá. „Ö az!” — hangzott minden egyes al kalommal a válasz. — „Ezer közül is ráismernék!” Beck viszont megesküdött, hogy soha életében nem találkozott egyikükkel sem, hogy norvé- giai rézbányája jövedelméből él, s így semmi szüksége arra, hogy szélhámoskodjék. December 18-án a rendőrséget névtelen levélben figyelmeztették, hogy 1877- ben egy John Smith nevű férfit ötévi börtönre ítéltek éppen olyan szélhámosságok miatt, mint amilyeneket Adolphe Beck, alias lord Salisbury követett el. Ez a Smith 1881. április 14-én került ki a börtönből és azóta eltűnt. „Teljesen bizonyos — vonta le a következtetést a névtelen levélíró —, hogy nevezett Beck azonos Smith- szel, aki régi mesterségét folytatja.” (Folytatjuk.) A DIÓSGYŐRI GÉPGYÁR FELVÉTELI LEHETŐSÉGET BIZTOSIT KOVÁCS ESZTERGÁLYOS MARÓS HEGESZTŐ RETANÍTO TAISEOLYAMRA JELENTKEZŐ ' FÉRFI ÉS NŐI MUNKAVÁLLALÓK RÉSZÉRE ioLENTKEZNI LEHET VÁLLALATUNK MUNKA- ERŐGAZDÁLKODÁSÁN NAPONTA 7—15 ÓRÁIG.
