Déli Hírlap, 1970. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-08 / 158. szám

A Mváló zenei képesség diadala Díjak­nemzetközi mezőnyben Az ifjúsági színház „megtervezése” A ,,Nyári szünet” felirat minden esztendőben lehangolja a színházbarátot, noha jól tudja mindenki, hogy a színházi al­kotóenergiát is meg kell újítani, szükséges olyan terveket ko­vácsolni, amelyek még vonzóbbá teszik Thália hajlékát. Ezekben a napokban már színészeink többsége üdül, a ren­dezők, a színház vezetői is megkezdték évi szabadságukat. De a jegyzetfüzeteket — amelyek akarva-akaratlanul sok mindent megőriznek — nem lehet szabadságra küldeni. Milyen szerencse; jómagam is mechanikusan forgatom note­szem lapjait; jobbára „leírt” dolgokkal találkozom benne, míg végül is szemembe ötlik néhány bekarikázott, többszörösen aláhúzott mondat. A Miskolci Nemzeti Színház évadzáró tár­sulati ülésén firkantottam le őket. A színház tervbe vette, hogy több éves repertoárt alakít ki. Kísérletképpen először a Csárdáskirálynőt és a János vitézt játssza. Az utóbbi zenés játékot vasárnap délelőttönként is, a legifjabbak, a leendő színházlátogatók tiszteletére. A dal­játékot később próza váltja fel; előbb Katona József Bánk bánja, majd Shakespeare egyik vagy másik tragédiája, esetleg más klasszikus művek kerülnek a repertoár-programba. Talán nem is olyan nehéz beleképzelni magunkat abba az igen optimális helyzetbe, amidőn városunk színházában vasár­nap délelőttönként egymást váltják majd a szebbnél szebb klasszikus darabok, s mi ott ülünk a nézőtéren és a pedagó­gusokkal együtt örvendezünk az újítás — talán így helyesebb; felújítás — láttán. Mert miről is van szó? A régóta nélkülözött színházi matiné megteremtéséről. Egy „hiánycikk” pótlásáról, a gyerekeknek, az ifjúságnak nyújtandó színházi öröm prezentálásáról. De a siker nemcsak a színházon múlik. Úgy véljük, talán még idejében szólunk arról, hogy a színházi matinék az isko­lák, a pedagógusok, a szülői munkaközösségek nélkül elkép­zelhetetlenek. Erről a nyáron sokat kell beszélni, s érdemes szóba hozni tanfolyamokon, pedagógus-továbbképzőkön, ké­sőbb pedig tantestületi üléseken. Az országban jelen pillanat­ban olyan klasszikus repertoár-rendszer, amelyet a Miskolci Nemzeti Színház tervez — nincsen. A János vitéz és a Bánk bán sikere vagy sikertelensége dönti majd el, hogy a színház érdekes, új találmányát érdemes-e „prolongálni”. Persze, ha a miskolci és a székváros közelében levő iskolák vezetői számol­nak a színháznak ezzel a játékrehdjével, s esetleg munkater­vükbe iktatják az ifjúsági előadásokat, a biztos siker nem maradhat el. __(p—0 „Afos principles praesidiumque, qui certamini chororum canentium internationali de Béla Bartók nominato... Mi, a vezetők és a bíráló bizottság a Bartók Béláról elnevezett nem­zetközi kórusversenyen negyedízben elnökiünk a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola énekkórusa fölött, amely a legjobb hírnévnek örvend, és a női karok versenye elneve­zésű versenyszámban a harmadik díjat nyerte el. Tökéletes művészete és kiváló zenei képessége alapján neki ezt az ok­levelet odaítéljük, amit aláírásainkkal és pecsétünkkel is meg­erősíteni elrendelünk." A másik „diploma”, vagy inkább oklevél latin szövege szintén ilyen szép eredmény­ről tanúskodik azzal a kis módosítással, hogy a iolklór kategóriában lett harmadik a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola női kara, a most negyedszer megrende­zett debreceni kórusfesztivá­lon. Tizenöt ország több mint ötven énekkara közül ezt a helyezést elérni, nem volt egyszerű teljesítmény. — Nagyon megdolgoztunk érte — mondja Reményi Já­nos karvezető — és termé­szetesen büszkék is vagyunk. Ne vegye szerénytelenségnek, de én az elért helyezés mel­lett legalább ilyen értékes­nek, sőt értékesebbnek tar­tom, amit a versenyek idején a hallottakból a gyerekek, én is profitáltunk. Lassan kél évtizede dolgozom ezen a pá­lyán, sok szép zenei élmé­nyem volt már, de ilyen leg­feljebb egy-kettő. A kórus tagjainak pedig különösen sokat jelentett. Ilyen fokú muzikalitással éneklő, csodá­latos kórusokat még nem hallottam. Aminek pedig mindennel jobban örül Reményi tanár úr — ahogyan ő mondja: kó­rus lett végre a kórusból. — Régen együtt vagyunk, de magam sem hittem volna, hogy ilyen teljesítményre képesek és hogy ennyire fe­gyelmezettek. Tökéletesen együtt volt az énekkar, úgy, ahogy még soha, mintha ki­cserélték volna őket. Hálás is vagyok nekik ezért, leg­alább annyira, mint a mun­kámat segítő két zongorakí­sérőnek, Misuta Júliának, és Papp Gábornak. Ez az ered­mény és a 6. sz. Zenei Álta­lános Iskola énekkarának harmadik helyezése is mu­tatja, hogy nem kell sok, csak egy kicsit jobban dől­Szóról szóra Egy pohár sörre tértem be a talponállóba. Avasi ott állt az egyik asztalállvány előtt. Előtte üres poharak sorakoztak. Kö­nyökölt az állványon. Roggyant térdein látszott, hogy a kö­nyöklés éppen csak hogy megmenti az összerogyástól. Haja kuszáltan lógott előre a rumospohárba. Mivel tudtam, hogy nem is olyan régen jött ki a kórházból, döbbenten szemléltem az elém táruló, lesújtó képet. Mintha csak megindult volna egy láthatatlan magnószalag. Egymás után csendültek fel ben­nem az ismert bölcs megállapítások: „Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt", ..Gondolj családodra! ’, „ A szeszes ital méreg” Igyekeztem vállat vonni, mondván magamban, hogy minek avatkozzam mások ügyeibe. De aztán hirtelen tudatomba vá­gott a rádióban, televízióban, újságokban oly sokat emlegetett közöny. Igen, mindnyájunk bűne, ha hagyjuk megtévedt em­bertársunkat a pusztulásba rohanni. Odamentem hát. — Szervusz, öreg fiú! Mit csinálsz itt? Zavaros szemeit igyekezett felém irányítani. — Iszogatok . . — Iszogatsz? Hiszen nemrég jöttél ki a kórházból! — Persze... De szóról szóra betartom az orvosi előírást. — Szóról szóra? Hogy mondhatsz ilyet hiszen iszol! — Az orvos mondta, hogy mértékkel ihatom. Megdöbbenve mutattam az előtte sorakozó poharakra: — Ember, hát hol itt a mérték? Szemében ravasz fény gyűlt és zsebéből egyetlen mozdu­lattal "lőhúzva egy méteres mérőszalagot, diadalmasan ki­vágta: — Itt van a zsebemben. HORVATH DEZSŐ gozni és nem elérhetetlen Miskolcon sem az országos kórusszínvonal. A sok-sok kórus ragyogó produkcióját számtalan kar­vezető és zenei szakember hallgatta Debrecenben, és a „civil” közönség is ritka ér­deklődéssel kísérte a verse­nyeket. — Végig telt ház előtt éne­keitek a részvevők. Mi is jó néhányszor felléptünk, kötött volt a program. Pedig az lett volna az igazi, ha az ember sokfelé tud szakadni és min­dent meghallgathatott volna. Bartók: Lakodalmas és Ko­dály: Túrót eszik a cigány című művekkel nyert a Szak- középiskola női kara. — XX. századi zeneműve­ket mutattak be a verseny­zők, korunk zenéjének meg­ismertetése volt a cél. Hosszú ideig fogunk még vitatkozni a hallottakon, munkánk so­rán pedig feltétlenül haszno­sítjuk. MAKAI MARTA KÖNYVESPOLC A Népszabadság hasábjai­ról és a Kék fényből jól is­mert szerző 33 válogatott bűnügyi riportját veheti kéz­be az olvasó. Jórészt olyan históriákat, amelyekkel — vagy egy-egy epizódjukkal — már találkozhatott az emlí­tett fórumokon. Ez viszont mit sem csökkenti a közel­múlt hírhedt bűnügyeinek tanulságait. A kötet címe azt sejteti, hogy a bűnügyi riporter a közönség szenzációéhségét akarja kielégíteni vagy ször- nyülködő borzongást akar ki­váltani olvasóiból. A beveze­tőben azonban maga a szerző hívja fel az olvasó figyelmét: ne várjon a könyv minden fejezetében szenzációs gyil­kosságokat, mert olyan — olykor extrémnek látszó, va­lójában mégis tipikus — bűn­ügyi riportokat válogatott össze, amelyek valami tanul­ságot, okulást is nyújtanak. Bizonyos, hogy minden egyes bűncselekmény, ame­lyet Szabó László — eseten­ként a rendőri nyomozás ku­lisszatitkaiba is betekintést nyújtva — bemutat, izgalmas olvasmány. Az olvasó előtt bonyolult összefüggéseiben tárulkozik fel az éjszaka vi­lága; a szellemi sötétség; a zsebmetszők és szélhámosok megannyi ravaszsága; az erő­szakos és államellenes bűn- cselekmények elkövetőinek elvetemült, züllött ábrázata. Mindez úgy, hogy közben a könyv egésze reflektorfénybe állítja társadalmunk néhány égetően fontos kérdését. A közmondás szavaival él­ve : más kárán tanul az okos... A szerző felhívja a figyelmet a hiszékenység és a tudatlanság vámszedőire, az elvadult önzésre, a gyenge jellemű és ferde hajlamú bű­nözők gonoszságaira. Való­színű, hogy Szabó László leg­újabb kötete nemcsak a kri­mikedvelők körében arat osz­tatlan sikert. (esi) >je Könnyed nyári szórakozást ígér a Matróz- szerelem című színes NDK-filmvig játék, amelynek cselekménye ugyan nem túl ere­deti, de muzsikája minden bizonnyal. Egy hajógyár villanyszerelő brigádjának férfi tagjait behívják a tengerészeihez katonának. A kollektíva egyetlen nőtagja, Brigitte, a gyárban marad, s társaival próbálja ellátni a szerelés nehéz feladatait. A készülő hajó' állandóan sürgeti a leendő parancsnok, aki a hajón kívül nagy érdeklődést tanúsít. Bri­gitte iránt is. — A fiúknak katonáéknál nem egykönnyen zajlik az életük, csak Peter, az egykori brigádvezető tűnik itt is ki egyéni képességeivel. Ahogy ez lenni szokott, az gyéni ambíciók önzésbe torkollnak, a fiatal- mber egyre inkább elveszíti maga alól a ta- tjt. S itt jön a nagy konfliktus: Brigitte el- ivolodik Pétertől, mert felfedi hibáit, s gyre közelebb kerül Asmushoz, az új hajó- 'arancsnokhoz. De hát, mint minden sablon­mozi, ez sem tagadja meg önmagát; végül a dolgok rendeződnek, Peter és Brigitte egy­másra találnak. A filmet csütörtöktől vetítik. TIGRISKETRECEK A Dél-Vietnamtól 100 kilo­méterre fekvő Con Son bör­tönszigeten ötösével bezsúfol­va másfélszer két és fél mé­teres betonketrecekben tart­ják a politikai foglyokat. Borzalmas állapotok ural­kodnak itt. Minden ketrec előtt egy tartályban mészport tartanak és az elégedetlen­kedő foglyok közé szórják, ami fuldokló köhögést okoz. ÖTVENEN MEGSEBESÜLTEK Összeütközött két vonat a Genfi-tó partján fekvő Vevey üdülőhely közelében, egy ma­gánkézben levő keskenyvá- gányú vonalon, ötven utas megsebesült. ELTŰNTEK Harminc ember tűnt el az Amazonas folyón egy isme­retlen okból bekövetkezett hajótörés során. Csak 9 sze­mélynek sikerült úszva el­érni egy közeli szigetet. SZÉP CSENDBEN A New York Post című lap arról ír, hogy az USA „a szín­falak mögött” kötelezettséget vállalt arra, hogy „szép csendben” pótolja azokat az izraeli repülőgépeket, ame­lyeket a Szuezi-csatorna fe­lett az egyiptomi rakéták elpusztítottak. LEZUHANT Lezuhant a Bundeswehr egyik helikoptere. A rendőr­ség közlése szerint négy nyu­gatnémet és hat francia ka­tona életét vesztette. TÖBBEN ROSSZUL LETTEK Közel negyedmillió ember botorkált vaktában a londoni metró alagútjaiban áramszü­net miatt, amit vezetékszaka­dás idézett elő. Az utasok egy része a kocsikban maradt, mások az alagutakon keresz­tül próbáltak a felszínre jut­ni. A nagy hőségben többen rosszul lettek. PUSZTÍT A KOLERA Kolerában betegedett meg váratlanul 52 ember a Hima­lája lábánál fekvő Barkót in­diai falucskában. Közülük 34 beteg már meghalt. A meg­betegedést az okozta, hogy a falucska lakói egy szennye­zett tó vizéből ittak. MEGDÖBBENTŐ LOPÄS Balázs József büntetett elő­életű vájár gázkitörés-veszé­lyes föld alatti munkahelyén a metánmérő készülékek kö­zül ellopott két gázészlelő ké­szüléket. Értékük 33 000 fo­rint. Ezentúl 24 bányásztársa életét is veszélyeztette bűn- cselekményével. A bíróságtól négy év és hathónapi szigorí­tott börtönbüntetést kapott. BETÖRT — CSALT — SIKKASZTOTT Feltételesen bocsátották szabadlábra Michalik Sándor oroszlányi lakatost, aki rö­videsen ismét bűncselekmé­nyek sorozatát követte el. Csalt sikkasztott. lopott. Pénzt vett át ismerősöktől, hogy szenet vesz nekik, a pénzt elitta. Meglopta nevelő­szüleit. Betört egy ajándék­boltba, több ezer forint érté­kű árucikket vitt el. Három­évi szabadságvesztésre ítélték. ÉLETFOG YTIGLANT KAPOTT A Georgia állambeli New- nanban életfogytiglani bör­tönre ítélték a 25 éves Lo­renzo Ervint, aki idén feb­ruárban Kubába kényszerí­tette az Eastern Airlines légi- társaság egyik gépét 67 utas- I sal a fedélzetén. Szabó László: A bűn közelről

Next

/
Thumbnails
Contents