Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1970-06-17 / 140. szám
4CC hely vér ja az érettségizetteket Egyre vonzóbbak az építőipari szakmák Azokat a fiatalokat, akik ipari szakmunkásképző intézetbe jelentkeztek, kivétel nélkül mind meghallgatták már a tantestületek. Behívták őket, hogy informálódjanak felőlük, s némi képet kapjanak rátermettségükről. Azóta kiküldték az értesítéseket is, amelyek szerint a jelentkezők közül kétezerhat- százat vettek fel az intézetek. Körülbelül négyszáz betöltetlen hely vár még az érettségizettekre. ' Az egyetemi felvételi vizsgák eredményétől is függ, hányán választanak közülük ipari szakmát. 1960-ban száz lány tanult a miskolci MüM-intézetek- ben, most 681 a számuk, a kereskedelmi iskolák tanulóit is beleszámítva pedig ezernyolcvan. Helyhiány és egyéb körülmények miatt most 221 lányt utasítottak el az intézetek. Munkalehetőség lesz az ő számukra is, jövőre pedig ismét jelentkezhetnek. Az idén a jelentkezők száma megfelelt a vállalatok igényének. Évről évre gondot jelentett például az építőipari szakmákban a helyek betöltése; az idén szép számmal jelentkeztek a fiatalok szinte minden szakágba. Az építőipari szakmákat a fokozódó gépesítés teszi mind népszerűbbé. A 100. sz. intézetben fiúkat, lányokat még egyaránt várnak. Sajnos, a specializálódott szakmákat nemigen ismerik eléggé sem a szülők, sem a gyerekek, és idegenkednek tőlük. Lakatos, géplakatos, kovács szakmákban is van még hely. A 116-os számú intézetben pedig a melegüzemi szakmákba várnak még fiatalokat. (A géplakatosok, forgácsolók emelt szintű oktatása olyan perspektívát is jelent a fiataloknak, hogy tanulmányaikat tovább folytathatják az iskola elvégzése után.) Perecesen a 104-es számú intézetben bá- nya-elektrolakatos, építőgépszerelő szakmákban van betöltetlen hely. A könnyebb vasas szakmákban országosan 80:20 százalék az arány a fiúk javára. Miskolcon a lányok száma most még meg sem közelíti a 20 százalékot. Hogyan lehet elejét venni? Házépítés — illegálisan Miskolc III. kerületében tavaly 83 esetben építkeztek engedély nélkül. Az idén eddig harmincra tehető ez a szám. Az építtetők ellen szabálysértési eljárást indított a tanács. A mai napig azonban egyetlen engedély nélkül épített lakást sem bontottak le. Az építtetők többsége jól kereső gyári fizikai munkás, akik főként Komlóstető, Pereces, Lyukóvölgy külterületi övezetében levő telkeiken pár hónap alatt húzzák fel házaikat. Mire a tanács valamelyik képviselője észreveszi az építkezést, már kész tények elé van állítva. A szocialista humánum szellemében alkotott törvényeink nem engedik meg, hogy bárkit is családostól az utcára tegyenek. Így aztán marad az épület. A lebontás veszélye tehát rendszerint elhárul az építtetők feje felől. Következik a szabálysértési eljárás; az ennek során kivetett büntetés összege viszont jóval a kétezer forint alatt van. (Ha engedélyt kérnek, akkor legalább két és fél ezer forintos költséggel kell számolniok.) Ezzel az ügy befejezettnek is látszik. A tanácsok számára azonban a problémák java még csak ilyenkor kezdődik el. Az új háztulajdonosok ugyanis ostromolni kezdik őket a villany bevezetéséért, közművesítésért, szociális létesítményekért. Egyetlen megoldás kínálkozik: a tanácsok rendszeresebben ellenőrizzék kerületük utcáit, hogy elejét tudják venni a „hirtelen” felépülő családi házaknak. S ha a ház mégis elkészülne, nagyobb eréllyel lépjenek fel az építtetők ellen. Az Ifjú Proletár szerkesztője Hetvenöt évvel ezelőtt, 1895. június 17-én született Lékai János kommunista újságíró, író, a magyar munkásmozgalom nagyszerű harcosa, a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének titkára. Rövid életét (súlyos tüdőbaja miatt mindössze 28 évet élt), kezdettől a munkásmozgalom szolgálatába állítja. Tevékeny tagja a baloldali Galilei Körnek, s 1917-től a Korvin Ottó vezette antimi- litarista mozgalomnak. 1919 januárjától az Ifjú Proletár című lap egyik szerkesztője, a Tanácsköztársaság idején a közoktatásügyi népbiztosságon dolgozik, majd a KIMSZ titkára lesz. 1922-ben a Komintern utasítására New Yorkba utazik, átveszi az amerikai kommunista párt magyar szekciója lapjának szerkesztését. 1924- ben forradalmi hangú írásai miatt letartóztatják, de a munkásság követelésére — óvadék ellenében — súlyos betegen szabadon bocsátják. Az ifjú forradalmár nem sokkal ezután meghal. Nyugdíjba megy a lapát Erenyő nem akar tartozni a városnak Miskolc szénellátását a korábbi években Mártabánya és Erenyő vállalta. Ez egy kicsit az aknák helyzetéből is adódott, mivel itt vannak a város határában. A lakosság szénigénye hosszú időre meghatározta a két bánya sorsát, hiszen legkedvezőbb dara- boltságú szenet főként hagyományos termeléssel lehet nyerni. A város érdekében így megmaradtak a csákány és a lapát mellett. A hűtlen Márta A gázprogram szükségessé tette, hogy felülvizsgálják, hol, mennyire gazdaságos a szén termelése. Azóta Márta- bányát bezárták. Csupán két nyitó pontot hagytak. így akár húsz év múlva is újra lehetne kezdeni a szén fejtését. A lakosság érdekei miatt késett az erenyői bánya gépesítése is. — Mégsem zárták be, pedig ma már eléggé „kilóg” a korszerű borsodi aknák sorából — mondja Csonka József, Erenyő főmérnöke. — Azóta is szorító körülmények sora nehezíti a bánya életét. A szénben gazdag őzugrói terület aláfejtése attól függ, merre terjeszkedik a város. Ezért négy éve más irányban dolgozunk, olyan területeken, ahól nem valami gazdaságos a termelés. Csak a gép segíthet Az erenyői bánya nem tartozik a népszerű munkahelyek közé, az ott dolgozók a véradónapok A városi Vöröskereszt ma a MÁV Építési Főnökségén, mintegy száz vasutas részvételével, önkéntes véradónapot tart. Legközelebb a Miskolci Finommechanikai Javító Vállalatnál, június 25-én rendeznek hasonló véradást. Ifjúgárdisták továbbképzése Egynapos továbbképzésen vesz részt az Ifjú Gárda század a Diósgyőri Gépgyárban. A meghívott előadók a vállalati rendészeti munkáról, a munkásőrség tevékenységéről és a közrendvédelmi feladatokról tartanak előadásokat a 12 éve eredményesen működő szervezet aktíváinak. A társadalmi tulajdon védelmében és a vállalati belső rend megszilárdításában sokat tehetnek a fiatalok. Járőrszolgálataik alkalmával pedig — strandokon, bálokon, parkokban, utcán — hatékony segítséget nyújthatnak a rendőri szerveknek a garázdaság megelőzéséhez. jobban gépesített aknák felé kacsingatnak. — Ráadásul olyan geológiai nehézségek is jócskán adódnak, mint a via, a föld alatti vetődések stb. A bánya sorsa csaknem kizárólagosan a gépesítéstől függ. A lengyel marótárcsás gépet sokan elkísérték „próba- útjára”. Az erenyői bányászok várakozása nem volt alaptalan: nem apró törmeléket, port termelt a gép, hanem kályhába való, jó minőségű darabos szenet. A város tüzelőjét ezután nem kell majd ráfizetéssel, nehéz fizikai munkával kitermelni. — Ugyanakkor megtartjuk a minőségi helyezésünket. Most ugyanis tizenöt akna közül az első három közé tartozunk — mondja a főmérnök. „Nem veszi el a kenyerünket” A gépesítési próbák visszhangja jó. — Szívesen letesszük mi is a lapátot, ha jön a marótár- csa — mondják a fejtésen dolgozók. — Hiszen nem a kenyerünket veszi el. hanem a munkánkat könnyíti meg. A beszűkült területeken dolgozó bányászok fogadkoz- nak: ha mód nyílik a gazdagabb területek fejtésére és gépek segítségével dolgozhatnak, újra felzárkóznak a legjobb aknák mellé. Két hónapja ugyanis csak 77—80 százalékos teljesítményre képesek, mostoha körülményeik miatt. Az 500 vagon szénnel nem akarnak sokáig tartozni a városnak. (nagy) „A munkás legyen okos!” Emlékszem egy beszélgetésre. Az idős, már nyugdíj előtt álló gépgyári munkást arról faggattam, miért szánta rá magát, hogy őszülő fejjel érettségi bizonyítványt szerezzen. A forgácsoló szakma „professzora” ezt válaszolta: „Az én időmben az is nagy dolog volt, hogy esztergályos lehettem, s hogy munkát kaptam itt, a gépgyárban. Itt tanultam meg azt is, hogy a munkás legyen okos! Ne csak a szakmájában; legyen átfogó képe a világról, tudjon még politizálni is; csak akkor lesz tekintélyünk, becsületünk.” Két generáció (Agotha Tibor felvétele) Harmadával nőtt a súlyuk Szovjet tudósok — az Össz- szövetségi Állattenyésztési Intézet és a „Tyimirjazev” Össz-szövetségi Mezőgazda- sági Akadémia kutatói — tízezer állaton végeztek kísérletsorozatot. A hizlalás! időszakban 70 milligramm DES hormonkészítményt adtak a növendék szarvasmarháknak, s ennek hatására egy nap alatt 28 százalékkal nagyobb súly- gyarapodást értek el, mint a többi jószágnál Vándormadarak a Szent Bernát alagútbar A technika vívmányainak előnyeit egyre nagyobb mértékben élvezik az állatok is. tgy például, nemrégiben megfigyelték. hogy a fecskék északra való visszaköltözé- sükkor ahelyett, hogy úgy, mint eddig, átrepültek volna a 2500 méter magas Alpok felett, a hat kilométer hosszú Szent Bernát alagutat vették igénybe. f Állj meg időJ Vasárnap reggel 6 óra van, de az udvaron már szorgos munka folyik. A „Fürge" becenévre hallgató kis Trabant általános nagytakarítására került sor. Dolgozik az egész család, apu, anyu, sőt a négyéves Lacika is. Apu a motorháznál ügyködik, anyu egy vödör samponos vízből mossa a kocsit, csak Lacika áll, s bosszúsan dünnyög, mert neki nem adnak munkát. A szülők el vannak foglalva, sietnek, most nincs idő játszani, ha nem akarnak későn indulni Hatvanba, a nagymamához. Tipeg-topog a kisfiú, szorosan a mama nyomában, egyszer csak megbotlik, estében magára rántva a teli vödör samponos vizet. — Úristen, hogy egy percig sem tudsz nyugton maradni — kiált rá dühösen apu —, de egyszer úgy elverlek, hogy nagyapa korodban is megemlegeted — hangzik a fenyegetés. Lacika megszeppen, sírni is elfelejt. Aztán úgy csuromvizesen odaáll apu elé, s határozottan kijelenti: — Az nem fog sikerülni neked. Én nem akarok nagyapa lenni, én unoka akarok maradni! Mindez akkor jutott eszembe, amikor az elmúlt napokban Hütter Lászlóval, a DIGÉP szb ágit, prop. és kulturális osztálya vezetőjével a politikai oktatási évad befejezte ürügyén a munkások politikai műveltségéről beszélgettünk. „Ma már egy munkás — mondotta — olyan tá- jékozottan beszél a kambodzsai eseményekről, mint harminc évvel ezelőtt egy tanító az akkori politikai helyzetről. Az látja csak, hogy mit fejlődött a munkás politikai műveltsége, aki köztük él. s összehasonlításokat tud végezni.” S ha túlzás Is lenne azt mondani, hogy ma már minden gépgyári munkás külügyi szakértő, az kétségtelen, hogy politikai érdeklődésük és hozzáértésük olykor már- már bámulatos. Mindebben elévülhetetlen érdeme és szerepe van a politikai oktatómunkának. A vállalati szakszervezeti bizottság társadalmunk időszerű kérdéseit tárgyaló tanfolyamai, amelyeket a párt- bizottság megbízásából szerveznek, a politikai és ideológiai nevelőmunka egyik legalapvetőbb eszközének bizonyultak. S hogy e tanfolyamok — amelyek nem is any- nyira tanfolyamok, mint inkább nyílt vitafórumok, ahol bárki feltehet kérdéseket, s a kollektíva közösen fejti ki, válaszolja meg azokat — egyre népszerűbbek, azt bizonyítja, hogy míg három évvel ezelőtt 63 tanfolyamon 1634 hallgató, addig most 80 tanfolyamon 1771 hallgató végezte munkáját. Külön érdemként könyvelhetik el a gépgyáriak, hogy a három évvel ezelőtti 359-ről 479-re nőtt a tanfolyamokon részt vevő dolgozó nők száma. Kedvezően alakult a vidéki dolgozók aránya is, a látogatottság pedig 73 százalékos volt, ami, figyelembe véve a váltóműszakot, a betegségeket és a szabadságokat, ugyancsak nem rossz. A tanfolyamok tevékenységét irányító 82 propagandista és 12 vezető propagandista közül 17 rendelkezett egyetemi, 56 középiskolai, 47 mozgalmi iskolai végzettséggel, 71 százalékuk pedig párttag. Felkészültségükhöz sokban hozzájárult az a segítség, amit az SZMT-től, a marxizmus—leninizmus esti egyetemtől és a vállalattól kaptak. A városban és a megyében is jó híre van a gépgyáriak politikai és ideológiai nevelőmunkájának. Amikor ezt megemlítettem. Hütter László kitért a válasz elől. ,.A mi dolgunk — mondotta — szakmailag és politikailag művelt dolgozókat nevelni. Döntsék el mások, nálunk illetékesebbek, hogy ez menynyire sikerül.” Ny. I.
