Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1970-06-12 / 136. szám

Katowicéi siker után ptírissi A Miskolci Szűcs, Szőrme­festő és Tisztitó Ktsz kato- wicei testvérvárosában meg­rendezett miskolci hetek ide­jén húsz különböző bundát mutatott be. Közülük tizen­három elismerő oklevelet ka­pott. A miskolci szövetkezet jó hírneve még távolabbra is eljut: a napokban például a párizsi Grubner cég megren­delésére 3953 pézsmabundát készítenek bérmunkában. Nem jelentkeznek cipésztanulónak A Miskolci Cipész Kisipari Termelőszövetkezethez tavaly mindössze két fiatal jelentke­zett tanulónak. Előrelátható­lag az idén sem választják többen ezt a szakmát. A szö­vetkezet dolgozóinak átlagos életkora ötven év. A nyáron négy fiatal tesz cipész szak­munkás vizsgát a városban. A szövetkezet most ösztöndíj fizetésével próbál fiatalokat toborozni a szakmába. + Andre Lantx, a képen látható francia férfi a II. londoni nemzetközi találmányi kiállításon bemutatta a „legújabb” típusú pipa-rádióját. A csodapipa egyik példányát a foga kö­zött tartja és közben a londoni rádió adását hallgatja. Látha­tólag rendkívül büszke találmányára. A kezében a pipa­rádió egy másik példányán a szerkezet tanulmányozható. Nagy elterjedésre egyébként az új típusú rádió nem számít­hat: dohányzásra ugyanis alkalmatlan. Szív-, tüdő vizsgálat egyszerre Új laboratórium a tüdőkórházban A Miskolci Egyesített Kór­házak Csabai kapuban levő tüdőkórházában mellkas­funkciós laboratórium kezdte meg működését. Dr. Bíró Barna kórházi fő­orvos kalauzol: — Laboratóriumunk felál­lítását és központi létesít­ménnyé fejlesztését a borsodi iparvidék fokozott ipari ár­talmai következtében kiala­kult légzőszervi megbetege­dések tették szükségessé, amelyek száma meghaladja az országos szintet. Műtétek, leszázalékolás előtt Belépünk a két helyiségből álló laborba. Ködös, nyugtató megvilágítás, pedáns rend és tisztaság. — A kardio-respiratórikus laborunk a szív, tüdő telje­sítőképességét vizsgálja, egészséges és kóros állapot­ban. Főleg a kiterjedt, hosszú ideig tartó, idős korban vég­zett műtétek előtt, valamint szív-, tüdőmütéteknél nélkü­lözhetetlen támpontot ad az orvosnak. Nem elhanyagol­ható jelentőségű a leszázalé- kolások pontos megítélésénél sem. A laborban vizsgált bete­gek a megye lakossága közül kerülnek ki. Laboratóriu­munkban, párhuzamosan, kórházi és ambuláns betegek ellátása is folyik. Naponta körülbelül harminc beteg vizsgálatát végezzük el. Egy- egy betegnél 2—3 vizsgálat eredményében tizenöt-húsz adatot kell szolgáltatnunk. Behoznak egy beteget. Rö­videsen megműtik; ehhez végzik most el a vizsgálato­kat. Felkerülnek az érintke­zők a kezekre, lábakra. A szájában gumicső, egy asz- szisztensnő pedig a beteg fül­cimpájából vesz vért. — Tehát három vizsgálat folyik egyszerre? — Igen, látszatra. Ennél valójában több. Az Universal sprigraph-fal a tüdőtérfoga­tokat és az egy másodperc alatt kifújt, illetve beszívott levegő mennyiségét mérjük. Ezt diagramon regisztráljuk is. egyben mérjük az oxigén­fogyasztást. Közben a Hel- lige-EKG-val elkészült a szíwizsgálat eredménye is. A maximális terhelés Átlépünk a másik terembe, itt más műszereket látunk, összekapcsolva egy álló ke­rékpárral. — A beteget különböző ter­heléseknek kitéve, teljes szív-, tüdőteljesítményt mérhetünk, meghatározva azt a terhelést, amelyet a beteg huzamosabb ideig panasz nélkül elvisel. — További tervek? — Egy komplett laborató­rium felszereléséhez 5 millió, zömmel devizaforint értékű műszerállomány kellene, bár jelenlegi berendezésünk is kielégítő. Örömmel észleljük, hogy a Medicor által gyár­tott Universal Spirograph tökéletesen pótolja az eddig csak nyugati importból be­szerezhető hasonló műszert A labor további fejlesztésére megyénk beteg-összetétele miatt szükség van, s mi a lehető legjobb szakértelem­mel és odaadással igyekszünk ellátni munkánkat. KÓBOR PÁL CLIFFORD D. SIMÁK FW Crane az ajtóhoz ment, kinyitotta, majd be­csukta, végül bezárta. Megfordult. Aztán ismét az ajtó felé fordította a fejét. Elővette a zsebkendőjét és megtörölte a homlokát. — Istenem — mondta ma­gában. — Csak úgy hemzseg­nek a sarokban. Visszament a konyhába. Azt akarták, hogy tudja. Azt akarták, hogy csele­kedjen, kiváncsiak voltak a reakcióra. Mert tudniuk kell. Mielőtt akcióba lépnének, tudniuk kell, hogy mit fognak tenni az emberek, milyen veszély- lyel kell szembenézniük, mi­re kell vigyázniuk. De én nem teszek semmit. Rossz kísérleti alanyt válasz­tottak. Most valami mást fognak megpróbálni. Nem vagyok megfelelő szá­mukra, és mivel ismerem őket, veszélyes vagyok. Te­hát meg fognak ölni, és más valakivel kezdenek kísérle­tezni. Így logikus. Így fog tör­ténni. — Négy lehetőség — gon­dolta Crane. Megkísérelhetik kiirtani az emberiséget. A felszabadított gépek segíthetnek nekik, és nélkülük az emberek nem képesek harcolni. Természe­tesen a harc évekig eltarthat, de azután az ellenállás meg­törik, és a gépek elfogják és megölik az utolsó embert is. Létrehozhatnak egy mecha­nikus civilizációt, amelyben az ember a szolga szerepét töltené be. Ez egy végtelen és reménytelen rabszolgaság lenne. Legfeljebb akkor dob­hatnák le a bilincseiket, ha zsarnokaik valami egészen súlyos hibát követnek el, vagy ha kívülről, a világűr­ből segítség érkezik. Vagy egyszerűen elszállít­hatják az összes földi auto­matát és egy új bolygón ala­píthatnak társadalmat. Ter­mészetesen a Földön marad­nának szerszámok. Egészen egyszerű eszközök, mint fej­sze, kalapács vagy olló, de gépek, amelyek segítségével az ember ismét hatalmassá válhat, nem lesznek. Vagy OK,, a hódítók, a vi­lágűrből érkezett gépek, visz- szamennek hazájukba, örökre elhagyva ezt a bolygót. A gépi logika nem engedi meg nekik, hogy túl nagy árat fi­zessenek egy esetleges földi győzelemért; Természetesen megkísérel­hetne segítségért kiáltani. Kinyithatná az ablakot, és összecsődíthetné a szomszéd­ságot. A baj csak az. hop.” mire megérkeznének, már késő lenne. Hatalmas lármát csapnának, esetleg felgvújta­Ismét vonzóvá válik a nagy hagyományú ipar Interjú Monos Jánossal, a Borsodi Szénbányák igazgatójával Nagy reményekre jogosítja megyénk szénbányászatát az utóbbi két-három esztendő eredménye. Az üzemek koncent­rálása, a fokozott gépesítés, automatizálás ígéretes gyümöl­csöt érlel. Hazai bányászatunk legjobbjaként emlegetik a borsodiakat már jelenleg is, s a — nem is távoli — jövőtől megszerzett hírnevük-rangjuk öregbítését várják. Lapunk munkatársa ezzel kapcsolatban kért interjút Monos Jánostól, a Borsodi Szénbányák igazgatójától. — Monos elvtárs véleménye szerint, mi szükséges ahhoz, hogy ennek az „elvárásnak” megfeleljen Borsod? — Természetesen a gépesí­tés és automatizálás folyta­tása. Modern bányászat e nél­kül ma már elképzelhetetlen. S itt továbbra is a klasszikus szempontok a meghatározók: munkakönnyítés, élőmunka­megtakarítás, munkabizton­ság, önköltségcsökkentés és a termelékenység növelése. A műszaki fejlesztés a legjobb útja a dolgozókról való foko­zott gondoskodás megvalósí­tásának. Ez év végére már 12 komplex biztosításé — össze­sen 1000—1200 méter hosszú — fronthomlok gépesítése fe­jeződik be. A hidraulikus, önjáró biztosító szerkezetek, a jövesztő szénkombájnok, a szállítószalagok segítségével, a közismerten nehéz bá­nyászmunkát könnyítjük, ko­rábban elképzelhetetlenül je­lentős mértékben. — A fejlett munkakultúra kialakítása nem csupán gépe­ket igényel. Feltételezi a kép­zettebb szakmunkásgárdát is. Lesz megfelelő utánpótlás eh­hez? — Igaz, évek óta tartunk az „elöregedéstől”. A fiatalok nem szívesen vállalnak kor­szerűtlen munkakörülménye­ket. De a gépesítéssel elérjük, hogy a munkahelyi ártalmak kevésbé vegyék igénybe bá­nyászaink fizikumát, s ezál­tal a fiatalság előtt is vonzó­vá váljék ez a szép, nagy ha­gyományokkal rendelkező szakma. Sokoldalúan képzett szakemberekre van szükség a korszerű bányászatban. Olya­nokra, akik értik az elektro­technikát, a hidraulikát, a mechanikát, s eredményesen, tartósan tudják kezelni a ren­delkezésre bocsátott gépi esz­közöket. — Másfél-két évtizede sok bá­nyaüzemnél gyanakodva fo­gadták a gépesítés gondolatát. Bányászaink attól tartottak, hogy a keresetek csökkenését eredményezi majd. Ez az ag­godalom már az első gépek üzembe helyezése után meg­szűnt. De mi a helyzet a tel­jes gépesítettségnél? — Korábban egy 100 méte­res fronthomlokon 50 ember dolgozott, igen nehéz fizikai munkát igénylő körülmények között. Ma, a teljesen gépesí­tett frontokon 16—17 ember elegendő, s háromszoros a termelés mennyisége az előző időkhöz képest, ugyanakkor egy-kétharmadával olcsóbb. Az ilyen munkahelyen dolgo­zók fizetése éppen ezért jóval magasabb. Kisebb fizikai igénybevétel mellett, de nagyobb szakképzettséget igénylő munkáért, egy jól ke­reső mérnök fizetésével ve­tekszik a gépesített munka­helyen dolgozó bányászaink jövedelme. Bixalom A rotációs gép teljes sebességgel dolgozik. Készül a Déli Hírlap. Az expedíció is készenlétben várja az újságot. Az áru­sok egymás után veszik át a nagy kötegeket és már útnak is indulnak. Sietnek, hogy mire kezdődik az ebédidő, minden­hová eljuttassák a miskolciak lapját. Átveszi a példányokat Mátyus József is, aki az Egyetem- városban terjeszti a lapot. Nagy a körzet, mert ezen kívül még Tapolca is az ő „hatásköre”. Időbe telik, amíg szokásos útját végigjárja. De segít magán. Az Egyetemvárosban az étterem bejáratánál — jól kialakult szokás már — letesz 50—60 példányt az asztalra és mellérak egy marék váltópénznek valót is. Aztán megy tovább. Délután 3 óra tájban ér ide vissza. Az asztalon akkor már csak nagy halom pénz van. Az otthagyott újságok ára. Mindig hiány­talanul. Az egyetemistákban eddig még nem csalódott. Az önki- szolgáló módszer jól bevált! Máshol is ki lehetne próbálni. (tóth) Olajivó szemcsék a vízvédelem szolgálatában Borsodban is bevetik99 n hidrofóbixált perlitet Néhány hónappal ezelőtt az egész ország aggódva figyelte, sikerül-e megakadályozni, hogy a Zala folyóba került nák a házat. Valaki kihívná a tűzoltókat, a rendőrséget, szóval az emberi faj egy szá­nalmas komédiát rendezne. — Ez lenne jó reakció — Ez csak az első összecsapás. Az első óvatos tapogatózás, az ellenfél erejének próbál­gatása. Én vagyok az egyetlen, aki megmentheti az emberiséget. Olyan nagy veszteséget kell okoznom nekik, amilyet tu­dok és óvatosan visszavo­nulni. Óvatosan visszavo­nulni. Egyre többen lettek. Moz­dulatlanul várakoztak. Crane a csaphoz lépett. Az ujjai rákulcsolódtak a vas­csőre. Megsuhogtatta a leve­gőben. gondolta. — Ennek örülné­nek ők! Megismerni az em­beri hisztériát, ami leghatal­masabb fegyverükké válhat! Egy ember többet tehet. Valaki, aki tudja, mit akar­nak tőle, olyan választ adhat nekik, amelynek nem örül­nek. Később újak jönnek! — gondolta. — Sokkal okosab­bak. De ez az első összecsa­pás. és én küzdeni fogok! Felemelte a csövet. — Nos, uraim? Kezdhet­jük! — mondta. olaj eljusson a Balatonig, és ott megfertőzze, veszélyez­tesse a keszthelyi öböl élő­világát. A veszélyt egy — hazánkban először alkalma­zott — érdekes eljárással, a hidrofóbizált perlit „beveté­sével” végül elhárították. Az abszorpciós tulajdonságú per- litszemcsék magukba szívták a vízen lebegő olajat; ezután „lehalászták” a perlitet, ösz- szegyűjtötték és elégették. Az új eljárás sikeres alkal­mazása felkeltette a szakem­berek érdeklődését a víztisz­tításban, vízvédelemben nagy segítséget nyújtó hidrofóbi­zált perlit iránt. Az Észak­magyarországi Vízügyi Igaz­gatóság Vízminőségi Felügye­letén is tervbe vették, hogy az olajjal erősen szennyezett borsodi folyók tisztításához és a rendkívüli olajszennye­ződések gyors eltávolításához felhasználják a Zalában sike­resnek bizonyult perlites el­járást. Kevesebb arany, több bátyus áru 99 99 Tavasszal és nyáron majd­nem kétszeresére nő a zálog­ház forgalma; naponta 100— 150 télikabátot adnak be a „zaciba”. Ilyenkor szaporod­nak a raktár polcain a „bá­tyus áruk”, amelyek — cso­magba kötve — ágyhuzato­kat, fehérneműket, felöltő­ket tartalmaznak. Sokan ad­nak be műszaki cikkeket is. A, régi, hagyományos zálog- cikk, az arany egyre ritkább. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt még két páncélszekrényben tárol­ták, ma már csak egyre van szükség. (Vége) Az első összeess pás ★ Sorozatunk illusztrációit Lenkey Zoltán rajzolta.

Next

/
Thumbnails
Contents