Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1970-06-09 / 133. szám

Fábry Zoltán testamentuma Temetésen való részvétel tanúságtétele is az elhunyt iránti megbecsülésnek. Fábry Zoltán temetése Stószon, az elmúlt hét csütörtökén, több volt a nagy halottnak járó tisztelet meg­nyilvánulásánál. Hitvallás is volt az antifasizmus, a „vox hu- mána” eszméje mellett, amelynek harcosai között — egyik költő barátjának versben megfogalmazott igaz megállapítása szerint — a „szárnyas tiszt” szerepét töltötte be. A szárnyas tisztét, aki ott megy a csapat mellett — a baloldalon! —, ahol támpontul szolgál az igazodáshoz, ahonnan jobban át tuclja tekinteni az ellenség hadállásait, mozdulatait, s ahol támadás­kor őt éri először a csapás. Sokszor érte csapás a fa­sizmus szlovákiai uralma idején, s később is, a máról holnapra meg nem szüntet­hető nacionalizmus részéről. Ö azonban állta a sarat — és győzött. Ennek titka — miként Dobos László, a ki­tűnő szlovákiai magyar író, a gyászbeszédet mondók egyike megfogalmazta —: nemcsak nagy ember, hanem emberi nagyság is volt Fábry Zoltán. Jellem, amilyen nem sok születik. A tisztelet kivételes egyé­nisége iránt, amelynek ki­munkálásáért a lemondások sorozatával fizetett, s az esz­me, amelytől pillanatra sem tántorodott el, hozott össze több ezer embert az ezres lélekszámú falucska terén felállított ravatalánál, majd a sírjánál. Eshetett az eső, nem tágított senki a koporsójától, amint egyenruhás szlovák tűzoltók a vállukon kivitték a hegyoldali temetőbe. Ott voltak a magyar és szlovák politikai, s kulturális élet prominens képviselői Buda­pestről, Pozsonyból, Kassá­ról; egykori szlovák partizá­nok tisztelegtek emlékének; neves és névtelen, öreg és fiatal emberek kísérték Fábry Zoltánt utolsó útjára. Élet­művének egyik méltató ja szerint nemcsak a barátai jöttek el a temetésére, ha­nem hajdani ellenfelei, s a kiáltó szavaival szemben kö­zömbösséget tanúsítók is. S mert eljöttek, egyszeri­ben világossá vált: Fábry Zoltán kapocs, tisztulási fo­lyamat erjesztője, az egy tá­borba tartozók összehozó ja lett. Illetve volt is, de ez a temetésén demonstrálódott. Mi négyen, borsodiak, ol­vashattuk végrendeletét, ame­lyet ez év januárjában írt. A házát, csaknem tízezer kötet könyvét, múzeum létrehozása céljából a Csemadokra tes­tálta, úgyszintén a takarék­ban levő pénzének nagyob­bik részét is — és ami szin­tén emberi nagyságát bizo­nyítja: jelentős pénzösszeget hagyott gondozóira, a házá­val szemben lakó Schreibe- rékre, akiknek pedig rend­szeresen fizetett az ellátásá­ért. A testamentumában nem­csak anyagi javakról van szó. Az antifasizmus, a béke eszméjéről is, amelyet ápolni, óvni kell, mint drága kincset, így aztán örököseivé váltunk mindnyájan, akik gyűlöljük a népek és az egyes embe-v rek közötti ellentétek szítóit, a „vox humána” ellenségeit. A temetés krónikájához tartozik az is, hogy már este/ a halotti toron, az egyik szlo­vák vezető személyiség java­solta: minden évben rendez­zenek Fábry-emlékünnepsé- get, amelyre hívják meg Kö- zép-Európa békeharcosainak képviselőit. Hogy sohase gyengüljön, de mind legyőz- hetetlenebbé váljék a csapat, amelynek baloldalán a ha­lála után is ott menetel a szárnyas tiszt. TARJÁN ISTVÁN * Falu. Hagy Béla rajza „Slágerkönyvek”, vevők, pavilonok A könyvhét mérlege A múlt héten a könyvet ünnepeltük. Ismeretszerzé­sünk, tudásunk, szórakozá­sunk legfőbb forrását. A könyvhét végeztével most már sor kerülhet az elmúlt napok tapasztalatainak ösz- szegzésére. „Fárasztó hét volt” A villanyrendőrnél, szem­ben a Kazinczy könyvesbolt­tal, az üzlet könyvpavilon­jában Hajdú Pálné volt a a könyvhét könyveinek gazdája. — Tegnapig húszezer forint volt a bevételünk; ez nagyon szép összeg. Egyre többen vesznek könyvet, az újdonsá­gokat pedig nem győztem az üzlet raktárából pótolni. A múlt heti rossz idő sem tudta elvenni az emberek vásárlási kedvét. Igaz, hogy itt van a városban a legnagyobb for­KONYVESPOLC Közösségi nevelés Borsodban Már régóta gyanítjuk, hogy a helyi szellemi erőforrásokat — ismeretek hiányában, esetleg prakticizmusból — tényleges értékei szerint alig emlegetjük. Pedig vannak tagadhatatlan értékeink, írástudóink és képi művészeink, rangos sort ké­peznek a tudományos munkában jeleskedő szellemi társaink, közöttünk élnek a pedagógia, a szociológia, a pszichológia, a történeti kutatások ismerői és művelői. akik tanulmány-szinten sze­retnék gyarapítani a pedagó­gia, a didaktika, a lélektan stb. tudományát. (P-I) galom, és az erre járó sok ezer emberből nagyon sokan álltak meg itt. — Elhatározott vásárlási szándékkal, vágy böngészni? — így is, úgy is. Amit leg­többen kértek: Kolozsvári Grandpierre Emil: Nők apró­ban, Zsukov: Emlékek, gon­dolatok, Tabi László: Színem java, Fehér Klára—Nemes László: Mecsetek, basák, ef- fendik, Fekete Sándor: Kos­suth Lajos című műve volt. De az Unatkozom! a Mit csi­náljak?, Berkesi: Alkony­dombja és Fekete István ifjú­sági könyvei is nagyon kapó­sak voltak. Sok fogyott Bari Károly: Holtak arca fölé cí­mű verseskötetéből, a Szép versek 69-et és a Körkép 70- et pedig szinté azonnal el­kapkodták. Fárasztó volt egy kicsit az elmúlt hét, de na­gyon szívesen csináltam. Nincs jobb érzés, mint köny­vet adni az emberek kezébe. Elébe kell menni a vásárlóknak A Művelt Nép Könyvter­jesztő 111-es számú, Ady Endre könyvesboltja körül­belül 170 000 forintos forgal­mat bonyolított le a könyv­héten. Csaknem ugyanazok a művek fogytak itt is, mint a Kazinczy könyvesbolt pavi­lonjában, az üzlet dolgozói elégedettek is az emberek vá­sárlási kedvével. Van azon­ban egy-két figyelemre méltó észrevételük, ami hasznos ta­nácsul szolgálhat a jövő évi könyvhéthez, de általában a könyvterjesztéshez is. Némelyik könyvből nem kaptak eleget. Kolozsvári Grandpierre: Nők apróban című művét például a rádió és a tévé műsorainak hatá­sára annyian keresték, hogy nem tudták az igényeket ki­elégíteni. Vegyék tehát figye­lembe a könyvterjesztők — kérik sok ezer ember nevé­ben — többek között a Nyi­tott könyv című tévéműsor óriási nézőtáborát és hatását. Az ismertetett könyvekből küldjenek eleget, ne kelljen a vásárlóknak csalódottan távozniok. És a másik „elégedetlenke­dés”: kevés volt a könyvheti pavilon. — Higgye el — állították —, máshol is lettek volna vásárlók, nemcsak a villany- rendőrnél^ a Tanácsház tér­nél és az Ady-hídnál. Igaza volt Kékesdi Gyulának a könyvhéthez írt jegyzetében. Ki kell vinni a könyvet az utcára. Sok egyszerű ember van, aki az üzletbe be sem jön, de a sátorban válogat, rámutat a könyvre, és már viszi is. Nemcsak Pesten — ahol a könyvhéten csaknem minden utcasarkon könyv­sátor van —, itt Miskolcon is jobban elébe kell menni a vásárlóknak. (makai) E gondolatmenet annak ürü­gyén jutott eszünkbe, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyei Tanács V. B. művelődés- ügyi osztálya csinos kis füze­tet jelentetett meg Közösségi nevelés Borsodban címmel. A kiadvány előszavában dr. He- tényi György osztályvezető a többi közt a következőket írja: „Felszabadulásunk 25. évfordulójának kívánunk méltó emléket állítani azzal, hogy útjára bocsátjuk ezt a gyűjteményes kötetet, abban a reményben, hogy további küzdelmeink, pedagógiai tö- rekvéséink eredményeit gya­rapítani és kiadványaink szá­mát évenként növelni képe­sek leszünk.” Hihetjtük, hogy a Gaál Gyula szerkesztésében meg­jelent pedagógiai tanulmány- gyűjtemény csak egy azok közül, amelyek hű tükrözői lesznek a megyében honos pedagógiai munkálkodásnak és tudományos készségnek. A füzet bőséges tájékozó­dást nyújt a borsodi pedagó­giai napokról, annak előzmé­nyeiről és közreadja az elő­adások, valam!nt a szekció­ülések anyagát is. E nagy­lélegzetű, jól előkészített ta­nácskozás gondolatainak tá­lalása igen fontos, jól tette a művelődésügyi osztály, hogy e füzetben megjelen­tette az előadások anyagait. Ám mi mégis a füzet máso­dik fejezetének örülünk job­ban, mert itt gazdag tapasz­talatokra épülő igazgatói dol­gozatokat olvashatunk. Be- resnyák István Az iskolakö­zösség fejlesztése, Elek Gyula pedig A közösségi nevelés helyzete iskolánkban címmel írt dolgozatot. Erdőst Ferenc a nevelőtestület nevelőközös­séggé alakulásának útjait hozza átélhető közelségbe, Molnár István pedig a testü­leti egység, a közösségi neve­lés, a tanulói önkormányzat helyzetét elemzi a parasznyai körzeti iskolában. Monoki Já­nos, Oláh István, Oravecz Zoltán és Tóth Pál szintén egy-egy érdekes pedagógiai, iskolapolitikai gondolatot fejt ki. A füzetet bizonyára nagy haszonnal forgatják majd leendő pedagógusaink, ter­mészetesen az idősebbek is, s nem vonják meg a figyel­met e kiadványtól azok sem, Nyelvtanulás hat hét alatt A Nehézipari Műszaki Egyetem nyelvi lektorátusán — je­lentőségét tekintve akár intézet is lehetne ez — számos okta­tási feladat megoldása közben a nyári intenzív nyelvtanfo­lyam előkészítésén fáradoznak, A nyelvtanulás szükségessé­gét ma már senki előtt nem kell bizonyítani. A technikai for­radalom, a távolságok csökkentése, politikai, kereskedelmi, műszaki és kulturális kapcsolataink szinte kötelezővé teszik a szakemberek számára az idegen nyelvek ismeretét. Ezért Gárdus Jánostól — a lektorátus vezetőjétől — inkább az új nyelvoktatási forma technikai, didaktikai vonatkozásairól ér­deklődtünk. — Ügy hiszem, a laborató­riumunkat nem kell bemutat­ni. Erről a „technikai csodá­ról” már megjelent néhány publikáció. Legfeljebb any- nyit, hogy értéke félmillió forint, egyebek között 24 fül­ke és ugyanennyi magnó szol­gálja az oktatást. Egyidőben három különböző programot sugározhatunk a hallgatók­nak, munkájukat kontrollál­hatjuk. — Ez a laboratórium azon­ban csak a tárgyi feltételét biztosítja az intenzív nyelv- oktatásnak. — Ha rendeltetésének meg­felelően akarjuk használni, nagyon alaposan ismernünk kell*az intenzív nyelvoktatás tudományos alapelveit. Ezt a módszert Hegedűs József (A nyelvoktatás intenzitása) és dr. Fülei Szántó Endre (In­tenzitás fokozás és tananyag) dolgozta ki. — A módszer lényege? — A hatékonyság jelentős növelése (sűrítés), koncent­ráltság és a programozás. A lényeg, hogy minimumra csökkentsük a nyelvtanulásra szánt időt, de azért — speci­ális célkitűzéseinknek megfe­lelően — elérjük, hogy hall­gatóink jól értsék az idegen beszédet, eljussanak a szoli­dabb igényű írásosság fokára. Napjainkban — úgy hiszem — ez a legfontosabb a mű­szaki-tudományos értelmiség számára. — Milyen szervezeti kere­tek között végzik az oktatást? — A tanulás napi időtarta­ma hat óra. (A tanfolyam hat­hetes.) A délelőtt új ismere­tek szerzésével telik el. Ez az úgynevezett előrehaladás idő­szaka. Délután kerül sor az irányított önálló foglalkozá­sokra. Didaktikánk részletes ismertetése helyett talán elég, ha csak ennyit mondok: mon­datcentrikus szellemben taní­tunk. A felnőttoktatás sajá­tosságainak megfelelően, itt a grammatika kerül központba. — Az első tanfolyamon ma­guk a hallgatók is tanárok lesznek. / — Igen, az augusztus ele­jétől szeptember 15-ig tartó kurzust az egyetem oktatói­nak szervezzük. A sikert nyilván magában hordja a ..tanulók” összetétele is, akik között az egyetem rektora is helyet foglal. — Eszerint nem kell az alapoknál kezdeni a munkát. — Most nem, de a módszer tulajdonképpen azok számára a legelőnyösebb, akik nullá­ról indulnak. A jövőben vál­lalati szakembereknek, nyelv­oktatóknak, s a TIT segítsé­gével még bizonyára számos érdeklődőnek rendelkezésére állhatunk. -v ÚJRA TÁRGYALJÁK Újra tárgyalják Hassebreck volt SS sturmbahníührernek, a Gross-Rosen-i hitlerista koncentrációs tábor egykori parancsnokának ügyét Braun- schweigben. 1967-ben tárgya­lását „bizonyítékok hiányá­ban” félbeszakították. Az a vád ellene, hogy 1944-ben parancsot adott a tábor fog­lyainak kivégzésére. KISIKLOTT Az alsó-szászországi Alfeld közelében kisiklott a Ham­burg és München között köz­lekedő gyorsvonat. A több mint 150 kilométeres sebes­séggel haladó szerelvény tel­jes egészében elhagyta a vá­gányokat, majd felborult. Egy utas meghalt, 50—60 személy megsebesült. ÍTÉLET Az izraeli megszállók bíró­sága egyévi börtönre ítélt egy hatvanéves arabot, mert 17 éves fiának, „egy fegyve­res beszivárgónak” nyújtott segítséget. GYÜJTÓBOMBA ROBBANT az Áruházban Kilenc gyújtóbomba rob­bant fel négyperces időkö­zökben a Times Square-i Woolworth áruházban. Sebe­sülés nem történt, mert az áruház éppen zárva volt, de mintegy kétszázezer dollár kár keletkezett a merénylet során. A GYILKOS KISFIÚ Gyilkosság gyanújával szál­lítottak javítóintézetbe egy hétéves Los Angeles-i kisfiút. A rendőrség szerint valószí­nű, hogy a gyerek ölte meg egyesztendős unokahúgát, akit szúrt sebbel holtan találtak otthonában. A gyilkosságot egy hatalmas konyhakéssel követték el addig, amíg a kislány édesanyja a szom­szédban beszélgetett. HALÁLRA SEBEZTE KISHÜGÄT Halálra sebezte hatéves kishúgát egy 9 éves kislány a nyugat-németországi Bo- chumban. A kislány szülei távollétében a hálószobából előhozta édesapja fegyverét és hadonászni kezdett vele. A játék közben a fegyver el­sült és a golyó homlokon ta­lálta a hatéves kisleányt. MENEDÉKJOGOT KÉRT A lengyel géprabló, akinek a mestersége mészáros, poli­tikai menedékjogot kért a dán hatóságoktól. A kormány súlyos dilemma előtt áll, mert a nemzetközi repülő­szervezetek szorgalmazni fog­ják a légi útonálló kiada­tását. TÍZ EMBERT LEMÉSZÁROLTÁK Fegyveresek támadták meg az indiai Calcuttától 300 kilo­méterre északnyugatra fekvő Jharmachgram község árvíz- károsultjainak menekülttá­borát. A menekültek egy vi­tatott birtokjogi földdara­bon húzódtak meg, teljesen fegyvertelenek voltak. A tá­madók 10 embert lemészárol tak és ötvenet megsebesítet­tek. TERROR Újabb halálos áldozatokat követelt Guatemalában a szélsőjobboldali terror. Egy ismeretlen telefonáló beje­lentette, hogy a fővárostól 14 kilométerre, egy falu határá­ban megtalálta Justo Rufino Cabrera Guzman professzor és Jósé Antolin Carrascun Paz üzletember holttestét, akiket a szemet — szemért elnevezésű terrorbanda gyil­kolt mag.

Next

/
Thumbnails
Contents