Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1970-06-09 / 133. szám
Fábry Zoltán testamentuma Temetésen való részvétel tanúságtétele is az elhunyt iránti megbecsülésnek. Fábry Zoltán temetése Stószon, az elmúlt hét csütörtökén, több volt a nagy halottnak járó tisztelet megnyilvánulásánál. Hitvallás is volt az antifasizmus, a „vox hu- mána” eszméje mellett, amelynek harcosai között — egyik költő barátjának versben megfogalmazott igaz megállapítása szerint — a „szárnyas tiszt” szerepét töltötte be. A szárnyas tisztét, aki ott megy a csapat mellett — a baloldalon! —, ahol támpontul szolgál az igazodáshoz, ahonnan jobban át tuclja tekinteni az ellenség hadállásait, mozdulatait, s ahol támadáskor őt éri először a csapás. Sokszor érte csapás a fasizmus szlovákiai uralma idején, s később is, a máról holnapra meg nem szüntethető nacionalizmus részéről. Ö azonban állta a sarat — és győzött. Ennek titka — miként Dobos László, a kitűnő szlovákiai magyar író, a gyászbeszédet mondók egyike megfogalmazta —: nemcsak nagy ember, hanem emberi nagyság is volt Fábry Zoltán. Jellem, amilyen nem sok születik. A tisztelet kivételes egyénisége iránt, amelynek kimunkálásáért a lemondások sorozatával fizetett, s az eszme, amelytől pillanatra sem tántorodott el, hozott össze több ezer embert az ezres lélekszámú falucska terén felállított ravatalánál, majd a sírjánál. Eshetett az eső, nem tágított senki a koporsójától, amint egyenruhás szlovák tűzoltók a vállukon kivitték a hegyoldali temetőbe. Ott voltak a magyar és szlovák politikai, s kulturális élet prominens képviselői Budapestről, Pozsonyból, Kassáról; egykori szlovák partizánok tisztelegtek emlékének; neves és névtelen, öreg és fiatal emberek kísérték Fábry Zoltánt utolsó útjára. Életművének egyik méltató ja szerint nemcsak a barátai jöttek el a temetésére, hanem hajdani ellenfelei, s a kiáltó szavaival szemben közömbösséget tanúsítók is. S mert eljöttek, egyszeriben világossá vált: Fábry Zoltán kapocs, tisztulási folyamat erjesztője, az egy táborba tartozók összehozó ja lett. Illetve volt is, de ez a temetésén demonstrálódott. Mi négyen, borsodiak, olvashattuk végrendeletét, amelyet ez év januárjában írt. A házát, csaknem tízezer kötet könyvét, múzeum létrehozása céljából a Csemadokra testálta, úgyszintén a takarékban levő pénzének nagyobbik részét is — és ami szintén emberi nagyságát bizonyítja: jelentős pénzösszeget hagyott gondozóira, a házával szemben lakó Schreibe- rékre, akiknek pedig rendszeresen fizetett az ellátásáért. A testamentumában nemcsak anyagi javakról van szó. Az antifasizmus, a béke eszméjéről is, amelyet ápolni, óvni kell, mint drága kincset, így aztán örököseivé váltunk mindnyájan, akik gyűlöljük a népek és az egyes embe-v rek közötti ellentétek szítóit, a „vox humána” ellenségeit. A temetés krónikájához tartozik az is, hogy már este/ a halotti toron, az egyik szlovák vezető személyiség javasolta: minden évben rendezzenek Fábry-emlékünnepsé- get, amelyre hívják meg Kö- zép-Európa békeharcosainak képviselőit. Hogy sohase gyengüljön, de mind legyőz- hetetlenebbé váljék a csapat, amelynek baloldalán a halála után is ott menetel a szárnyas tiszt. TARJÁN ISTVÁN * Falu. Hagy Béla rajza „Slágerkönyvek”, vevők, pavilonok A könyvhét mérlege A múlt héten a könyvet ünnepeltük. Ismeretszerzésünk, tudásunk, szórakozásunk legfőbb forrását. A könyvhét végeztével most már sor kerülhet az elmúlt napok tapasztalatainak ösz- szegzésére. „Fárasztó hét volt” A villanyrendőrnél, szemben a Kazinczy könyvesbolttal, az üzlet könyvpavilonjában Hajdú Pálné volt a a könyvhét könyveinek gazdája. — Tegnapig húszezer forint volt a bevételünk; ez nagyon szép összeg. Egyre többen vesznek könyvet, az újdonságokat pedig nem győztem az üzlet raktárából pótolni. A múlt heti rossz idő sem tudta elvenni az emberek vásárlási kedvét. Igaz, hogy itt van a városban a legnagyobb forKONYVESPOLC Közösségi nevelés Borsodban Már régóta gyanítjuk, hogy a helyi szellemi erőforrásokat — ismeretek hiányában, esetleg prakticizmusból — tényleges értékei szerint alig emlegetjük. Pedig vannak tagadhatatlan értékeink, írástudóink és képi művészeink, rangos sort képeznek a tudományos munkában jeleskedő szellemi társaink, közöttünk élnek a pedagógia, a szociológia, a pszichológia, a történeti kutatások ismerői és művelői. akik tanulmány-szinten szeretnék gyarapítani a pedagógia, a didaktika, a lélektan stb. tudományát. (P-I) galom, és az erre járó sok ezer emberből nagyon sokan álltak meg itt. — Elhatározott vásárlási szándékkal, vágy böngészni? — így is, úgy is. Amit legtöbben kértek: Kolozsvári Grandpierre Emil: Nők apróban, Zsukov: Emlékek, gondolatok, Tabi László: Színem java, Fehér Klára—Nemes László: Mecsetek, basák, ef- fendik, Fekete Sándor: Kossuth Lajos című műve volt. De az Unatkozom! a Mit csináljak?, Berkesi: Alkonydombja és Fekete István ifjúsági könyvei is nagyon kapósak voltak. Sok fogyott Bari Károly: Holtak arca fölé című verseskötetéből, a Szép versek 69-et és a Körkép 70- et pedig szinté azonnal elkapkodták. Fárasztó volt egy kicsit az elmúlt hét, de nagyon szívesen csináltam. Nincs jobb érzés, mint könyvet adni az emberek kezébe. Elébe kell menni a vásárlóknak A Művelt Nép Könyvterjesztő 111-es számú, Ady Endre könyvesboltja körülbelül 170 000 forintos forgalmat bonyolított le a könyvhéten. Csaknem ugyanazok a művek fogytak itt is, mint a Kazinczy könyvesbolt pavilonjában, az üzlet dolgozói elégedettek is az emberek vásárlási kedvével. Van azonban egy-két figyelemre méltó észrevételük, ami hasznos tanácsul szolgálhat a jövő évi könyvhéthez, de általában a könyvterjesztéshez is. Némelyik könyvből nem kaptak eleget. Kolozsvári Grandpierre: Nők apróban című művét például a rádió és a tévé műsorainak hatására annyian keresték, hogy nem tudták az igényeket kielégíteni. Vegyék tehát figyelembe a könyvterjesztők — kérik sok ezer ember nevében — többek között a Nyitott könyv című tévéműsor óriási nézőtáborát és hatását. Az ismertetett könyvekből küldjenek eleget, ne kelljen a vásárlóknak csalódottan távozniok. És a másik „elégedetlenkedés”: kevés volt a könyvheti pavilon. — Higgye el — állították —, máshol is lettek volna vásárlók, nemcsak a villany- rendőrnél^ a Tanácsház térnél és az Ady-hídnál. Igaza volt Kékesdi Gyulának a könyvhéthez írt jegyzetében. Ki kell vinni a könyvet az utcára. Sok egyszerű ember van, aki az üzletbe be sem jön, de a sátorban válogat, rámutat a könyvre, és már viszi is. Nemcsak Pesten — ahol a könyvhéten csaknem minden utcasarkon könyvsátor van —, itt Miskolcon is jobban elébe kell menni a vásárlóknak. (makai) E gondolatmenet annak ürügyén jutott eszünkbe, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács V. B. művelődés- ügyi osztálya csinos kis füzetet jelentetett meg Közösségi nevelés Borsodban címmel. A kiadvány előszavában dr. He- tényi György osztályvezető a többi közt a következőket írja: „Felszabadulásunk 25. évfordulójának kívánunk méltó emléket állítani azzal, hogy útjára bocsátjuk ezt a gyűjteményes kötetet, abban a reményben, hogy további küzdelmeink, pedagógiai tö- rekvéséink eredményeit gyarapítani és kiadványaink számát évenként növelni képesek leszünk.” Hihetjtük, hogy a Gaál Gyula szerkesztésében megjelent pedagógiai tanulmány- gyűjtemény csak egy azok közül, amelyek hű tükrözői lesznek a megyében honos pedagógiai munkálkodásnak és tudományos készségnek. A füzet bőséges tájékozódást nyújt a borsodi pedagógiai napokról, annak előzményeiről és közreadja az előadások, valam!nt a szekcióülések anyagát is. E nagylélegzetű, jól előkészített tanácskozás gondolatainak tálalása igen fontos, jól tette a művelődésügyi osztály, hogy e füzetben megjelentette az előadások anyagait. Ám mi mégis a füzet második fejezetének örülünk jobban, mert itt gazdag tapasztalatokra épülő igazgatói dolgozatokat olvashatunk. Be- resnyák István Az iskolaközösség fejlesztése, Elek Gyula pedig A közösségi nevelés helyzete iskolánkban címmel írt dolgozatot. Erdőst Ferenc a nevelőtestület nevelőközösséggé alakulásának útjait hozza átélhető közelségbe, Molnár István pedig a testületi egység, a közösségi nevelés, a tanulói önkormányzat helyzetét elemzi a parasznyai körzeti iskolában. Monoki János, Oláh István, Oravecz Zoltán és Tóth Pál szintén egy-egy érdekes pedagógiai, iskolapolitikai gondolatot fejt ki. A füzetet bizonyára nagy haszonnal forgatják majd leendő pedagógusaink, természetesen az idősebbek is, s nem vonják meg a figyelmet e kiadványtól azok sem, Nyelvtanulás hat hét alatt A Nehézipari Műszaki Egyetem nyelvi lektorátusán — jelentőségét tekintve akár intézet is lehetne ez — számos oktatási feladat megoldása közben a nyári intenzív nyelvtanfolyam előkészítésén fáradoznak, A nyelvtanulás szükségességét ma már senki előtt nem kell bizonyítani. A technikai forradalom, a távolságok csökkentése, politikai, kereskedelmi, műszaki és kulturális kapcsolataink szinte kötelezővé teszik a szakemberek számára az idegen nyelvek ismeretét. Ezért Gárdus Jánostól — a lektorátus vezetőjétől — inkább az új nyelvoktatási forma technikai, didaktikai vonatkozásairól érdeklődtünk. — Ügy hiszem, a laboratóriumunkat nem kell bemutatni. Erről a „technikai csodáról” már megjelent néhány publikáció. Legfeljebb any- nyit, hogy értéke félmillió forint, egyebek között 24 fülke és ugyanennyi magnó szolgálja az oktatást. Egyidőben három különböző programot sugározhatunk a hallgatóknak, munkájukat kontrollálhatjuk. — Ez a laboratórium azonban csak a tárgyi feltételét biztosítja az intenzív nyelv- oktatásnak. — Ha rendeltetésének megfelelően akarjuk használni, nagyon alaposan ismernünk kell*az intenzív nyelvoktatás tudományos alapelveit. Ezt a módszert Hegedűs József (A nyelvoktatás intenzitása) és dr. Fülei Szántó Endre (Intenzitás fokozás és tananyag) dolgozta ki. — A módszer lényege? — A hatékonyság jelentős növelése (sűrítés), koncentráltság és a programozás. A lényeg, hogy minimumra csökkentsük a nyelvtanulásra szánt időt, de azért — speciális célkitűzéseinknek megfelelően — elérjük, hogy hallgatóink jól értsék az idegen beszédet, eljussanak a szolidabb igényű írásosság fokára. Napjainkban — úgy hiszem — ez a legfontosabb a műszaki-tudományos értelmiség számára. — Milyen szervezeti keretek között végzik az oktatást? — A tanulás napi időtartama hat óra. (A tanfolyam hathetes.) A délelőtt új ismeretek szerzésével telik el. Ez az úgynevezett előrehaladás időszaka. Délután kerül sor az irányított önálló foglalkozásokra. Didaktikánk részletes ismertetése helyett talán elég, ha csak ennyit mondok: mondatcentrikus szellemben tanítunk. A felnőttoktatás sajátosságainak megfelelően, itt a grammatika kerül központba. — Az első tanfolyamon maguk a hallgatók is tanárok lesznek. / — Igen, az augusztus elejétől szeptember 15-ig tartó kurzust az egyetem oktatóinak szervezzük. A sikert nyilván magában hordja a ..tanulók” összetétele is, akik között az egyetem rektora is helyet foglal. — Eszerint nem kell az alapoknál kezdeni a munkát. — Most nem, de a módszer tulajdonképpen azok számára a legelőnyösebb, akik nulláról indulnak. A jövőben vállalati szakembereknek, nyelvoktatóknak, s a TIT segítségével még bizonyára számos érdeklődőnek rendelkezésére állhatunk. -v ÚJRA TÁRGYALJÁK Újra tárgyalják Hassebreck volt SS sturmbahníührernek, a Gross-Rosen-i hitlerista koncentrációs tábor egykori parancsnokának ügyét Braun- schweigben. 1967-ben tárgyalását „bizonyítékok hiányában” félbeszakították. Az a vád ellene, hogy 1944-ben parancsot adott a tábor foglyainak kivégzésére. KISIKLOTT Az alsó-szászországi Alfeld közelében kisiklott a Hamburg és München között közlekedő gyorsvonat. A több mint 150 kilométeres sebességgel haladó szerelvény teljes egészében elhagyta a vágányokat, majd felborult. Egy utas meghalt, 50—60 személy megsebesült. ÍTÉLET Az izraeli megszállók bírósága egyévi börtönre ítélt egy hatvanéves arabot, mert 17 éves fiának, „egy fegyveres beszivárgónak” nyújtott segítséget. GYÜJTÓBOMBA ROBBANT az Áruházban Kilenc gyújtóbomba robbant fel négyperces időközökben a Times Square-i Woolworth áruházban. Sebesülés nem történt, mert az áruház éppen zárva volt, de mintegy kétszázezer dollár kár keletkezett a merénylet során. A GYILKOS KISFIÚ Gyilkosság gyanújával szállítottak javítóintézetbe egy hétéves Los Angeles-i kisfiút. A rendőrség szerint valószínű, hogy a gyerek ölte meg egyesztendős unokahúgát, akit szúrt sebbel holtan találtak otthonában. A gyilkosságot egy hatalmas konyhakéssel követték el addig, amíg a kislány édesanyja a szomszédban beszélgetett. HALÁLRA SEBEZTE KISHÜGÄT Halálra sebezte hatéves kishúgát egy 9 éves kislány a nyugat-németországi Bo- chumban. A kislány szülei távollétében a hálószobából előhozta édesapja fegyverét és hadonászni kezdett vele. A játék közben a fegyver elsült és a golyó homlokon találta a hatéves kisleányt. MENEDÉKJOGOT KÉRT A lengyel géprabló, akinek a mestersége mészáros, politikai menedékjogot kért a dán hatóságoktól. A kormány súlyos dilemma előtt áll, mert a nemzetközi repülőszervezetek szorgalmazni fogják a légi útonálló kiadatását. TÍZ EMBERT LEMÉSZÁROLTÁK Fegyveresek támadták meg az indiai Calcuttától 300 kilométerre északnyugatra fekvő Jharmachgram község árvíz- károsultjainak menekülttáborát. A menekültek egy vitatott birtokjogi földdarabon húzódtak meg, teljesen fegyvertelenek voltak. A támadók 10 embert lemészárol tak és ötvenet megsebesítettek. TERROR Újabb halálos áldozatokat követelt Guatemalában a szélsőjobboldali terror. Egy ismeretlen telefonáló bejelentette, hogy a fővárostól 14 kilométerre, egy falu határában megtalálta Justo Rufino Cabrera Guzman professzor és Jósé Antolin Carrascun Paz üzletember holttestét, akiket a szemet — szemért elnevezésű terrorbanda gyilkolt mag.
