Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1970-06-08 / 132. szám
Táncdalénekesek születtek Van valami rendkívüli és tiszteletre méltó abban, hogy a kész műsorok organizálására szövetkezett Országos Rendező Iroda most egy üzletileg kétes sikerű vállalkozás patronánsa. Már korábban is szorgalmazták a magyar kultúra prominensei a bába-szerepkör vállalását, de az ŐRI csak a „biztosra ment.” Ám a megyékben most zajló, nyilvános tehetségkutató hang. versenyek arról győznek meg bennünket, hogy hosszú távon azért nem lesz „vesztes” az ŐRI, mert a felkutatott s hangi- lag tovább képezhető tehetséges táncdalénekesek idővel „megtérítik” a befektetést. Miskolcon, a Nemzeti Színház színpadán szombaton este két nyilvános hangverseny keretében lépett a közönség elé az az öt táncdalénekes, akiket a neves személyiségekből álló zsűri (Fényes Szabolcs, Komjáthy György, Romhányi József) tizenöt pályázó közül juttatott színpadra. Érdemes lejegyezni, hogy az előzetes meghallgatáson mintegy nyolcvan jelölt vett részt. A közönségí sajnos nem túl nagy létszámban) érdekes, hangulatos versenynek volt részese. Pódiumra lépett az igen jó hangerőt képviselő Murvai József miskolci amatőr táncdalénekes, Makranczy Agnes 17 esztendős ózdi diáklány, aki előtt szép jövő áll, ha szorgalmasan képezi hangját. Nagy sikerrel lépett a közönség elé Tompa András, az LKM darukötözője, aki megnyerő énekhangja mellett már egyéni színeket is felmutatott. Berta Katalinon érezhető volt a rutin, az együttesekkel történő gyakori éneklés. Szép hangja, dallamformáló készsége akkor lesz igazán értékes, ha egyénisége legyőzi a mostani modellt. (A túlzott toldymáriás hangvétel és stílus fokozott elhagyására gondolunk.) Berki István ózdi táncdalénekes hangbiztonsága tetszett elsősorban. Annál kevésbé volt rokonszenves dalválasztása, amely kissé konzervatív ízlést takart. , Az öt versenyző közül a színházban zajló két nyilvános hangverseny közönsége első helyen Tompa Andrást, másodikként pedig Berta Katalint juttatta szavazatával a Salgótarjánban megrendezésre kerülő országos döntőbe. A táncdalénekes kerestetik mozgalom igen népszerű az ifjúság körében. Hogy meghirdetése mennyire volt helyes, ez majd az eredmény nyomán Tnutatkozik meg. Egy bizonyos (erre a mozzanatra nagyon szellemesen mutatott rá Pálos Miklós, a műsor konferálója): a jó táncdalénekes hazánkban hiánycikk, mert az élvonalbeliek úgyszólván állandóan külföldön turnéznak, s így honi pódiumra — ezt hangsúlyozta Pálos Miklós is — csak „pult alól” került énekes. A táncdalfesztivál a dalok vetélkedője volt, ez a mostani az énekeseké. Ügy véljük: ez utóbbi hasznosabb és társadalmilag fontosabb, mert a színvonalas daltolmácsok születését segíti elő. PÁRKÁNY LÁSZLÓ j(c Házak. Nagy Béla rajza Choma József emlékkiállításán Akkor is derűs, tavaszi színeket kevert a palettán, mikor jött az utolsó szívroham... Pedig hosszú évtizedekig micsoda fojtogató csend vette körül. — Ki ez a Khoma? — kérdeztük egymástól, mikor megjelent a városban az emlékkiállítás plakátja. Pedig Szegeden, Makón és a szülővárosában, Miskolcon már a húszas években ismerték ezt a nevet. Most már mi is tudjuk, ki volt Choma (Csorna) József. Vagy legalábbis sejtjük. .......a művészetben való kereslet olyan kicsiny lett — írja Hunyadi Sándor 1937- ben Ernst Lajos tragikus haGárdonyi, a vadász Gárdonyi Gézát, az írót, nem kell különösebben bemutatni senkinek. Az ismert és kedvelt írók listáján rangos helyet foglal el: Jókai és Mikszáth után a harmadik legolvasottabb szerző. A vadász Gárdonyiról már semmit, vagy igen keveset tudunk. Gárdonyi mint vadász... ? Igen, vadász volt, s ezt nem kisebb tekintély tanúsítja hitelesen, mint az európai hírű, a természetet kedvelő, az erdőért és vadászatokért rajongó, színes, hangulatos, remek vadásztörténeteiről ismert Bársony István. Bársony István és Gárdonyi barátok voltak. S barátságuk szálai nemcsak közös pályájukból, íróságukból szövődtek, hanem abból is, hogy egyként, szenvedéllyel szerették a természetet, a vadászatot. Az egri múzeum tulajo- nában levő s eddig még ismeretlen Gárdonyi-hagyaték rendezésekor, az iratkötegek- ből előkerültek Bársony István levelei, a Gárdonyi va- dászságát hitelesen bizonyító kedves dokumentumok is. íme egy levél, amelyben Bársony István a maga vadásztársulatába invitálja Gárdonyit, aki ez idő tájt még pesti embernek számít: „Kedves pajtikámJ ,.A vadászkompániában egy hely megüresedett. Beléphetsz. Tagsági díj potomság. Nyilatkozzál szándékodra nézve sürgősen, hogy más ne foglalja el a helyet. Küldd a választ Legányi Lajoshoz, Kerepesi út 82.” 1895. augusztus havának közepén útra kerekedett egy kisebb társaság — puskákkal, töltényekkel s a vadászáshoz való minden szükséges dologgal felszerelve. Fülöpszállás- ra tartottak, a Duna melléki zsombékos, mocsaras lapályra, ahol a sűrű nádasokban gazdag vadászzsákmányra számítottak. Bársony Istvánnal ott volt Gárdonyi is. Bársony sokat évődött Gárdonyival, aki végül is „mérgében”, hogy vadásztehetségét lebecsülik, többször egymás után bebizonyította, hogy tud ő lőni, célozni, ha akar. A sikeres vadászatról Bársony István a névkártyáján adott „elismervényt” Gárdonyinak: „A legkomolyabban bizonyítom, hogy Gárdonyi Géza barátom hallatlan rekorddal végezte itt első vadászatát. Az első nyolc lövésre, amit életében tett, lőtt egy próba- czentrumot, azután egy bábaszarkát, azután röptében egy halászkát meg két fecskét, továbbá a vízen két kis búvárt, egy vörös fejű rucát meg egy szárcsát. A kilencedik lövést végre elhibázta. Fülöpszállás, 1895. augusztus 15. BzXázii rét." Az egri vármúzeum irodalomtörténeti gyűjteményének — a Gárdonyi-hagyatéknak — anyagában bőségesen akad rejtjeles, titkosírásos feljegyzés. Mint ismeretes, a titkosírást múlt év szeptemberében megfejtették, s már dolgoznak az „átírásán”. Hogy nem akármilyen volt Gárdonyi kapcsolata a vadászattal, azt bizonyítja: még a titkosírásos feljegyzések között is akad erre utalás. Műhelytitkairól vallva jegyezte fel: „Ha a szavak, képek nem jönnek könnyen, menj vadászni. Ha rossz az idő, porolj le egy csomó könyvet. Ne légy igavonója az írásnak .. PATAKY DEZSŐ iájakor —, hogy egy egész csomó zseniális magyar piktor kevesebbet eszik, mint amennyit egy felnőtt embernek dukál.” Vajon akkor volt Choma József a legerősebb, vagy a leggyengébb, mikor ezekben az években beállt műszaki rajzolónak? Mai tüzes, fiatal művészek bizonyára gyengeségnek minősítik ezt a lépést. De hát fenyegette-e őket valaha is a létbizonytalanság? Persze a harcát mindenkinek meg kell harcolnia. De Choma nem harcra született. Fákat akart festeni, a tájban megbúvó házakat, ezerszínű virágokat. Minden képe, szép, szelíd üzenet. S micsoda harmónia sugárzik vásznairól! Nem volt, nem lehetett boldogtalan. Időről időre vigasztalta és megajándékozta a természet sok-sok szépségével. S ő mindezt végtelen alázattal fogadta el és tiszteletreméltó mesterségbeli tudással adta vissza. De hát volt idő, mikor csak nagyon kevesen voltak kiváncsiak a Bodrog-parti őszre, a tiszalúci házakra, a Maros-parti tájra, a hejőcsabai falurészletre, mikor az orgonák és napraforgók helyett zászlókat és üzemeket illett festeni. Choma József — aki any- nyira ismerte és szerette ezt a munkásvárost — akkor nagyon divatos festő lehetett volna. De csak mint gyári dekoratőr vállalta ezt a programot. Mint művész, megmaradt kedvenc tájainál. Alapos és tanárosan precíz mester volt. Rudnay-tanit- vány. Stílust és témát váltani gyerekjáték lett volna. Vállalta a „korszerűtlen” jelzőt. Nézzük a meleg, napsütéses tájakat, a pompázó virágokat. Melegszünk. A Rónai Sándor Művelődési Központ csarnoka zsúfolásig megtelt. Mégis csak sokan ismerték és szerették. És — milyen jó érzés ez — nemcsak £ „ügyeletes” népművelő va itt, hanem a város vezetői is eljöttek. Tegnap délelőtt többször hangzott el a neve, mint az utolsó évtizedben. Jó lenne, ha nem felejtenénk el... (gyarmati) íróvendégek a Napjaink szerkesztőségében Igazán kedves gesztus, hogy a könyv ünnepének tiszteletére megyénkbe érkező írók, költők egy csoportja nem kerülte el Észak-Magyarország irodalmi fórumának, a Napjainknak szerkesztőségét. Szombat délután Gulyás Mihály főszerkesztő, mint vendéglátó tisztelettel köszöntötte a szerkesztőségbe látogató Benjámin László költőt, Fekete Gyula és Gergely Mihály írókat, valamint Fekete Sándor írót-irodalom- történészt, a nagy sikerű Folyosói szümpozion szerzőjét. A látogatás alkalmával szó esett a megye irodalmi életéről, a Napjaink szerzőgárdájáról, különös tekintettel a most jelentkező fiatal, tehetséges költőkre, prózairók- ra. A vendégek azzal köszöntek el, hogy írásaikkal az eddigieknél is jobban pártfogolják majd Észak-Magyar ország irodalmi orgánumát. Dalfakasztó mesterség Bölcs türelem és néha aszkézissal párosuló állhatatosság kell ahhoz, hogy valaki a magyar népdal tántoríthatatlan hirdetője, terjesztője és naponkénti átélője legyen. Ami a türelmet illeti, Engi István nincs híján e kiváló tulajdonságnak, másképpen hogyan is hinthetné szerteszét a dal szeretetét egy olyan közegben, ahol villamoscsilingelés, autóbuszzúgás és sokféle urbánus zaj kíséri az élet minden pillanatát. Ha meg akarnák idézni most e néhány sor között Engi István ének-zeneszakos pedagógust fizikai létében, a sovány néptanítókhoz kellene hasonlítani, azokhoz a fáklyás férfiakhoz, akik önnön életük gyertyáját mindkét végén égetik. Persze a kanóc így gyorsabban ég, de nagyobb lánggal és még terjedelmesebb világgal. A magyar nép legősibb kultúrforrásának, a népdalnak és népzenének ízleltetője már fél emberöltővel ezelőtt biztonsággal jártkelt kis parasztjaival a do-re-mi világában. Valahol a felvidéken kezdődött ez a gazdag életpálya, amelynek első siker-állomása már a daltanítás tizennegyedik napján megszületett; két hét elteltével szépen zengő kórus szólt a nyolcszáz lelkes falucskában. Később sorsa Erdélybe vezérelte, az emberi szépség és tisztaság külön tartományába, ahol a népdalok hegyipásztorok sípjain, a havasi kürtök messzire üzenő tölcsérein, zúgó patakok vízfodrain, völgyekben és bérceken egyaránt megteremtek. S amidőn Miskolcra került Engi István, már telve volt dallal, muzsikával, rendelkezett az örömre gyújtás ritka képességével, mert hát hogyan is lehetne e tudás nélkül százak, ezrek ajkát dalra nyitni. A „Röpülj páva” televíziós program babérját az ő kórusa, a lélekkel énekelő Mezőkeresztesi Aranykalász Tsz férfiai szerezték meg, s azt megelőzően három aranykoszorús jelvény szórt fényt arra a dalnoki teljesítőképességre, amely Engi karnagy nevéhez fűződik. S nemcsak a mezőkeresztesiek, de a mii kolci gyermekek (középiskolások és általá nos iskolai kisdiákok) százai tanultak tőle é nála dalt, muzsikát. A megyében, majd Mis kolcon szakreferens, illetve szakfelügyelő. . pillanatban a miskolci 8-as számú Általáno Iskola kórusát vezeti s több órában tan éneket. De ezek a ténysorolások tulajdon képpen alig alkalmasak valamire. Még igát indokát sem adhatják annak, hogy Engi 1st ván személyében érdemes pedagógust jutái maztak-e Az oktatásügy kiváló dolgozója ki tüntetéssel, mert a szavak csak szavak ma radnak. De akik már hallották kórusainak ereje, akik emlékezetükbe tudják idézni a „Röpül páva” férfikarát, s akik látták dallamra moz dúló arcizmait, s lobogó tekintetét, azok mos igaz szívvel bólintanak: a tett rászolgált a fi gy elemre. (párkány) MEGHALT, MERT FIGYELMETLEN VOLT Gödöllőn egy teherautó elromlott tehergépkocsit vontatott. Kazi Ferenc 60 éves fűtő figyelmetlenül a két teherautó között akart átmenni és olyan súlyosan megsérült, hogy kórházba szállítás közben a mentőautóban meghalt. A TERRORISTA MÉSZÁROS A vizsgálat megállapította, hogy az a terrorista, aki június 5-én Koppenhágába kényszerítette a LOT lengyel légitársaság repülőgépét, Zbygniew Iwanicki 29 éves lengyel mészáros, aki már többször állt bíróság előtt bűncselekmények miatt. KOPORSÓSZÖGÁRVERÉS Napoleon-ereklyéket bocsátottak árverésre Versailles- ban. Háromezer frankért kelt el a császár egy haj tincse, 40 000 frankot fizettek ki egy dísakardjáért, egy koporsószeg ára 1000 frank volt és 11 500 frankért kelt el az ing, amelyet utoljára viselt. « MÉRGEZŐ TARTÁLYOK Több száz, mérgező vegyianyagok tárolására szolgáló használt tartályt találtak az egyik okinawai amerikai haditámaszpont közelében eldobálva. Japánban a sajtó felháborodottan tiltakozott, emiatt. MEGADÓZTATJÁK A KIRÁLYI HÁZAT A holland kormány felkérte a parlamentet, hogy adóztassa meg a királyi ház tagjait. A holland királyság megteremtése óta, 1813-tól nem fizettek adót. Ez lesz az első, hogy az orániaiak adót fizetnek majd, ha a parlament egyetért a kormány kérésével. MEGGYILKOLTÁK Meggyilkolták Bombayben Krisna Deszai 52 esztendős kommunista szakszervezeti vezetőt. Deszait egy társával együtt húszfőnyi felfégyver- zett csoport támadta meg. Deszai a kórházban belehalt a sérüléseibe, társa eszméletlen. RABLÓ KATONÁK Fegyveres támadást hajtott végre két amerikai katona Japánban, Miszato városában egy élelmiszerüzlet ellen. Az üzlet pénztárából több száz dollárt elloptak, majd elmenekültek. Később egy éjszakai mulatóban letartóztatták őket. MENEDÉKJOGOT KÉRT Sergio Ardau, milánói anarchista, politikai menedékjogot kért Svédország római nagykövetségétől és levelet is intézett ezzel kapcsolatban a svéd miniszterelnökhöz. Az anarchista, akit a rendőrség belekevert a decemberi bankrobbantási ügybe, túlkapásokkal vádolja a nyomozóhatóságokat. MUNKANÉLKÜLIEK Az amerikai munkaügyi minisztérium jelentése szerint májusban a munkanélküliek száma öt esztendő óta a legmagasabbra szökött az USA-ban és elérte a 4,1 milliót.
