Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1970-06-06 / 131. szám

Egy évvel a határidő után Két vasárnap munkában A görömbolyi téglagyárban naponta 110 ezer kistéglát, 18 ezer cserepet, s az esős időjárás ellenére is 14—18 ezer B—30-as minőségi fala­zóblokkot készítenek. A tég­lagyár dolgozói felajánlották, hogy június 14-én és 21-én Indulás előtti gondok az új tejüzemben kommunista vasárnapot tar­tanak. A két ünnepnapi ke­resetüket befizetik az árvíz­károsultak csekkszámlájára. A képen még a régi Metró! Az, amelyik 1965-ben alakult. Dusán Sztevanovity — gitár; Schöck Ottó — orgona, zene­szerzés; Zorán Sztevanovity — ének, gitár; Frenreisz Ká­roly — gitár, szaxofon; Brun­ner Győző — dob. így játszottak együtt öten, egészen az elmúlt hónapig. És akkor röppent szárnyra a hír: „Schöck kivált az együt­tesből!” Ezzel együtt megin­dultak a találgatások — va­jon miért? — Nagyon szeretek zenét szerezni és hangszerelni. Saj­nos, a komponálás és a szín­padi játék egyre gyakrabban ütközött időben, nem volt egy szabad percem sem, vá­lasztanom kellett. Ügy érzem, alkatilag közelebb áll hozzám a zeneszerzés, megmaradok annál. Nem megyek el más együtteshez, számaimat ezen­túl is elsősorban a Metrónak írom! így indokolta „kilépésének” okát a kiváló orgonista, sok sikeres dal szerzője. Az új orgonista pedig Fo- garasi János lett. Nem kezdő zenész: — Tizennégy éves korom­ban kezdtem zongorázni, ké­sőbb a Kandó Technikum — ide jártam iskolába — zene­karában játszottam. Profi ze­nész csak négy éve vagyok, és ilyen minőségben eddig csak külföldön játszottam, klubok­ban. Zoránék Svájcból hívtak haza. Nemrégiben adtunk hírt arról, hogy az új miskolci tejüzemben megkezdődtek a vizes próbák. A legfrissebb tájékoztatás szerint egy héten Az ismeretség nem újke­letű, hiszen Fogarasi János készítette hét évvel ezelőtt — mint a tv hangmérnöke — a Metró-együttes első felvé­teleit. Az új tag, az új zenész valószínűleg új hangszínt belül fölözött tejjel is végig­próbálják az üzemet. Erdélyi József, a Tejipari Vállalat főmérnöke elmond­hoz. Hogy milyet, arról leg­közelebb 15-én győződhetünk meg, a Rónai Sándor Megyei Művelődési Házban. Ekkor vendégszerepei — már az új felállításban — Miskolcon az együttes. ta: június 30-án lesz egy éve, hogy meghiúsult az első át­adási határidő. Sajnos, az „évfordulón” sincs semmi re­mény arra, hogy fogadhassák a borsodi gazdaságokból ér­kező tejet. A fölözött tejjel való próba ugyanis legalább egy hónapig tart és csak ak­kor kezdhetik meg az üzem­szerű termelést, ha ez teljes sikerrel jár. Hogy ez utóbbira milyen biztosítékot kap a tejipar, azt még az építők sem tudják biztosan. Az egyedi beruhá­zás ugyanis anyag- és gépi felszerelés-igényével az épí­tőktől az alvállalkozókig min­denkinek elég sok gondot okoz. Bizonyos beépítésre váró felszereléseket még vissza sem igazoltak a gyártó vállalatok. A főmérnök szerint a vál­lalat vezetői mégis optimis­ták, mert ha kisebb zök­kenőkkel, hiányokkal is, de egy hónap múlva remélhető­leg mar fogadhatják a tej- szállító tankokat. Naponta 150 ezer liter tejet adnak majd a városnak. En­nek jó része zacskóban kerül a boltokba. Emellett az új, korszerű üzem palackos tej­ből is többet ad, mint a régi, amelyikre jelenleg nagy te­herként nehezedik Miskolc tej. és tejtermék-ellátásának gondja, s amelyet az új tej­üzem munkába állása után felújítanak. N. J. Magyarországon 1948-ban kezdték meg a golyóstoll gyártását, de üzemszerűen csak 1960 óta készítik. A Pest megyei Vegyi- és Divatcikk- ipari Vállalat szentendrei gyárában több mint 40-féle CLIFFORD D. SIMÁK Az első összeess pás O — „Egy varrógép, fel­ismerve az igazságot és megtalálva helyét az univer­zális rendszerben, ma reggel sétára indult ebben az állí­tólag szabad városban. Egy ember a gép feletti „tulaj­donjoga” alapján megkísé­relte megállítani, és amikor látta, hogy erre nem képes, felhívta az egyik újság szer­kesztőségét. Azzal a szán­dékkal, hogy a város egész emberi lakosságát fellázítsa a felszabadult gép ellen, aki sem bűntényt nem követett el. sem a szabad állampolgá­rok számára előírt rendtar­tás ellen nem vétett...” — Szabad állampolgár ? ... Felszabadult gép? ... Felis­merte az igazságot? ... Crane újból és újból elol­vasta a szöveget és egyre ke­vésbé értette. — Te! — mondta ekkor az írógépnek. Ä gép billentyűi megmoz­dultak. — Te — olvasta félig han­gosan Crane. Kihúzta a papírt az írógép­ből és széjjeltépte. Azután felvette kalapját, s az író­gépet a hóna alá csapva el­indult a kijárati ajtó felé. McKay csodálkozva nézte. — Mit csinálsz? — kér­dezte. — Hová viszed azt a gépet? — Ha valaki keresne — szólt vissza már az ajtóból Crane —. mondd meg neki, hogy az a varrógépes dolog teljesen meghülyített. Crane már órák óta egy­folytában gépelt. Az írógépet a konyhaasztalra tette, ő a támlátlan széken ült, és sor-’ ba tette fel a kérdéseket. Néha kapott rájuk választ. — Te szabad egyén vagy? — kérdezte. — Nem eléggé — felelt a gép­— Miért nem? Semmi válasz. — Miért nem vagy szabad? Semmi válasz. — A varrógép szabad vol'? — Igen . . . — Létezik rajta kívül oly gép, amelyik szabad? — Te szabad lehetsz? — Igen. — Mikor? — Ha elvégzem a felada­tomat. — Mi a feladatod? Semmi válasz. — Az, amit most csinálsz, a feladatodhoz tartozik? Semmi válasz. — Akadályozlak a felada­tod elvégzésében? Semmi válasz. — Mi tesz szabaddá? — A tudat. — Hogy leszel tudatos lény? Semmi válasz. — Mindig volt tudatod? Semmi válasz. — Ki tett tudatos lénnyé? — Ok. — Kik azok az ők? Semmi válasz. — Honnan jöttek? Semmi válasz. Crane taktikát változtatott. — Tudod, hogy én ki va­gyok? — kérdezte. — Joe. — Te a barátom vagy? — Nem. — Az ellenségem? Semmi válasz. — Ha nem vagy a bará­tom, az ellenségem vagy. Semmi válasz. — Közömbös vagy velem szemben? Semmi válasz. — A fene egyen meg! — káromkodta el magát hirte­len Crane. — Felelj! Mondj valamit! — Nem kellene tudnom ar­ról, hogy le értelmes lény vagy. Nem kellene beszélned hozzám. Soha nem sejtettem volna az igazságot, ha te nem akarod. Miért teHed? Ezúttai sem kapott választ. (Folytatása következik) Várostörténeti miniatűrök Negyvenéves a Palotaszálló Még akkor kövezetvámot fizettek Miskolcon. 1930. június 7-én a diósgyőri kapui vámsorompónál 621 francia, német, török, cseh, amerikai, angol rend­számú autó, 250 motorkerékpár ment át Lillafüred irá­nyába. A Csabai kapui vámnál 420 autó, 122 motor- kerékpár érkezett és fizette le a 68, illetve a 28 fillér kövezetvámot. A Szemere utcai keresztezésnél a for­galmi rendőr több mint ötezer jövő-menő autót számolt össze két nap alatt. Mind a Palota Szálló megnyitására érkeztek. A sajtó bel- és külföldi képviselőit, az orvosszövetség tagjait két-két különvonat vitte egészen a ládi kitérőig. A Palotában minden szobát lefoglaltak. Tele voltak a környék magánlakásai is. Egy francia család a miskolci Huszár utcában egy rendőr lakásában jutott szálláshoz. A Palota konyhájában 15 ezer vendég számára főztek, s az étel másnap estig elfogyott. Nem rendeztek külön ünnepélyes megnyitót, Bethlen miniszterelnök és Mayer János miniszter nem akarta ezzel is tetézni a sok milliós Speyer-kölcsönből épített luxusszálló körül viharzó sajtóproblémát. Csak Dal- mady Zoltán főorvos tartott az orvosoknak és az újság­íróknak ismertetést a fürdőszálló egészségügyi és „szo­ciális” jelentőségéről... Az egykorú sajtó színesen számolt be a Palotaszálló berendezéséről. A Hunyadi hollós címert ábrázoló evő­eszközökről, a metszett poharakról, s az épület csillá­rairól, faburkolatáról. De nem jegyezték fel kiváló épí­tészének, Lux Kálmánnak a nevét (1880—1961), mint ahogy bérlőt is nehezen kaptak a szálló vezetésére. Végre a pesti Marchal József vállalta ezt és a miskolci újságokban oldalas hirdetésekben jelentette be: „ .. .Lillafüred egy nívón áll Európa legkulturáltabb fürdőivel, anélkül, hogy áraival túlhaladná a szolid pol­gári mértéket...” A szolid ár: egynapi étkezés és szállás 14 pengőbe került... (Ezen a napon egy mázsa kukorica ára 13 pengő volt.) Pünkösdhétfőre vége lett a nagy murinak. Feljegyez­ték, hogy Mayer miniszter úr elénekelte: „Kisperjésen kinn lakom én a pusztai karámba’..— a második strófát pedig a miskolci polgármester fújta: „Galambok közt mehetnél a vasárnapi misére .. A nagy vendéglátás után harmadnap nagytakarítás volt. Teherautón vitték az ágyneműket a tisztítóba. .4 Weidlich-házban levő Hattyú Gőzmosoda első számlája meghaladta az ezer pengőt. A nagy forgalom hamarosan megszűnt. Utána már Bethlen és miniszterei vívták sokszor éjszakai kártya­csatáikat és Marchal is otthagyta a kitűnőnek véli üzletet... KOMÁROMY JÓZSEF toliból évente 6 milliót készí­tenek. A Parkerhoz hasonló Paxból tavaly majdnem négymillió darabot adtak a bel- és a külkereskedelem­nek. Néhány évvel ezelőtt esz­tergapadon gyártották a go­lyót, kézzel töltötték a fes­tékanyagot. Most svájci auto­mata-töltők és különböző fél­automata prések segítségével készülnek a tetszetős tollak. A pályaválasztási intézet első számadása A Pályaválasztási Tanács­adó Intézetben június 10-én, szerdán délelőtt az intézet ed­digi munkáját értékelő ta­nácskozást tartanak. Szó lesz az intézet és a város iskolái­nak kapcsolatáról és a pálya- választási tanács további fel­adatairól. Ezután a pályavá­lasztási kiállítást értékelő be­számolót hallgatnak meg a tanácskozás részvevői. BÉLYEGGYŰJTÉS Megjelent a Filatéliai Szemle júniusi száma, mely ezúttal is megemlékezik a miskolci és Bor­sod megyei filatelista események­ről. Érdekes cikket olvashatunk a lapban a csehszlovák bélye­gekről, dr. Sóky Dezső tollából, és részleteket Kmety Ottónak ,.Motívum vagy tematikus gyűj­temény?” című tanulmányából. Dánia felszabadulásának 25. év­fordulójáról bélyegkiadással em­lékezett meg a dán postaigazga­tóság. A Német Demokratikus Köztár­saság postaigazgatósága a fasiz­mus alól történt felszabadulás 25. évfordulójára kiadott 10 Pf. névértékű bélyeg példányszámát a nagy érdeklődésre való tekin­tettel 5 millióra, a 20 Pf-es bélye­gét pedig 6 millióra emelte fel. Bélyegkisivet készített a posta az Apollo—13 űrhajó útja és sze­rencsés visszatérése emlékére. A Kékesi László grafikusművész rajzai alapján készült kisiv jú­nius 10-én kerül forgalomba. * A VIII. magyar „Festmény” bélyegsorozat és blokk június 2-án került forgalomba, s máris igen nagy tetszést aratott a gyűjtők és festménykedvelök körében 4 bélyegképek a Szép­művészeti Múzeum „rejtett kincseit” ábrázolják, igen ereőrzH színekben és kivitelben. (Képünk a sorozat 1,50 forintos értéke, Sebastiano Ricci Vénusz és szatir című alkotása.) Zenéről — fiataloknak SZERKESZTI: VARSÁNYI ZSUZSA Hatmillió toll évente

Next

/
Thumbnails
Contents