Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1970-06-05 / 130. szám
Októberre epul ujja a felüljáró A martintelepi felüljáró átépítését erősen hátráltatja, hogy az építkezésen dolgozó Szabolcs megyei munkások — az árvíz miatt — még nem tértek vissza Miskolcra. Most a budapesti Közúti Gépellátó Vállalat dolgozói láttak munkához a hídon. A szakértők véleménye: a híd vasszerkezete erősen megrozsdásodott, így a fontosabb szerkezeti elemeket ki kell cserélni, a pilléreket pedig „rászegecse- lési” módszerrel stabilizálják. A felüljárót előreláthatólag október végére nyitják meg a forgalom előtt. Felirat az autóbuszon A londoni autóbusz belsejében az alábbi felirat látható: „Szendergést tettetni, amikor egy hölgy ülőhely után néz, gentlemanhoz méltatlan cselekedet.” * Az ünnepi könyvhét Szabadság téri pavilonjában egy forró duplát is ihat, aki kávéra és szellemiekre szomjazik. Persze, az érdeklődés „arányai” majd csak később látnak napvilágot, amikor a presszós és a könyveladó kasszát csinál. Bízunk benne, hogy a könyvek voltak kelendőbbek. ' (Szathmáry László felvétele.) Levél a tv dobozában Garanciát vállalnak a szocialista brigádok Ha elromlik a tv, csöpög a vízcsap vagy bármilyen más javításhoz kell a szakember a háztartásban, az ember úgy gondolja, a legjobb, a leggyorsabb segítséget a szolgáltató vállalattól kaphatja. Csakhogy e nagyfokú bizalom ellen- értéke, a kötelességből eredő munka nem mindig olyan, amilyet a megrendelő vár, aki érthetően bosszankodik és ítél S az ítélet — gyakori eset — nem a leghízelgőbb, különöscr akkor nem, ha a javítást követően is jelentkezik ugyanaz r hiba. Éppen ezért figyelemre méltó az a hír, ami a Miskolci Finommechanikai Ja ■ vító Vállalattól érkezett. Htjára indult egy kezdeménye zé.% amelynek jelszava.: Dpi. gozz hibátlanul! Önmagában véve ez még nem erény, híMiskolciak Drezdában Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat szakszervezeti bizottsága és vezetősége szerződést kötött kölcsönös nyári üdültetésre a drezdai Energia Szolgáltató Kombináttal. A kombinát 51 dolgozója Hajdúszoboszlón, Mátraszentistvánon és Balatonszárszón pihenhet a nyáron, ugyanakkor a miskolci vállalat munkásai Schöne- bergben és Drezdában üdülhetnek. Az első miskolci nyaralócsoport június 29-én indul az NDK-ba. szén a kifogástalan minőség elsőrendű kötelessége mindenkinek, aki munkát vállalt. Abban mégis eltér a szokványostól a brigádok kezdeményezése, hogy öt hónapra szóló garanciát is vállalnak az általuk végzett javításokért. Egy kis kartonlapot helyeznek el a tv-készülékben vagy bármilyen más háztartási gépben.amebr“- egybem garancialevél is. Ha ugyanaz a hiba még egyszer vagy többször előfordul, díjmentesen kijavítják. A kezdeményezés az Álba Regia brigád érdeme, amelynek felhívásához a vállalat szocialista brigádjai sorra csatlakoznak. Jó lenne, ha e mozgalom nem maradna a Finommechanikai Javító Vállalat falain belül, hanem más vállalatoknál és üzemekben is követnék a jó példát. T. F. Agyat, pokrócot küldtek Az ÉRDÉRT Vállalat 4. sz. alsózsolcai telepének dolgozói fizetésük öt százalékát ajánlották fel az árvízkárosultaknak. A vállalat ezenkívül 16 vaságyat, 42 matracot és 90 pokrócot küldött Mátészalkára. Válásmagyar módra A statisztikák szerint mi, magyarok, a világelsők közé tartozunk a válások számát tekintve. A kétes dicsőséget szülő okokat évek óta buzgón kutatják a pszichológusok, szociológusok. Néhány következtetésre alkalmat ad a nemrégiben megjelent Magyar Statisztikai Évkönyv „Házasságkötések, válások” című fejezete is. Az első táblázat szerint 1938-ban 77,5 válás jutott ezer házasságkötésre, 1965-ben azonban 227,2 — azóta valamelyest csökkent — és 1969-ben 220,8. A válások számbeli növekedésének kétségkívül vannak pozitív okai: a jelenlegi bírósági gyakorlat, mely szerint nem gördítenek különösebb akadályt azoknak a válása elé, akik kölcsönös beleegyezéssel kívánják felbontani a házasságot. Vitathatatlan az is, hogy a nők emancipációja, önálló keresővé válása is ezek közé a pozitív okok közé tartozik, hiszen az az asszony, aki meg tud állni a maga lábán is, nyilván nem sokáig tűri a férj szeszélyeit, italozását stb. A válások számának szaporodása mögött azonban meghúzódnak kevésbé örvendetes tényezők is. Kiderül például a statisztikából, hogy évről évre növekszik azoknak a férfiaknak és nőknek a száma, akik 20 éves koruk előtt, vagy azon éppen csak túl már házasságot kötnek. Az orvosok szerint meggyorsult a fiatalok biológiai érése. Ugyanakkor az is köztudott, hogy később Válik aktív keresővé, azaz házasságra alkalmassá a fiatalok zöme, mint korábban. A szakmunkások tekintélyes hányada is elvégzi a középiskolát, s a korábbinál jóval többen folytatják tanulmányaikat egyetemeken, főiskolákon stb. Helytállónak látszik tehát a következtetés: a korán kötött házasságok tekintélyes hányada elhamarkodott, nincs kellően megalapozva. Bizonyítja ezt egyébként a válások életkor szerinti megoszlását szemléltető táblázat is. Az elvált férfiak 10,5, a nők 24,5 százaléka volt 25 éven aluli 1968-ban. S ha már az életkor s a válás összefüggéseit vizsgáljuk, fel kell figyelnünk arra is, hogy a férfiak nagy százaléka válik el 40 és 49 éves kora között. Létezik tehát az a bizonyos „veszélyes kor”? A nők — ez is érthető — 30 éven felül kevésbé hajlamosak a válásra. S vajon melyek a házasságok válságos időszakai? A statisztika azt mutatja, hogy a legtöbb házasság öt-kilenc év után bomlik fel. De meglepően sokan szánják el magukat a válásra még húsz évnél hosszabb együttélés után is. Végül érdemes szemügyre venni azokat az adatokat, melyek a válást a házasságban született gyermekek számával hozzák összefüggésbe. 1968-ban azok közül a házasságok közül bomlott fel a legtöbb, melyekből gyermek nem származott. A gyerekek szaporodásával egyenes arányban csökken a válás veszélye és elenyészően kevés házaspár szánta el magát a házasság felbontására négy gyerek után. Mindemellett sajnálatosan sok gyerek a szenvedő alanya a válásoknak, s figyelmeztető adat az is, mely szerint évről évre növekszik országosan és itt, Borsodban is az állami gondozottak száma. B. D. Horgászok a Hámorin A törzsgárda munka után ^^éfődik' össze a párton. A/, igazi haljárás azonban akkor kezdődik, amikor elcsendesül a tó környéke, amikorra a hegyek lábánál elül a kirándulók lármája. Nyolcan- tízen ülnek mereven, mint a vén fatuskók a víz mellett. Ez már nem sport, nem is szenvedély, hanem szertartás. Éjszakai kibic A bot végétől a vízig pingponglabda. fehér műanyagcsodarab lóg a zsinóron. A sötétben más álig látszik, csak a lebegő kaucsuklabdák. Leginkább a szél mozgatja őket. A halszagú fekete víz csendes, de a horgászok sem há- borognak. Pedig a halak elkerülik őket. Ritkán szólnak, a humoruk is sajátságos. Csak a kibiceket nem szeretik. Pedig a kibic és a horgász úgy összetartozik, mint a víz meg a hínár. A Palotaszálló egy-egy rosszul alvó vendége néha a Hatvan vagonnal CLIFFORD D. SIMÁK mélve, hogy a szerkesztő lefújja az egészet. — Szerintem pedig nem rossz. Jó vad sztori. Ilyesmi kell az embereknek. McKay továbbment. Crane sóhajtva a telefonhoz lépett. Olyanfajta válaszokat kapott, amilyeneket várt. Nekilátott a gépelésnek. Nem ment túl jól: késő esti órákban is odakuporodik a horgászok mögé. Hajlik a bot Feszül a damil, borostás arcú, idős ember figyeli az úszót. — Rajta van még? — kérdezi a mellette ülő fiatalabbik. aztán tovább várnak. Az első nagyobb fogásra a többiek is odafigyelnek. Kajánul mustrálgatják a zsákmányt, valaki megjegyzi, hogy vissza kéne dobni. — A kicsit mindig visszadobom — morog az öreg. aki a fiával itt tölti szabadságát Lillafüreden, a tó mellett. — Nem fontos — mondja egy másik horgász —, meg lehet azt húzni is. A többiek mozdulatában ott van a kíváncsi kérdés. — Hát csak így! — mutattöbb A MÁV járműjavító üzemének dolgozói ezer futója- vitásos kocsit hoznak rendbe június végéig. A szocialista brigádok tagjái felajánlották, hogy a fővizsgára kiállított kocsikból terven felül mintegy 60 darabot adnak át a vasúti forgalomnak. Nőhiány Ausztráliában Az ausztráliaiak nőhiányra panaszkodnak, ugyanis havonta ezerrel több férfi telepedik le Ausztráliában, mint nő. Ha a helyzet nem változik. akkor a férfiak és nők aránya hamarosan 3:1 lesz. Ez történt annak idején is, amikor az első bevándorlók megérkeztek Ausztráliába. — Te magad és ez a Smith nevű pasas — gondolta magában Crane — mind a ketten bolondok vagytok! Te egy vaspatkányt látsz és azt képzeled, hogy az írógéped beszélget veled — az meg találkozik az utcán egy reggeli sétáját végző varrógéppel. Dorothy Graham — a fő- szerkesztő titkárnője — hangjára rezzent fel. — Az az átkozott ajtó! — mondta Dorothy gondterhelt arccal, kezében kulcskarikát csörgetve. — Tudod Joe, az én szobám ajtaja. Határozottan emlékszem. hogy nyitva hagytam. Most be akarok menni és látom, hogy valamelyik hülye becsapta, sőt valószínűleg eltörte a zárat is! — Nem nyitja a kulcs? — érdeklődött Crane. — Semmivel sem lehet kinyitni, ha egyszer el van törve a zár. Felhívom George-ot. ő talán boldogul vele. Most szólj hozzá! Mindjárt megőrülök! Tegnap este felhív a főnök azzal, hogy jöjjek be ma korán és várjam a távírógépnél Albertson tudósítását. Tudod, annak a szenzációs gyilkosságnak a tárgyalásáról. Nahát, korán reggel felkelek, nem is reggeliztem, hanem rohanok be, mint egy őrült, és most. . . — Nyugodj meg — próbálta Crane leállítani a szóáradatot —, ki lesz nyitva. — Az a baj — folytatta Dorothy —, hogy George folyton csak ígéri.. „Majd jó lesz!” — mondja, és én csak várok. Állandóan figyelmeztetem, ő pedig folyton ígéri és .. — Crane! — kiáltott fel McKay. — Igen! — Mi van azzal a varrógépes dologgal? — Egy pacák azt mondja, hogy találkozott vele az utcán. — Tényleg igaz? — Honnan a pokolból tudjam? A pacák azt mondta, hogy látta. — Na jó. Hívj fel néha v embert arról a környékről kérdezd meg. hogy ők is Iá; ták-e azt a csodagépet. Esetleg írhatunk róla egy krokit. — Rendben — mondta Crane, de közben átkozta magában McKayt. — Micsoda ötlet!? — így képzelte el mindjárt a beszélgetést: — „Helló! Itt Crane a Héráidtól! Kérem, nem látott egy varrógépet kószálni a környéken? Nagyszerű lenne, ha látott volna. Nem, asszonyom, nem vagyok őrült. Részeg sem. De kérem! Igen... igen. Varrógépet... Nem, asszonyom, nem! Valaki már látta. Korán reggel. Szóval nem? Köszönöm!...” Asztalához sétált, előkereste East Lake telefonkönyvét. Kijegyzett belőle néhány nevet és számot. Az ablakhoz lépett, felnézett az égre. Semmi kedve sem volt a munkához. Az otthoni konyhai lefolyóra gondolt. Megint eldugult. Ma meg tudná javítani. Amikor visszament az asztalához, McKay lépett hozz; és megállt előtte. — Mi a véleményed az ügyről, Joe? — Hülyeség — felelte, re— „Egy varrógép kószált ma reggel a Lake streeten ...” Dühösen széttépte a papírt és a szemétkosárba hajította. Ivott egy pohár vizet a csapnál. Azután odament a hír- szerkesztő asztalához. — Van valami, Ed? — kérdezte. — Azok a pasasok ott keleten megőrültek! Olvasd csak! Crane szórakozottan futotta át a gyorshírt. — „Cambridge, október 18. UPI... A Har- ward egyetem elektronagya, a MARK III. ma reggel eltűnt. Tegnap este még dolgoztak vele. Az éjszaka folyamán lopták el. A dologban az a rejtélyes, hogy a számítógép súlya 10 tonna, magassága 15. szélessége 30 láb...” Crane óvatosan az asztali- terítette a sárga papírlapot Gyorsan visszament a saját asztalához. Egy levél várta. Rémülten olvasta a sorokat: fFolytatjuk) ja, és maga után húzza a* szákban csapkodó gardát a fövenyen. — Nem adna egy kilót? — nyaggatják, amint kiemeli a másik szákot is. — Nem lehet, tizennégynek kell. Kit keres a hal? A sűrű éjszakában ritkán csobbannak a horgok ólomnehezékei, aztán mozdulatlanul ülnek a tó fenekén Egyszer csak nagy hal dobja fel magát, megmutatja fényes, fehér testét a horgászok orra előtt. — Pista, ez a hal alighanem téged keres — mondja fiának az öreg — megnézte, melyik horogról eheti le nyu. odtan a csalit Mert a hal megérzi. Ha ei_ szunyókál a horgász. NAGY JÓZSEF Az első összecsa pás
