Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1970-06-26 / 148. szám
Az építőtáborokba induló vonatok indulási ideje Minden táborozó Miskolcról a 9.22 órakor induló épííötábori különvonaltal utazzon Budapestig, Illetve az Lgerfarmosra igyekvők Füzesabonyig. Szentmártonkáta: Érkezés: Budapest, Keleti pályaudvar. A Keleti pályaudvarról a 14.25 órakor Üjszász felé induló vonattal a táborozok 15,30 órakor érkeznek Szentmártonkátára, ahonnan az állami gazdaság gondoskodik a táborba történő szállításról. Kiskunhalas—Tajó: Érkezés: Budapest, Keleti pályaudvar, 12.31 óra. A táborozók Budapestről, a Józsefvárosi pályaudvarról 13.50 órakor Kelebiáig közlekedő vonattal utazzanak Kiskunhalasig. Ide 17.29 órakor érkeznek. Kiskunhalasról a Kiskunfélegyházára 18.17 órakor induló vonattal Tajóig utazzanak. Érkezés: 18.32 órakor. Egerf armos: A Nyíregyházáról 07,45 órakor induló vonat Miskolcról 09.22 órakor indul tovább. A táborozók Füzesabony állomáson szánjanak át a 10.41 órakor Debrecen felé induló vonatra. Egerfarmos állomásra 10.56 órakor érkeznek meg. (Foglalt szakaszokat biztosítunk.) Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Borsod megyei Bizottsága ^ Betty Ann Grubb amerikai teniszbajnoknő, amint éppen átugorja a hálót örömében. Kedvező sorsolást kapott ugyanis Wimbledonban a másnapi versenyre. (Nőolvasóink figyel- mébe: a Miss ruhája dacronból készült.) A per és a víz öt éve áll mozdulatlan Első hallásra hihetetlen nek tűnik a két ügy. Két újonnan épített lakóházról van szó, melyeknek pincéjében évek, illetve hónapok óta 40—50 centis víz áll. A lakók már mindent megpróbáltak, minden lehetséges fórumtól segítséget kértek, a víz azonban maradt. A feledékeny szakértő A Szentpéteri kapui 81-es bérház pincéjét ez év januárjában öntötte el a hegyoldalról lezúduló csapadékvíz. Az Ingatlankezelő Vállalat — a ház gazdája — arra hivatkozott. hogy az épület még garanciális időn belül van, ezért ők semmit nem tehetnek. A felelős, a BÁÉV, kapacitáshiányra hivatkozva nem készítette el az épület környékén a csapadék-csatornát, a támfalat és a járdát. Elmúlt a tavasz, beköszöntött a kánikula, a víz maradt. Amikor tegnap a helyszínen jártunk, már a lépcsőházban éreztük a hónapok óta pos- hadó víz bűzét, s a pincét akár szennycsatornának is ki lehetne nevezni, hiszen újabban a patkányok sem hiányoznak belőle. A Szentpéteri kapui toronyház lakóit egyelőre csak azzal „nyugtathatjuk”, hogy vannak olyan családok, amelyek már öt (!) éve vívják szélmalomharcukat a legkülönbözőbb szervekkel, elöntött pincéik miatt. A Kilián- lakótelepi, Benedek utca 1. szám alatti bérház alagsorát 1965 augusztusában árasztotta el először az esővíz. A városi tanács tervosztálya a gazdasági döntőbizottságnál tett panaszt a generálkivitelező BÁÉV ellen. A döntő- bizottság szakértőt rendelt ki, és másfél éves huzavona után 1967 augusztusában holtpontra jutott az ügy, a szakértő közölte: nem tudja megállapítani a vízbetörés okát, ezért javasolja, hogy két évig figyeljék, honnan jön a víz. A két év leteltével folytatódott a per. A szakértő újra kiszállt, de a december 16-i helyszíni szemle óta mindeddig nem küldte meg a véleményt. Minden ... életveszélyessé válhat Mint a fenti idézet is bizonyítja, az egész ügyben az a legszomorúbb, hogy a házak építője, a BÁÉV tulajdonképpen jogosan, vagyis a jogszabályok adta lehetőségeken belül húzza-halasztja az épületek kijavítását, amely végső soron — per ide, per oda — az ő feladata. Amíg azonban jogilag minden stimmel, addig, úgy látszik, senki nem tud. vagy nem akar az egyetlen jogos panaszos, a lakók pártjára állni. Bár ezek után azt is el tudjuk képzelni, hogy az építők egy olyan, valóban totális „megoldásra” várnak, amelyet a Benedek utcai panaszosok levele sejtet: „A szakértők tudomásunkra hozták. hogy az épület fél oldala ez ideig már 4—5 centimétert megsüllyedt, és ha a ház tovább süllyedne — ami nincs kizárva —, élet- veszélyessé válhat”. Ha ez netalántán bekövetkezne, akkor már csak le kell bontani az épületet. PUSZTAI ÉVA Tűvé teszik a várost I •■ . //. //• . kototu nincs Az asszonyok, lányok a megmondhatói, mennyire keresett — sajnos hiába keresett — cikk nemcsak Miskolcon, de országszerte is a kötőtű. Nem a régi, hagyományos eszközről van sző, hanem annak egy továbbfejlesztett, modernebb változatáról, a körkötötüröl, amely mind népszerűbbé, közkedveltebbé válik. Aki hozzájut ehhez, szerencsésnek mondhatja magát. E szerencse forrása pedig egy olyan ismerős, aki külföldre, elsősorban az NDK-ba vagy Csehszlovákiába utazik. Mindkét országban üzemszerűen gyártják, tehát ott van elegendő. Az utazók, a turisták által behozott áru aztán 15—20 forintért talál gazdára a hazai piacon. S veszik, mint a cukrot. Az egész „szerkezet” lényegében egy megfelelő méretű damil, amelynek a két végére fémpálcika van erősítve. Nem akadna egy ktsz, amely vállalkozna e nem is annyira munkaigényes termék gyártására? Vagy olyan nagy terhet jelentene valamely vállalatnak vagy üzletnek (például az Ezermester boltnak), hogy lépéseket tegyen e keresett cikk külföldről való beszerzésére? (tóth) Randevú a Molnár-szikla alatt „Sajnáljuk a barátságot...” Az eszterga- és marógépek zajában nehezen hallható a szó a Diósgyőri Gépgyár fogazóüzemében. Pedig Pásztor István marósnak és még 11 társának bőven volna mondanivalója. Igaz, hogy most már nincsenek valamennyien együtt — más-más műszakba szórták szét őket —, de hát éppen erről volna szó ... — Mi alakítottuk meg a fo- gazóüzem ifjúsági brigádját 1964-ben. Köszörűsök, marósok, esztergályosok, lakatosok voltunk együtt. Olyan fiatalok, akik itt szerezték meg a szakmunkás-oklevelet, nem akartak „vándormadár”-éle- tet, s egymással is olyan viszonyt alakítottak ki, hogy jól érezzék magukat, összhangban is ment a munka, segítettük egymást a tanulásban, negyedévenként mindig kapott a brigád 400—600 forint jutalmat. Ebből jártunk színházba, kirándulni, rendeztünk sörkupa-meccseket. Patronáltuk a Jókai utcai óvodát: kijavítottuk a játékokat, festet, tünk... De most már ennek vége. Feloszlatták a brigádot. Nem, nem követtünk el semmiféle fegyelmi vétséget. Bennünket meg sem kérdeztek, csak közölték az intézkedést: szakmánként csoportosítják a brigádokat. Így különváltak a köszörűsök, a marósok, az esztergályosok, a lakatosok. Tulajdonképpen a munkára ez nincs hatással, mert lényegében most is mindenkinek ugyanaz a részfeladata. De jobban éreztük magunkat együtt. Sajnáljuk a barátságot... Az egyik marógép már annyira sivalkodik, hogy Pásztor Istvánnak, az „egykori” ezüstkoszorús szocialista ifjúsági brigád vezetőjének sincs már türelme túlharsogni. Csupán annyit mond még, hogy tavalyról megmaradt a brigádnak 400 forintja és ebből családias találkozót rendeztek a Molnár-szikla alatt. Kissé nehéz volt az időegyeztetés, mert most már másmás műszakban dolgozik a 12 ember és vannak köztük vidékiek is. De azért nagyon jól sikerült ez a „randevú” amelyet talán később is megrendeznek. R. A. Az olvasó kérdez - a jogász válaszol Jogcím nélküli személy a lakásban F. l.-né miskolci olvasónk elpanaszolta, hogy a bíróság jogcím nélkülinek minősítette az általa lakott lakásban, ezért arra kért tanácsot, hogy ki minősíthető jogcím nélkül visszamaradt személynek, és ki fogja a kihelyezését megoldani? Az önkényes beköltöző és a lakásban jogcím nélkül visz- szamaradt személyek között a vonatkozó jogszabály lényeges különbséget tesz és más bánásmódban részesülnek. A lakásban jogcím nélkül visz- szamaradt személynek az minősül. aki eredetileg jogszerűen (tehát nem önkényesen) költözött be a lakásba, de ott- tartózkodásának jogcíme a későbbiek során valamilyen okból megszűnt. Jogcím nélkül marad vissza a lakásban például az egyedülálló bérlő halála esetén az albérlő, vagy a bérleti viszony folytatására nem jogosult családtag. Jogcím nélküli az is. akit a bérlő a lakásból való elköltözéskor visszahagyott, vagy a bérleti (albérleti) jogviszonya érvényes felmondás miatt, vagy a bérleti idő leteltével megszűnt. A személyi tulajdonban levő, szabad rendelkezésű lakások esetén a tulajdonos a bíróságtól kérheti, hogy kötelezze a jogcím nélkül visszamaradt személyt a lakás elhagyására. A tanácsi rendelkezésű lakásban jogcím nélkül visszamaradt személy eltávolítása érdekében a lakásügyi hatósághoz kell fordulni. Ha az albérlő a meghatározott idő letelte után az albérleti szobát nem üríti ki, szintén a bírósághoz kell fordulni. Ha a tanácsi rendelkezésű lakás megüresedése esetén nincs olyan személy, aki részére a lakásügyi hatóság köteles lenne kiutalni a megüresedett lakást vagy lakrészt Tüskés törőmíí Rudabányán Megkezdték a Rudabánya Vasérctörőmű bővítését. Fejlesztését a Sajókeresztúr határában felépült Borsodi Ércelőkészítőmű üzembe helye zése tette szükségessé, aho' a harminckét százalékos vas tartalmú hazai barna érce' mint kiváló intenzifikáló kö tőanyagot gazdaságosan használhatják fel a tömörítvé- nyek gyártásánál. A régi üzemet új épületszámnyal boltik, amelyben korszerű tüskés törőgépet és három úgynevezett sdmaköpenyű hengeres törőgépet helyeznek el. A bővítést a jövő év első negyedében fejezik be, ezt követően a régi és az új üzenet összekapcsolják és a barnavasérc tíz milliméter alatti szemnagyságra való felapritását három fokozatú töréssel végzik el. a jogcím nélküli személy is kijelölhető bérlőként, ha ennek nincs egyéb akadálya. A jogcím nélkül visszamaradt Személynek elsőbbségi joga nincs. Ha a bérlői jogosultságát a kérdéses lakásra vagy lakrészre — elbírálás alapján — a lakásügyi hatóság nem ismerte el, a kiköltözködés és újabb lakásról való gondoskodás a személy feladata. DR. SASS TIBOR reményüket elvesztették A Szentpéteri kapui toronyház lakói — akik a Benedek utcaiakhoz képest „kezdőnek” számítanak — egyelőre még ott tartanak, hogy hétről hétre bejelentik az elviselhetetlen bűzt, a könnyen járványt okozható pincebeli posványt. A Benedek utcaiak most már minden reményüket elvesztve, az MSZMP Központi Bizottságának irodájához fordultak. Érdemes idézni a panaszhoz j mellékelt kísérőlevélből, amelyet a városi tanács tervosztályának vezetője írt alá: ‘„....Sérelmesnek tartjuk: ( jogszabályaink lehetőséget [ adnak az ilyen évekig húzódó eljárásokra, anélkül, hogy a nyilvánvaló hibák megszüntetésére, a további károk megakadályozására gyakorlati intézkedést tudnánk tenni." Zsákszám kapja Pécs a tejet A mecsekaljai tejtermelő gazdaságok szövetkezete — közismert nevén a Mecsektej — ezentúl „zsákszám” szállítja a tejet Pécsre. Az idei Budapesti Ipari Vásáron bemutatott tejcsomagoló gépet, az úgynevezett polipack-beren- dezést a gyártó NSZK-beli cég a Mecsektej társulásnak _adta át háromhónanos ingyenes kipróbálásra. A Mecsektej igazgató tanácsa máris elhatározta, hogy megvásárolja a tejcsomagoló gépet, amely óránként ezer liter tejet képes tasakolni. Szerdán — a polipack premierjén — csaknem száz zsák Mecsektej érkezett Pécsre. Bűneinek színhelyén akasztották lel Egy hírhedt „szanatórium 19 1919 őszén a fehérterror és idegen megszállás, a nyomor, s a kétségbeesés városa volt Miskolc. A polgári Reggeli Hírlap írta: „A munkásság vezetői, de az objektív polgárság is úgy tudja, hogy itt jóval az igazságos mértéken felül indult meg a megtorlás gépezete. Felvilágosításért az államügyészség vezetőjéhez fordultunk, akitől a város közvéleményének megnyugtatása céljából a következő nyilatkozatot kaptuk: Ezek az anomáliák már megszűntek. A kommunisták üldözése gyorsított eljárás szerint történik... a letartóztatottá) száma eddig (1919. okóber 3-ig) körülbelül négyszáz.” Másnap a következő interjú volt olvasható: „A miskolci államügyészség tegnapi nyilatkozata .. . igyekezett megnyugtatni a közvéleményt, hogy letartóztatások nem lesznek, ezzel szemben azt közölték velünk, hogy szeptember 26-án éjszaka újabb tömeges letartóztatások történtek, mintegy 60 embert tartóztattak le politikai okokból. — Ezeket a letartóztatásokat nem mi (tudniillik az államügyészség) eszközöljük — mondotta az államügyész. — Hát ki intézi kérem? — Nem tudom!" A Miskolcon működő kisegítő karhatalmi alakulatok is eszközölték a letartóztatásokat. Az államügyészség által szabadon engedett foglyokat — közöttük Malasits Géza és Reisinger Ferenc szociáldemokrata vezetőket is — például a börtön kapujából hurcolták el a Csabai kapuban levő egykori tüdőszanatórium épületébe, a miskolci katonai rendőrség főhadiszállására. Ez volt a hírhed „Szim-szanatórium”. Nevét Szim Lőrinc főhadnagyról kapta, aki a miskolci fehérterrorista különítmények parancsnoka volt Amikor az' egyik liberális nagypolgári hetilap megírta, hogy a „Szim-szanatórium- ban” napirenden van a motozás és a foglyok „minden elképzelhető eszközzel történő kínzása”, két darutollas tiszt, akiknek disznóságait az újság kiteregette, megvárta Fifik lapszerkesztőt az egyik szálloda előtt, amelynek éttermében éppen ebédelt. Miután kisfiával együtt az utcára lépett, az egyik tiszt a kisfiút elhúzta édesapjától, a másik pedig a nyílt utcán kutyakorbáccsal véresre verte a szerkesztőt a kisfia szem” ’átlára. Fifik feljelentette az illetőket. S ki másnak adták volna it az ügyet, mint éppen Szim főhadnagynak!? Mint a vizsgálati jegyzőkönyvből kitűnik, Szim Lőrinc a következő megjegyzéssel zárta le a felettéb kínos ügyet: „Vegye tudomásul mindenki, hogy jogos és kötelező volt a tiszturak eljárása, mert bizonyságot kellett szolgáltatnunk arra nézve, hogy az annyira elharapódzó sértések megtorlás nélkül nem fognak maradni, ... a tiszti becsületet mocskos szájjal beszennyezni lem lehet.” Ezek után meghökkentő, hogy a miskolci fehérterrorista különítmények főparancsnoka, Nagy Pál altábornagy, 1919 november elején így panaszkodott a fővezér- ségnek: „Jóformán a szó hatalmára vagyunk utalva, mert a közigazgatás nem lép fel kellő eréllyel.” Amidőn 1919 november közepén a Horthy-hadsereg bevonult Miskolcra, az — addig a román megszállók által bizonyos mértékig kordában tartott — ellenforra- dalmároknak is megnőtt a hangjuk. A bevonulás után néhány nappal Szim főhadnagy már ezt jelenti főnökeinek: „ ... a körzet vas kezekben van.” A borsodi ellenforradalom leghírhedtebb figurája. Szim Lőrinc, később Horthy testőrségének magas rangú tisztje lett. Nevét, hogy vitézzé üthessék, Latorczayra változtatta. 1945-ben, régi bűneinek színhelyén, Miskolcon felakasztották.
