Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1970-06-25 / 147. szám

a miskolciaké a szó És akkor jött a Pintes kapitánya... Sötét az látea Misko+e külterületen érde­kéé, bár inkább bosszantó jeiensegeknek vagyunk szo­morú tanúi. Az utcákon hol nappal égnek a villanyok (lehet, hogy a napot akar­ják pótolni), hol pedig sem­mikor. Ez utóbbi már csak azért sem kellemes, mert he­teken keresetül sötétben bo­torkálunk haza. No, persze az ember megérti, hogy éj­jel-nappal nem éghetnek, de rni nem is ezt kívánjuk, ha­nem hogy éjjel legyen köz­világítás ... S ha nem tűnik szerénytelenségnek, még vol­na valami óhajunk. Ne min­den ötödik-hatodik égő szu - peradjon, hanem mind, hi­szen gondolom, azért szerel­ték fel őket — írja Juhász Istvánná, Munkás utca 26/a. Rossz ^szigetelés Mi. a Miskok:, III., Kilián- déá, Bálint u. 8. sz. ház lakói azzal a kéréssel fordulunk a szerkesztőséghez: legyenek segítségünkre abban, hogy négyemeletes lakóházunk pincéjéből kiszivattyúzzák a talajvizet. A hóolvadás és az esőzések miatt ugyanis kö­rülbelül félméteres víz áll a pincében, s egészségtelenné teszi a lépceőház levegőjét. Az illetékesek, többszöri ké­résünk ellenére, a mai napig sem intézkedtek az épület pincéjében hónapok óta álló, s már büdösödé talajvíz el­távolításáról. Huszonegy aláírás Igen kellemetlen élmény­ben volt részünk az elmúlt hét szerdájának éjjelén. Egy ordítozó társaság vonult vé­gig az utcán, alaposan be- nyakalva valamennyi tagja. Feltehetőleg a Hámor étte­remből jöttek, de az is lehet, hogy máshonnan indultak mámoros útjukra. Mindany- nyian fiatalok, mondhatnám frissen „érettek". De ebben nem vagyok biztos, mert na­gyon éretlen benyomást kel­tettek. Mondom, dalolva vo­nultak az utcán végig, és ahol nem volt nyitva az ablak, ott is azonnal kitárták az ál­mukból felóbégatott lakók. megnézni, kik azok. akik a cßendrendeletet semmibe ve­szik. A Pintesnél lecövekelt a társaság, és elkezdtek dö­römbölni a lezárt ajtón. Ami­kor rájuk szóltunk, vissza­kiabáltak, majd rázendítet­tek. hogy aszongya: És ak­kor jött a Pintes ' kapitá­nya ... és így tovább, míg csak meg nem unták. És ak­kor ment a Pintes kapitánya, mit ment, tántorgott az ösz- szes kapitány. Mi pedig vég­re elaludhattunk — írja a Marx Károly utcai lakosok nevében Szöts Gábor (Jármay György rajza) Kratatfák-e a lakást? A miskolr-repülőtéri MAV- laknban lakom családommal. Férjemet a MÁV évekkel ezelőtt elbocsátotta, de részOnkre más lakást nem utalt ki. Tekintettel arra, hogy én is a MAV-nél dolgozom, kértem a miskolci igazgatóságot, hogy a lakást fér­jem nevéről az én nevemre Ír­ják, illetve utalják át. A MÁV Miskolci Igazgatósága ezt meg­tagadta, azzal az indokkal, hogy ez pályamesteri lakás, én pedig nem vagyok pályamester. Ugyanezt a lakást azonban a MÁV 1964. február 92-én kiutalta Balázs Béla MAV-kocstrendező- nek. Azonkívül több pályames­teri lakást is kiutalt a MÁV nem pályafenntartási dolgozónak. Pél­dául a diósgyőri pályamesteri la­kást forgalmi szolgálattevőnek, a mlskolcl-gömöri pályamesteri A Szentpéteri kapui lakó­telep és az Ady híd között, a Bulcsú utcában lakom Ha be akarok menni a városba, vagy ki szeretnék menni a Szentpéteri kapui kórházba, buszra kell szállnom. A leg­közelebbi buszmegálló az Ál­mos utcánál van. Itt azonban nagyon ritkán sikerül buszra szállni, ezt ugyanis az autó­busz-vezetők amolyan „felté­teles” megállónak tekintik. Csak akkor állnak itt meg, ha leszálló is van. Legutóbb június 22-én, hét­főn a GÁ 20—99 rendszámú autóbusz vezetője hagyta fi­Csaknem negyven évig laktam a Tatár utca 33. számú házban, amelyet romos, egészségtelen állapota miatt nemi égen lebon­tottak. Nekem, leányomnak, vömnek és az unokámnak ki­utalták a Győri kapu 108. szám. III. em. 1. ajtószám alatti két­szobás lakást. Itt szomorú lát­vány fogadott. A lakás nyitva volt. s a szomszéd, majd később a házfelügyelő elmondása alap­ján megtudtuk, hogy mintegy két hónapja a gázosok raktár- helyiségnek használták e lakást, mivel az épület tatarozás alatt állott. Illetve áll jelenleg is. A falakat leverve, összeílrkálva. piszkos, nagyon rossz állapotban találtuk. Rögtön a MIK Hunyadi utcai, 14-es számú Házkezelösé- géhez fordultunk. Itt azt a vá­laszt kaptuk, hogy tudnak az ügyről, raktárnak használták a ROVATVEZETŐ: KOLTAI JÓZSEFNE lakást távközlési és biztber. dol­gozónak. De sorolhatnám to­vább Is. A ml lakásunk örházi lakás­ként, s nem pályamesteri lakás­ként van nyilvántartva. Mlskolc- Repülőtéren nincs és nem Is volt redszeresítve pályamesteri sza­kasz. Jelenleg is ugyanebben a lakásban lakunk, de papírforma szerint jogtalanul, holott én a MAV-nál dolgozom és van sok női MAV-dolgozó, akinek a MAV-lakás a nevén szerepel. Felvilágosítást kérek: egyfor­mán vonatkoznak-e a rendeletek minden dolgozóra és milyen ren­deletek alapján kérhetem újból a lakás nevemre történő átírását? SIMON PÉTERNE Mlskolc-Repülötér gyeimen kívül az autóbusz- megálló táblát. Ez a legna­gyobb kánikulában történt, fél 12-kor. Az eseten nem sokat változtat az, hogy a vá­rakozók egyike súlyos beteg volt, a kórházba sietett. Kérem a Tass, Huba és Álmos utcán lakók nevében a Miskolci Közlekedési Vál­lalatot, hozza tudomására dolgozóinak: a városi közle­kedésben nincsenek feltételes megállók! Erdős Ákos Miskolc, I., Bulcsú u. 4. lakás helyiségeit, de mi men­jünk el az előző lakóhoz, név szerint Róka Miklós, Győri kapu, 1. épület, 4. lépcsöház, V. em. 2. ajtószám alatti lakoshoz, és kér­jük tőle a két szoba rendbe ho­zását. Elmentünk hozzá. O azt mondta, hogy hajlandó a két szobát fertőtleníteni, de nem az ő kötelessége ezt megtenni, mi­vel ott a gázosok „laktak”. Most azt kérdem: ki a felelős? Mert senki sem csinál semmit.' senki sem vállal semmit. Azóta már beköltöztünk, mivel nem volt mire várni; a szobákat rendbehozattam, lefestettem. Öz­vegy, nyugdíjas vagyok, nekem azt a költséget, amit a rendbe­hozásra áldoztam, egész élete­men át elég lesz kifizetnem. (Több mint ezerötszáz forint.) Leányoméit bútort vettek, ők nem tudnak segíteri. Kérdem: kinek kötelessége a lakást rend- betennl? özv. Okos Istvánná Miskolc. III„ Gyűri kapu 108. IU/1. Ki igényelhet árvaellátást? Váradl Péterné olvasónk írja: Sógornője meghalt, két kiskorú gyermek maradt utána. Szeretné, ha tájékoztatnánk: az anya után a gyermekek apja igényelhet-e árvaellátást, s mik ennek a fel­tételei? Árvaellátást akkor állapítanak meg, ha az elhunyt dolgozó meg­szerezte a rokkantsági nyugdíj­hoz szükséges szolgálati Időt, vagy pedig akkor* ha már nyug­díjas volt, amikor meghalt. A rokkantsági nyugdíjhoz szüksé­ges szolgálati idő: 22 éves élet­kor betöltése előtt 2 év, 22—24 éves életkorban 4 év, 25—29 éves életkorban hat év, 30—34 éves életkorban nyolc év, a 35. életév betöltése után pedig tiz év. A szolgálati idő tartamára való te­kintet nélkül Is jár az árvaellá­tás akkor, ha az elhalálozás üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következménye. Az ár­vaellátást nemcsak az apa, ha­nem az anya elhalálozása esetén is lehet kérni, ha az anya ren­delkezik az előbb felsorolt fel­tételekkel. Az árvaellátás az árva 16. életévének betöltéséig, közép­iskolai tanulmányok esetén pe­dig e tanulmányok befejezéséig, de legfeljebb a 19. életévének be­töltéséig jár. „Legdrágább kincsünk” Több mint fél éve lakunk a Győri kapuban épült ház­gyári lakások egyikében. Szomorú, hogy e terület ren­dezésével vajmi keveset tö­rődnek az illetékesek. A tél­ről visszamaradt hulladék, földhányás, por, szemét tar­kítja az amúgy sem ideális környezetben felépült lakó­negyedet. Nagyon sok gyer­mek van a bérházakban, akik természetesen játszani, levegözni, ugrálni akarnak, és mint felelőtlen gyermekek nem törődnek azzal, hogy a felelős felnőttek ilyen kör­nyezetet biztosítottak szá­mukra. A porban, piszokban szaladgáló apróságok nem kis veszélynek vannak kité­ve, hiszen szokásból min­dent a szájukba vesznek, ami a kezükbe kerül. Kérem valamennyi lakó­társam nevében az illetéke­seket: szívleljék meg a le­írtakat és intézkedjenek leg­drágább kincsünk, a gyermek egészségének megóvásáéit — írja Mező Zoltán LKM dolgozó Hl., Sárvári E. u. i5. 11/2 Feltétlenül megálló! Nem az én kötelességem! Ötezerrel több utas Tapolcára Lengyel maróhenger; magyar páncélpajzs 1972-ben már szenet ad az ni putnoki bánya A melegebb napok bekö­szöntőével megsokszorozódott a Tapolcára utazók száma. Az átlagos 4800—5000 helyett nyolc-tízezren is autóbuszra szállnak egy-egy napon. Ha a forgalom úgy kívánja, a közlekedési vállalat 18 kocsit is biztosít erre a vonalra; ilyenkor kétpercenként in­dulnak az autóbuszok. Erősítik a sziklafalakat Az Aknamélyítő Vállalat kazincbarcikai főépítésveze­tőségének munkásai minden évben átvizsgálják a Bükk hegyi útjai mellett a szikla­falakat. A téli időjárás okoz­ta erózió megfékezésére vas- tárnokkal erősítik meg az omlásnak induló sziklákat. Az évente 500—600 ezer fo­rintba kerülő munkával ele­jét veszik, hogy az úttestre gördülő kövek bajt okozza­nak. Az Ózdvidéki Szénbányák putnoki bányaüzemében új munkahely kialakítását kezd­ték meg. Az eddig elvégzett kutatófúrások 30 évi bá­nyászkodásra alkalmas, átla­gosan 3400 kalória fűtőérté­kű szenet tártak fel. A szén- mezőt' már fejtésre készítik elő, s a tervek szerint 1972- ben megkezdik a szénkiter­melést. Korszerű robbantási tech­nológia alkalmazásával és modem kaparószalagok „be­vetésével” meggyorsították az elővájási sebességet, amely havonta eléri a száz métert. Teljesen gépesítik majd a fejtést is. Olyan „pásztákat” alakítanak ki, amelyeknek mélysége 1000—1600 méter között változik, s így a gé­pek mintegy másfél évig üzemelhetnek anélkül, hogy át kellene szerelni őket. A koncentrált fejtésekben a tervek szerint magyar páncélpajzs védelme alatt nagy teljesítményű lengyel gyártmányú maróhenger dolgozik majd. Ennek újdon­sága: a vágóéi a széntelep vastagságának megfelelően állítható, s így nincs szükség arra, hogy a széntelep ki- vastagodása esetén az úgy­nevezett föteszenet utánrob- bantással válasszák le, a széntelep elvékonyodása ese­tén pedig kézi csákányozás­sal kelljen a szűkületen át­haladni. Mivel a korszerű és ter­melékeny gépek kezeléséhez műszakilag jól képzett és begyakorlott bányászokra van szükség, egy 60 méteres kísérleti fronton megkezdték e berendezések üzemelteté­sét, hogy a velük dolgozó bányászok teljesen elsajátít­hassák a technológia isme­reteit. Haragban a% itallal Az a I kolio lei von ó betegei között Az alkoholizmus, amely nem azonos az esetenkénti ittassággal, betegségnek szá­mít. A krónikus italozók, ré- szegeskedők egyéniségét megváltoztatja a szesz, meg­bízhatatlanokká. kiegyensú­lyozatlanokká válnak. Az el­vonókezelés csak egy része az alkoholellenes küzdelem­nek. A munkahely, a kör­nyezet, a család jó hatása legalább ilyen fontos szere­pet játszik. Kérheti a család is A társadalomra káros mér­tékű iszákosság ellen 1962- ben rendelet született. E sze­rint az elvonó kezelésnek három formája van: az ön­kéntes; a család vagy a mun­kahely által javasolt és ható­ságilag elrendelt kötelező; a bírósági ítéletben kimondott kényszer-elvonókúra. örvendetes, hogy az ön­ként jelentkezők száma évről évre nő. Vannak bejáró be­tegek is, de a többség az el­meosztály alkoholellenes részlegén kap helyet. Ha a család kéri, meghallgatják a környezet véleményét is, mi­előtt döntenének a kötelező „gyógyításról”. Sok a fiatalkorú Az elvonó betegeiről sta­tisztikák sora beszél. Évente 300—350 ember fordul meg a megyéből a Szentpéteri ka­pui kórház pszichiátriai osz­tályának alkoholelvonó rész­legében. Nyolcvan százalé­kuk ipari dolgozó, akiknek csaknem a felét a bánya­iparban alkalmazták. A bete­gek 7,9 százaléka értelmiségi. Viszonylag sokan kerülnek a kezelőbe Özdról és környé­kéről. Az alkoholisták na­gyobb rés^e 30 és 40 közötti, ötven éven felüli beteg rit­kán van, hatvanon felül már nemigen vetnek alá senkit ilyen kezelésnek. Ami több szót érdemel, a fiatalkorú alkoholisták gyó­gyítása. Sokan közülük olyan családban nőttek fel, ahol a szülők is isznak, de döntő befolyást gyakorolhatnak a fiatalra rossz barátok is. Saj­nos, a fiatalkorú alkoholisták száma egyre nő. A befogadhatatlan vándorok Gyakran jelentkezik együtt az alkoholizmus és a munka­helyek váltogatása. Az ilyen emberek még a statisztikába is csak nehezen foghatók be, hiszen előfordulhat, hogy itt is, ott is átesnek egy-egy el­vonó kezelésen. Ugyancsak a nehéz esetek közé tartoznak azok, akik negyedszer vagy ötödször térnek vissza a ke­zelőbe. Ezeknél már súlyos akaratgyengeségről van szó: igen nehezen gyógyíthatók. Az osztályon dolgozó egész­ségügyieknek nem meglepe­tés, ha női beteg érkezik. Leginkább 30—40 évesek és többségük kényszerből kény­telen vállalni a kezelést. Az előzetes vizsgálatok után dől csak el, hogy a je­lentkezett vagy berendelt be­teg alávethető-e a kezelés­nek, amely addig tart, amíg a beteg az alkohol iránt un­dort nem érez. A rossz köz­érzet később olyan reflexszé válik, hogy még a vizespohár láttán is kellemetlen képze­tei keletkeznek. NAGY JÓZSEF Szórófejjel, kannával, locsolókocsival A Miskolci Kertészeti Vál­lalat nagy gondot fordít a parkok növényeinek szépsé­gére és üdeségére: a nyári hónapokban átlagosan fi— 7 liter vizet permetez egy négyzetméter területre. A lo­csolást legtöbbször körbe for­gó szórófejes öntözővel vég­zik (huszonnégy darab van belőle a vállalatnál), ame­lyekkel három óra hosszáig permeteztetnek egy-egy tíz- méteres körzetet. Igénybe veszik a Miskolci Köztiszta­sági Vállalat locsolókocsiját is, sőt a kézi kannákat is gyakran használják. E „ha­gyományos” módszerrel fő­leg az utak mentén húzódó parksávokat és a kisebb vi­rágágyakat öntözik. Nem marad hal a Balti-tengerben? A viz szennyezettsége miatt félő, hogy a Balti-tenger mé­lyéből kipusztul minden élő­lény. Erre figyelmeztet a Dánia, Finnország, Svédor­szág, a Szovjetunió és Nyu- gat-Németország képviselői­ből alakult, a tenger kutatá­sával foglalkozó munkacso­port. Jelenleg a mélyvizek majdnem teljes mértékben oxigénmentesek, míg a fosz­fát-koncentráció óriási mér­tékben növekszik. Ugyanar­ról a folyamatról van szó, amely már „kipusztította” a Fekete-tenger mélyét. ARCKÉPCSARNOK A mai rikkancs Túl a vizsgákon, távol a „pótmegméretkezésekig”, ezekben a napokban a diákok ezrei szabadultak ki a város kőrenge­tegéből a hegyekbe s a folyók partjára táborozni. S ugyan­akkor fiatalok ezrei dolgozzák végig nyári vakációjukat. Köz­tük Herzinyák Tamás, aki a miskolci postán rikkancsnak jelentkezett. — Az idén végeztem el az általános iskolát — mutatkozik be az alkalmi újságárus. — Most a „100-asba” jelentkeztem esztergályos tanulónak. A vékony, sötétszőke hajú fiú naponta legalább harminc­szor járja végig a villanyrendőrtől a sportszerboltig húzódó „reszortterületét”. Míg el nem adja az összes lapot, nem megy haza. Barátai kicsit irigykednek rá. Mióta dolgozik, neki mindig van zsebpénze. — Már törzsvendégeim is vannak — újságolja büszkén. Szülei a December 4. Drótművekben és a 3-as ÉPFU-nál dolgoznak. Tamás nem a jövő évi tankönyvek áráért dolgozik. Keresetét takarékbetétkönyvbe rakja. — Mit veszel majd a pénzből? , — Egy kismotort szeretnék, de lehet, hogy dobfelszereleS lesz belőle. (szántó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents