Déli Hírlap, 1970. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1970-05-19 / 115. szám

Javító brigád a szuterénben Magyohb önállóságra törekszenek a lakásszövetkezetek A miskolci lakásszövetkezetek elnökei tanácskoztak a mi­nap a MESZOV-ben. Az új lakásrendelet útmutatásainak szellemében arról folyt a vita: hogyan tovább a nagyobb önállóság és gazdaságosság útján?... Sok olyan javaslat hangzott el, amelyekről ha nem is született döntés, egész­séges és mindenképpen ligyelcmrc méltó folyamatot indí­tottak el. Az egyik javaslat így hang­zott: a lakásszövetkezetek maguk hozzanak létre kar­bantartó brigádokat, mert így olcsóbb, gazdaságosabb; több marad a közös kasszában. Ez volt a véleménye a Miskolci Áfész elnökének is, aki még hozzátette: — Minél előbb jön létre a társulás, annál olcsóbb. Ma még kisebb a javítási, felújí­tási igény, következésképpen nem kell annyi anyag, szer­szám stb. beszerzéséről gon­doskodni. Később viszont könnyebb a pótlás, a beszer­zés, s ami még lényeges: egyszerre — esetenként — ki­sebb a kiadás is. Mindenki egyetértett azzal, hogy helyes a karbantartó társulás létrehozása, de visz- sza-visszatérő kérdés volt: hogyan? Három variáció érdemel fi­gyelmet és komolyabb tanul­mányozást. O Alakuljon egy brigád, főhivatású dolgozókkal, akiknek munkaadója a lakás- szövetkezet. A látszatra egy­szerű probléma nagyon is bonyolult. Amellett, hogy — ha nem is jelentős mérték­ben — kapacitást vonnának el ezzel más vállalatoktól, hiányzik a kellő üzemszerve­zési és gazdálkodási tapasz­talat is. Félő, hogy nem tud­nák a kellő szintű gazdasá­gosságot biztosítani. O A másik- javaslat ,sze-. rint jobb lenne az áfész-szel társulni, természe­tesen megfelelő anyagi fel­tételek mellett Ez a megol­dás biztonságosnak látszik, de drága, hiszen — mint azt az áfész jelenlevő elnöke is elismerte — csak bérmunká­ban vállalhatnák a megbíza­tásokat. Ez ellen szól egy másik érv is, mely szerint, ha a lakásszövetkezetek ön­álló társulást alakítanak, gyorsabb, precízebb munkát végezhetnének, miután az irányítás az ő kezükben van. © Megoldás lehetne az is, hogy a Kilián-dél szö­vetkezeti lakásainak szuterén helyiségei rövidesen felsza­badulva lehetőséget nyújta­nának egy jól felszerelt kar­bantartó műhely létrehozásá­ra. Ez esetben mellékfoglal­kozású dolgozókat alkalmaz­nának. Ez látszik a legjárha­tóbb útnak, hiszen ahogy mondani szokták, „parlagon heverő” kapacitást aknázná­nak ki. Viszont — s ez volt az ellenérv — az is igaz, hogy a munka megszervezése és ellenőrzése nehezebb, s ez esetleg a minőség rovására menne. j, p. Az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Válla­lat mályi téglagyárában ta­valy kezdték meg a rekon­strukciót. A 40 millió forintos beruházás ez év végére telje­sen befejeződik. Az év elején már átadták a felújított bá­nyarészleget, amelyben kor­szerűsítették az alapanyag feltárását. Az anyagkihordást is jelentősen megkönnyítet­ték, úgy, hogy a régi talics­kák — téglagyári nyelven „kárék” — helyett nyolc ak­kumulátoros és három diesel­targoncát szereztek be. Je­lenleg az új kazánház szere­lésén dolgoznak; a kemencé­ket gáztüzelésűre alakítják át. Bővítik a műszárítót is, s így naponta 40 ezerrel több téglát tudnak szárítani. Munkások javaslatai a baleset-megelőzéshez Figyelemre méltó kezde­ményezést indított útjára az SZMT munkásvédelmi bizott­sága, amikor felszólította „Előrelátó'’ intézkedés Több olvasónk érdeklődött, hogy a Vánczák utcai bér­házak elé még a télen kihor­dott, körülbelül 200 köbmé­ter kerti földnek mi lesz a sorsa. A hónapok óta kira­kott földkupacokat már tel­jesen széttúrták. A Miskolci Kertészeti Vállalat szerint a télen nagyobb a szabad ka­pacitása a TEFU-nak — ed­dig egyetértünk —, ezért kel­lett ilyen korán kiszállítani a kerttelepítéshez szükséges földet. Az „előrelátó” intéz­kedés hátterét nem boncol­gatva, válaszolunk az ott la­kóknak, hogy a többszöri tervmódosítás után, a Van- czák utcai bérházak környé­két legkésőbb november 15-ig parkosítják. SZ. I. Miskolc üzemeit, vállalatait és hivatalait: dolgozzák ki, hogy a negyedik ötéves terv időszakában mit akarnak tenni a munkásvédelem szín­vonalának emelése érdeké­ben. Most, a tervek előké­szítése idején, mindenütt — nagyon helyesen — kikérik a dolgozók véleményét, össze­gyűjtik a javaslatokat, a leg­kisebb észrevételre is figyel­nek. Az SZMT munkásvé­delmi bizottsága kidolgozta az erre vonatkozó irányelve­ket, amelyek nyomán sorra- rendre érkeznek be a terv­vázlatok és elképzelések. „Mátyás király itt bölényre vadászott!" Cserkelés a Bükk-fennsíkon )jc Vadászzsákmány! Május 1-től tart az őzbakvadászat a Biikkben. Eddig IS agancsos került a bükki vadászok puska­csöve elé. (Pataky Pál felvétele') Vannak, akik esküsznek rá: tavasszal legszebb a Bükk-fenn- sik. Mások az ősz ezerszínű pompájában vagy éppen a tél hólcplével takarlan tartják gyönyörűségesnek. S mindahány­nak igaza van: évszakonként változik varázsa. Fenyves ligetei, lombos hegyoldalai, tebrei, sziklái újból és újból meglepetés­sel szolgálnak. S a lombok alá rejtett vadászházak csak fokoz­zák a természetadta romantikus hatást. Szomorúvölgytől Szilvás­váradig az ország legszebb szerpentinje vezet. Vadász­ösvényeit évszázadok óta ta­possák. Írásos krónikák szól­nak róla: Mátyás király itt bölényre vadászott. Vadmacska a sziklásokon A rokonszenvet a Bükk ébren tartotta maga iránt azzal is, hogy megbízhatóan jó volt mindig a vadállomá­nya. Veszedelmes ragadozó­kat sohasem táplált, a vad- macskát kivéve, amely még ma is fellelhető a sziklás, ki­száradt fák odvát kínáló te­rületeken. A bükki vadászok ugyan nem haragszanak érte: évenként több tucatjával rit­kítják a 10—12 kilósra fej­lődő ragadozót. Három vadásztársaság és egy állami vadrezervátum uralja végig a fennsíkot. A diósgyőri Vasas vadászai ne­gyedszázada cserkelik itt a nemesvadat, a Bükk eleven kincsét. A pénzügyminiszté­rium Aranyszarvas társasága és a miskolci Nimród Jávor­kút, Csipkés, Ómassa és Má- lyinka környékén selejtez. Mert a közhiedelemmel el­lentétben, a vadászok tulaj­donképpen jó szolgálatot ^Már nemcsak terv a miskolci gyermekváros Megépülhet, ha mindenki összefog gyakorolnak, amikor puska­végre kapnak egy-egy gyen­gébb, • továbbtenyésztésre al­kalmatlan vadat. Kapitális trófeák Május 1. óta éppen az őz- bak selejtezése tart. — Inkább kisebb törzsállo­mány maradjon, de az kapi­tális fajta legyen — vallják a bükki vadászok. Nemzetközileg is elismert a fennsíkon élő szarvas, őz, dámvad és muflon trófeája. Évenként sok ezer dollárt fi­zetnek érte a német, svéd és svájci vadászok. De szép zsákmánnyal dicsekedhetnek a hazaiak is. Az idei trófea- bírálaton 20 szarvas, 26 őz s 6 muflonkos homlokdíszét ja­vasolták tovább-, a világki­állítás zsűrije elé vinni. A laikus ember csodálattal adózik nemesvadjainknak, amelyek esztendőről eszten­dőre elhullatják sokszor 10— 12 kilogrammos agancsukat, hogy 120 nap alatt újranö­vesszék hatalmas éküket, s további 20 napon át lecsiszol­ják róla a fák kérgén, a szik­lákon a „barkát”, a pihés fe­lületet. Vadászetika és esztétika S hogy agancsosaink szer­vezete ilyen hatalmas telje­sítményre képes — tíznapon­ként 1 kilogramm csontot nö­veszteni —, elsősorban a gon­dos takarmányozásnak kö­szönhető. S ez is a vadászok feladata. Mert tévedés azt hinni, hogy csupán a vad ki­lövésével kell foglalkozniuk. Nimródjaink többet törődnek a megmaradókkal, mint a puskára érett patásokkal. Egy-egy télen sok száz má­zsa takarmányt szállítanak ki a vadetetőkhöz. Szükséges is a nagy faprok idején a jó ellátás vadjainknak* hogy na­ponta megtalálják a testsú­lyuk 10 százalékának meg­felelő takarmánymennyiséget. Az írott és íratlan vadász­etika követeli meg a lelki- ismeretes gondoskodást er- deink vadjairól, s a vadász­Alig három hónappal ezelőtt ismertettük lapunk hasábjain a leendő miskolci gyermekváros terveit. Azóta zöld utat kapott az új szociális létesítmény. Az illetékes hatóság meg­adta az építési engedélyt, a Művelődésügyi Minisztérium biz­tosította a beruházáshoz szükséges anyagi fedezetet. De még koránt sincs minden rendben. Munkában a lánctalpas daru Az építkezéseknél megszo­kott látvány a toronydaru, amelynek felszerelése, üzem­be helyezése sok költséggel jár. A BÁÉV most lánctalpas darut állított munkába Ka­zincbarcikán. a házgyári építkezéseken. Az NDK-ból vásárolták 2 millió 600 ezer forintért a darut, amely amellett, hogy sokkal moz- : gékonyabb és lény 'en na­gyobb magassá,,ba képes emelni a te net, :aint a to­ronydaru. számottevően ke­vesebbe kerül a működtetése. Mire jó a maxi-szoknya? Mióta divatba jött a maxi­szoknya, Londonban és Pá­rizsban növekedett az áru­házi lopások száma. Egy lon­doni áruház igazgatója ezt azzal magyarázza, hogy a hi­vatásos tolvajoknak most sokkal több lehetőségük van arra, hogy maxi-szoknyájuk alá zsebek, ráncok és külön­féle tartók egész sorát he­lyezzék el, amelybe a lopott holmikat elrejthetik. Az a veszély viszont, hogy felfede­zik őket, aránylag nem nagy, hiszen pem lehet minden maxi-ruhát átkutatni ... Borsodban — szétzilált csa­ládi életek, munkakerülő, alkoholista szülők vagy egész­ségre ártalmas lakások miatt — több mint 4800 gyermek szorul intézeti, nevelőotthoni elhelyezésre. Ezzel szemben zsúfolt intézeteink az év ele­jén mindössze 1628 ember- palánta számára nyújtottak kiegyensúlyozott, nyugo'” életkörülményeket. Azóta az állami gondozottak szán egyetlen negyedév alatt csak­nem százzal növekedett. S talán kevesen tudják: az or­szág három ifjúságvédelmi körzete közül éppen a 3-as számú — Borsod, Heves, Nógród, Szabolcs és Hajdú- Bihar területét magában fog­laló — körzet központja Miskolc rendelkezik á leg­mostohább adottságokkal. Városunkban csaknem más fél ezer veszélyeztetett gyei mek van, s csupán 390 állanr gondozottnak tudunk helyei biztosítani. Pedig általános iskoláink rajtuk kívül is több mint 2300 olyan túlkoros tanulót tartanak nyilván akik legalább 1—3 évvel idő­sebbek osztálytársaiknál, i's bizonyára nem szükséf külön hangsúlyoznunk: , korszerű ifjúságvédelem el­képzelhetetlen a neurotikus, antiszocális problémákkal küzdő vagy túlkoros gyerme­kek differenciált, megosztott nevelése nélkül. Ezeken a gondokon hiva­tott enyhíteni az új gyermek- város a legégetőbb elhelyezé­si nehézségekkel küzdő, egy egész országrészre kiterjedő körzetben. Feltéve, hogy az új létesítmény a kitűzött ha­táridőre elkészül. Még mind­össze két röpke év áll rendel­kezésünkre a több mint 400 millió forintos költséggel épülő nevelőotthon-komp­lexum átadásáig. A kivitelezésre a BÁÉV vállalkozott; dolgozóinak a tervek szerint a nyár végén -.ellene hozzákezdeni az épít­kezéshez, de egyelőre még nem készült el a munkaszer­ződés sem. A városi tanács gyermek- és ifjúságvédelmi munkaértekezlete ezért leg­utóbbi ülésén kéréssel for­dult városunk valamennyi állami, társadalmi és tömeg­szervezetéhez. Határozatában a következőket foglalta jegy­zőkönyvbe: „Kérjük, hogy a ?90 férőhelyes nevelőotthon építését saját területükön tá­mogassák. Tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy az intézmény az 1972. június 30-ra kitűzött határ­időig elkészüljön.” Reméljük, a kollektív ösz- szefogás ereje a BÁÉV-nek is kellő segítséget nyújt a kulcs­esztétika, hogy területük és felszerelésük — a cserkész- utak, a magaslesek — min­dig gondozott, szépen ápolt legyen. Tartoznak vele a kö­1970. május 18-tól az AFIT XVl-os Autójavító új szervizállomására KERESÜNK AUTÓSZERELŐKET, KAROSSZÉRIALAKATOSOKAT, KISEGÍTŐ. ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT Jelentkezés: Miskolc, II, kerület (Hejőcsaba), Téglás utca 4. szám. (A cementgyárral szemben, az üzemegység vezetőnél.) ben történő befejezéséhez. L. P. vetkező vadászgenerációnak! RADVÁNYI ÉVA A ffibárti érinti ti-ina i n xná lem Villamossági múzeumot létesiteuek Sárospatakon Sárospatak ipari negyedé­ben elkészült az Észak-ma­gyarországi Áramszolgáltató Vállalat új üzemigazgatósági épülete. A kétemeletes szék­házat gyönyörű park veszi körül, amelynek egy részét szabadtéri múzeumnak kí­vánják berendezni. Amint Kiss János főmér­nöktől megtudtuk, az ÉMÁSZ területén nagyon sok értékes felszerelés, alkatrész, gépi berendezés található, amely a magyar villamosság törté­netének őskorából származik. Példának említette megyénk két legrégibb áramfejlesztő leiepét, a Hernád vízienergi­ájára épült felsődobszai és gi- bárti villanyerőművet. Mind­kettő még 1910 előtt épült, s szinte teljes berendezésével együtt már villamossági mú­zeumnak tekinthető. Feszült­ségváltók, áramváltók, túlfe­szültség-levezetők, megszakí­tók, régi szigetelők, száraz transzformátorok nagy szám­ban találhatók Szerencsen és Sátoraljaújhelyen is. Ezek összegyűjtését már megkezdték, és a létesítendő szabadtéri múzeumban a kö­zönségnek is bemutatják Ez lesz Sárospataknak — a Rá­kóczi Múzeum, a kollégium iskolatörténeti és a Vízügy­igazgatóság vízügyi múzeuma mellett — a negyedik ily ne­mű intézménye „Káré” helyett targonca

Next

/
Thumbnails
Contents