Déli Hírlap, 1970. május (2. évfolyam, 101-125. szám)
1970-05-27 / 122. szám
A televíziós filmek Fesztiválmérleg III. Az idén tulajdonképpen új fejezet kezdődött a fesztiválok történetében. Az intéző bizottság két teljes napot szánt a televíziós filmek vetítésére. Arra is gondoltak, hogy ezek az alkotások bensőséges körülmények között szólaljanak meg. Ezt a rangot, helyet elsősorban nem a jóindulatú kollegialitás biztosította — mely az utóbbi időben egyre inkább tapasztalható a Film- és Tévé Művészek Szövetségében —, hanem maguk a tévéfilmek követelték. Furcsa lett volna, hogy a közönség milliói által látott és vitatott produkciók éppen a rövidfilmek seregszemléjén szoruljanak háttérbe. Az elmúlt évekhez viszonyítva azt tapasztaljuk — még egyesek szkeptikus megjegyzései ellenére is —, hogy a legnagyobb visszhangot az eseményekre gyorsan reagáló televízió riport-, portré- és dokumentumfilmjei váltják ki; a televízió készíti az igazán cselekvő filmeket. Szép példája ennek, hogy az ásotthalmi ügy feltárása után legfelsőbb bíróságunk perújrafelvételt rendelt el; hogy a kilakoltatott Gáti Tamásné érdekében a közigazgatási és társadalmi szervek egész sora mozdult meg; hogy a Szeretet ünnepének bemutatása után egyre többen kezdtek érdeklődni az állami gondozott gyermekek sorsa iránt, és nagyon nehéz lenne összeszámolni, hány ankéton vitatkoztak fiataljaink az Extázis kapcsán.., Mindebből nyilvánvaló, hogy mekkora felelősség hárul az alkotókra. Nem kétséges, többségük érzi is ezt. De mint mindenütt, itt is hat helyenként a divat. Szeretünk kuriózumokat keresni, egyedi jelenségeket általánosítani, a felfedezés szenzációjával tálalni az egészen mindennapi dolgokat. Nem beszélve arról, hogy kellő hit és szociográfiai ismeret nélkül akarjuk a ..világot megváltani”. A sok jó alkotás közben időnként bizony fanyalogva kóstolgattuk az éretlen vagy a túlérett gyümölcsöket. Az ország küszöbén c. film például Sza- bolcs-Szatmár megye társa- . dalmi és gazdasági struktúrájának ismerete nélkül extrém eseteket feltárva igyekezett bizonyos társadalmi problémákat az érdeklődés középpontjába állítani. Az Aranylakodalom zenebonájában is elhomályosodtak néhol a nagyon figyelemre méltó emberi sorsok. A szeretet ünnepének „megható” riporteri kérdései elsősorban köny- nyekre fakasztottak. Pedig nem sajnálkoznunk kell az árvákon... De a néhány — inkább csak jegyeiben negatív hatású — alkotás mellett az érett munkák egész sorát jegyezhetjük fel. A csaknem negyedszáz kisülni, riport, dokumentumjáték sorában olyan műveket láthattunk, mint Wiedermann Károly már említett filmje, a Középkori história, vagy Zol- nay Pál díjnyertes munkája, az özvegy Farkasné, Szűcs László Történelmi leckéje (melynek író-riportere, Ur- bán Ernő egy új műfajra — a „hangos regényre” — is felhívta a figyelmünket), és folytathatnánk a sort Magyar József műveivel, a Szülőföldem: Makó és az Emberséggel című alkotásokkal. De nem kerülte el a figyelmünket Csányi Miklós Szombattól hétfőig című portréja sem. mely egy fiatalasszony életén, eszmény, és világképén keresztül vall mindennapjainkról. ■ Az ilyen portrékból bizony löbbet is szívesen láttunk volna. Ügy érezzük, nemcsak a tanya és a falu kutatása fontos, hanem a városé is. Ezzel egy kicsit mintha adós maradt volna a tévéfilmesek népes gárdája. Vagy a fától nehezen látható az erdő? Befejezésül talán a megjelenítés módjáról, a sajátos képi nyelvről kellene néhány szót ejteni. Érdekes, hogy inkább a filmes gyakorlat kísért még most is a képernyőn. Kitűnő riportereink ellenére sem tudunk igazán „elbeszélgetni” a partnerekkel, illetve a nézőkkel. A legjobb „riporter” Urban Ernő és Erdei Ferenc volt. Úgy hiszem, ez kommentár nélkül is sok mindenre figyelmeztet. De legyen közvetlenebb a kamera is. (Közvetlenkedni már tud.) Mindent összevetve: nem lehetünk elégedetlenek. Új műfaj, sőt új művészeti ág van születőben, s — mint a nézők aktivitása bizonyította — egy egész ország bábáskodik a születésnél. GYARMATI BÉLA + A történelmi magánügyek című új magyar filmvigjáték három ismert, összeszokott művész nevével kopogtat. Ruttkai Éva, Gyárfás Miklós és Keleti Márton nem először szövetkezik a magyar nézők megnevet- tetésére. A trió kedveli az intellektuális humort; a nézők jól ismerik a közélet kimeríthetetlen tárából kölcsönzött humor-petárdák természetrajzát. Persze ez nem azt jelenti, hogy Gyárfás Miklós író, Keleti Márton rendező jól bevált sémákat játszatnak el Ruttkai Évával és partnereivel. Mert lám, a mostani film sztorija egészen más aspektusból pásztázza végig a magyar társadalom fonákságait. „Csak” szerelemről, válásokról beszél a film, ám éppen az eta- pok kínálják fel azokat a humorlehetőségeket és csipkelődési alkalmakat, amelyekkel eddig nemigen találkoztunk. A filmet csütörtöktől vetítik. Az avasi kilátó mellett — mely praktikus haszna mellett a jelen technikai fejlettségének is szimbóluma — egy másik építmény az elmúlt századok dicsőségét jelképezi ebben a városban. Nyilván nem nehéz kitalálni, hogy a Nagy Lajos korabeli várra gondolunk, melynek lépcsőit ugyanúgy megjárja az idegen és a helybeli is, mint a kilátóét. Az immár hét esztendeje tartó rekonstrukciós munkálatok befejeztének közeledtével egyre többet gondolkodik az ember: vajon hogyan lehetne a várat minél vonzóbbá, hasznosabbá tenni? Az ötletet szinte önként kínálja a rövidesen megnyíló régészeti kiállítás. És még valami! A Herman Ottó Múzeum raktárait járva, sajnálattal tapasztalhatjuk, hogy mennyi kincsünk van elzárva a látogató elől. Mi lenne, ha a város is létrehozná a maga múzeumát? A mindenütt nagy gondot jelentő épület itt nem hiányzik. Régészeti emlékeinket látogató iskolásaink, turistáink pedig bizonyára kíváncsiak lennének egy ipartörténeti gyűjteményre is. Mikor néhány hónappal ezelőtt a fővárosban bemutatkoztunk, a szakemberek és a közönség osztatlan lelkesedéssel és csodálattal adózott céhes iparunk megőrzött tárgyi emlékeinek. Budapestre úgy vittünk több száz ipartörténeti és néprajzi darabot, hogy a hazai kiállításokat nem kellett megbolygatni. A „fölösleg” tehát nyugodtan átvándorolhatna a várba. Nagyon hasznos lenne, ha ennek a nagyvárosnak a múltját — ha tetszik, egészen a vár építésétől mostanáig — egy helyen mutatnánk be. Ez véleményünk szerint nem szegé- nyítené sem a Herman Ottó, sem a Mássá Múzeumot. (És bizonyára a szervezeti nehézségeket is — megyei, városi jogkör — át lehetne hidalni.) A városi múzeumnak a Galéria, a képtár és a vár megnyitásával már tulajdonképpen megvetettük az alapjait. Mi az akadálya annak, hogy tovább „építkezzünk”? örülnénk, ha cikkünkkel kapcsolatban elmondanák véleményüket az illetékes szakemberek... GY— Orgonahangverseny Városunk lakóinak vonzódását az orgonához nem egy alkalommal lemérhetjük; a Bartók-teYemben vagy az avasi templomban népes hallgatóság előtt gyakorolják a zenei örömszerzés, élménynyújtás mesterségét a jó felkészültségű hazai és külföldi orgonisták. Miskolc korszerű koncerttermi orgonáján szívesen játszanak az előadók, de ugyanolyan szívesen, nagy kedvvel tanulnak, készülnek jövendő pályájukra a Zene- művészeti Szakiskola orgona tanszakának hallgatói is. 1956 szeptember- óta vezeti Virág Endre orgonaművész a szakirányú hangszeroktatást, s mint elmondja, az elmúlt évek során növendékei közül többen a főiskolára ke- rüLtek. A jelenlegi tizenhat hallgatóból nyolc most fejezi be tanulmányait; hárman az akadémiai felvételire készüli nek. az orgonát választották hivatásul, de a többiek számára sem veszett kárba a hosszú tanulási idő, — Beszélhetünk-e valóban századiunkban az orgona reneszánszáról? — Feltétlenül — mondja Virág Endre —, világviszonylatban megnőtt az érdeklődés e hangszer iránt, és Miskolc ezt jól ki is használhatná. Orgonafesztiválok, hangversenyek, orgonakongHctf-nyolc tétek heti naponta „bes&edni Az első nagy erőpróba előtt Érettségi intervallum, szorgalmi, felkészülési idő, vagy ahogy nevezzük. Néhány hét az írásbeli és szóbeli vizsgák között, amikor a hozzátartozók lábujjhegyen járnak, az alsóbb évesek mérhetetlen tisztelettel néznek a negyedikesekre, az iskolákban átlagot számolnak, a tanárok sok éves munkájuk eredményének bizonyítását várják. A negyedikesek pedig tanulnak. Meliska Mária a Közgazda- sági Szakközépiskola ipari tagozatán, Onodváry Irén a Herman Ottó Gimnáziumban, Molnár Mária és Kiss Katalin a Kilián Gimnáziumban tesznek — legkésőbb június közepéig — szóbeli érettségi vizsgát. Korepta Kati és Bányai Magdi zenegimnazisták, ők már túl vannak a „közismereti” érettségin. Valamennyien a Központi Leány- kollégium lakói, és készségesen, nagy nevetések közben mesélik „gondjaikat”. — Három napig tanulok egy-egy tantárgyat — kezdi Meliska Mária —, azután veszem a következőt. Nemcsak elölről tanulom a tételeket, hanem a végéről is. így ellenőrzőm: tudom-e már. A többiek szerint ez rossz módszer, én így tanulok könnyebben, — Én vizuális típus vagyok, megmondom, melyik oldal hányadik sorát kérdezik. Csak azért drukkolok, hogy a szöveg is eszembe jusson — mondja Onodváry Irén. Egyedül vagy csoportosan készülnek az érettségire, ki- nek-kinek az ízlése szerint. Abban valamennyien megegyeznek, hogy nehéz, új és szokatlan feladatot kell meg- oldaniok. Míg néhány hónap- / ja azért is méltatlankodtak, hogy egy-két oldallal több volt a „lecke”, most egy nap alatt 6—8 tételt is „be kell szedni”-. Meg lehet tanulni az anyagot — állítják egybehangzóan —, csak figyelni kell, okosan keli kihasználni az időt. Nem rossz a felkészülés, csak az a baj — nevetnek —, hogy tavasz van! Kicsit irigyen nézik a két „zégést”. — Jó már nektek! —, és azok vigasztalják a többieket: — Nektek is jó lesz nemsokára. — Mindenki kibírja az érettségit — állítja Korepta Kati, aki már túl van rajta, tehát tapasztalatból beszél — és végső soron nagyszerű élmény. A tanárok közelebb kerülnek diákjaikhoz és a barátokkal együtt izgulnak értünk. Molnár Mari szerint azért kell az érettségi, hogy az ember csinálhasson magának egy mérleget: ezért jártam iskolába Kiss Kati a megszerzett tudásanyag ösz- szegzésére lát az érettségi vizsgában jó lehetőséget. Bányai Magdi valamennyiülí véleményét mondja ki: túlesünk az első erőpróbán. A kellemesen szorongató érzés, a drukk mögött valamennyiüknél négyévi komoly munka van, és ha sikerül, felnőtté válásukat bizonyítja az érettségi. A hogyan tovább? — kérdésre futtában felelnek: — én főiskolára megyek, — én óvónő szeretnék lenni, — én a KÖJÁL szakiskolát választom. Nevetős sóhajtozással zárjuk a beszélgetést: — De ez még messze van, előbb az érettségin legyünk túl! MAKAI MARTA resszusok megrendezését lehetne a városnak kezdeményezni, az objektív adottságok (hangversenyorgona, reprezentatív hangversenyterem, Miskolc környéki természeti szépségek) megvannak hozzá. Hoffmann László, Varga Erzsébet és Kárászon Dezső végzős hallgatók színvonalas, gazdag műsort mutattak be tegnap este: Bach két nagyszabású prelúdium és fúgáját (G-dúr, h-moli), valamint az ugyancsak nagy erőpróbát jelentő g-moll fantázia és fúgát. liszt közismert híres orgonaművei (Weinen, Klagen variációk, és B—A—C—H prelúdium és fúga) is helyet kaptak a programban. Mellettük Reger e-moll toccatája, d-moll fantáziája és „Ein feste Burg” — korélfantáziája, valamint Kodály Fináléja tette próbára a művészjélölteket. A kitűnő felkészültségű növendékek nagy közönségsikert arattak. BARTA PÉTER A Riadó Békéscsabán Nem kétséges, hogy a vidéki színházak történetében Choinski Riadója szinte páratlan sikereket ért meg. A Miskolci Nemzeti Színház játékszíni produkciója novembertől mostanáig már meghódította a fővárosi közönséget, nem egy jugoszláviai városban tapsoltak az előadásnak, s most a Békéscsabán rendezendő kamaraszínházi fesztivál erőpróbája következik. Ma reggel hét órakor indult az alföldi városba a kis- létszámú együttes, s már estére — a fesztivál első mü- sordarabjaként — színre kerül a Riadó. Reméljük, hogy a rangos pesti es vidéki együttesek sorában ismét megállják helyüket művészeink: Balogh Zsuzsa, Zoltán Sára és a főszereplő Upor Péter. Ezúttal talán a szokásosnál is nagyobb feladat vár a műszakra, mert a Riadó előadása — a műfaj sajátosságainak megfelelően — nem a színházban Ívsz, hanem egy modern klub nézőterén építik fel a miskolciak „pódiumukat”. reggelig LEZUHANT Lezuhant az amerikai légierő egyik Phantom típusú repülőgépe a nyugat-németországi Alzey környékén. A két pilóta megmenekült. MEGTALÁLTÁK A FEGYVEREKET A ciprusi rendőrség megtalálta azokat a fegyvereket, amelyeket rflájus 16-án elraboltak a limassoli kerületi rendőrkapitányságról. Eddig az ügyben 41 személyt letartóztattak. Köztük van nyolc rendőr és egy rendőrtörzsőrmester, valamint a nemzeti gárda két őrmestere. HŰVÖS TALÁLKOZÓ Az önkéntes száműzetésben élő Konstantin király Rómában fogadta Pipinelisz görög külügyminisztert. A találkozó rendkívül hűvös, sőt feszült légkörben ment végbe. A megbeszélés tárgya a király esetleges hazatérése volt. ÉLELMET KERESNEK öt hónapja aszály sújtja a brazíliai északkeleti államokat. 200 ezer mezőgazdasági munkás elvesztette kenyér- kereseti lehetőségét. A munkanélküliek közül több tízezren munkát és élelmet keresve járják a környéket. VÁDOLT AZ ÍRÓ Graham Greene, a neves angol író ismét vádolt és tiltakozott. Bejelentette: kilép az Amerikai Tudományos és Művészeti Akadémiából, ahová 1961-ben választották be. Tettének oka, hogy a testület mindeddig nem foglalj, állást a hadüzenet nélküli ' - -^háborúnak. ORKAN PUSZTÍTOTT Kubában orkán pusztított. A heves esőzések Oriente és Pinar De Rio tartományban áradást okoztak. Több település víz alá került. Nyolc ember meghalt. VÉLEMÉNYKUTATÁS Az USA-ban közvéleménykutatást végeztek Nixon kambodzsai politikájáról. A megkérdezett 1281 személy 43 százaléka ellenzi a kambodzsai intervenciót, 7 százalék nem tudott véleményt mondani, míg 50 százalék helyesli Nixon döntését. Keleten a nagyvárosok lakói közül a nők és a 30 évnél fiatalabbak fejezték ki tiltakozásukat. SZÓVÁLTÁS A római NATO-tanácskozáson, a sajtótájékoztatón éles szóváltás történt a szóvivő és az újságírók között. Az ülésen a dán és a norvég külügyminiszter kemény formában elítélte a jelenlegi görög rendszert. A szóvivő nem ismertette a nyilatkozatot. Mire az újságírók emelt hangon tiltakoztak és politikai cenzúrát emlegettek A szóvivő erre csak ennyit mondott: „sajnálom” ! MEGINDULT A MUNKA A makói üzemek és szövetkezetek megkezdték a részleges termelést. A gyárakban karbantartás folyik. ITTASAN VEZETETT Ittasan vezette motorkerékpárját Zalavár községben Tóth Béla 20 éves gépkocsi- vezető és elütötte Persely János 59 éves állami'gazdasági dolgozót, maid Tóth B°Ia se- gítségnvú tiá.s nélkül továbbáll!, magára hagyva a súlyos sérültet. A rendőrség később elfogta és őrizetbe vette u fiatalembert. Vár — városi múzeum
