Déli Hírlap, 1970. május (2. évfolyam, 101-125. szám)
1970-05-21 / 117. szám
a miskolciaké a szó Fejtre állítva! tr Vhgyan mikor lesz helyreállítva? (Kondi Attila felvétele) Van anyacsavar! A lakók sem angyalok A városi tanács évente rengeteget költ arra, hogy a lakótelepek közötti parkok és a lakások környéke szép legyen. Több ezer díszfát, díszcserjét s a szivárvány minden színében pompázó virágot ültetnek a Kertészeti Vállalat dolgozói szerte a városban. A gyepesítést minden év tavaszán megismétlik, ami szintén tetemes- összegbe kerül. És mindez nincs megbecsülve! A díszfákat, cserjéket, virágokat letörik a gyerekek, még akkor is, ha a szüleik látják. (A világért rájuk nem szólnának!) A neonégők burkolatát csúzlival tönkretenni — különleges passzió. Focizni csak a frissen zöldellő pázsiton szeretnek, holott van játszótér. De az unalmas. Mert ott nem tilos. Mostanában meg már azt látjuk, hogy 8—10 éves fiúk kidöntik a kukát, és mellé ülnek pipázni. (Lásd Tom Sawyer kalandjai, tv!) Nem tudjuk, miért kell a pipáláshoz kidönteni a szemetet a kukából?? Ez az úgynevezett gyermekszív rejtélye? Szép számmal vannak becsületes, tiszteletre méltó lakók, akik szomorúan tűrik ezeket a nem kívánatos duhajkodásokat. De kénytelenek tűrni. Mert nem használ a szép szó, a rendreutasítás. A srácok és nemegyszer szüleik is sértő módon reagálnak rá. Legszívesebben elcserélnénk szép lakásunkat kevésbé szépre, csak legyen nyugalmunk. A KILIÁN-ÉSZAK LAKÓI KÖZÜL IGEN SOKAN Kis „h”, kis „o” Mostanában „tele van a város’" érettségi tablókkal. Majd minden kirakatban látható. Csoportokba verődve nézegetik az emberek a szebbnél szebb, fiatalokat ábrázoló képeket. Nagyon jól sikerült — a többi között — a Herman Ottó Gimnázium tablója. Mégis, van itt valami, ami bántó. Hazánk nagy tudósának neve csupa kisbetűvel van felírva (mint Nemecseké volt, büntetésként!). Helytelen, hogy egy ilyen elismerten jó hírű iskola feláldozta a helyesírást — a divatnak! Kun Pál tanár, III, Dorottya u. 1. (A tabló a Széchenyi utca 30. szám alatti kirakatban látható. A szerk.) A DH-ban megjelent „Amíg a csirkepaprikás az asztalra kerül” című cikkben foglaltakat köszönettel vesszük. Megjegyezni kívánjuk, hogy a MÄV-telepen levő üzemi konyhánk 1958-ban épült. Az akkori felmérések alapján a 600 főre tervezett és létesíted konyha és étkezőhelyisé»’ mind a szociális, mind az egyéb igényeket kielégítette. Később az étkezők létszámának állandó emelkedése egyre nehezebb feladatok elé állított bennünket, hiszen az étkeztetés lehetőségét korlátozni nem volt szándékunk. Ez aztán odavezetett, hogy ma már az üzemi étkezést igénybe vevők száma megkétszereződött. Ez együtt járt a konyhai dolgozók létszámának növekedésével. A helyiségek bővítése, a berenMájus 7-i szamunkban Fodor Béla olvasónk arra hívta fel a figyelmet, hogy városunkban nem lehet nyolc milliméteres csavarra anyát kapni. A Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat vizsgálata megállapította, hogy a szóban forgó áruból az ellátás nem folyamatos. Boltjaik minden megrendelésében szedezések korszerűsítése ezzel nem állt arányban. Ennek ellenére igyekeztünk olyan állapotokat teremteni, melyek az étkeztetés zavartalanságát, az igények kielégítését lehetővé teszik. Ez sokszor csak 'gén nehezen sikerült. Az év "olyamán a miskolci vontatási főnökségen megépülő új. hatszáz személyre engedélyezett üzemi konyhánk megszünteti jelenlegi súlyos problémáinkat. Addig is, a cikkben ismertetett olyan hiányosságok felszámolására, amelyek saját hatáskörben megoldhatók, soron kívül in tézkefH»«V /.SIGA LAJOS, igazgató-helyettes I agyar Államvasutak Miskolci Igazgatósága repel a keresett cikk, azonban a szállító vállalatok készlet hiányában csak esetenként tudják szállítani. „Jelenleg — megyén kívüli beszerzésből — a 101. számú v'asboltunkVan ' r (Miskolci' Marx Károly u. 37.) kapható 8 milliméteres csavar, anyával” — közli a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat. Több a méreg, mint az étek Jó néhány éve ebédelünk munkatársaimmal, ismerőseimmel együtt a Polónia étteremben. Szívesen jártunk oda, hiszen az előfizetéses, úgynevezett üzemi ebédet kulturált körülmények között szolgálták fel. Az ételek minősége ellen sem merült fel komolyabb kifogás. Ha néha akadtak is kisebb hiányosságok, szó nélkül napirendre tértünk felettük, olyan meggondolásból, hogy az üzemi étkeztetéssel szemben nem támaszthat az ember túlzott igényeket. Az utóbbi hetekben azonban olyan nagy mértékben romlott a kiszolgálás módja és az ételek minősége, hogy arra már kénytelenek vagyunk felhívni a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat figyelmét. A lebontásra ítélt Béke étterem üzemi vendégeinek átvételével jelentősen megszaporodott a Polónia étteremben ebédelő dolgozók száma. Az lenne tehát az ésszerű, hogy az étkezők számának növekedésével arányosan növeljék a felszolgáló és konyhaszemélyzet számát is. Ezzel szemben az történt, hogy a személyzet egy részét — jobbik felét — Tapolcára irányították és csökkentett létszámmal kívánják megoldani a megszaporodott üzemi étkezők kiszolgálását. Hogy ez nem megy, illetve nagyon rosszul megy, arról mindennapos mérgelödéseink során vagyunk kénytelenek meggyőződni. A régebben nívós Polónia étterem az utóbbi időben rosz- *zul működő önkiszolgáló étteremmé süllyedt. Az ételek minősége is sok kívánnivalót hagy maga után. A bab, borsó, lencse általában félig főtt, kopog. A minap hagymás rostélyos címén levesben kifőtt marhahú.s-mó- esingot kaptunk. Gulyáslevesünkben csaii ritkán lehet felfedezni egy-egy parányi búsfoszlányt. A rejtélyes ízek pedig a szakácsművészet különös ..remekei”. Sürgős intézkedést kérünk a tarthatatlan helyzet megiav« sár». L. É. Hozzászól az okasó Rokkant nyugdíjas vagyok, de naponta sétálok — még rossz idő esetén is — a városban. Ilyenkor olvasgatom a Déli Hírlapot. Legutóbb Rendetlenkedők cím alatt megjelent egy olvasó levele, amiben szóvá tette, hogy mily’ bosszantó látni a sok szemetelő, felelőtlen, nemtörődöm, utcapiszkító emberi. Felháborított, de egyben meg is nevettetett az, hogy mi ostorozzuk a neveletlen személyeket. egyidejűleg a vállalati segédlettel, sőt, közreműködéssel történő szemetelést az illetékesek elnézik. Soroljam talán a szűk járdákra kirakott koszos kukákat, amiket kikerülni is nehéz? Hiába szólok én rá a 7-es busz végállomásán a makukázó srácra, ha odébb egy Válaszolt az sarokkal három szatyorból is kínálják a magot. Vagy egyik délután a Lottó hangszórós autója estig ott állt az Ady- hídnál, a kötöttáru bolt előtt, árusították a 4 forintos, borítékos sorsjegyet, estére a túlsó oldalon is bokáig jártunk az eldobott papírcédulák tengerében. Nézzék meg a fűszerboltok környékét fizetésnapokon vagy a szombati csirke- és zöldségvásárláskor! Bűz, csirkerekesz, söröskupak garmada. Miért nem intézkednek az illetékesek, hogy a boltok ne árusítsanak az utcán sem csirkét, sem zöldséget? Ez a kulturált kereskedelem a „tiszta” Miskolcon — írja Boross K. József. Sajó utca 5. illetékes Lesz-e rövidített munkaidő a kereskedelemben ? h<téerjú a KRVDSZ főtitkárával A napokban a KPVüSZ megyei bizottságának meghívására Miskolcra látogatott Ligeti László, a SZOT Elnökségének tagja, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. Megbeszéléseinek témái a szakszervezet női tagjainak szociális helyzete, élet- és munka- körülményei voltak. Lapunk munkatársa is ezekhez a kérdésekhez kapcsolódva kért interjút a szakszervezeti vezetőtől. — Jelenleg az ország munkaképes női lakosságának több mint 10 százaléka dolgozik a kereskedelemben, s amikor az ipar már csaknem teljes egészében áttért a 44 órás rövidített munkahétre, ebben a szakmában még mindig csak a vasárnapi műszakok, a hét végi nyitvatartások szükségességéről folyik a vita. Várható-e a közeljövőben konkrét intézkedés a kereskedelmi dolgozók munkaidejének rövidítésével kapcsolatban? — Szakszervezetünk álláspontja az, hogy a vasárnapi nyitvatartások rendszere már régen elavult. A fogyasztónak sem érdeke, hogy szabad idejét a hét végén is vásárlással töltse. S ebben elsősorban az iparra hárul a feladat. Olyan félkész árukat, tartósított cikkeket kell forgalomba hoznunk, amelyek lehetővé teszik, hogy a fogyasztók akár egy hétre előre is be tudják szerezni a szükségleteiknek megfelelő élelmiszereket. Ezzel a kereskedelem is előnyökhöz juthat: rendszeresíthetik a házhozszállítást, jobban szét tudják húzni a heti forgalmat és lényegesen csökkenteni tudják a hét végi torlódásokat. Egyúttal közelebb kerülünk a munkaidő' rövidítésének lehetőségeihez is, amelyeket feltétlenül fontosnak és szükségesnek tartunk. Annál is indokoltabb ez, mert a mi szakmánkban dolgozók nemcsak elárusítók és felszolgálók; csaknem 70 százalékuk háztartást vezet és családanya is. A kereskedelmi dolgozók munkaidejénél^ . csökkentése azonban még csak előkészítő stádiumban van, különböző határozatokat, intézkedéseket követel. — Köztudott, hogy a Kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozók munkaideje csak hivatalosan jelent napi 8 órát. A gyakorlatban ennél sokkal többet dolgoznak. s hogy meddig még, abban rendkívül nagy szerepe van a szakmai utánpótlás nevelésének. Hogyan látja Ligeti elvtárs az ő helyzetüket? — Nagyon örülök, hogy ez is szóba került, hiszen ezen a területen igen nagy gondjaink vannak. Kereskedelmünk létszámgondokkal küzd, mert kedvezőtlenek dolgozóink életkörülményei, s nem a legjobbak a munkaviszonyaik sem. Érthető, hogy az emberek nem rajonganak ezért a szakmáért. És beszéljünk erről nyíltan: hozzánk elsősorban' olyan fiatalok jönnek, akiknek nagyon rossz az iskolai előmenetelük, pedig ebben a szakmában állandóan emberekkel kell dolgozni, s elengedhetetlen lenne a műveltség, a kulturált magatartás. Ráadásul még az ilyen fiatalok közül is csak kevesen jelentkeznek. Budapesten például az elmúlt évben az élelmiszer kereskedelmi szakmában a szükséges tanulólétszámnak mindössze egyhar- madát tudtuk betölteni. Feltétlenül és igen sürgősen javítanunk kell ezen a helyzeten. L. P. A VÁROSÉ AZ EGYETEM Város a városban, vagy pontosabban város a városon kívül — kinek hogyan tetszik. Az országban talán egyedülálló tény : egy nagyváros egyeteme nem kötődik olyan szorosan a városhoz, ahogyan kellene, ahogyan az Miskolcnak is, a Nehézipari Műszaki Egyetemnek is feltétlenül hasznos lenne. Nem véletlen tehát a mindkét részről jogos igény: mégis-1 mentetni az egyetem lüktető életét a várossal. Az egyetemisták ugyanis ismerik Miskolcot. Életképes kezdeményezésnek látszik — az elkövetkezendő néhány nap majd eldönti, hogy valóban az-e? — a Valétanapok ’70 rendezvénysorozat, mely, arra hivatott, hogy még inkább megbarátkoztassa egymással azokat, akik különben is összetartoznak. A szigorló hallgatók „hozzák be” 20-a és 23-a között a városba az egyetemet, és a város ifjúságát „kiviszik” az egyetemre. A valétálók először mozdulnak ki műsoraikkal, gazdag programjukkal az egyetem falai közül, bár a város és az egyetem közeledésére nem ez az első példa. Az egyetem kulturális életét szeretnék illusztrálni az Ady Endre Művelődési Otthonban, a Bartók Béla Művelődési Központban és a Gárdonyi Géza Művelődési Házban megrendezendő produkciók. A város rendezvénysorozatának legkiemelkedőbb eseménye a filmfesztivál, jó néhány filmjét pedift kifejezetten az egyetemistáknak vetítik. A Valétanapok ’70 gazdag programját minden érdeklődő'- megismerheti a város csaknem minden pontján kifüggesztem:' plakátokról. Amit itt külön kiemelnénk: az országos tudományos diákköri konferencia, az ifjúsági találkozó az egyetemen, a szigorló hallgatók hagyományos karneválja és a végzősök legnagyobb ünnepe, a Valétabál ’70. Ezek közül — anélkül, hogy a másik hármat lebecsülnénk — az ifjúsági találkozót tartjuk a legfontosabbnak. Már a közeljövő hallgatói is a mostani középiskolások közül kerülnek ki, nagyon fontos tehát, hogy ismerjék a — néhány hónap múlva az egyetem falai között csetlő-botló — „gólyák” az épületkomplexust, s próbálják megismerni a rájuk váró feladatokat, lehetőségeket. Bár a XI. filmfesztivál és a Valétanapok egybeesnek, nagyon reméljük, nem fog a város csalódást okozni a lelkes egyetemistáknak. Nem veszik el a kezdeményező kedvet, mellyel a most végzők átadják a stafétabotot az utánuk következő évfolyamoknak; akiken nem kevéssé múlik, hogy a Nehézipari Műszaki Egyetem mennyire lesz „még mis- kolcibb” a későbbiekbe; (makói) Nyugdíjasok találkozója A Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat a Deb- reczenyi utca 20. szám alatti nedvesei a víznél Dr. B. Thomas 20 évvel ezelőtt észrevette, hogy ha a vízbe polimer adalékanyagot (monoklórbenzolban oldott polimetilmetakrílátot) tesznek, akkor jelentősen csökken a súrlódás a csővezeték és az örvénylő vízáramlás között. Bár eddig még nem sikerült tisztázni ennek a jelenségnek a természetét, gyakorlatilag mégis kitünően hasznosítható: a hajó gyorsabban halad az ilyen vízben. tűzoltásnál könnyebb eloltani vele a lángokat stb. kultúrtermében május 22-én délután 15 órakor nyugdíjastalálkozót rendez. A szak- szervezeti bizottság az ünnepségen huszonegy — az idén nyugdíjba ment — dolgozót ajándékoz meg karórával és emléklappal. A találkozón a korábban nyugdíjba ment kollégák ünnepélyesen maguk közé fogadják az új nyugdíjasokat. Ritka s éppen ezért védeti vadmadara a Bükknek a színes tollú császármadár. Az apróvadak „népszámlálása” idején 110—120 párat találtak belőle. Védetté nyilvánításuk óta szaporodott a számuk, s remélhetőleg az idei költés is eredményes lesz. Legalábbis Levest mér az automata Egyhamar népszerű lelt. Miskolcon a Tiszai pályaudvar peronján elhelyezett automatasor, amely üdítőitalokat és szendvicseket „szolgál ki”. A pályaudvar B és C peronjára a közeljövőben olyan berendezéseket szerelnek fel, amelyek büféáru, kávé, kakaó és még leves „kiszolgálására” is alkalmasak lesznek. Az új automatasor szeptember végén, október elején már a közönség rendelkezésére áll. ezt ígéri a jól sikerült tavaszi madárnász — az ornitológusok a dürgések számából következtetnek erre —, amely a napokban már befejeződött. (Mert, minden ellenkező Ili reszteléssel szemben, a császármadarat sem a gólva hozzál) A császári nász vége