Déli Hírlap, 1970. május (2. évfolyam, 101-125. szám)
1970-05-20 / 116. szám
\ 3)c Naponta 350 ezer ember utazik a miskolci villamosokon, autóbuszokon, s városunk az egy lakosra jutó utazások számát tekintve, közvetlenül Budapest után következik. Különösen a délutáni csúcsidőszakban mozgalmas a Szemere utca sarkán levő forgalmi csomópont, vagy, ahogy a miskolciak emlegetik: a „villanyrendőr” környéke. (Ágotha Tibor felvétele) Műszaki fejlesztés — eredményes gazdálkodás Tegnap — miként erről rövid hírben tájékoztattuk olvasóinkat — ülésezett az MSZMP Miskolc városi Bizottságának Végrehajtó Bizottsága, amely — több napirendi pont között — megtárgyalta 'a műszaki fejlesztést segítő politikai munka helyi tapasztalatairól beterjesztett jelentést. Miskolc a magyar nehézipar egyik jelentős bázisa, termékei nemcsak a hazai, hanem a külföldi piacon is keresettek. K tények is az állandó műszaki fejlesztés mellett szólnak. A műszaki fejlesztés — szocialista termelési viszonyok között — elengedhetetlen feltétele az útját egyengető politikai munka. Az eredményes gazdálkodás függvénye a műszaki fejlesztésnek, s éppen ezért örvendetes az a következtetés, amit a végrehajtó bizottság a tapasztalatok ismeretében így fogalmazott meg: „Pártszervezeteink politikai munkáiban is — helyesen! — a műszaki fejlesztést nem mint önmagáért való célt, hanem a gazdálkodás eredményességének legfontosabb eszközét tekintik, és ennek megfelelően foglalkoznak a feladattal.” Az állandó jellegű műszaki fejlesztés elsősorban az olyan nagyüzemekben hódít, mint az LKM, a DIGÉP, a December 4. Drótműv'ek és a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, E helyeken a politikai felvilágosító, szervező és ellenőrző munka is hatékonyabb, egyértelműbb, valamint az üzemi pártszervezetek tennivalójához konkrét programokat ad. A politikai megértetés egyben természetesen mozgósít is. (Hiszen felsejlik benne a közvetlen érdek.) A perspektivikus műszaki fejlesztési tervek készítése és ezek elemzése viszont lényegesen kedvezőtlenebb a közép- és kisüzemeknél. Ezek az üzemek általában csak rövid időre szóló konkrét fejlesztési programot készítenek. Ennek következtében a pártszervezetek politikai tevékenysége is ,.kis- üzeműbb”, értve alatta azt, hogy főleg a korszerűsítések serkentésére, az újítási mozgalom kiszélesítésére, technológiai, munkaerőgazdálkodási kérdésekre szorítkozik. Mindehhez hozzá kell tennünk: ezeknél az üzemeknél kifogásolható leginkább a vezetői előrelátás, a bátorság, a kockázatvállalás. (Megítélésünk szerint éppen itt kellene elsősorban „beavatkoznia” a harcos politikai munkának!) S ha már a negatív tapasztalatoknál tartunk, hadd fűzzük hozzá a végrehajtó bizottságnak azt a megállapítását is, amely szerint a korszerűtlenül gondolkodó vállalatok fejlesztési elhatározásaik előtt ritkán végeznek alapos gazdasági számításokat a jövedelmezőségről, a megtérülésről, a mutatók várható alakulásáról. Pedig az „előszámítás” hasznos tanácsokat adhat, sőt ad is! Azok a vállalatok, amelyek a jó tapasztalatokat szolgáltatják, egyben igazolják az alkalmazott kutatások helyénvalóságát is, amelyek fontos feltételei a műszaki fejlesztés tudományos megalapozásának. E vállalatoknál — különösen a KB tudománypolitikai irányelveinek meghirdetése óta — növekedett a kutató-szakemberek száma, kutatóosztályokat, csoportokat szerveztek és működtetnek, mélyül kapcsolatuk a tudományos intézetekkel. Az utóbbi 5 évben —, hogy csak egyetlen példát említsünk — az LKM és a tudományos intézetek által együttesen megoldott feladatok volumenben mintegy tízszeresére növekedtek. Hasonlóképpen nőttek a vállalatok műszaki fejlesztésének különféle sajátos formái, a külföldi kapcsolatok, a kooperáció, a konstrukciók vásárlása és a kiállítások révén. Mindehhez hasznosan járult még a helyénvaló műszaki propaganda. Mind a jó, mind pedig a ma még hátráltató tapasztalatok arra figyelmeztetik a vállalati pártszervezeteket, hogy „figyeljenek oda” a műszaki fejlesztés minden fáziséra, aknázzák ki megtalált, s keressék a még fel nem fedezett lehetőségeket. ■ És néha nem árt a helyi tapasztalatcsere sem... Mert amit hasznos módszerként alkalmaz az egyik vállalat, sajátos viszonyai között meríthet abból a másik is. CSAtA LÁSZLÓ Munkásvédelmi verseny Borsod megye állami gazdaságai között munkás- védelmi verseny kezdődött, amelyhez eddig 9 gazdaság csatlakozott. A versenyt félévenként értékelik; a győztesek nagy összegű jutalomban részesülnek. Nyugatra utaznak az éticsigák Jónak ígérkezik az idei csiga- termés”. A hűvös tavasz — néhány csapadékmentes napot kivéve — kedvezett az exportnak. Az április 23-án Franciaországba útnak indított első vagont gyors egymásutánban követte a többi, e hét elején már a hatvanadik vagonnál tartanak. Az eddig vasutsa adott 570 tonnányi éticsiga a franciák, a svájciak és az NSZK- bfeöek asztalára kerül. Borsodi víz A közkedvelt, gyógyhatású Borsodi vízből a múlt hónapban 267 ezer liter került a megye boltjaiba. A megnövekedett kereslet kielégítésére a közelmúltban megkétszerezték az üzem kapacitását egy új dúsító berendezés és peÉackozógép felszerelésével. A felső szakaszon lassú apadás Twább tart az áradat elleni küzdelem, végig a Tisza mentén Mára virradóra csaknem kilencezer ember dolgozott a Fel- sö-Tisza vidékén. A védekezésben részt vevő gépek száma is meghaladja az 1600-at, de a környék mellékfolyói már lassan apadnak, és a nap folyamán a legtöbb községbe visszatérhet a 20—40 év közötti férfilakosság, hogy a polgári védelem oldalán segítse a mentést. A községek jó részébe mór el lehet jutni, bár a legtöbb helyen még mindig csak félméteres vizen keresztül. Sza- mosbecsen, Csengersimán, Jánkmajtison és Komlótót- falun eddig csaknem 200— 300 ház dőlt össze és még újabb 50—100 életveszélyessé vált lakást kell lebontani. Eddig három halottról érkezett jelentés; Jánkmajtis- ra — a tilalom ellenére — visszatértek és rájuk dőlt az átázott épület. A környéken levő, vízben álló vályoglakásokba még belépni is életveszélyes. A visszatérés feltételeinek megteremtéséhez azonban óráról órára újabb segítség érkezik az ország különböző területeiről. Dombrád térségében 24 órája tetőzik az ár. Árad a Bodrog is. Dombrádtól lefelé a Tisza áradásával is számolnak. A védelemre mind nagyobb erőket összpontosítanak. Duplájára növelték a figyelő- és jelentőszolgálatot, amihez nagy segítséget nyújt a központ által ebbe a térségbe irányított repülőgép és helikopter is. Továbbra is minden intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy az árhullám támadásait kivédjék. Harmadfokú készültség Szegeden Ma reggel az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóságtól az alábbi tájékoztatót kaptuk. Még mindig nagy erőfeszítéseket követel az árvíz elleni védekezés. A gátakon a víz szivárgása fokozódik, A Maros gátjain éjijei és nappal megfeszített munka folyik** magyar és szovjet katonai alakulatok, karhatalmi egységek, vízvédelmi műszaki osztagok dolgoznak együtt a lakossággal. A ma reggeli jelentések szerint mintegy hatezer ember van a gátakon, több mint háromszázötven gép védi a töltéseket, s van állandó készenlétben. A Csongrád megyei árvízvédelmi területi bizottság, minden eshetőségre számítva, tegnap a késő esti órákban elrendelte, hogy Nagylakon, Magyarcsanádon, Apátfalván, Ferencszálláson és Kübekhá- zán a lakosság virrasszon. s felöltözve, a legszükségesebbeket összecsomagolva várja a reggelt. Dégen Imre államtitkár. árvízvédelmi kormánybiztos, aki tegnap délután Szegedre érkezett, késő este Nagylakra utazott, hogy személyesen irányítsa a védelmi munkálatokat. Hajnali 4 órakor a Marós elérte az eddigi legnagyobb maximumot, 580 centimétert, reggel 87ra a 600 centimétert, és a délelőtt folyamán még várhatóan 10 centimétert fog áradni. Köziben Szegeden is etrendeítek p. harmadfokú készültséget. mert bár az előrejelzések 850—880 centiméteres tetőzést vártak, már holnapra 890 centimétert ígérnek a legújabb számítások. CPóHytatés az 5. oldalon.) Nehéz az út az akác virágig Mosolypótlék nincs Titkárnők Vétrahani*zra& nMatják a tengelyeket Tiz éve baleset nélkül A vasútüzem biztonságának egyik alapvető feltétele, hogy a személy- és teherkocsik hibátlan tengelyeken fussanak. Ennek érdekében működik ultrahangos laboratórium hazánk nj'olc MÄV járműjavító üzemében. Az ultrahangos vizsgálat a vasútnak évente 8—10 millió forint megtakarítást jelent. Az új módszer bevezetéséig az ellenőrzés több embert foglalkoztatott, hosszabb volt a vizsgálat átfutási ideje, nehéz volt a kerék lesaj tolása a tengelyről (csak így lehetett megvizsgálni), s ennek következtében csökkent a tengelyek élettartama is. A miskolci járműjavítóbr már több mint tíz éve alkalmazzák az ultrahangos vizsgálati módszert, Lakatos János irányításával. Tőle érdeklődtem a laboratórium munkájáról. — Jelenleg egy nyugatnémet gyártmányú vizsgáló bérén: 2- "rmk van, amely a bein-’ ’ás (■1" hí tű n »en műkő'”' ” an még egyet kap az . , mivel az új javítócsarnok átadásával ez szükségszerűvé válik. A készülékhez több vizsgálófej tartozik, amelyekkel különböző szögekben ultrahangot bocsátunk a tengelybe. Ha repedést, üreget vagy az anyagban valami rendellenességet talál, oszcilloszkópernyőn jelzi. Ezt rögtön lefényképezzük és behatároljuk a hiba helyét, majd a javító- műhelybe küldjük, ahol megjavítják vagy kiselejtezik. A vizsgált kerékpárok 3—4 százalékában találunk rendellenességet, de ezek szinte mind a már több évtizede futó kocsikhoz tartoznak. — Már több mint tíz éve dolgozom itt. de még egyetlen esetben sem fordult elő , hibás vizsgálatból eredő baleset, pedig a miskolci járműjavítóba érkeznek be a legjobban kihasznált .és legtöbb hibát rejtő vagonok, illetve kocsitengelyek — mondja Lakatos László. Miközben beszélgetünk, dolgozik tovább. Mint az orvos a beteg testét, úgv vizs . .álja műszerével a teng' lyeket , O. L. | A hét elején — több hetes késéssel — megindult az akácvirágzás Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyékben. A miskolci Eberlein Antal Méhész Társulat száztíz méhésze állandó készenlétben várja az indulást a „vadászterületre”. A TEFU azonban nem tudja biztosítani a kocsikat mindegyikőjüknek, az árvíz miatt. A méhészek mintegy 1500—1600 kaptárjának egy részét így a Belkereskedelem! Szállítási Vállalat teherautói viszik el az akácosokba. Nem a kávéfőzés tudományát és a mosolyt kérik tőlük számon elsősorban. A titkárnők többsége kitűnő gépíró, amellett egy kicsit személyzetis és könyvelő is. A szakmában a szervezőkészség, a pontosság, a rend szeretete a legfőbb erény. Nagyvállalatok, hivatalok titkárságán kopogtattam: hogyan vélekednek foglalkozásukról maguk a titkárnők? Élethivatás — Gondaihat-e néha arra, hogy önálló munkát végez? — Feltétlenül — válaszol Margóczi Sándorné az LKM titkárságán. — Nagyon sokszor magam határozom meg a teendőimet; ez természetesen mindig a főnököm munkájához kapcsolódik. Huszonhat éve dolgozom itt, nekem már élethivatás ez a szakma. Vélemények sokaságából derült ki; a lányok szívesen főzik a kávét, szervírozzák a szendvicseket, az asszonyok kevésbé. Margócziné dalán az egyetlen kivétel. Olyannyira, hogy „külön receptjeit” más vállalatoknál is emlegetik. Megkérdezték a mamát is Tizenkilenc éves és nagyon csinos a BÁÉV titkárnője, Tóth Ilona. Sátoraljaújhelyen tanult a Közgazdasági Szakközépiskolában, amelyet ta- nulótársadval nem véletlenül hívtak titkárnőképzőnek. Gyors- és gépírásból „profi” képesítést kaptak, és emellett az ügyvitelt, az adminisztrációt és a jegyzőkönyvezést is értik. — Jólesett tudni, hogy fontos munkakörbe kerülök. Amikor ugyanis leinformáltak, még a szüléimét is megkérdezték. Miután a mamám is beleegyezett, elfoglaltam az „ állásomat. Azóta ’— háromne- k gyed éve — azt is tudom, hogy a kötelező ismereteken túl egy kicsit a megérzés hivatása is a miénk. Pedagógus szerettem volna lenni, de nem sikerült, őszintén megmondhatom, hogy most már nem bánkódom emiatt, mert a munkám leköti az érdeklődésemet. Eleinte gondolkodtam, megmondjam-e a foglalkozásomat, ha kérdezik. Előszeretettel élcelődnek a titkárnőkön. Amióta tudom, milyen értékű munka a miénk, nem tagadom le, sőt szívesen vállalom. NAGY JÓZSEF A megoldás A szociológia tanára a rendkívül nagy nép- szaporulatról tart előadást hallgatóinak: — Valahol a földkerekségen minden percben szül egy asszony, éjjel-nappal., télen- nyáron ... Mit lehet itt tenni? Az egyik hallgató jelentkezik: — Szerintem sürgősen elő kell keríteni ezt az asszonyt és meg kell győzni arról, hogy feltétlenül hagyja abba! Kislány az orgonával A Széchenyi utcai szórakozóhelyek ismert alakja egy 13 év kö- Ui virágárus kislány. Csokrokkal a kezében, minden este végig- irja a presszók és az éttermek asztalait, felkínálva portékáját. Fia- al, korát meghazudtoló, irigylésre méltó üzleti érzékkel rendelkezik. — Vétek virágot nem venni ennek a szép lyánykának — dugja virágjait a lovagok orra alá. A kerti illatoktól elbódult gáláns úriemberek ilyenkor többnyire gondolkodás nélkül gombolják le a kért összeget. És ha netán nem tetszene a választék? A pelerinje alól előhúzott, „pult alatti” virágok már mindenképpen kényszervételnek számítanak. A 18 éven aluliakat este 8 óra után udvariasan hazaküldik ezekbő1 presszókból és éttermekből. Ez a My Fair I.aíly virágáruslánvánaú i’usában „dolgozó” kislány azonban egyre otthonosabban — zavartalanul — késő estig fáradhatatlanul járja az Avas, a Dominó és a Roráriusz asztalait,.. , v Nagy erők a borsodi gátakon u
