Déli Hírlap, 1970. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-13 / 85. szám
Tóth Imre rézkarca LÁTÓ SZEMEK Az év elején a Magyar Amatőrfilm Szövetség, valamint a Miskolci Moziüzemi Vállalat között megállapodás jött létre amatőrfilmek bemutatására. Miskolc, melyet a rövidfilmfesztiválok az elmúlt évek folyamán „filmes várossá” avattak, a szokásosnál jobban érdeklődik az amatőrfilmek iránt. Évről évre nő a műkedvelő filmesek száma is. s közülük egyre többen kötnek hosszabb szövetséget ezzel.a nagyon korszerű műfajjal. Érthető, hogy a Moziüzemi Vállalat is örömmel fogadta az Amatőrfilm Szövetség ajánlatát, hiszen talán semmi nem teszi annyira látóvá a szemeket, mint a rendszerint rövid amatőrfilmek, ahol a néző az alkotóval együtt járja végig a filmkészítés nem könnyű útját. (Az amatőrfilmek nézése közben a mondanivalón túl még az ábrázolás technikai nehézségeire is ráérezhetünk és szinte mondatról mondatra sajátíthatjuk el a film nyelvét.) Az említett megállapodás értelmében Miskolcon eddig minden hónapban egy-egy nevesebb amatőrfilmes mutatta be alkotását a Kossuth mozi mellett működő Hevesy Iván Filmklub helyiségében. Az eddigiek folyamán — mint erről hírt adtunk — különösen nagy sikere volt dr. Gulyás László miskolci és Buglyd Sándor budapesti amatőrfilmes alkotásának. A „filmes város”, Miskolc ezekben a hetekben a XI, rövld- film-fesztiválra készül. A benevezett félszáz mozifilm alkotói közül korántsem mindannyian hivatásos filmszakemberek. Nem egy közülük pór esztendővel ezelőtt csak próbaképpen, hobbyból vette kezébe a kamerát; s ma, mint látni fogjuk, már rendkívül fontos társadalmi problémákról képes elmondani véleményét a film nyelvén. Ezért örülünk nagyon a miskolci amatőrfilmeseknek és a Moziüzemi Vállalat segítőkészségének, mely nyilvánosságot ad az igényes próbálkozásoknak, s közben — legfőbb funkcióját teljesítve — értővé neveli a filmnéző közönséget. Szombat esti meditáció A Borsodi Szemle jubileumi száma A népi demokratikus forradalomtól az új gazdasági mechanizmusig A Borsodi Szemle 1970. évi első számának megjelenése egybeesett a felszabadulás 25 éves jubileumával. Nem véletlen tehát, hogy a tudományos igénnyel szerkesztett lap 112 oldalának tartalmát ezúttal a megemlékezés, a visszatekintés szabja meg. Forrásértékű hitelességgel kisebb-nagyobb terjedelmű helytörténeti tanulmányok sorakoznak kronológiai sorrendben egymás mellé. Miskolc és Borsod megye 25 évét dolgozzák fel. A szerkesztő bizottság bevezetője frappánsan fogalmazza meg az elteli 25 év jelentőségét, amely ,,a történelem számára" egy pillanat csupán. A kortárs számára azonban egy fél emberöltőt jelent, meg okot és alkalmat arra, hogy megmérje: mit tett. és mit kell még ezután tennie.” Adatok, tények, statisztikák sorakoznak egymás mellé; a véleményformálás az olvasó feladata. Ahogyan a történelmi fejlődés vezérfonala a mindennapokból áll í össze, úgy adja az ország tör- i ténelmét az egyes vidékek \ története, a legkisebb tele- ( püléstől a fővárosig. Miskolc és a megye története része és építőköve az ország történetének, és az által meghatározó' t is. A lapban egymás mellé sorakozó tanulmányok tehát mindig az országos változásokból indulnak ki. és azok valóra válását, helyi sajátosságait mutatják meg az egyik legnagyobb iparvidék történelmében. Arra koncentrálnak, amit a történettudomány úgy határoz meg, hogy alap, vagyis gazdaságtörténet. Az ipar és a mezőgazdaság története. Ez erőssége a jubileumi lapszámnak, de hiányossága is ebben rejlik. Az alap által determinált felépítménynek. a kultúrtörténetnek igy nem jut hely. Mindig forgatnia kell a Borsodi Szemlét annak, aki alaposan tájékozódni kíván a város és a megye életében. Ezt a kiadványt pedig feltétlenül érdemes. A történtek ilyen alapossággal való ismerete — túl azon, hogy ér dekes — rendkívül tanulsá gos. Történeti elemzést 1962-ig ad a lap, a továbbiakban — tekintve, hogy az azóta eltelt nyolc évet nehezen lehetne történelemnek nevezni — az Jugoszlávia bármely nagyvárosában sétálgat az ember, a mozik vitrinjei mögül elő-előbuickannak a mezte- telen, vagy félig felöltözött színészek fotói. A járókelőknek már fel sem tűnik a temérdek lengeség. A jugoszláv filmszínházak a rentabilitás érdekében — hasonlatosan a nyugati törekvésekhez — gyakran tűznek műsorra szex-filmet, nudista históriát pergető filmmunkát. „A rózsa a nudisták szigetén” című film például még vékonyka társadalmi hátteret is kanya- rít a csupa meztelen nők és férfiak mögé, hogy minél tökéletesebb legyen az illúzió. Pedig az az igazság, hogy aki a ruhadarabjaitól megfosztott nők vagy férfiak kedvéért vált belépőjegyet, azt vajmi keveset érdekli a sztori, a cselekmény magvassága. Viszont, aki műélvezetre vágyik, az esztétikumot legkevésbé a csupasz testek látványától vcirja. Ilyen szempontból igen érdekes és tanulságos volt a XI, szarajevói stúdiószínházi ipar és a mezőgazdaság fejlődésével foglalkozik. Mindez a fiatal generációnak új, az idősebbeknek emlékeztető, akár a népi demokratikus fejlődés politikai kérdéseiről legyen szó 1945—47 között, akár az ellenforradalmat követő konszolidációról. Kell az ilyen alapos tisztánlátás ahhoz, hogy a továbbiakban könnyebb legyen az eligazodás a mindennapok bonyolult útvesztőjében. (makai) fesztivál egyik előadása Bo- gumil Duzel Adrim és Éva című mirákuluma. A művet a Skopjéi drámai színház társulata mutatta be. Az önmaga megváltásáért küzdő emberpár és a környezet harca szokatlan módon zajlik le. A két fiatal kihívása a meztelenség az öltözöttekkel szemben. A szarajevói kis-színház alig 150—200 nézőt képes befogadni. A játék a nézőtér gyűrűjében zajlik. Az Ádám és Éva esetében ez a tény különös jelentőséget hordoz; a fedetlen keblű színésznő és az izmos, jó felépítésű színész a néző közvetlen közelében játssza el a szerzői gondolatot. Ebben benne van a szenvedés, a szerelem, az öröm, a bánat. A nézőnek egy pillanatig sem tűnik fel az öltözetlen- ség; nem merül el az izmok és keblek látványában, mert a parabolisztikus darab gyors, izgalmas cselekménye magával sodorja. A vállalkozás merészsége csak akkor tűnik elő, ha véBárdy György és Brigitte Bardot egy napon, s ugyanakkor jelentkezik Frédi és Béni. Búcsúzóul pedig még egyszer felvillan előttünk a Mézga család „tragikus komédiája” ... Szombaton nem járt rosszul, aki minden más programot feladva, a képernyő előtt töltötte az időt. Persze, minden hétvégen bizonyára nem várhatunk ilyen érdekes, élvezetes műsort, a szerkesztők azonban — ami a struktúrát illeti — jó, ha hasonlót próbálnak megvalósítani. A szombati napnak egyébként az volt a titka, hogy a műsorszámok szereplői régtől fogva ismerőseink. Természetes. hogy nagyobb izgalommal ülünk a képernyő elé, ha a sokoldalú színész. Bárdy György megjelenését várjuk, mintha egy kevéssé ismert, vagy egészen új filmet kínál a tévé. Ugyanez a helyzet a Flinstone családdal giggondóljuk: a mi színháza, inkban az emberi test szépségére, erejére, d’ fedetlenség dramaturgiai funkciót hordozó motívumára épülő és építő darab ellenérzést váltana ki. A stúdiószinpadi meztelen testközelség pedig a hipokriták ökölrázását eredményezné. Persze. egyszeri és szűkre szabott eszmefuttatásban igen nehéz megmagyarázni, milyen óriási különbség van a pornográfiába hajló sexdivat és az ősi együvétarto- zás drámai megjelenítése között. Az utóbbinál a meztelenség puszta eszköz valami fennkölt eszme kifejezésére, az előbbinél cél. A szex-filmek (és egy-két silány színpadi darab is) ipari fércmunkák, még az erotika esztétikumát sem nyújtják — tehát lemeztelenítik a lelket. A skopjeiek „meztelen” előadása viszont az érzelmek nemes prémjébe öltöztette a lelkeket, PÁRKÁNY LÁSZLÓ JUGOSZLÁVIAI NOTESZLAPOK L A meztelenség esztétikuma is, és ki ne lenne kíváncsi az annyira ismert Brigitte Bar- dot ismeretlen arcára? Ha a Televízió „családtag” kíván lenni, akkor nagyon jó, ha a képernyőn ismerősök „jönnek a szobánkba”. A kedves, szórakoztató vendég megjelenését akár minden héten tudomásul vesszük, sőt, várjuk, míg az unalmas, szürke társaságot egy gombnyomással eltüntetjük a képernyőről. Meggondolandó tehát — ezt az utóbbi hetek példája is bizonyítja —, hogy milyen témát milyen kvalitású színészekkel avatunk sorozattá. Bárdy Györgyöt — aki sem meglepetést, sem csalódást nem okozott, mert mindany- nyian ismerjük kitűnő képességeit — akár hétről hétre is szívesen látnánk. Szereplése azt is eszünkbe juttatja, hogy a Televíziónak időnként nem ártana sort keríteni egy-egy ilyen „jutalomjátékra”, hisz annyi kitűnő színészünk van, akiket nem ismerünk eléggé. S még valamit; a közönség talán eev esetben örül az ismétléseknek; ha sorozatról van szó. Nem tudjuk, terve- zik-e a Mézga család folytatását, de ha egyelőre nem, akkor sem szeretnénk végleg elbúcsúzni a népszerűvé vált rajzfilmtől Ami egyébként a sorozatokat illeti, nem kell aggódnunk, mert a Televízió vasárnapi műsorában beharangozta A 0416-os szökevény című filmet és a Tom Sawyer kalandjait. Az utóbbi hét adásban szórakoztatja majd az ifjú nézőket. Noé a Madáchban A Madách Színház április második felében két új bemutatóval gazdagítja repertoárját. Görgey Gábor; Noé című abszurd drámájának premierje április 21-én lesz Bemard Shaw: Sosem lehet tudni című szatíráját április 16-án újítják fel. Tolnai Klárival a főszerepben. éjféltől reggelig EGYELŐRE NEM TUDJAK Ajub Khan volt pakisztáni elnököt különböző panaszokkal egy katonai kórházba szállították, ahol kéthetes kivizsgáláson esik majd át. Az orvosok egyelőre nem tudják, hogy milyen betegségben szenved. ELKOBOZTAK A paraguayi kormány elrendelte a törvénytelenül, behozott alma- és körtemennyiség haladéktalan elkobzását. Ezzel a rendelkezéssel el akarja érni, hogy az ország lakossága több narancsot és citromot fogyasszon. Az elkobzott, gyümölcsöt a kórházak kapták meg. Állast kereső milliók Négy és fél ev óta a legmagasabb számot érte el a munkanélküliek száma az Egyesült Államokban. Az amerikai munkaügyi minisztérium közlése szerint 3 963 000 fő, azaz a munka képes lakosság 4,4 százaléka keres állást. * HASZNÁLAT UTAK ELDOBHATÓ A Stara Tura-i chyrana szlovák gyár rövidesen megkezdi a műanyagból készült injekciós fecskendők gyártását. Előnyük, hogy nem kell sterilizálni, mivel egyetlen használat után eldobják. Az acélvégű műanyagtű előállításával is kísérleteznek. MENTIK A GYILKOST Az amerikai igazságszolgáltatás nem siet átadni a bíróságnak Medina századost, az 1968 márciusában elkövetett My Lai-i vérengzésben részt vevő „büntető” expedíció vezetőjét. „Pótlólagos” vizsgálatot rendeltek el, hogy egyáltalán a bíróság elé kell-e állítani. Ez egy újabb jogászi fogás, hogy megmentsék a gyilkost a büntetéstől. POKOLGÉP ROBBANT A KÉMKÖZPONTBAN A Palesztinái hazafiak Jeruzsálemben megölték az izraeli hírszerzés három ügynökét. Pokolgépet robbantottak a város egyik bárjában, amely kémközpontul szolgált. A merénylet áldozatai között volt egy, az izraeliek számára dolgozó arab ügynök is. LESIK Több mint 400 vadász lesi napról napra a szalonkák húzását a Bükkben, de kevés eredménnyel. A majdnem téliesen szeszélyes időjárás nem kedvez a szalonkák húzásának. Az erdészek véleménye szerint a szokástól eltérően nem áprilisban, hanem május elején várható a szalonkák tömeges vonulása. KILYUKADT EGY TÉR Kilyukadt a pécsi Széchenyi tér. Vízcsövet szereltek, és ekkor bukkantak egy két méter átmérőjű és 7—8 méter mély üregre. Az utóbbi időben a várost egymás után érik az ilyen meglepetések, amelyek sok gondot okoznak és milliókba kerülnek. Megkezdték a felderítést annak megállapítására, hogy ez a mélyedés az öreg, középkori eredetű pince- rendszer része vagy attól független?
