Déli Hírlap, 1970. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-03 / 78. szám

Falba zárt üzenet A drotgyar régi épületének bontásakor két barnara érett. töredezett újságra bukkantak. A Reggel című miskolci lap és Az Est 1914. július 30-i példányára. A dátum — az első világ­háború kitörésének, a hadüzenetnek másnapja — önmagában is sokat mond. De az teszi igazán érdekessé, történelmi erek­lyévé a leletet, hogy a lapok margójára két olyan kőműves írt rövid búcsúüzenetet, aki azon a napon volt kénytelen fel­cserélni a szerszámot a fegyverrel. Star Colából háromfajta Az Est említett számának vezércikke Ferenc József só­idat idézett szavaival indul: Mindent meggondoltam, megfontoltam. Nyugodt lelki­ismerettel indulok el a köte­lesség útján”. Valkó Pál azonban nem hihette ezt, hiszen ő síró anyákat, feleségeket, gyere­keket látott maga körül és talán nem kerülte el figyel­mét az sem, hogy a: „bölcs”, üreg király szózatától né­sugallatára a cikk íródott, hi­szen a miskolci lap buzgó riportere — micsoda malőr! — papírra vetette azt is, hogy az éjszakában zajongó polgárokhoz villámgyorsan odarúgtatott két lovas rend­őr és feltűnt a közelben egy rendőrbiztos is. De még kéz­zelfoghatóbban mutatkozik meg a rendszer urainak ag­godalma dr. Tarnay Gyula főispán harcias beszédében: „El vannak feledve a párt- érdekek, anyagi érdekek, tit­Enyhül a csúcsforgalmi zsúfoltság Az idén még négy új csuk­lós villamost kap a Miskolci Közlekedési Vállalat, s öt újabb autóbuszt „csuklósíta- nak”. A kilenc nagy befoga­dóképességű jármű üzembe állítása előreláthatólag csök­kenti majd a reggeli és a délutáni csúcsforgalom okoz­ta zsúfoltságot A Miskolci Vendéglátó- ipari Vállalat statisztikája szerint négy év alatt éppen négyszeresére nőtt az üdítő italfogyasztás: tavaly csak­nem 20 millió forint értékűt adtak el. Egy melegebb vasárnapon a tapolcai és az Augusztus 30. strandon 3—10 ezer üveg üdítő fogy el. Most — az újabb colák megjelenésével — még nagyobb forgalomra számítanak. A vendéglatóipari vállaiai megkezdte tárgyalásait a hű­sítők gyártóival. A gyü­mölcsitalokból és a Star­Szép szavak. Valkó Pál kő­művest azonban nem győz­ték meg. ö is üzent az utó­kornak. Malteroskanáltól elnehezült kézzel ezt rótta a lap szélére: „Éljen a válasz­tójog. Innét mentem a hábo­rúba, ettől a pillértől. Nyír­egyházára vonultam be 1914”. ■ Hogy milyen szívvel ment, azt a papírba — talán vas­tag ács-ceruzával — mélyen belevésett szavai elárulják. Eleven cáfolatul szolgálnak a margón körbefutó sorok mindannak, amiről a lap. áradozik. „Arcukon a mp ereje, kot ­ták biztos, a szemük éles né­zésű. Ezeknek a kezében nem reszket a Manlicher...” — írja többi között a korabeli tudósító a bevonulókról, akik — szerinte — alig várják már, hogy a csatamezőre ér­jenek. Még hozzátartozóik sem sírnak; visszafojtják könnyeiket, félelmüket — mint igaz honleányokhoz il­lik. Az ÉSZAKTERV kiállítása Lakótelepek, iskolák a Galériában . Visfc láhong*, Ü*, % kasfwi Ntóie- déwtó baoj esteiig» öü­! Mk JfatT; fe 'gMMgiMMMÉÉiÉta hány oldalnyira már ilyen sorok is megbújnak a: Bel- grádba való bevonulásé har­sogó, néhány hetes harc után fényes győzelmet jósoló tu­dósítások mögött: „...egyes nélkülözhetetlen háztartási cikkek, különösen pedig az élelmiszerek ára újból hihe­tetlen mértékben emelke­dett”. Pedig ekkor még so­kak előtt rejtve volt a mo­narchia ezernyi belső nyava­lyája, szégyenletes gyenge­sége. Az üzérkedők, kufárok, hadiszállítók éppen csak esz­méltek, a papírtálpú bakan­csok, s az itthonmaradottak nyomorának időszaka még ezután következett. Miskolcon ezen a napon — a helybeli lap szerint — a hadba induló Apor Samu bá­rót és tábornokot búcsúztat­ták, dalárdával, szerenáddal. Gál Lászlót — aki a másik lappéldányt kenyeres pajtá­sáé mellé falazta — nyilván azok közé sorolta a buda­pesti kollégáin is túllelke­sedő riporter, akikről így írt: _,Az utóbbi napok grandiózus lelkesedése a legigazibb biz­tosítéka annak, hogy a há­borút a nép akarja, hogy mindenki egy nagy érzésben forr össze: elsöpörni Szer­biát!” Ezt persze, nem hitték el teljesen azok sem, akiknek a kos eok. és nyílt osztályhar­Nem voltak elfeledve. Kü­lönösen, ami a „titkos és nyílt osztályharcok”-at illeti. Sem nálunk, sem a háborúba később bekapcsolódó Orosz­országban. Hiszen az első vi­lágháború ott győztes forra­dalomba, nálunk, a Tanács- köztársaságba torkollott. Vajon azok, akik a gyár Lalába zárták üzenetüket, megérték a dicsőséges napo­kat? S most velünk ünnepel­hetnek? BÉKÉS DEZSŐ Ma délben a Miskolci Ga­lériában megnyitották a/ ÉSZAKTERV jubileumi épí­tészeti kiállítását. Kerepesi Ferencnek, a vállalat igaz­gatójának köszöntője után Rózsa Kálmán, a városi ta­nács végrehajtó bizottságá­nak elnökhel-ettese mondott ünnepi megnyitót. * A kiállítás tablói, fény­képéi, makettjei felelevení­tik a felszabadulás óta el­telt 25 esztendő legjelentő­sebb építészeti alkotásait, és az ÉSZAKTERV 20 éves munkáját reprezentálják. Az elmúlt negyedszázad jelentősebb miskolci építmé­nyei közül fényképeken lát­hatják viszont a látogatók a Kilián-déli , lakótelep, a Szentpéteri kapui lakótelep házait, az új iskolákat, kol­légiumokat, irodaházakat. A makettek megismertetik az érdeklődőkkel a vállalat leg­újabb munkáit is, így — el­sőként ezen a kiállításon — bemutatják a Népkertbe ter­vezett Climpia-szalio, a Győri kapui intézményköz- poni, a belvárost és a diós­győri lakótelepet összekötő városrész makettjeit. A SZOT-székház mellett fel­építendő új intézményköz­pont megtervezésére kiírt pályázat legsikerültebb ter­vei alapján szintén makette­ket készítettek, amelyeket a jubileumi kiállításon mutat­nak be először. Cola három fajtájából — a szerződés szerint — elegendő mennyiség kerül nyáron a városba. Tárgyalások foly­nak újabb szénsavas italok beszerzéséről is. A város két nagy strand­jára mélyhűtőpultokat es jégkádakat helyeznek el. s — a vendéglátó ígérete sze­rint — a vendéglőkben is hi­degen tartják a hűsítőket. Jó lenne azonban, ha a bel­városban is több helyen — akár pavilonokban — hozzá lehetne majd jutni az üdítő italokhoz. Mert a meleg na­pokon eddig sokszor meddő próbálkozásnak tűnt vásá­rolni belőlük. A munkások felügyelete alatt álló intézet Szaz évvel ezelőtt, 1870. április 3-án alakult meg az Általános Munkás-Betegse- gélyző és Rokkantpénztár, a bontakozó szocialista mun­kásmozgalom támasza. A pesti szervezők felhívás­sal fordultak „A gyári mun­kásokhoz!”, s a többi között rámutattak: „Mily jövője lesz ezen az összes munká ­sok akarata és felügyelete alatt álló intézetnek, az a munkásoktól, illetőleg azok összeműködésétől függ.” Az Általános Munkás-Be- tegsegélyző és Rokkantpénz­tár hamarosan a magyar szo­cialista munkásmozgalom szerves részévé vált Az egylet titkára hosszabb időn keresztül a magyar forra­dalmi munkásmozgalom ki­emelkedő alakja, Farkas Ká­roly volt. Francia filmbemutató Diósgyőrben A budapesti Francia Műszaki és Tudományos Tájékoztatási Központ, az OMBKE diósgyőri és a GTE DIGÉP-csoportja április 7-én délután 14 óra 30-kor a Bar­tók Béla Művelődési Köz­pont színháztermében fran­cia kohászati és gépészeti filmbemutatót rendez. A né­zők elsőként a magyar— francia tudományos és mű­szaki együttműködésről ké­szült filmet, majd az öntés­zechnika és a Vas- és acél­gyártás c. filmeket tekinthe­tik meg. Ezt követően a Re­nault—4 gépkocsinak a Tűz- földtől Alaszkáig tartó pró- baűtjáról, majd a megmun­kált munkadarabok hőkeze­léséről és az elektromos po- lírozás mOcroszk&pikus vizs­gálatáról készült filmet mu­tatják be. A filmbemutatót végül a Korzikáról készült turisztikai film vetítése zárja. „Hal-vezeték’ ■Bár a „hal-vezeték” szó nem található meg a szak­szótárban — csak hal-lép­csőről, hallétráról történik említés —, talán mégis ez az egyetlen kifejező elnevezés arra a nagy keresztmetszetű. ' Wmi&l vette váfai jtoémtesé m * í4>'«fs%, Ixsgy Ap<w Sem«; ueriíkafrmí ejyfe a*. ÉMyúámsk ka^-eHje,. el • . MfefeÄ Mre* Áioit, jia Akadályozza a rák keletkezését Kaiser professzornak, a hí­res hormonspecialistának a legújabb kutatásai igen ala­pos bizonyító anyagot szol­gáltatnak arra, hogy az anti- bébi pirula szedése akadá­lyozza a rák keletkezését Kaiser statisztikai kimutatá­sokat közöl, miszerint a pi­rulát rendszeresen szedő asz- szonyokat ritkábban támadja meg a méh- vagy mellrák, mint azokat az azonos korú nőket, akik nem szedik a pi­rulát Acélszürke egyenruhában Az ő korában más már nyugovóra ten, vagy olvas, tévét néz, kvaterkázik, őrzi unokái álmát, — 5 pedig sok más egyéb­bel együtt vigyázza mindezt, egyenruhában, a munkásőrség acélszürke uniformisában. Elmúlt este tíz, s távolabb a lecsapolt vas fényétől vörös az ég alja, amikor — korábbi megbeszélésünkre — ajtót nyit a munkásőrség városi parancsnokságának székházában. Ősz hajú, zömök, keménytekinteiü férfi Budai János, június másodikán tölti be a hatvankilencedik életévét. Barázdált ar­cán két helyütt is lövésnyom. A Tanácsköztársaság védelmében a cseh burzsoázia zsoldosai ellen vívott harc közben sebesült meg Sajóecsegnél; s amit eltakar öltözéke, mind a két lábán is található hasonló „meritum”: a román bojárok katonái se- besítették meg Ongánál. Az már csak az emlékei közt hagyott nyomot, hogy amikor két ellenforradalmárt kisért páncélvo­naton Üjszászra, felrobbantották előttük a tiszai hidat, s a légnyomás belevágta a folyóba. így — tizennyolc évesen — „jegyezte el” magát a munkás- mozgalommal, minekelőtte arra sem volt lehetősége, hogy ki­tanulja a hentesszakmát. Alacsony rangú volt ahhoz is, ő, egy miskolci vállalat kocsisának a fia. A származása persze kevés lett volna ahhoz, hogy tudja, mi okból, célból kell fegyvert fognia az első magyar proletárdiktatúráért. Édesapja, a poli­tikailag meglepően jól képzett, a városba Sajószentpéterröl 1910-ben költözött egykori uradalmi cseléd azonban jó tanító­mesternek bizonyult. Példaképnek a magánéletben, s mint di­rektóriumi tag, a narty forradalom sikeréért való kiálláshoz is. S mi jutott Budai Jánosnak osztályrészül negyedszázadon át? Talán meggyilkolják, de mindenképpen embertelenül meg­kínozzák Horthy fehérterroristái, ha egy emberséges börtön­őr 1919. augusztus 2-án, a késő est homályában. nem teszi le­hetővé számára a menekülést. Vidéken bujkált, s csak a követ­kező év tavaszán merészkedett vissza Miskolcra. Kolarcsik József présmester, a szakszervezet egyik vezetőségi tagja jut­tatta munkához édesapját és őt is a vasgyárban; a lovas men­tőkocsi hajtója lett. Többedmagával együtt minden vasárnap reggel hétkor je­lentkeznie kellett a csendörsegen, s hetenként kétszer-három­szor házkutatást tartottak náluk. Ez sem akadályozta meg azonban abban, hogy illegális gyűlésekre járjon, segítsen azok szervezésében, s a Népszavát, a munkásság legális, ám mégis tiltott újságját dugva behordja a gyárba. Amíg meséli embertelenül nehéz életének mozzanatait, szinte kigyúl, ám egyszer csak könny hull a szeméből, vagy fél percig a zokogás is megrázza. Emberi méltóságának a meg­gy álázása még ma is hat rá. Ügy történt, hogy 1942 márciusá­ban, mint póttartalékost, bevonultatták katonának; nemso­kára leszerelték azonban, mert kiderült a „priusza”. A lesze­relésnek örvendett volna, de mozgalmi múltjának megisme­rése után egy őrnagy leköpdöste. Öt, az akkor 41 éves férfit. A felszabadulás után is tudta hát, hogy miért és hova kell állnia. A korábban is legális szociáldemokrata pártból belé­pett a kommunisták soraiba, s már negyvennyolc éves fővel mezőgazdasági tanfolyamot végzett, hogy falun képviselje osztályát, segítsen a munkásság hatalmának megszilárdításá­ban. Távol a családjától vezetője lett az egyik dunántúli gép­állomásnak, majd hasonló poszton szolgálta az új világ építé­sét egy Miskolchoz közelebb eső községben. Öt évvel később került vissza a gyárba, s vasútforgalomhoz, kocsirendezőnek. Ebben a beosztásban is megtalálta a módját, hogy nevelje politikailag képzetlenebb társait. S ezt nem nézték jó szemmel rendszerünk ellenségei. Az ellenforradalom alatt hárman meg­támadták, aminek az lett a következménye, hogy elferdült a csigolyája. Ezért csak a felgyógyulása után, 1958-ban léphetett a munkásőrség soraiba. S az 1961-ben történt nyugdíjaztatása után is ott maradt közöttük mind a mai napig. — Miért? — kérdez vissza. — Azért, mert aki ott volt az „alapkőletételnél”, 19-ben, annak a sírig szent rendszerünk sérthetetlensége. Búcsúzásunkkor, éjfél után, mélységes tisztelettel fogom meg a kezét, miközben a lecsapolt «as fényétől újból vörösre gyűl az ég, s szerte a városban az ö korabeliek is nyugovóra tértek már. TARJAN ISTVÁN csőből álló vízi közlekedési rendszerre, amelynek építé­sét gyors ütemben folytatják a Német Demokratikus Köz­társaságban. A csaknem 300 kilométer bosszú rendszeren a Balti-tenger partvidékén fekvő rostocki kikötőtől egye­nesen Berlinig fognak hala­kat szállítani, — mintha csak olajat áramoltatnának. A szo­katlan hal-utazás a „hal-ve­zetékben” öt óra hosszat tart majd. A Föld ismeretlen kísérőtársai Igen, így igaz: a Földnek nem egy, hanem legalább 11 természetes szputnyikja van! Rendkívül kicsinyek, átmé­rőjük nem haladja meg a 30 métert, és viszonylag kis ma­gasságban folytatják útjukat. Ez az oka annak, hogy a Föld e kísérőtársait csak a leg­utóbbi időben fedezték fel, miután ember-készítette szputnyikok kezdték meg út­jukat égitestünk körül. így például 1965 decembe­rében az „Explorer—26” erő­sen módosította körpályáját. Összesen 150 alkalommal ész­leltek hirtelen behatásokat más mesterséges bolygók pá­lyájára. A „Hughes Aircraft” munkatársai nagyszögi" fel­vevő kamerákkal ke* :rmé- szetes szputnyikot fényké­peztek le, amelyek pályáját zavaró hatásuk alapján szá­mították ki. Készülődés a nyárra

Next

/
Thumbnails
Contents