Déli Hírlap, 1970. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-03 / 78. szám

H. évfolyam, 78. szám. 1970. április 3., péntek mm Ara: 1 FORINT mmhm Az ember huszonöt éve H azánk felszabadulásá­nak negyedszázados év­fordulója impozáns magaslat népünk, nemzetünk életében, amelyről messzire látunk, felmérhetjük a meg­tett út küzdelmeit, szépségeit. Nagyot nőttünk 25 év alatt, nemcsak önmagunk, hanem a világ szemében is. Egy fejjel magasabb lett ez a nép az építés esztendeiben. S meny­nyit nőtt az ember, mennyit növekedett öntudatban és ön­érzetben, élet- és alkotókedv­ben! Mit ért nálunk a dolgozó ember a felszabadulás előtt? Mit ért a munkás, a más gyárában robotoló rabszolga­had? Mit ért a paraszt, az urak földjén arató summás, a cseléd, a hárommillió föl­dönfutó? S mit ért az értel­miség? A se úr, se paraszt falusi tanító, az állásáért ret­tegő tisztviselő, a telenként havat lapátoló orvosok, mér­nökök sokasága? Hol maradt itt helye az emberi önérzet­nek? Ha csak nem nevezzük a nacionalizmus mérgét önér­zetnek, amellyel a régi rend a gyászos második világhá­borúba belesodorta a pusztu­lásra szánt emberek százez­reit. De ez az önérzet — ha az volt egyáltalán — csúfo­san összetört a tragikus ese_ mények poklában. Amikor kiderült a csalás, amikor vi­lágossá vált, hogy Horthyék háborúja nem kereszteshad­járat, nem a nép szükségsze­rű vállalkozása, hanem esz­telen kaland, haladás- és nép- ellenes urak koncleső por­tyája. Olyan mélyponton, olyan célját vesztetten még soha­sem élt magyar földön em­ber, mint a múlt rendszer végnapjaiban. Ebből a mély­ségből kellett először kilá­balni a remény, a bizakodás első lépcsőfokára. S felsza­badítóink elévülhetetlen ér­deme, hogy a fasiszták szét­zúzásával egyidőben a re­ményt is felcsillantották. S mennyit, tettek az em­berért a' munkába álló kommunisták, akik az elnyomatás éveiben is azért az újért és jobbért vereked­tek, amelynek felépítéséhez április 4-e teremtette meg az alapokat! A kommunista harcosok példája, élet- és munkakedve nyomán mind többen és többen jutottak fel a remény, a bizakodás lép­csőfokára. Mind többen és többen értették meg, hogy a pusztulás évei után az épí­tés korszaka következik. Az ember felemelte a fe­jét és körülnézett elpusztult hazájában. S már nem 'az enyészet képe emésztette, in­kább a vágy, hogy eltaka­rítsa a romokat, hogy új éle­tet teremtsen. Az ember mindinkább megértette, hogy magának épít. Hiszen a mun­kásé lett a gyár, a paraszté a föld, az értelmiségé az alkotás lehetősége. Az ember növek­vésében nagyszerű forduló­pontot jelentett, amikor a hon egészét felmérve először érezhetett mindent igazán magáénak. A gazda jóleső önérzete volt ez. S a gazda e jó önérzete szinte már automatikusan szülte a további lépéseket. Az az ember, akinek azelőtt sza­va sem volt, aki csak hall­gatott, de őrá nem hallgattak soha, egyszeriben kiállt a küzdőtérre, hogy véleményt mondjon, hogy meghallga­tást figyelmet követeljen ön­maga, küzdőtársai, ügye szá­mára. S hogy okosan, jól szól­hasson. hogy helyesen igazít­hassa a rendet tanult és ta­nult, éjt nappallá téve. S az emberek sokasága eb­ben a felelős munkában, megfeszített küzdelemben döbbent rá igazán, hogy az ilyen roppant méretű vállal­kozás sikerét csak az össze­fogás biztosíthatja. S ekkor következett a növekedés egy magasabb foka. amikor az új világ embere már azért érezte szépnek amit terem­tett, mert az közös kincs, kö­zös építmény. A miénk — ízlelgette a szót —, a mi ke­zünk teremtette. E z a miénk fogta össze, tömörítette azután szoros egységbe a kö­zös vágyakat és akaratokat. A kialakuló közösségi szel­lem teremtette meg azt a bensőséges, családias, humá­nus légkört, amely leszámolt a hibákkal, amely vigyázott arra, hogy senkit ne érhessen jogtalan sérelem, s amely vé­gül a gyengébbeket, a bi­zonytalankodókat, az ingado­zókat, sőt olykor a hajdani ellenfeleket is a szocializmus építésének táborába hozta. A közös munka során ala­kultak ki az új jellemvoná­sok: az önzetlenség, a máso­kért vállalt áldozat és fele­lősség. S e jellemvonások ' birtokában mindjobban kezd­te egymást segíteni és meg­becsülni a közös célokért he- vülő, közös munkában nö­vekedő emberek sokasága. Nem arról van szó, hogv a negyedszázad alatt mindenki­ből valamiféle hős, vagy gáncs nélküli lovag vált vol­na. Van itt még bőven baj az emberekkel. Hátramozdí- tókban, lógósokban, liaráeso- lókban, nagyokos kibicekben sincs hiány. De ez nem vál­toztat a tényen, hogy népünk legjava más emberré lett. A derékhad felnőtt felelős em­berré, vezetőképes emberré vált a 25 esztendős közös épí­tés során. Az a nemzedék pedig, amely azóta született, már ebben a szellemben nö­vekedvén, a derékhad nyo­mában az eddiginél igénye­sebb feladatokra is jól felké­szült. Felnőtt hazánk ege alatt a szocializmust akaró, építő és jól képviselő emberek érté­kes serege. S mind a jelent, mind a jövendőt tekintve ez az eredmény a legfontosabb. Magas szintű külföldi küldöttségek Ma ünnepi országgyűlés säg küldöttségét í'adilj Hod- zsa, a Szövetségi Tanács tag­ja, a JKSZ Elnöksége Végre­hajtó Irodájának tagja, a szomszédos Ausztria kommu­nista pártjának küldöttségét pedig Franz Muhri, az Oszt­rák Kommunista Párt elnöke vezeti. Külföldön is megemlékez­tek hazánk nagy ünnepéről. Moszkvai nagykövetségünkön kitüntették azokat a szovjet tiszteket és tábornokokat, akik részt veitek az ország felszabadításában. Ünnepség volt Leningrádban, Berlinben, Varsóban, Prágában, Szó­fiában, Hanoiban és Ulánbá­torban is. Diplomáciai kép­viseleteink több fővárosban adtak fogadást a felszabadu­lás évfordulójának tisztele­tére. Felvonták az állami zászlót Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalma oól ma reggel a Parlament előtt, a Kossuth I.ajos téren ünne­pélyes külsőségek között ka­tonai tiszteletadással felvon­ták az állami zászlót. Kürtszó jelezte Pesti Endre vezérőr­nagy, helyőrségparancsnok ér­kezését, aki meghallgatta a csapatzászlóval felsorakozott díszegység parancsnok inait jelentését, majd — a Rákó- czi-induló hangjai közben — ellépett a díszegység előtt és üdvözölte a katonákat. Zászlófelvonási ünnepség volt az évforduló tiszteletére a Gellérthegyen is, a felsza­badulási emlékműnél. Itt a nemzeti lobogót és a nemzet­közi munkásmozgalom vörös zászlaját vonták fel. szintén katonai tiszteletadással. jjc Kádár János üdvözli Brezsnyevet megérkezésekor. I Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából ma a kora délutáni órákban ünnepi tanácskozásra ül össze az országgyűlés. Előzőleg megkoszorúzzák a fővárosban a ma­gyar és a szovjet hősök emlékművét. Felszabadulási ünnepsé­günkre magas szintű külföl­di küldöttségek érkeztek ha­zánkba. A Szovjetunió párt- és kormányküldöttségét L. I. Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára, az NDK-ét Walter Ulbricht, az NSZEP első tit­kára, az Államtanács elnöke. éS Willi Stoph, az NSZEP PB tagja, a Minisztertanács el­nöke, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaságét Gustáv Husák, a CSKP KB első tit­kára, a Lengyel Népköztár­saságét Jozef Cyrankiewicz, a LEMP PB tagja, a Minisz­tertanács elnöke, a Bolgár Népköztársaságét Ivan Mi- hajlov, a BKV PB tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, hadser egtábomok, a Komán Szocialista Köztársa­ságét Emil Bodnaras, az RKP KB VB és állandó elnökség tagja, az Államtanács alel- nöke vezeti. A Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­Mi lesz a nagv^vettel? A kormány nem enged Guatemala kormánya ost­romállapotot rendelt el az ország egész területére von Spreti nyugatnémet nagykö­vet foglyul ejtése miatt. Ugyanakkor azonban beje­lentette, hogy nem hajlandó szabadon bocsátani a gerillák által cserében követelt 16 po­litikai foglyot. A gerillák megfenyegették a hatóságokat, hogy megölik a nyugatnémet nagykövetet, ha nem szüntetik meg az elle­nük folyó hajszát. Bonnban viszont rendőri védelem alá he­lyezték Guatemala ottani nagykövetét, mert ismeretlen telefonálók halállal fenyegették, ha von Spretinek bármi baja esnék. Nyolcórás ütközet Szíria és Izrael határán Miközben Washingtonban ismét tanácskozott a közel- keleti helyzetről Dobrinyin szovjet nagykövet és Siscoe amerikai államtitkár, Szíria és Izrael határán olyan nyolc óra hosszat tartó tűzharcot vívtak az egymással szem­benálló csapatok, amelyre nem volt példa az 1967-es háború óta. A harc csak al­konyaikor ért véget, és da­maszkuszi jelentés szerint Izrael százhúsz harcképtelen­né vált katonájával fizetett a támadásért; Szíriának 16 ka­tona életébe került a harc, akik közül négy tiszt. Har­minchét szíriai katona meg­sebesült. j|c Szemerkélő esőben sorakoztak fel ma délelőtt 9 órakor a szovjet hősi emlékműnél az I. kerületi tanács, a Borsodi Szénbányák, az egyetem, a BÁÉV, a Pamutfonóipari Vállalat és több más miskolci üzem vezetői, dolgozói, hogy elhelyez­zék koszorúikat hazánk felszabadulásának ?5. évfordulóján. Ezrek jöttek él, hogy leróják kegyeletüket a hazánk felszaba­dításáért vívott harcokban elesett szovjet hősök emlékművé­nél. Ünnepség volt a román hősi emlékműnél is. ahol a városi pártbizottság nevében Moldován Gyula, a városi pártbizottság titkára, Tóth Tibor rendőr alezredes, a városi párt-vb tagja, városi re-iidőrkapitány, Lovas Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezetője koszorúzott. A központi ünnepség 10 órakor kezdődött a Hősök terén, ahol a megyei, a városi és a járási pártbizottság, a megyei, a városi és járási tanács, a KISZ. az SZMT, a Hazafias Népfront, a Nőtanács képviselői helyezték el a hála koszorúit A pártbizottságok nevé­ben Veres Sándor, a megyei pártbizottság osztályveze­tője, Varga Zoltán, a városi pártbizottság titkára, Bíalis Jó­zsef, a Miskolci járási Pártbizottság első titkára helyezett el koszorút. Rajtuk kívül a fegyveres testületek és a hazánkban tartózkodó külföldi turisták is koszorúztak. A Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség Miskolc városi Bizottsága ünne­pélyes avatóünnepséget tartott a téren. Ezer fiatal tett foga­dalmat a jeles évfordulón, hogy hű lesz a párt és a KISZ zászlajához, ünnepi köszöntőt Németh Tibor, a KISZ városi bizottságának titkára mondott. Délután megkoszorúzzák Diós­győrben a mártírok sírját, ahol a munkásváros dolgozói he­lyezik el koszorúikat. Hideg idő Várható időjárás Miskolc térségében szombat délig: Erősen felhős, hideg idő, esővel, havazással. Megerő­södő északi szél. A hőmér­séklet hajnalban 1, holnap délben 5 fok körül alakul. A minaretek városában Bemutatkozott Jugoszláviában a Riadó társulata Kiküldött munkatársunk telefon jelentése (Travnik, 1970. április 3.) Travnik utolsó müezzinje, aki még évekkel ezelőtt mondta inagnefotonszalagra az esti imát, pontosan 7 órakor szólalt meg Bosznia-Hercegovina legszebb kisvárosának minaretjén — természetesen magnetofonról. Ebben az időpontban kezdő­dött a Miskolci Nemzeti Színház vendégjátéka is, Travnik nemrégen épült, háromszázszemélyes kis színházában. A nézőtéren a mimszok- nyás lányoktól a bosnyák népviseletbe öltözött hegyi­pásztorokon át, a török ha­gyományokat őrző tunikáso- kig igen színes divat kép­viseltette magát. A színészek, s mi mindannyian kishitűen azt vártuk, hogy a nyelvi akadályok teljes gátjává vál­nak Choinski Kiadó című drámája megértésének. A kellemes csalódás akkor ért bennünket, amikor egyre- másra felzúgott a taps, s a színészek is érezték: láthatat­lan szálak fűzik egybe őket a nézőkkel. Korábban sokszor mondogattuk: a tánc és a ze­ne nem ismer országhatáro kát, nyelvi nehézségeket. E közhelyet most én úgy mó­dosítanám, hogy a korszerű, kifejező, a szívhez és az ész­hez egyaránt szóló színjátszás sem ismer nyelvi nehézsége­ket. A miskolci színészek; Balogh Zsuzsa, Upor Péter és Zoltán Sára meghódították a travniki nézőket, pedig tol­mácskészülék és fordító ap­parátus ,iem állt rendelke­zésre. Pusztán egy rövid is­mertetőt kaptak kézhez a nézők, s e csekélyke fogód­zóhoz kelleti színészeinknek játékos kedvüket igazítaniofc (Folytatás a 8. oldalon..)

Next

/
Thumbnails
Contents